Római levelek, 2009. október – 17. Aventinus domb

Ez a rész csupa gyönyöröket tartalmaz, s a képek előválogatása után, az itt ellőtt 96 db képből még mindig 38 db fennmaradt a rostán, meglátjuk, mennyit lesz szívem rejtve hagyni elöttetek.

Hát ez az első hely, ahol Rómában észrevehető, hogy dombokra épült, mert bizony elég meredek kaptató vezet felfelé.

Igen, ez már az Aventinus domb, ahol a köztársaságkorban a plebs, a proletárok éltek, a császárkorban sűrűn lakott városrésszé vált, majd elnéptelenedett, ideális hajlékot nyújtva a különböző szerzetes rendeknek. Idáig menekült Gaius Gracchus a szenátus fegyveresei elől, de mikor látta kilátástalan helyzetét, egy elhagyott ligetben rabszolgájával agyonszúratta magát…

De balkéz felől már kibontakoznak a San Anselmo papnevelő intézetének az épületei, amelynek városra tekintő profilját lentről már lencsevégre kaptuk

A könyvem szerint, aki tökéletesen előadott gregorián karéneket akar hallani, annak érdemes egy istentiszteletre ide fellátogatni. Hát istentisztelet most nincs, így beérem az épületből nyíló kilátás, illetve azon részletek lefényképezésével, amit még a mellette levő kis térről el lehet érni róla

Mert igazából ezen a téren található az az attrakció, ami miatt tudatosan készültem idejönni: a máltai lovagrend priorátusának kulcslyukán benézni.

Nem, nem bolondultam meg, mindjárt mutatom, miért

Mivel nem vagyok egy fotófenomén, a szemem ugyan látta amit kellett, de megörökíteni a géppel nem tudtam, ezért kölcsönveszem egy tehetségesebb amatőrtől, aki feltette a netre, hogy mit kukkoltunk itt, oly elragadtatással:

Innen már csak az orrom visz tovább, s elragadtatásom nőttön – nő. A Róma útikönyv azonban a hónom alatt, s folyamatosan olvasom, hogy mit látok.

Ez itt, ahová egyelőre csak a bezárt kapun lehet bekukkantani, S. Alessio temploma és a hozzátartozó kolostor. Nagyon szép, de hosszú történet van a névadóról, ezért most nem adom közre. Másik vonatkozása az épület környékének, hogy itt állt valahol, a fiatal, Rómáért rajongó, III. Ottó német-római császár palotája. Az ő tanítója volt, aki II. Szilveszter pápaként Ottó uralkodása idején koronát küldött István királyunknak…

Az épület mellett továbbhaladva, az udvarban ünnepi forgatag, egy esküvői násznép garden-partyja tárul fel. Feltűnik a sok fehér ruha, ezért közelebbről szemügyre veszem a benti gyülekezetet, – akiket ez egyáltalán nem zavar, sőt, azt hiszem sikk itt esküvőt tartani, s az nem baj, ha minél többen látják is,- szóval az eskető pap feketebőrű, s a násznép között is igen sok az elegáns, fehér turbánt viselő néger nő.

Visszafelé,- valószínüleg már lezárult a ceremónia, ezért – már az épületbe is be lehet majd jutni.

De elötte még más varázslatok várnak. Rögtön itt a kert túloldalán nagyon régi templom tömbszerű, de nagyon szép épülete tűnik fel. Lássuk, mit ír a könyv: S. Sabina templom, az Aventinus gyöngye, V. században épült. Erről a templomról olvastam valahol, hogy a nagybőjt kezdetén, maga a pápa is itt emlékezik meg bűneiről és halandóságáról, itt hintenek hamut a fejére.

Most, hogy Benneteket próbállak kicsit több infóval is ellátni, olvasom a fenti, bejárati cédrusfa kapuról, mely szintén V. századi fafaragó mesterek munkája, hogy a rajta épen maradt 18 leegyszerűsített bibliai jelenetből, itt maradt fenn a legrégibb római kálváriakép. Másutt, ugyanerről további érdekesség: a  keresztre feszítést még kereszt nélkül ábrázolja, mert akkoriban még nem volt szabad Jézus halálát kereszten ábrázolni. Na kapom elő újra a képeimet, van is a kapuról egy felvételem, én ezen nem tudom felfedezni a másoktól közzétett képet, de mindkettőt megosztom Veletek. (Ezért nem szeretek felkészületlenül menni, mert igen bosszantónak találom, ha valamiről nem tudtam, és azért megyek el mellette, pedig jártam is ott.)

Mondjuk az én kapumon látható részletekből ilyen hangsúlyos tégla ábrázolást nem is látok.

Belépve a templomba, az első látványosság: újabb esküvői előkészületek:

De azért tényleg megszólítja az embert az évszázadok visszasugárzó lenyomata:

S azok az ablakok! Egyik könyvem írja: a hajó 26 és az apszis 3 ablakán át beszűrődő fény, a mértani elemekből kialakított, rácsozatba foglalt áttetsző szelenit (a gipsz egy változata) lemezeken jut a belső térbe.

És a csendben suhognak az apáca ruhák s a pap bácsi pedig még egyszer ellenőrzi  az előkészületeket

A templom mellett narancsliget található, a kolostorban meg annak a 700 éves narancsfának a sarja, amelyet Szent Domonkos honosított meg Rómában. (Domonkos rendieké az épület. 1200 óta itt van a világ összes domonkos tartományának központja.)

S a narancsfa ligetet átszelő sétány kilátóhoz vezet, s mint annyi felől Rómában, itt is elsőnek az oly jellemző sziluett, a Szent Péter Bazilika kupolája tűnik fel:

S minő kilátás !

Részleteiben:
A Dóm és az ikertemplomok kupolái. Az ikerkupolák mögött feltűnik Róma  második legnagyobb kupolája, a S. Andrea della Valle templomé.

Bal sarokban ismét a Traianus fóruma ikertemplomai, kicsit odébb a San Ivo gyönyörű csavaros tornya, s ez a négyszögletes, méretes kupola a zsinagóga, melyet az 1991. évi kiadású útikönyvem nagyvonalúan kifelejt a zsidó gettóról készült térkép adott négyzetéből, mintha nem is lenne. Végülis olyan jelentéktelenek a méretei….

Az előtérben meg a Tiberis hömpölyög.

Ez pedig a másik sziluett, ami sok helyütt belóg a látványba: a Viktor Emánuel emlékmű, amelynél annak idején megjegyeztem, kezdtük első római sétánkat, de mivel az utolsó napot is nagyjából a Piazza Venezián zárjuk, majd ott kerítek sort rá.

S mindez egy kicsit több előtérrel, a kilátó lábától:

A látványtól eltelve kitántorgok, fordulok vissza, s a ragyogó napfényben már szállingóznak felfelé a Santa Barbarához az esküvői meghívottak ünnepi díszbe öltözött kisebb csoportjai.

Jön egy kismama, babát tolva, 10+ cm-es sarkú, kívül-belül piros béléses fekete cipőben,

kalapköltemények, mintha az escoti derbin…

Mindenkin örömteli üdvözlő mosoly…

- itt vonulnak előttem Róma ünnepnapjai.

A lelkem olyan repeső örömmel teli, hogy ha itt lőnének le, is vigyorral a számon halnék meg.

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Olaszország, Utazás
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Római levelek, 2009. október – 17. Aventinus domb bejegyzéshez

  1. Zoli szerint:

    Hatalmas köszönet !!!!!
    A kulcslyukba 2000-ben én is belenéztem és eszembe jutott hátha megtalálom valahogy a neten, mivel kép nem készült akkor.
    Nagyon jó érzés újra visszaidézni az emlékeket :)

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s