Római levelek, 2009. október – 4. Capitolium

Van itt valami, ami olyan szervesen összenőtt a Fórummal, mind földrajzilag, mind történelmileg, hogy leírását is most, a fórum áttekintése után kell adjam.

Ez a Capitolium domb.

Róma azon bizonyos 7 dombjának egyike, mégpedig a legkisebb.

Nézzük csak meg elhelyezkedését a már ismert egykori térképen!

A domb tulajdonképpen két kiemelkedésből állt, a magasabb az Arx, mely egyben Róma első komoly természetes erődítményéül is (Arx=erődítmény, citadella) szolgált, a déli rész a pár méterrel alacsonyabban fekvő Capitolium. A köztük levő mélyedésben menedékhelyet, asylomot alakított ki még Romolus, azoknak a személyeknek, akik a környező településekről elűzettek. A városalapítás után így hamar növekedett a lakosság száma, ami nagyban hozzájárult a település megerősödéséhez. (Az idők és az építkezések folyamán aztán ez a színt különbség a dombok között eltűnt, betemetődött.)

Az alábbi ábrázoláson egymásra vetítve láthatjuk egykori, és mai (barna vonalak) kialakítását:

És itt aztán mesélnek a Római regék és mondák: itt az Arxban szólaltak meg azok a bizonyos capitoliumi ludak, amikor az éj leple alatt az ellenség (gallok) megpróbálta rajtaütés szerűen elfoglalni a várat. Ezért Iuno istennő itt Moneta ( = figyelmeztető) melléknévvel templomot kapott, ez volt az alapja a ma is itt álló Ara Coeli templomnak.  Később ennek a templomnak a védelme alá helyezték a pénzverdét is, innen ered a pénzérme, moneta szó, melynek leszármazása az angol money, a francia monnie szó is.

Ugyancsak ezen a magaslaton volt a helye a madárjóslási ceremóniáknak. Az ókoriak minden fontos döntés előtt megkérdezték isteneiket, hogy vélekednek a tervbe vett cselekedetekről, illetve, hogy alkalmas-e a kiválasztott időpont. A rómaiak mindig figyelemmel kísérték az istenek akaratát, ha a válasz kedvezőtlen volt, elhalasztották – akár csatákat is! – a baljósnak, félelmetesnek nyilvánított napról. Ezen jóslatok két formája a madarak röptének és számának megfigyelése, illetve az áldozati állatok belsőségeinek vizsgálata. Előbbit az augurok végezték, utóbbit a haruspexek. Nagyon sok dombormű, relief őrzi ezen szertartások képeit:

Ne tessék mosolyogni, ezeknek döntő jelentőségük volt a rómaiak életében. Ez maga a religió, az istenkultusz fenntartása az ősöktől örökölt, hagyományok gondos gyakorlása útján.

A Római vallás lényegesen eltér a görögök által képviselt isten-hittől, ahol az emberi tulajdonságokkal felruházott Istenek élik mozgalmas, viszályoktól zajos életüket az Olymposon.

A római isteneknek nincs személyiségük, eleinte arcuk sem, semmi érzelmi viszony nincs ember és isten között, inkább egy pragmatikus üzleti, adok-kapok kapcsolat. A rómaiak elképzelésében az istenek azért vannak, hogy segítsék őket mindennapi munkájukban, sikereik, egyéni és közösségi érdekeik elérésében, s ezt ajándékokkal vélték elérni. Ilyen ajándékok voltak az áldozati állatok, illetve egyes csatáknál pl. az isteneknek – x összeg nagyságrendben! – beígért templomok. Ha a kérés teljesült, a fogadalmi ajándékra felirat került, ahol rögzítették ezt. Az emberi szolgáltatás és isteni ellenszolgáltatás egyensúlyban kellett, hogy legyenek. Ezekhez tartoztak bizonyos mágikus szertartások, amiket mindig pontosan, precízen kellett végrehajtani, mert egy rossz szó, egyetlen rossz mozdulat, s a könyörgés hatástalanná válik. Ezek a vallások nem a szívet követelték, csupán a kötelességek, előírt rítusok aprólékos teljesítését. És amit cserébe nyújtanak, az is konkrét: egészség, épség, jólét és vagyon.

Mindazonáltal ezek az Istenek rendelkeztek bizonyos kultusszal, ez azonban az év bizonyos nekik szentelt napjaira korlátozódott (Saturália, Juvenália stb.). A kultusz azonban még nem kapcsolódott meghatározott szent helyekhez, vagy templomokhoz: csak időben, de térben nem stabilizálódott.

Visszatérve a  Capitóliumra, mely nevét is – az egyik magyarázat szerint a „fej” szóról kapta, pontosabban arról a koponyáról, amit a Iuppiter templom alapjainak kiásásakor találtak. Jel volt ez, mely a jósok szerint azt jelentette, hogy a hely, ahol Jupiter tartózkodásának székhelye lesz, az egész földkerekségnek lesz egyúttal a feje. Róma lesz a világ ura. (Capita mundi)

Jupiter megfelel a görög mitológiában Zeusznak, azaz ő a főisten minden istenek és királyok atyja. Ennek megfelelő méretezésű volt a Capitolium legkiemelkedőbb csúcsára helyezett Jupiter (latinul Iovis, v. Jovis) templom is, mely minden irányból uralta a kilátást építésekor. (Nagyon jól érzékelhető ez az előző levélben közölt korabeli képeslapon ).
A hellenisztikus ihletésű épület építésekor minden meglevő templom és szentély méretét (és díszítettségét) fölülmúlta, oromzatán lélegzetelállító nagyságú, aranylemezzel bevont Jupiter szobor villámmal a kezében hajtotta a négylovas quadrigát. Ebben a templomban őrizték a harmadik, nagy jelentőségű forrását a döntések előkészítésének, a Sybilla könyveket. (Újabb sztori, de nem mondom el.)

 És ha nem unnátok még tökéletesen, íme a makett, bal alsó fele közepe táján a Jupiter templommal, előtte, alatta a már kivesézett fórum, a jól felismerhető nagy, téglalap alakú bazilikákkal = jobbra, a legutolsó, tán már felismerhető a Maxentius bazilika.

Aztán a templomnak a fenti képen hozzánk közelebb eső felén, a fal oldalának a meredek kiszögelése az a Tarpeius szikla, ahol szintén a monda szerint a szabin király megölette a lányt, (Tarpeia-t), aki elárulván övéit, megnyitotta előtte a citadella kapuját. Azontúl az árulókat mindig innen taszították a mélybe.

És ezek után nézzük meg a Capitolium mai képét, amely formáját az 1500-as években, Michelangelo közreműködésével nyerte el.

Így persze a Piazza del Campidogliót, s a hozzá felvezető lépcsőt, a Cordonatat (tőle balra levő másik, meredekebb lépcső a Santa Maria in Aracoeli templomához visz) mi sosem látjuk, részben a mindig ott nyüzsgő tömeg, részben nem madár mivoltunk kapcsán. Ahogy mi láttuk, arról ezek a képek mesélnek:

Mari és Cola di Rienzo szobra, aki egy rövid időszakra a középkorban visszahozta Rómába a köztársaságot. Kalandos, és véres végű történet.

Ők azok, akikről korábban ígértem, hogy mesélek, Castor és Pollux, vagy másként a Diaskorusok (= Isten gyermekei), de ezzel megint az istenekről szóló mondák közé keveredünk.
Tehát ahogy kezdtek kialakulni funkciójukban is az egyes főbb istenek, a korábbi számtalan családi és házi védőistenek (Penatesek, Larok, numenek) helyébe lépve, bizonyos rangsor is kialakult közöttük. A “római népnek ” a legkorábbi, legfőbb patrónusait a Iuppiter, Mars és Quirinus archaikus háromság képviseli.
Mindazonáltal voltak bizonyos események, jelenségek, amiket nem tudtak másra, mint isteni közbelépésre visszavezetni. Ilyen történet kötődik a latin szövetség ellen a Regillus tó partján (i.e. 499) vívott csatához, ahol két “isteni ” ifjú jelent meg lovon, és vezette győzedelemre a rómaiak seregét. Ezekről később derült ki, hogy nem mások, mint a görög mítoszokban szereplő ikertestvérek (Zeusz és Léda fiai ) akiknek tiszteletét íly módon hiteles, kissé meglatinosított nevükön átvették. Első szentélyt nekik a Fórumon építették
(a megmaradt 3 oszlop !), de mint a rómaiak védelmezőjének különleges kedveltsége hosszan fennmaradt. Találkozunk majd később szobruk egy modern változatával az elnöki palota előtti téren, a Palazzo del Quirinálénál is. Ők egyébként az iker csillagjegy névadói is.

A teret lezáró, központi épület a Palazzo Senatorio, mely, mint a neve is mutatja a szenátus – mai szóval a városháza – székháza. Hátulját már láttuk a fórumról, tudjuk ez épült a Tabulariumra. Mint ahogy itt, s Rómában bárhol, az épületek alatt több rétegben korábbi épületek maradványai, s azok  alatt még korábbiaké.

S a teret most megpróbálom jobbról-balra haladva körbejárni:

A Palazzo Senatoriót oldalról körbevevő paloták épületei Róma város múzeumai, s itt találhatóak (a mindnyájunk által képekről, iskolai tankönyveinkből legismertebb) antik szobrok, műkincsek gyűjteményei. Alapzatukban megtalálhatóak a korábban helyükön állt (itt: a Jupiter) templomok ősi köveit.

Gyönyörű átcsatolás a Palazzo Senatoriohoz:

Ő a Tiberist megszemélyesítő antik szobor a Palazzo Senatorio külső lépcsőjének oldalán:

És itt lehetett egykor a madárjósok székhelye. Ma más funkcionáriusok vitatják meg az előtérben a várható eseményeket:

A híres Marcus Aurelius szobor, akiről mintázták később, az összes többi lovasszobrot.

A lenti kép egy érdekes metszetet ad építészetileg a Róma képhez. A Palazzo dei Conservatori 16. századi épülete mögött a Iuno Moneta szentélyre, majd többször át – ill. újra épített Aracoeli templom 13. századi körvonalát látjuk, melynek lezárásául a Viktor Emanuel 1920-as monumentumával találkozik pillantásunk.

És a Dioskorusok még egyszer, immáron hátulról, illetve a tér záróképeként, annak teljes látványát a szenátus előtt álló perspektívájából  is.

S ha már úgyis a múzeumok mellett időztünk, beteszem ide egyik kedvenc képemet, a múlt és jelen békés egymás-mellett élésének látványát, Constantinus hatalmas lábfejének töredékben fennmaradt darabjával :-).

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Olaszország, Róma, Utazás
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Reneszánsz lovasok | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s