Milánói hétvége 2010.május 7-9. – Dóm és a Dómtér (1.)

Ez az út  születésnapi ajándékként kicsit balsorsú volt.

Kezdődött azzal, hogy a két napra tervezett kiruccanásból már Ferihegyen elmúlt fél nap, mire a Wizzair 6 órás késéssel  elindult.

Első reakció : automatikusan töröltem a fél nyolcas menetrend szerinti megérkezés utánra tervezett Bergamo elragadó középkori városának, az Alta Cittának a megtekintését. (További reakciók később a Wizzair érdekesen működő panasz oldalán folytatódtak).  Gyakorlatilag elmúlt fél három, mikor a szállodánkba, s talán fél négy is, mire a délutáni programként adódó központi látnivalóhoz, a Dóm térre értünk.  S hamar rádöbbentünk, hogy pánikra a kiesett idő miatt semmi ok, mert lényegileg még ebben a kis tört napban letudtuk, amit Milánó nyújtani tudott.

A Dóm az tényleg fantasztikus, gyönyörű, egy csipke csoda. Különösen egyedülálló látvány a tetején nyíló rálátás e kőfaragási remekekre, a támpillérek harmonikus párhuzamaira, az ívek végtelenített ismétlődésére.

A város maga azonban ebből a magasságból sem nyújt semmi felejthetetlent.

A dóm oldalában nyílik a Vittor Emmanuele II. galéria névre hallgató passzázs, amely megnyitásakor egész Európában egyedülálló volt, na de azóta már ….láttunk mindannyian pár csodát. Így maradt itt a kuriózum szemrevételezése. A passzázs másik végén aztán kijutsz a Scalahoz, amely mint épület kívülről szintén nem egy felejthetetlen történet, nálunk kis jutalomjáték annyi volt, hogy visszafelé, immár a passzázs melletti kis utcában maga Placido Domingo jött velünk szembe… mire felocsúdtunk, már csak a kis kopaszodó fejét tudtuk hátulról megörökíteni.

(Másnap az angol nyelvű csatornán véletlenül hallottam, hogy 40 éve itt debütált a Scalaban, s most az Operália gálakoncertje dirigálását vállalta, mely rendezvényt 1993-óta tartják – tavaly pl. nálunk, Pécsett volt! – az ő kezdeményezésére azzal a céllal, hogy segítsenek ifjú tehetségeknek bemutatkozni és pályára kerülni.)

És most akkor néhány kép a Dóm térről, május 7.-én délutáni hangulatával.

Maga a főszereplő:

A képen a dóm mellett jobbra a Palazzo Reale, az egykori királyi palota. Mögötte a San Gottardo tornya magasodik, melyet 1330-ban a Visconsik hercegi kápolnának építtettek. A tornyot földközelből  a Palazzo Reale udvarából lehet tán legszebben fényképezni, s majd fentről a dóm csipkéivel alkot megkapó látványt.

A dómtól balra a passzázs bejárata.

S a passzázs folytatásában kis sétáló utca kezdődik (erre majd még visszatérek).

A tér dekoratív mértani díszítő mintázatáról igazán csak fentről nyerhetünk képet. Ugyancsak itt látható még a térnek a maradék, eddig nem említett csücske. Az emberek körüli kis pöttyök a galambok.

S középen Victor Emmanuele lovasszobra, melynek tövében feltehetőleg a kimerült turisták csokra. Mert ugyan a tér hatalmas, meg ez is a város központja, de sehol egy köztéri pad, ahová lerogyhatnál.

De még a Rómában oly megszokott kedves kis kiülős cukrászdák, éttermek, amik úgy adták magukat a fáradó, vagy csak épp ücsörögve bámészkodni vágyó idegennek. Itt a főattrakció mellett van tömegétkeztetésre berendezkedett Autogrill és Mc Donalds, a dóm mögötti kisebb kiülősnél, mikor fagylalt után érdeklődtem, pálcikás Magnumot kínáltak! Olaszországban! Szóval kulináris élményünk egy se akadt, pedig próbálkoztunk. Nem kevésszer és nem kevésért.

Hát talán kitetszik, hogy Milánó annyira nem tudott elbűvölni. Ezért maradjunk is talán annál, ami elbűvölő volt:

És még az undok Autogrillt is tudod feledni, ha már bekényszerültél oda, s a felszolgált Creme Bruleéről fölemeled a tekinteted:

De az igazi csoda még vár rád, odafönn, a tetőn:

Aztán felérünk a tetőre.

A haladási irányunk jobb kéz felé a csipkék irányába, a Palazzo Reale és a San Gottardo tornya felé vezet:

Visszafordulva a tető irányába, a dóm hátsó (sajnos részben beállványozott) homlokzatára esik tekintetünk, a legmagasabb tornyán elhelyezett Madonninával.

És itt a másik oldalon nyíló panoráma bizony sivár.

Egyedül a passzázs épületének innen látható képe ad némi fogalmat a keresztfolyosókat a középén összekötő kupola méretéről.

És ezzel vissza is érkeztünk a főhomlokzathoz, s remélem egyetértetek véleményemmel, hogy ez tényleg pompás volt, ugye?

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Olaszország, Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s