Hollandiából hazafelé – 11. rész – Rothenburg ob der Tauber

Ugye már furdal a kíváncsiság Benneteket, hogy hová mentünk a zandvoorti kikosarazásunk után?

Hát Rothenburgba.

Minekutána már nem volt keresni valónk Hollandiában, a délutánunk hasznos része úgyis jelentősen elfogyott, a további részében szálloda után futkosni, csak azért, hogy másnap reggel forduljunk vissza, annak semmi értelme nem volt. Felhívtuk hát a németországi szálláshelyünket, ahová másnap estére volt foglalásunk, hogy nem lehetne-e előre hozni a rezervációnkat egy nappal. Lehetett.

Azon kívül, hogy még aznapra jutott egy kemény megpróbáltatásunk, elsősorban Ervinnek, aki vezetett – azt hiszem, megint a szerencse-angyalunk szegődött mellénk.

Mert a péntek délutáni, – első hétvége szép idővel !- forgalmon túl, Utrecht magasságában belekeveredtünk még egy dugóba is, így a nevetséges 130 km-nyi, Hollandiára eső útszakaszt sikerült mintegy röpke 3 és ½ óra alatt teljesítenünk! Éjfél tájban kiütve érkeztünk a szálláshelyre, ami a GPS nélkül biztos nem is sikerült volna.

És innentől jön a jutalom szakasz !

Lehet, hogy az előzmények miatt egy kicsit túl is értékeltük, de nagyon jól esett az a szívélyes, szolgálatkész és meleg fogadtatás, amivel abban az igazi német vendégfogadóban (Gasthof zum Goldenen Greifen) vártak, majd tartottak jól bennünket. A ház eredetileg egyébként a város legnagyobbként számon tartott polgármesterének, Topplernek volt a lakóháza anno, a XIV. században.

(A teljes ház a következő kép legszélén, jobbra látható.)

Itt ébredtünk másnap arra a csodálatos verőfényes napra, ami ahogy jött, vasárnapra el is múlt, de mint jeleztem, ez a mi jutalomjátékunk volt, ami kitartott azon az egész szombaton.

Mert ha eredeti terv szerint jövünk, a jó idő java részét a kocsiban ülve töltöttük volna, és akkor nem részesültünk volna abban a fantasztikus, élményszerű idegenvezetésben sem, amit a város polgárai közül néhányan felváltva végeznek, s mi látatlanban állítjuk, hogy nekünk, Stephan személyében a legjobb jutott. Már a frissen szedett spárgánkra vártunk a városháza terén a kiülős vendéglőben, amikor láttuk indulni a következő Rundganggal a csoportot, és bizony más vitte őket.

Szóval ez mind-mind az extra hab volt a tortán, mert Rothenburg CSODÁLATOS !

Egy meseváros, vagy Wunderland, kinek-hogy tetszik, de a varázslat már az alaprajzával kezdődik, és részesülve ebből a sok bájból, még utána, itthon is, bármit nyitsz ki róla az interneten, lenyűgöz.

Mert nem egy díszlet csupán, hanem hús-vér emberek élnek benne, törődve egymással, a városukkal, és teljes odaadással, folyamatosan kutatják a saját múltjukat, és teszik át azt, ha lehet, mai hétköznapjaikba.

Így tudtam meg, amire ott rácsodálkoztunk a köztéri szökőkutak színes, húsvéti tojásból összefűzött díszítése kapcsán, ez is egy felelevenített középkori szokás példája, mely a húsvéti kútdíszítéssel, a tavasz, a víz mint éltető forrás ünnepléseként értelmezhető.

Egy másik ilyen szokásba is belebotlottunk ezen az egyetlen napon: évenként egyszeri alkalommal megünneplik azokat a párokat, akik az elmúlt egy év folyamán itt, Rothenburgban esküdtek. Modernizált, csillogó-villogó hintókon kiviszik őket a város határába, ahol elültetnek egy fát, majd a városháza udvarán megvendégelik őket. Az eseményt a város lövészegyletének és díszőrségének az egyenruhájába öltözött zenészek kara kíséri.

De nem csak ez az egy „maskarás” eseményt jegyzi a helyi krónika, hanem egész éven át tartanak különféle történelmi eseményekre visszatekintve, azokat felelevenítő ünnepi játékokat. Az idei pünkösdi játékokon például a 30 éves háború jeleneteit s az ún. híres Meistertrunkot keltik életre. De van itt hagyományos „Schäfertanz”, egyéb történelmi időket idéző hadjáratok és táborozások élőképei, s ha kell, megépítenek kőből egy ideiglenes szabadtéri színházat a nyári ünnepi játékok kivitelezéséhez.

Én nem szeretem a mindenféle álromantikus, maskarás felhajtásokat, de ezek az emberek egész éven át eseményről-eseményre, annyi energiát és fáradságot fektetnek bele ezeknek a létrehozásába, hogy az egyenesen tiszteletre méltó. És rovatot vezetnek a hétköznapi emberekről az interneten „Rothenburger Menschen, die hier leben und arbeiten” (= rothenburgi emberek, akik itt élnek és dolgoznak), ahol időről időre bővül a tabló egy-egy újabb portréval: a tetőn megörökített antenna szerelőtől – a híres, Rothenburger Scneeballeneket sütő mestercukrászig, akikből összenő ez a közösség.

Ide tartozik Stephan, a szerintem műkedvelő történész – idegenvezetőnk, aki egy 90 perces körséta alatt közelebb tudta hozni hozzánk a középkort, mint megannyi történelem óra. Mindezt annyi humorral  megfűszerezve, hogy vezetése felejthetetlenné vált számunkra.

S ezzel a képpel már el is jutottunk, jobban mondva visszajutottunk a város első varázsához, –  a felépítéséhez.

A fenti sematikus rajz, egy teljes egészében városfallal körülvett, hiánytalanul fennmaradt – vagy a II. világháború pusztításaiból korhűen visszaépített – középkori várost ábrázol.  Jól látható a kettős körgyűrű a központi mag körül, mely a várost eredeti kisebb, majd kibővült területén védelmezte.

Balra a kép szélén kéken kanyarog a Tauber folyó – innen a város értelmező jelzője
/Németországban 4 Rothenburg van/: ob der Tauber.  Rothenburg, a Tauber fölött.  A nagy kanyarnál belógó kis nyelv a városból a várkert kerületét jelzi, míg délre lefelé, a későbben hozzáragasztott csücsök az egykori kórház területét adja, mert mint mindenhol a középkorban, a betegeknek (járványok, lepra) várostól lehetőleg távolabb eső, elkülönített részt jelöltek ki.

Az alábbi kép hatott rám elemi erővel, amikor az útikönyvben véletlenül megláttam, mert történetesen közvetlenül a Passau előtti oldalon volt:

Rögtön tudtam, hogy ezt látni kell, ezért terveztem úgy a hazautat, hogy itt szálljunk meg.

A várost a 33 toronnyal és a déli körbástyával erődített fal tökéletesen körbezárja. (A képek egy része kölcsönzött.)

A falakon belüli csodákra majd egy új fejezetet szentelek.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Bajorország, Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Tallinn, egy város a falak ölelésében (Baltikum 37) | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s