Hollandia – 8.rész – Haarlem, Frans Hals Múzeum

Szeretem a festészetet, szeretem a képeket.

Nem mindegyik fajtát, nem mindegyik stílust, de..

Én elsősorban a látvány rám gyakorolt hatásából indulok ki, tetszik – nem tetszik alapon. Megfog, vagy nem is érdekel.

Kinyilatkoztatásokra, markáns vélemény nyilvánításra nyilván nem vindikálhatom magam, de a néma szemlélődés, vagy a hangos lelkendezés jogát magaménak hiszem. Virág Juditot olvasva (Senki többet? Harmadszor ! számomra e téren alapmű) azonban sok mindenben megerősítést kaptam. Ő azt állítja, a festészet megtanulható, csak időt kell szánni rá. Legjobb módja: nézni a képeket. Minél többet. S egyszer csak kinyílnak. Vagy: mindinkább kinyílnak. Néha azért hozzá is olvasok, s sokszor ujjongva fedezek fel olyan dolgokat, ami bizonyára a szakmában járatosnak közhely. De engem nagyon boldoggá tudnak tenni ezek a kis felfedezéseim.

Ezért gondoltam, hogy ezen a fórumon elhelyezhetek olyan bejegyzéseket is, amik lehet, nem mindenkit érdekelnek, mások még sekélyesnek is tarthatják, de akit érdekel, azokkal szívesen megosztanám azokat a morzsákat, amit e téren utazásaim során felcsipegettem. Ez sokszor nem is több, mint az adott múzeum, vagy művész elhelyezése a fejemben működő térképen (mintegy geocímkézem őket).

Hát ezen a térképen számomra egészen új belépő volt Frans Hals és Múzeuma.

Mert a már előző írásomban citált három nagy kortársával a holland festészetnek valahogy úgy vagyok: Rembrandtot mindenki ismeri, Vermeer egy -az többnyire nő- vagy kétalakos csendes, nyugodt enteriőrjeit szeretjük, de ki is az a Frans Hals? Mintha már hallottam volna róla…

De mit is ? Utána kell nézni – és persze kiderül, hogy bár a név ismerősnek csengett, de tudni, semmit nem tudok róla.

A Wikipédia ezt írja róla: Frans Hals (Antwerpen, 1580 körül – Haarlem, 1666. augusztus 29.) flamand barokk festő, az európai portréfestészet egyik legnagyobb alakja.

A Googléban kiadott első képtalálatok indexképei:

Hát, ha más nem is, de a cigány lány már ismerős. (Párizs, Louvre)

Nos, ez az a festő, aki egész életét Haarlemben töltötte, s akinek a legtöbb képét egy csokorban ez a múzeum őrzi. A múzeum gyűjteményének alapját pedig az az egyszerű történelmi tény szolgáltatta, hogy a céhek fokozatos feloszlásával a műkincsek, különösen pedig a céh mestereit ábrázoló festmények a városra szállottak. Így, ezen múzeum anyagában többségben vannak azok a csoportképek, amik e jeles urak megrendelésére készültek bár, mégis a művészettörténet a festő munkásságának csúcsaként értékel.

Hát ezekből örökítettük meg az alábbiakat. (Természetesen ezek nem hasonlíthatóak a művészettörténeti könyvek, vagy egyes internetes portálok, források igényes képmásolataihoz, de így itt nem is merülhetnek fel copyright jogok sem  🙂 )

És a kép alján, precízen megjelenik az ábrázolt személyek nevének felsorolása is:

Aztán itt látható a mester első alkotásaként jegyzett portré Jacobus Zaffiusról, a Sint Baafskerk papjáról, továbbá több korabeli nemes úr képmása, kiknek a kilétét csak valószínűsíteni tudják.

És bizony, van a mi Szépművészeti Múzeumunknak is egy Frans Hals-a, a Férfiképmás:

Sokszor mint a festő önábrázolását citálják az amsterdami Rijksmuseumban található Vidám Ivó-nak fordítható képét:

Míg nekem az abszolút kedvencem az újonnan megismert Frans Halsok közül a hágai Mauritshuis – The Royal Picture Gallery – gyűjteményében lévő Nevető kisfiú arcképe. (Lehet, hogy nálam is működik a recept, amit a sikeres filmcsinálásra szoktak mondani: végy egy gyereket, vagy valami állatot? Akkor is tetszik.)

Hát így utólag sajnos itt elfog némi keserűség, de nem is feltétlen a fenti, kisfiú képe miatt.

Arról már érintőleg tettem Nektek említést, hogy Keukenhofból, mivel viszonylag korán sikerült megjárnunk, egy spontán ötlettől indíttatva elugrottunk Hágába, hogy csak úgy beleszippantsunk a levegőjébe. Útikönyvet ugyan hoztam magammal az útra, de ez alkalommal nem volt velem, mert ugye Keukenhofban az biztos nem kell.

Hágában sikerült letennünk a kocsit egy, a centrumhoz közel eső parkolóban, és megindultunk az orrunk után.

Viszonylag hamar bele is botlottunk a Parlament mutatós épületkomplexumába, körbe is csodáltuk, s jövet – menet elmentünk a Mauritshuis mellett, anélkül, hogy nekem bármi is gyanús lett volna. (Nem esett le a tantusz.) Mitől is esett volna le, hisz alig voltak ráutaló jegyek!

És itt van állandó kiállítása az összesen elkészült 38 Vermeer festményből a legnagyobbnak, amit az észak Mona Lisájának is szoktak hívni:  A lány gyöngy fülbevalóval, vagy másképp a Turbános lány. Nem kicsi plakáton ők meg is próbálták felhívni rá a figyelmet, de mindhiába. Máig nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy történhetett ez meg velem, hacsak azzal nem, hogy valóban úgy fel voltam töltődve a hatalmas keukenhofi élménnyel, hogy tán nem voltam úgy kiéhezve extra látványosságra. A plakátot meg olybá vettem, hogy valami kiállítás beharangozó.

Ebből a tanulság: bizony nem jó felkészületlenül elmenni sehová, mert az ember kihagyhatja azt is, ami az orra előtt volt – s még ideje is lett volna rá !-csak nem tudott élni a lehetőséggel.

Hát ezért is mutattam meg Nektek is az épületet, hátha ezzel Ti hasonló balesetet elkerültök.

Ezután a kitérő után, még kicsit visszatérnék a Frans Hals múzeumba, Haarlembe.

Szeretném még megmutatni Nektek magát az épületet is, amelynek utcájába előző beszámolómban már bepillanthattatok. A múzeum bejárata fölött díszes homlokzat:

De a kiállító termekhez is szép kis belső portálon át juthatunk be:

Néhány filigrán részlet a belső térből:

S mivel ez egy közösségi ház (még ha szegényház is) volt, bizonyára megvolt az udvaron lévő kis harangnak is a szerepe (ebédre hívás ?).

Természetesen a már felsoroltakon kívül, sok más látnivaló is maradt még az utánam jövőknek, amennyiben volt, aki kedvet kapott hozzá.

Ezt a kis rendhagyó beszámolót egy épp most olvasott Vermeer életrajzból vett idézettel szeretném zárni, amit az író az egyik festő szájába ad, a festő és ifjú arája menyegzőjén:

„Mi tesszük maradandóvá a múló pillanatot, állandóvá az elillanót, láthatóvá az elrejtettet,
és ha majd megöregszel Katrina, a festő vásznán változatlan marad ifjúi szépséged !”

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Hollandia, Művészet, Utazás
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s