Via Hollandia – 3. rész – Bajor városok – Passau

Ahogy azt már megírtam, az eredeti cél Keukenhof és a tulipánok voltak, de mivel kocsival mentünk (utólag erről is kiderült, hogy milyen mázli, hisz azon a héten tört ki az izlandi vulkán, és bizony mi is ott ragadtunk volna az amszterdami reptéren ), s emiatt erősen ráterveztem további ki nem hagyható városnézéseket a Budapest és Haarlem közé eső szakaszon.

Még hivatalos úton egyszer áthajtottak velem Passaun, ami akkor úgy tetszett nekem, hogy szerettem volna mindig megnézni. Nos most úgy állítottam össze az útvonaltervet, hogy ez lesz az első megálló, ahol a várost megnézzük. Innen egy 120 km-es ugrás Regensburg, ami önmagában egy gyöngyszem, és a nap lecsengése újabb 120 km után  Nürnberg. Nürnberg éppen az út felénél (740 km ) van , a holland ulticélunk végpontja 1416 km. Hát ez a nap így egy kicsit húzós lesz, mert a három város önmagában nem kevés látnivalót tartalmaz. És pont érkezési sorrendben növekszenek, így aztán, ha megcsúszunk nem lesz egyszerű rövidíteni. Mert mondjuk a Passau városnézésnél meg lehetne csinálni, ha azt látom, hogy kevés idő maradt, hogy csak átfutunk a városon, s még akkor is nyerünk róla egy teljesnek mondható képet, de ez Nürnbergnél elképzelhetetlen, nem látszik annyira kivitelezhetőnek. Szóval, erős hangsúlyt kapott még a tervezésnél egy elem : a majd meglátjuk.

Indultunk április 13.-án kedden, mondhatni zöldhajnalban, hogy teljesíteni tudjuk az aznapi tervet.  Nagy izgalmunk volt még az első napra beígért eső miatt, ami semmiképp nem kedvezett volna sem a vezetésnek/haladásnak, sem a városnézéseknek. De ebben is lényegében nagy szerencsénk volt, mert azon kívül, hogy itt-ott még mintha a nap is készült volna kisütni, esőt végül is csak a nap végén, Nürnbergbe megérkezve láttunk.  A városok történetébe, amiket Németországban láttunk, nem mélyednék ezen keretek között bele, csak annyit jegyeznék meg, hogy bár Bajorországban fekszenek, gyakorlatilag egyik sem vallja magát igazán bajornak, több közük volt a frankokhoz és egyéb  kötődéseiket inkább  jegyzi a krónika.

Fent elmondottak talán így  Passaura  kevéssé illenek, ahová az előzetes tervekkel egyezően, dél körül érkeztünk meg. De ők is szeretik magukat megkülönböztetni, noha fordított módon – ugyismint az igazi, ősi bajorok- bajuwárok. Német írásmódjuk szerint ez egy hangzóban is megnyilvánul : bairisch, míg a többieknél- bayrisch. Csak a németül tudóknak: a város leghíresebb éves vásárát Maidult (!)-nak hívják, ahol persze már folyik a bajor sör “mit viel Gesang und Musi” . Nem, nem felejtettem le a k-t a Musik végéről, itt így mondják ! Mindazonáltal a város hangulatát, lakóinak kedélyét erősen befolyásolta a történelem folyamán betöltött határváros jellegük is. Egy leheletnyi Ausztria is benne úszik az “úszóváros”-ban. A 2000 éves város szokásos jelzői még: Niebelungenstadt, érseki/dóm város, bajor Velence, a Bajor-Erdő kapuja, a Három folyó városa.

Passauban folyik össze ugyanis a Svájcban eredő Inn, mely Északtirolban, áttörve a Mészkőalpokat fehérre színeződik, középen folyik a „kék” Duna, s itt van a baloldali mellékfolyójának, az erdőből jövő, ezért „sötétbarna „ Ilznek is a torkolata. Az útikönyvünk festői folyószíneit mi ugyan nem láttuk, de álltunk a Passau-i óváros Dreiflüsselecknek (három folyó sarka) nevezett csücskén:

Ami később, felülről a várból ezt a képet nyújtotta:

Innen jól értelmezhető az a kép, melyről a város az Úszó város nevet kapta, hisz a folyók által körbefont földrész, mint egy hajó orr fúródik a vízbe, hordva hátán a soktornyos óvárost, az egykori, sókereskedelemből meggazdagodott előkelők házaival.

A fenti képen a közelebbi folyó a Duna (az Ilz itt nem látszik), de a képen távolabbi Innről velem is készült egy sztárfotó, rögtön a leparkolás után:

A víz, természetesen mindig nagyon is meghatározó volt a város életében. Ezáltal tudott jelentős kereskedő várossá válni, de ugyanígy együtt kell élnie a gyakori magas vízállásokkal, áradásokkal és árvízi katasztrófákkal. A város sok házának falán találni vízállás jelző markírozásokat, mely egykori katasztrófáknál elért legmagasabb vízszintet jelzi.

Passaui jelkép gyanánt ugyanakkor a dómot (Szent István első vértanúról elnevezve) s a várat (Veste Oberhaus) lehetne említeni. Látogatásunk időpontjában mindkettő részlegesen fel volt állványozva, így képeinken ez sajnos nem kikerülhető:

A dóm Residenzplatz felőli (lényegében a hátuljára eső) részén van tán a legszebb kis részlete a Szt.István tornyocska, míg a városképileg meghatározó látványt szintén föntről, vagy már a városból kifelé hajtva, a Schanzlbrückéről készítettük:

Ezen az úton valahogy úgy adódott, hogy csupa nevezetes orgonát láttunk. A könyvünk szerint ebben a dómban található a világ legnagyobb orgonája – 17.974 síp és 233 regiszter -, ami ebből a képből ugyan nem látható, de a dóm belsejéről talán sikerül némi benyomást adni:

Nem véletlen szerzett magának hírnevet a város, mint jeles orgona készítő hely, sem.

És ha már az egyházi építményeknél tartunk, van Passauban még egy, a magyarok számára különleges vonatkozású kolostor, a Kloster Niedernburg – mely jellegzetes hegyes, kéttornyú csúcsát a Dreiflüsseleck-es képen megtekinthetitek – s ahol első királyunk, Szent István felesége, Gizella nyugszik (?):

A várról a Dunapartról fényképezett fotók a kifejezőbbek, mert bár felmentünk egy Pendelbusszal a várba is, de ott természetesen inkább a lenti panoráma volt a megkapó téma.

Néhány hangulatfotó a várból fényképezve:

A következő fotón, a domboldalban a kanyargó út a Mariahilf Wallfahrtskirchéhez (búcsujáró templom ) vezet, amely templom kettős tornyának jellegzetes kis gömbjei több kép hátterében már láthatóak voltak, s az útikönyvek szerint még innen is csodálatos kilátás nyílik a városra. Ugyanazon az oldalon a kép bal szélén látható híd lábánál található még egy nevezetessége a városnak a Boiotro nevű, római korból származó emlékeket bemutató múzeum.

S ami itt középtájt óratoronnyal látszik, az a nagyon szép, velencei stílusban épült városháza.

A városháza falán a képek IV. Lajos bajor (ellen) császárt ábrázolják különböző érdemeket szerzett hercegeivel.

S egy utolsó impulzus erről az első város-élményünkről, mely az átfutó utazónak is oly sok szép oldalát tudta megmutatni, a kisvárosi romantikától a történelmi idők nagy őrzőjéig, a kicsit megállt az idő hangulatától a délben az iskolákból kiáramló gyereksereg élettel vidám lármájáig, mely társul nálunk az ízes bajor akcentust beszélő Oroszországból kivándorolt buszsofőr alakjával.

Búcsúzóul még becsatolok egy művészi képet az úszó város imidzsével:

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Bajorország, kultúrtörténet, Művészet, Történelem, Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Via Hollandia – 3. rész – Bajor városok – Passau bejegyzéshez

  1. Nagy élvezettel olvastam beszámolóit, gyönyörködtem a képekben. (Kár, hogy Bamberg és Bayreuth nem fért bele!)

  2. elismondom szerint:

    Igaza van, de így mindíg vannak újabb- és újabb indokok kinézni a világba !

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s