Római levelek, 2009. október – 3. Forum Romanum, a köztársaság korban

A városalapítást követő két és fél évszázad a királyság kora volt. A hagyományok szerint Rómának 7 királya volt. (Utána legközelebb már csak az újkorban jön kettő, az a bizonyos II. Viktor Emánuel, és fia I. Umberto). Erről az időszakról bőséggel mesélnek a Római regék és mondák, melyet iskolás korban a kötelező elbeszélések elolvasása után (mint a Sabin nők elrablása, a Mucius Scaevola stb.) azonnal félrevágtunk, ma felnőtt fejjel tüneményes történeti mesekönyvként éltem meg. Mivel a római lélek fejlődése is innen eredezik, szerintem nagyon hasznos, de ugyanakkor szórakoztató olvasmány is a megértésükhöz.

i.e. 509-ben aztán elzavarják a zsarnok királyt (lázadás vezetője a királyi házból származó Brutus – kinek neve innentől egybeforrt a szabadság eszméjével, s későbbi, számunkra jóval híresebb Brutusok is ebből merítettek erkölcsi támaszt tetteikhez.) S innentől indul Rómában a köztársaság kora, amely eszméi olyan mélyen ivódtak a római emberekbe, hogy letűnte után minden politikai változást megcélzó mozgalom eszméje a köztársaság volt, noha az soha többé nem tért vissza.

A királyságnak azonban mély befolyása volt a történelemre, a monarchia lenyomata végig benne van a román alkotmányban, intézményrendszerekben. A szenátus, az évenként változó két konzul, a néptribunusok, mind – mind a biztonsági szelepek, hogy senki ne törhessen többé egyeduralomra.

2 bázisa a változási folyamatnak, ami fontos, lényeges volt számukra:

= a szabadság és nyilvánosság

Az emberek szabadok akartak lenni, szabadságot gyakorolni, inkább, mint kormányozva lenni.

Nagy hangsúly : res publica = Közös ügy, dolog, közügy, ami mindenkire tartozik.  A közösségre tartozó dolog. (SPQR !- erről majd később.)

Az emberek részvétele a dolgokban, a római rendszer legközpontibb ügye, pedig itt zajlott, a Forum Romanumon.

Fenséges romok, fenséges méretek!

Hát igen, de itt mi micsoda!?

Bizony nagyon nehéz kibontani. Nehéz azért, mert a különböző szétszórt kődarabokból, esetleg néhány oszlopból, hogyan is tudnánk összerakni az egykori képet ?

Hát képzeletünkből aligha!

Nekem már itthon is nehézséget okozott, amikor háromféle könyvből különböző részletességű térképekkel, és rásegítő ábrákkal megpróbáltam eligazodni a Forum Romanumon.

A helyzet ugyanis az, hogy mint egész Rómában, itt sem egy síkon találkozol a történelemmel, hanem egymás mellett egyszerre különböző korszakokkal. Sőt egyes épületek (vagy romok) alatt még további három megelőző réteg és kor is lehet! (Ennek az oka, azon kívül, hogy sokszor, ha újat akartak a régi helyén építeni, egyszerűbb volt az előző lerombolt darabjaira, mintegy feltöltésre az újat emelni, de még inkább a Tiberis gyakori áradásaiban áll. Ezen esetekben a folyó annyi hordalékot és romot hagyott maga után, amit nem volt hová elhordani, s így az elpusztult fölé építették az új réteget. Ez természetesen inkább a kevésbé ellenálló anyagból épült egyéb épületekre vonatkozik, de a városban azokból volt a több.) De amíg a városban járkálva, egy egy épület előtt csak azzal az egy esettel kell megbirkóznod, itt a Forumon aztán mint egy vegyes tartalmú kosárból, minden eléd van borítva!

Lássunk egy régi képeslapon közölt köztársasági fórum képet, ahol a szemlélő háttal a Colosseumnak, s szemben a Capitolium dombbal áll. A domb legmagasabb pontján Róma főistenének, Jupiternek a temploma magasodott.

A Roma reborn program keretében legújabban végzett feltáró munkával, a fellelt romokból és ránk maradt leírásokból, az alábbiak szerint rekonstruálták az egykori épületeket.

Így már kicsit könnyebb, de engem még mindig két dolog zavar: kicsit zsúfoltnak hat a rekonstrukció szerinti összkép, és kicsit hamisnak is. Legalább is, ha a kezdetekről szeretnénk képet alkotni. Itt ugyanis keverednek a köztársaság kori építmények a különböző császárok által, már leginkább az időszámítás utáni években emelt építményekkel.

A köztársasági Forum térképe így nézett ki:

Hadd meséljem el ennek alapján, én mely romokban láttam illusztrációt az utazás előtt kiolvasott, mintegy két tucat történelmi regény és szépirodalmi mű fejemben zsongó élményanyagához.

Először is: a Fórum helyén eredetileg mocsár volt, annak lecsapolásával (Cloaca Maxima!) lehetett a nép számára egy vásárteret, napközbeni találkozó helyet, s a politikai csatározásoknak küzdőteret teremteni. Ez utóbbi helyszínei a Curia Hostilia, a Comitium és a Rostra (3. számú elem az után-épített ábrán) voltak. A Curiában ülésezett a Senatus, aminek tagjai eleinte csak a patríciusok lehettek. A Comitium gyakorlatilag a Senatus előtti nyílt téren felépített lépcsőzetes fa emelvény volt a plebs /eredeti értelmében nem pejoratív, normális (= nem nemes) embert jelentett/ számára; s a Rostra amolyan szónoki emelvény volt, amely nevét a rá kifüggesztett bronz hajó orrdíszekről (rostrákról) kapta, melyet korábban egy Antium melletti tengeri csatában az ellenséges hadihajókról zsákmányoltak. (Még egy kis kitérő: Antium _ma Anzio_ kis kikötőváros Róma közelében. Szívesen építettek itt villákat – köztük Cicero is – a tehetősek. Itt született Claudius és Néró, illetve Néró itt ölette meg anyját, Agrippinát antiumi villájában.)

Fontos: a rómaiak nem karolták fel az egyenlőség elvét. Nagyon meghatározott megkülönböztetések a rendszerbe beépítve voltak.

Hierarchia a rang, vagyon, származás alapján. De mindenkinek megvolt a lehetősége elérni a különböző politikai fokozatokat. A nagy római társasjáték ezek körül forgott, s meghatározó eleme volt, hogy ki számít római polgárnak. Az alsóbb rétegek felemelkedésére a lehetőséget a katonai szolgálat jelentette. Elméletben minden római farmer katona volt..

A Curia épülete nagyon különös építmény volt. Ez a magas, szinte ablaktalan épület, a Septimus Severus diadalív felől nézve csak mint egy kalap, a teteje látszik (fenti képeken).

Egyébként ez csak a hivatalos székhelye volt a Senatusnak, üléseit igen gyakran tartotta különböző templomokban, egyéb középületekben, bizonyos eseményeknek meg megvolt a kötelező helyszíne.

A Fórumot a Capitolium domb felé lezáró épület a Tabularium, az állami levéltár épülete volt, itt őrizték a fontos iratokat, s ennek ősi falaira építették a középkorban a Capitolium téren magasodó Palazzo Senatoriót, a mostani városi tanács székházát.

A Fórumot a Via Sacra szelte ketté (fenti kép helyszíne), amely főútvonala volt  a Mars mezőtől a Capitólium dombi Jupiter főtemplomig vezető győzelmi diadalmeneteknek, s az  út neve egyben arra is utal, hogy vallási kultuszhely is volt a fórum. A Via Sacra/ Szent Út mentén emeltek fő isteneiknek méltó szentélyeket, templomokat, s itt volt a Vesta szüzek temploma és kör alakú szentélye, ahol az örök lángot őrizték, s azt kolostor szerű épület vette közre. A Vesta szüzekről csatolok majd egy külön részben – történelem kategória – egy kis kigyűjtést, ha valakit mélyebben érdekel szerepük. Egy bizonyos, páratlan tiszteletnek és tekintélynek örvendtek, személyük szent és sérthetetlen volt, fontos okmányokat (végrendeletek stb.) náluk helyeztek letétbe; ha a városban megfordultak, egy liktor haladt előttük, jogukban állott, hogy az elítéltnek megkegyelmezzenek. Kiváltságaik közé tartozott, hogy kocsiban hajthattak végig a városon, és ha akár a konzul, Róma első tisztségviselője is jött velük szemben, neki is ki kellett térnie előlük. (A császárkorban a cirkuszban pl. közvetlenül a császár főhelye mellett volt az ő ülőhelyük.) Egyedül a pontifex maximus ügyelhette fel őket.

Az  út túloldalán az ő épületeikkel egy vonalban állt a Regia épülete, mely a mindenkori pontifex maximus, a római vallás főpapja székházául és lakásául szolgált. Gyakorlatilag ebből csak néhány alapfal maradt, amire más okból fogok mindjárt kitérni, és kicsit a szigorú időrendtől eltérni. A pontifex maximus, mint már a fentiekből is sejthető, az egyik legmagasabb méltóságnak számított Rómában. Julius Caesar volt az első első számú vezető, akit egyben felruháztak a Pontifex maximusi titulussal is. A császárkorban aztán a mindenkori uralkodót egyben főpappá is választották, de Julius Caesarral ellentétben, ők csak hivatali helységükül használták a Regiát, továbbra is a palatinusi palotáikban laktak.

Julius Caesar, megválasztása után azonban ide is költözött, s innen indult el azon a végzetes március idusa reggelén a Pompeius Színházának oszlopcsarnokába (akkor ide volt összehívva a Senatus ülése, lásd: Curiánál leírtak), ahol az összeesküvők 23 késszúrással  a szenátus szeme láttára, szabályosan lekaszabolták. Vesztét tulajdonképpen az okozta, amit az indításkor fejtegettem, hogy a rómaiak szent révülettel függtek a köztársaság eszméjén, s noha Caesar gyakorlatilag  akkor már rég egyeduralkodóként kormányzott, azonban ekkortájt tett néhány kísérletet az ennek megfelelő cím (király) felvételére, s ez kiütötte a biztosítékot a nemes patrícius uraknál.
A történelmi feltáró munka azóta bebizonyította, hogy az egyetlen nemes, az eszme iránti hűségből cselekvő Brutuson kívül, az összes résztvevőnek nagyon is kézzelfogható egyéni céljai voltak a „zsarnok” meggyilkolásával. Ténylegesen Caesar korának egyetlen messzelátó politikusa volt, nélküle már rég káoszba és pártharcokba süllyedt volna Róma, személyiségének annyi oldala (politikusi, katonai-harcászati-stratégiai, szónoki, irodalmi, gazdasági) volt egészen kiemelkedően kiváló, hogy mondhatni páratlan volt.
Katonai téren pl. csak Nagy Sándort és Napóleont szokás vele egy lapon emlegetni, s mindezt egy olyan embernél, aki a gyenge, epilepsziás testét kemény akarattal legyőzte…. De itt abba is hagyom dicsőítését, mert ez a téma kimeríthetetlen.

Lényeg, a lényeg, mindannyian ismerjük Shakespeare tolmácsolásában Antonius beszédét, melyet máglyájánál mondott, az őt istenítő nép előtt – a lelkileg megrázott és felbőszített polgárokhoz. S máglyáját itt állították fel a fórumi háza, a Regia előtt, s ma is ott áll a jelképes máglya, melyen azóta nem fogynak el az emlékezés apró jelei, virágai.

Én is leróttam tiszteletemet e nagy ember előtt:

A vallási vonatkozású köztársaság korát idéző épületmaradványok még itt: a Saturnus –vetés istene – templom nyolc oszlopmaradványa:

Illetve a Dioskorusok, vagy Castor és Pollux temploma. (Róluk bővebben majd a Capitóliumnál mesélek). E segítő isteneket a rómaiak különös tiszteletben tartották, s templomukban őrizték többek között az állami súly – és értékmintákat, pincéjében a császári kincstár, a fiscus értékeit. Három oszlopa maradt fenn. (Fenti képen hátul jobbra.)

Talán még egy épület köthető szorosabban ehhez a köztársasági Forum Romanumhoz; az is inkább csak előzményeiben, a Tullianum avagy a Carcer Mamertinus kapcsán.
Ez volt az ókori börtön, ahová a halálra ítélteket vetették le, így sok neves politikai foglyot (mint Iugurthat a numidák királyát, vagy Vercingetorixot a gallusok híres vezérét), akiket előtte, mint az ellenség legyőzött vezéreit a diadalmenetben vezették végig a római nép előtt. Midőn ehhez a börtönhöz értek, akkor a menetből őreik a carcerbe vitték, ahol a hóhér – jobbik esetben – megfojtotta őket. Volt akit csak lelöktek a börtön közepén levő egyetlen, s egyben egyirányú kerek lyukon a mélybe, s ott halt összetört csontokkal kínos éhhalált. Sokszor a diadalmenetre évekig vártak, mert azt csak kivételes esetekben szavazta meg a szenátus, nagy hadi sikerek után, de folyamodni kellett ezért a dicsőségért, s bizony addig a foglyok, sokszor évekig vártak a biztos halálra.

Amilyen gyászos a fenti történet, olyan szép a helyén emelt épület. Ugyanis egy másik legenda szerint, Szt. Péter és Pál apostolokat is ebben a börtönben őrizték, de ők még szigorú börtönőreiket is megtérítették… Ennek emlékére emelték a középkorban a S. Pietro in Carcere templomot itt, később került a helyére a mai templom. Ez a templom a S. Giuseppe dei Falegnami  templom,  a Szt. Józsefről  elnevezett – ácsok, asztalosok testvériségének temploma. Ez a szép rózsaszín templom az:

S további két, számomra elragadó fénykép róla, a Capitóliumról fényképezve:

Ami eddig még nem került említésre, az a bazilikák szerepe, amelyek a fórumot nagyon is jellemző épületek voltak. S itt rögtön kis magyarázatra szorul a szó, mert mi alapvetően mást, egyházi építményt értünk alatta. Igazság szerint a történet fordítva játszódott le.
Az ókori profán bazilikákból alakították ki később a keresztény istentisztelet helyeit, s ezek váltak a legáltalánosabban elterjedt  formájává a templom építészetnek. (= nagy tömegek befogadására volt alkalmas.)

Tehát eredeti formájában egy hosszúkás, oszlopokkal körülvett, vagy oszlopsorokkal hajókra tagolt csarnok, esetleg több szinten. Jogügyletek intézésére, kereskedelmi és törvénykezési ügyek lebonyolítására jött létre. Ezek azok a bazilikák, amiket később a különböző császárok is előszeretettel építenek, úgymond a köz javára, de legalább annyira a saját dicsőségük kőbe és márványba foglalására.

S ezzel előttünk fekszik az antik város szíve, nagy idők tanúja, a valaha dicső impérium központja. Itt vonultak méltósággal a tógás patríciusok, jöttek velük vagy patrónusuknál tett reggeli vizitáció után a kliensek csapata; jött, akinek elintézni való ügye volt, vagy csak tudni akarta mi történik a városban. Fontos, nyilvános találkozó hely volt. Itt  tömörültek nagy eseményeknél a különböző politikai nézetek párthívei, vagy éppen ellenzői, szolgálatukat letett, kiszolgált katonák, s itt hömpölygött a hősök elkorcsosult utódaként a szájhősök, ingyenélők, tolvajok, ügyeskedők városi tömege — ahogy Cicero nevezte őket –, Romulus söpredéke is.

Igen, s itt dörgött Cicero a Bazilika különböző bírósági termeiben, aki miután a feltörekvő vidéki, plebejus család tagjaként előmeneteléhez a katonaságot elvetette, inkább a bíróságot választotta arénául. Védőügyvédként mondott beszédeit mindig hatalmas  figyelem, s egyúttal a közönség hangos reakciója is kísérte, – a római nép nagyon értékelte a hatásos fordulatokat, s azok minden társadalmi szinten beszédtémául is szolgáltak elhangzásuk után.

S ha már elfáradtak az ügyintézésbe, pletykálkodásba, leültek az akkor divatos kockajátékot játszani, mint arról a feltárt lépcsőromokon bevésett játék (a mi dáma-játékunkhoz hasonló) alaprajza tanúskodik.

A bazilikák portikói alatt kis üzletek, kézművesek, pénzváltók működtek, de a nagy, nyitott piacok is, mint a forum boarium (marhapiac), forum velabrum (zöldségpiac)  közvetlen szomszédságában találtattak. Színhelye volt ez a különböző ünnepségeknek, játékoknak, fesztiváloknak, processzióknak – és nyilvános temetéseknek. Fókusza a politikai és társadalmi eseményeknek, ténylegesen a birodalom központja. Róma lakossága  i.e. 2.-1. század körül cca. egymillió főt számlál, utána Alexandria és Anthiókia következnek mintegy 300 ezer fővel, és Karthagó 200 ezres népességével, a többi létező városnak max. 10-20 ezer fős a lakossága ekkor.

A fórum felső végében hatalmas méreteivel feltűnnek a Maxentius bazilika romjai.

Fenti makett ismét a Roma reborn programból való, egy kis megtámogatásaként a képzeletnek. Így nézhetett ki fénykorában.

Anélkül, hogy ennél több részletbe mennék, a császárkorban felépült fórumokon hasonló példáit találjuk a nagyobb és még nagyobb, lélegzetelállító bazilikáknak.

Mert, mint ahogy tán már említettem, a Fórum Romanum mellett először Julius Caesar, majd az őt követő császárok közül is többen (Augustus, Vespasianus, Nerva, Traianus) is felépítették fórumaikat, ami mind – mind nagy pénzáldozatokkal járt, mert abban a korban még a saját, magánvagyonukból finanszírozták az ilyen városszépítő és a köz javát szolgáló építményeket – csakúgy mint a különböző játékokat. Ugyanakkor az is ismert tény, hogy ezek az uralkodók mindig rivalizáltak is az előttük épült hasonló finanszírozású épületekkel, s hatalmuk és nagyságuk megmutatásaként igyekeztek túlszárnyalni elődeikét.

A zárójelben említett császárok fórumai azonban már a Forum Romanum és a Forum Caesarissal szemben, az út, a Via dei Fori Imperiali túloldalán találhatóak.

Mindegyik fórum előtt, az őt létrehozó császár szobra emelkedik, s ezek mintegy sorfalat állnak a Colosseum felé futó hatalmas sugárút mentén.

Hát ennyit gondoltam elmondani a Forum Romanum és a császári fórumok kapcsán.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Olaszország, Róma, Utazás
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s