Rothenburg o.d.T. – 14. befejező rész

És akkor jöjjön még egyszer, utoljára a térkép!

Mint látható ez csöppet sem olyan rövid szakasz (az előző levél záróképét az itt 30-as számmal jelölt Siebersturm zárja – ez volt az a kapu, amin kívül építették meg a kórház-negyedet ), s gyakorlatilag végigfényképeztük valamennyi házát. Ebből próbálok meg egy kis válogatást adni, ami nem lesz könnyű. Mármint azért, hogy mit is hagyjak ki.

Íme az utca eleje, ami a jobbra látható vörös templomépületbe, a St. Johannis Kirchébe fut, a templom mögött jobbra a Kriminalmuseum, a templommal szemben a kis beugró zugban Nusch polgármester szülőháza, ahol már annak idején szülei is üzemeltették a Roter Hahn nevű vendégfogadót.

A város egykori éjszakai őrszolgálata ilyen öltözékben kőrözött a városban, vigyázva lakói nyugalmát. (Esténként fél tíztől be lehet nevezni egy Nachtwächter túrára).

És a kis csillogós, ápolt portálok, üzletek, hotelek..

S itt szemben már kibukkan a város legfestőibb terének tartott szöglet, a Plönlein jellemző épülete – épületegyüttese.

Még közelebbről:

Ez az a bizonyos szöglet, ahonnan a térképen kinő a kórház sziget-szerű földterülete. Jobbra a Kobolzeller Tor, amelyen át lefuthatunk – mi sajnos nem tettük meg – a festői völgyben levő Doppelbrückéhez + kápolnához.

Ehelyett mi csak mélyen lekukkantottunk az utcán, és átmentünk a Siebersturm alatt.

E sörcsapszék mellett már közvetlenül rálátás és feljárás nyílott a városon körbefutó, – és e részén még járható is egy szakaszon  – védőfalra.

Ez az együttes pedig már a Spitaltornál található:

Visszafelé még a vörös falu templom mellet befutva, levesszük azt a gyönyörű panorámát, amit a Spital kórház és védőtornyok együttese, illetve a Doppelbrücke a Tauber folyóval  és az aranyosan Tauber Rivierának elnevezett szőlőültetvényes lanka innen fentről nyújt:

És gyakorlatilag úgy döntünk, hogy mindent láttunk (sajnos nagyot tévedtünk), amit Rothenburg nyújthatott, és kocsiba szálltunk, mert még újra előttünk volt egy 350 km-es útszakasz Chiemseeig. Prien an der Chiemseeből áthajózva a Herreninselre  egy régen halasztott hiányosságot akartunk bepótolni – ha már a hollandok „jóvoltából” nyertünk egy fél napot. II. Lajos, a bajor mesekirály versaillesi mintára épített kastélyát, a Herrenchiemsee-t készültünk még megnézni. Tudjuk, ő álmodta és építtette meg a Schloss Neuschwansteint is, a mindnyájunk által ismert (és nem mellesleg a Disney logóban is felhasznált) mesekastélyt.  Hát  a Schloss Herrenchiemsee kastély igazában a tényleges felhasználás nélküli funkciójában és túlzásba vitt pompakeresésével, a fölösleges pénzkidobás kategóriáját merítette ki számunkra. Míg pár éve Neuschwannstein kastélyán még tényleg tátottuk a szánkat, itt inkább visszatetsző volt az emberkerülő, hóbortos, álomvilágban élő (ahogy Ervin elnevezte: Fejnehéz) Lajos céltalan építkezési mániája.

Mennyivel szimpatikusabb volt a rothenburgiak még történelmében is élő városa, amely olyan sokat tud nyújtani a látogatóinak, hogy még egy hónap múlva is, az internetet böngészve, szívesen utazol virtuálisan vissza, miközben még újabb meg újabb oldalai tárulnak fel. Ráébredsz, hogy mennyi minden kimaradt – bosszantó módon, néha csak 20 méterrel kerülted el! – illetve szívesen megnéztél volna mondjuk egy Figurentheateres, vagy Hans Sachs és ivócimborái alakjába bújtatott, a történelmi városháza híres Kaisersaaljában előadott ízes – mókás helyi előadást; megnéznéd a múlt században Angliából hozzájuk emigrált és élete végéig itt alkotó festőjük, Arthur Wasse gyűjteményes kiállítását. Körbesétálnál a városfal járható részén, megnéznéd a kovács mézeskalács-házában

1967-ben még működő műhelyét, ennél a csokoládéval bevont, tojáslikőrrel töltött rothenburgi Schneeballenekből mondjuk a gyönyörű Marien-Apotheke melletti Diller’s Hógolyóálmok nevű üzletében. És benéznél sok – sok házba, és azok különlegesnek leírt udvarába is, és felmennél bizony a városháza tornyába a kilátóba is és újra megnéznéd, most már alaposabban keresve, azokat a bizonyos középkori mértékegység jeleket a kő kapukeretbe vésve… A karácsonyi múzeumáért állítólag Amerikából (és Japánból) egyenesen ide repülnek, te meg csak a kapun bekukkantva már robogtál is tovább.. , aztán a kriminalmúzeum, a helytörténeti múzeum és a Handwerker Haus a maga 11 szobájával, a Toppler kastély-tornyocska a völgyben, ahol királyokat látott vendégül, vagy a detwangi juhászok temploma…

Jaj, és hogy tudtuk elkerülni az egyik legemblematikusabb városképet, a Rödertort és Büttelhaust 😦 😦 😦

És itt nagy betűkkel van írva a vendéglátás, mint sehol így nem tapasztaltam.

Az idegenvezető háláját fejezte ki, hogy eljöttünk városukba, merthogy ebből élnek.

A pincér, amikor letette elénk a spárgát megköszönte a jó időt “amit hoztunk”.

A vendéglőseink – akiknél szintén nem maradt időnk a konyhájuk megkóstolására, pedig az egyik legjobbnak mondják a városban, –  maguktól mondták, hogy hagyjuk csak nyugodtan a hátsó udvari – ingyenes – parkolóban a kocsit kicsekkolás után is, ameddig csak akarjuk, sőt, van ott egy WC, ha szükségünk úgy kívánja… Háromszor is visszaszaladtunk, mert szükségünk úgy kívánta…

A vendégszoba nagyvonalúan tágas volt, a reggeli bőséges, a fogadó minden zuga hangulatos…

Mondjam még ?

Szerintem itt abbahagyom, de becsatolok Nektek még két álom képet az internetről, amit ebben az esetben objektív okokból én is csak ezúton tudok elragadtatva  szívembe zárni.

Menjetek el Rothenburgba!

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Bajorország, Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s