Via Hollandia – 4. rész – Bajor városok – Regensburg

Passaut úgy két óra tartózkodás után (ebben benne volt egy ebéd-féle elfogyasztása is a várban levő Burgcaféban) délután kettő körül hagytuk el. Eddig tartjuk a megcélzott ütemet.

Innentől a megteendő, esetenkénti cca. 120 km-es (Passau – Regensburg, Regensburg – Nürnberg) szakaszok már jobban beláthatóak, és tervezhetőek voltak. Egyúttal egyben már biztosak lehettünk, hogy Regensburg városnézés még biztosan belefér a napba, s ha megcsúsznánk, Nürnbergben aznap legfeljebb csak megszállnánk és a feladat a pihenés lenne, míg a városnézés másnap reggelre tolódna. Ez volt a B terv, mert igazából jobb szerettem volna még ezen az első napon a nürnbergi városnézést is megejteni, majd másnap időben elindulni Hollandiába, hogy haarlemi célpontunkig lehetőleg még a kora délutáni órákban elérjünk, s ott rögtön megmerítkezhessünk a városban.

Szóval, csupa jó reménnyel és kedvvel indultunk az első sikeres megálló után a következő célpont felé.

Útközben ráhangolódásul elmondtam a főbb tudnivalókat Regensburgról:

Ha Passau a három folyó városa, Regensburg ebben is  (de méretben is) lekörözi: itt a városleírások 4 folyóról tudnak számot adni. Ezek egyike a névadó Regen, a másik három között ismét ott a Duna, valamint annak 2 mellékfolyója a Naab és a Schwarze Laaber.

Regensburg szépségét Salzburghoz szokták hasonlítani, s ezt megerősítendő 2006 óta az Unesco Regensburg óvárosát a Stadtamhoffal (városrész) a világörökség részének nyilvánította.

Nagy múltú történelmi város: római erődjét Marcus Aurelius császár idején alapították, melyben a 3. itáliai légió állomásozott. Nagy Károly által itt összehívott első birodalmi gyűlés óta sok történelmi jelentőségű nemzetgyűlés, illetve 1663 – tól 1803 – ig a folytonos birodalmi gyűlés székhelye. Napóleon szüntette meg kiváltságos, szabad birodalmi városi státuszát, s 1810-ben csatolják Bajorországhoz. Regensburg a legépebben fennmaradt nagyváros Németországban, s mellesleg a 4. legnagyobb bajor város.

Egy kis magyar vonatkozás itt is akad: Kálti Márk krónikája szerint Lehel és Bulcsú vezéreket itt „fojtották meg a bitófán”.

Itt említhető híres személyiségek: Johannes Kepler – aki itt töltötte utolsó éveit. Lakóháza, ahol meg is halt, ma múzeum. Földi maradványai egyébként a Harmincéves háború zűrzavarában eltűntek. (A sors kegyetlen fintora: ő ugyanis előre megírta sírversét, amit kért a sírkövére írni.)

Oskar Schindler évekig élt itt, s ma a Thurn und Taxis kastélyban Gloria von Thurn und Taxis védnöksége alatt nagy hírű nyári ünnepi játékokat rendeznek, jó nevű kül- és belföldi vendégművészek meghívásával.

Ennyi felvezetés után elértük Regensburg határát, ahol nem akartunk hinni a szemünknek, egy német vámügyőrségi autó tapadt ránk, és állított ki a forgalomból. Mert ugye globális, határok nélküli Európa, meg EU tagok is lennénk, de attól még a keletről jötteken jobb éberen a szemet rajtatartani. Utazásunk célja felől érdeklődve azonban a vámos olyan mókásnak tartotta a választ, mely szerint Németországban csak átutazóban vagyunk Hollandia felé, mert „a feleségem vég nélkül tulipánokat akar nézni, mivel most van a szezonja”, hogy vette a fáradságot, s a mintegy 2 méter magasságát kettéhajtva, vigyorogva benézett rám a kocsiba, s azonnal utunkra bocsátott.

Ennyi intermezzo után, már akadály nélkül gördültünk be, egészen a centrumban levő Dachau Platz-i parkolóházig. S kiszállva fokozatosan bontotta ki magát előttünk a város.

Ez itt még a fényes bevásárló utca:

De már jönnek a korábbi századok, és vallások képviselői.

S itt, az Alte Kornmarkton már meg sem mutatom a tér jobb oldalát lezáró újabb stílusú templomot, mert a tetők felett már integet felénk a város egyik jelképe, a Szent Péter dóm.

Mint talán már a csipkékből is megállapítható, a dóm, a francia gótikus katedrálisok típusának példája  – s mint ilyen, a Rajnától keletre az egyetlen.

Belül csodás színes gótikus üvegablakok, de azok rosszul sikerült fotói helyett, inkább ezt a torony – montázst mutatom meg Nektek.

A Dómtéren egyébként bűbájos, szépen tatarozott házakat, s Napóleon egykori rezidenciáját is megcsodálhatjuk

S rögtön itt az „elegáns kalapkészítő” üzlete fölött emelkedő kis félkör ívű tornyocska oldalánál bekukkantva, indulnak a középkort idéző, hangulatos, girbe-gurba óvárosi utcácskák:

Az óváros megtartotta 14. századi határait, és oly módon tükrözi vissza a virágzó középkor gazdasági, politikai és vallási fejlődését a mintegy 1400 műemlékértékű épületével, mint azt egyetlen más város sem egész Európában. A városnak olyan atmoszférája van, hogy nem nehéz pillanatok alatt beleszeretni. S mikor azt hiszed, már oly sok rétegét láttad, hogy ez tovább nem fokozható, újabb arcát bontja ki feléd. Különösen kiemelésre méltó a város patrícius családjainak raritás számba menő, fennmaradt középkori toronyházai, melyek egymással állandó viszályban lévén, ilyen – olasz mintájú – védműveket építettek, s fitogtatták egyben gazdagságukat is vele. Az eredetileg mintegy 60 építményből még ma is áll 20, ízelítőül tálalom az alábbiakat:

Mintha a reneszánsz Itáliában….

És még eddig nem is láttátok a színhelyet, ahol azok a bizonyos birodalmi gyűlések folytak, a régi városháza zegzugos épületét:

De innen is elindulunk, mert még egy nevezetesség hátra van, s ahhoz a Dunához kell lemenjünk!

S a piros csíkos spalettás, impozáns méretű ház ismét elmúlt időket idéz: a Salzstadel = Só-ház. Neve már elárulja, hogy itt is, az egykor igen nagy jelentőséggel bíró, élénk sókereskedelem emlékébe botlottunk. Lenti képen együttest alkot a Hídi kapuval, mely reneszánsz függőfolyosóval és lakótoronnyal egybeépült megkapó látványával ugyancsak egyik tipikus regensburgi városi motívum.

S ez a Híd. Igen csak így, a Brücke, maximum Steinerne Brücke. Épült 1135-45 között, tizenhat lyukú, 310 méter hosszú kőhíd, a középkori technika egyik csodája. Összeköti a két világörökségi helyszínt: az Óvárost, a Stadt am Hoffal.

Hát igen, egyet tudok érteni az üzenettel:

(Regensburg, egyike a világ legszebb városainak – Lord Norman Foster, angol állami építész.)

És befejezésül még egy kedves élményünk akadt: még ingyen – taxiztunk is a belvárosban! Röviden: teljes határozottsággal eltévedtünk, nem találtuk a visszaúton a parkolóházat. (De még azt is elfelejtettük, melyiket = Dachau platz-i keressük). S végül egy taxist kértünk meg, hogy adjon útbaigazítást, aki vett egy nagy levegőt… – majd nem is kezdett bele. Hogy is magyarázhatta volna el két idegennek, a belváros legközepén, sétáló és egyirányú utcák között, hogy merre a merre. Nem is ismertük az utcák neveit sem, eltöltöttünk összesen vagy 2 órát a városban, mit is mondhatott volna? Hát ezt: ugorjanak be, elviszem Önöket.

Nagyon kedvesen, nagyon előzékenyen, és teljesen önzetlenül, ellenszolgáltatást nem kérve, nem várva.

Nagyon barátságos, emberi város ez a Regensburg.  Ujjongó lélekkel vettünk búcsút tőle.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Bajorország, kultúrtörténet, Történelem, Utazás
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Toszkán lankákon 2 – San Gimignano | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s