Római levelek, 2009.október – 7. A szökőkutakról (is)

Azt hiszem, hogy itt az ideje, most már egy kicsit turistásabb beszámolót is adni, bár pillanatnyilag nem igazán érzem, hogy is kezdjem el.

Mert azt gondolom, hogy a legtöbb nagyobb nevezetességet már mindenki ismeri nélkülem is, ha másról nem, képekről. Ehhez képest az én amatőr képeim pedig még lehet, labdába sem rúgnak.

Ezért megpróbálom, ahol lehet, csak úgy utalás szerűen felsorolni hol jártunk, mert azért mégiscsak ott voltunk. Ahol meg valami még kikívánkozik belőlem, azt úgysem tudom elnyomni.

Szóval, ezek után a második napot leginkább az első nap estéjével kéne kezdenem.

Merthogy a rengeteg ókori történetet egy középkori, majd egy teljesen mai élménnyel csengettük ki.

Vagyis, szerda este még elmentünk a közeli San Pietro in Vincoli templomba, melynek neve (Szt. Péter a láncokban), utal egyben a templom egyik nevezetességére is, arra, hogy itt őrzik egy darabját azoknak a láncoknak, amelyet Szt. Péterre tettek, mikor elfogták. De igazából ami miatt mindenki ellátogat ide, az itt található II. Gyula pápa síremléke, melynek nevezetes alakja a Michelangelo Mózese.

Vannak Rómának helyei, amelyeket utazók tanácsa szerint meg kell nézni mind nappali, mind esti fényeiben. Ezért mi még ezen a napon útba ejtettük a Piazza Navonát. A Piazza Navona egy elég nagyméretű tér, amelynek alakját meghatározza, hogy korábban (lehet találgatni, vajon mikor?) cirkusz/stadion állt a helyén. Igen, ez az ókorban volt, konkrétan i.sz. 86-ban Domitianus császár vízi ütközettel avatta fel, amelyről mint kegyetlen extrát feljegyezték, hogy élve egyetlen gladiátor sem hagyhatta el a küzdőteret, életre halálra játszották. A környező házak alapjaiban még fellelhetők a küzdőtér lelátóinak falai.
Voltak itt a középkorban még lovagi játékok, valamint Luther könyveinek elégetése. Később  piaccá szelídült a tér, amelyből mára többnyire már csak a képárusok maradtak, illetve a teljes teret körbevevő éttermek, trattoriák, pizzeriák, gelatériák (fagyizó), caffék, stb.

Itt szeretnék ajánlani egy könyvet érdeklődőknek elolvasásra, Eleanor Herman: A Vatikán úrnője címűt. A könyv abban az időszakban játszódik, amikor a tér elnyerte mai formáját, az 1600-as évek elején – közepén, ekkor választották pápává X.Ince néven a Pamphili család egyik tagját, akiknek itt, az akkori zöldségpiac mellett emelkedett házuk.
Ekkor hozták a házat megfelelő színvonalúra, és bővítették palotává, valamint felépítették mellette a Sant’Agnese in Agone (Borromini és Rainaldi alkotása) templomot.

A könyv élvezetes olvasmány, és nagyon jó betekintést nyújt az akkori életbe és a pápák világába.

Hát, őszintén engem az esti tér hangulata nem annyira fogott meg, mivel gyakorlatilag a tömegen kívül a különböző, ma már minden (főleg mediterrán) ország forgalmasabb helyein megtalálható észak-afrikai árusok nyüzsögtek, a mindenféle neon fényben csillogó és röpülő kütyüikkel. A tér (következő napi) nappali képe számomra tetszetősebb volt:

Az emberekkel teli tér nevezetességeit teljességében persze lehetetlen lefényképezni, s ezek leginkább a szökőkutak, melyből itt egyszerre három is van.

A legnagyobbnak obeliszk van a közepén:

A szökőkút neve Fontana dei Fiumi (A folyók kútja), Bernini remekműve, mely a sziklákon a világ négy nagy folyamát a Dunát, a Nílust, a Gangeszt, és a Rio de la Platát személyesíti meg.

S a kisebbek – Neptun kút ill. A mór kútja :

Bár ezek a kutak már újabb koriak, XVII. ill. XIX. századiak, de ez megint egy olyan jelenség, amelyről szólnom kell az ókori Róma kapcsán. Feljegyzések szerint a császárkorban Rómának 1150 szökőkútja és közkútja volt!

Gondoljátok meg, az ókorban.
Nálunk még mindig vannak települések, ahol még vezetékes víz sincs! Rómának már akkor akkora vízfogyasztása volt, hogy ellátásáról a természetes források és kutak mellett 11 nagyobb  vízvezeték gondoskodott, melyek összhossza 475 km és napi vízhozama több mint 1 millió köbméter volt!  Az első római vízvezeték, az Aqua Agrippa i. e. 312-ben épült!  A vezetékek nagy része föld alatt futott, mindössze 47 km épült a föld fölött, építészeti megoldásaikban nagyban alkalmazkodtak a terepviszonyokhoz, működésüket egyedül a gravitáció biztosította. A legkiválóbb ivóvizet forrásokból nyerték, amelyek némelyike Rómától 20 – 70 km-re eredt, s van olyan csatorna, melynek egyes részei még ma is működnek. ( Így pl. az Aqua Virgo fő ága látja el a Trevi kutat.)

Természetesen a vízvezetékhez víz elvezetés is járult, a szennyvíz a közeli folyókba, illetve a tengerbe folyt. A csatornahálózat gerincvezetéke egy hatalmas, kikövezett, boltozatos folyosó volt, amelynek méretei olykor az embermagasságot is meghaladták, s néhol még kocsival is be lehetett hajtani. Ezen a későbbi szakaszon a csatorna 4.20 méter magas, és 3.20 méter széles. Talán már említenem sem kell, hogy ezek nagy része is (mint a főcsatorna, a Cloaca Maxima is), ma is használható állapotban van.
Hogy ne mindig szép hazánkból hozzak példát, a francia királyregényekben Merle (alapos tudományos feltáró munka után) leírja, hogy Párizsban a középkorban a nemes urak elsősorban azért jártak lovon, hogy ne kelljen lábbal gázolniuk az utcákon hömpölygő, latrinákból kiömlő szennyben, amitől a bűz néha olyan dögletes volt, hogy még orrot bekötve sem lehetett kimenni.

Hú, már megint messzire kalandoztam a római kutaktól és szökőkutaktól.
Tény, hogy azok száma az ókor óta csak gyarapodott, s nincs téma (a kötelező, egyébként is vízhez kötődő élő vagy mesebeli figurák – halak, delfinek, csigák, najádok, mermádok, tritonok mellett), – amit meg ne énekeltek volna. Az alábbi képen, ahol vizet veszek, a Róma első egyetemének falához épített kútnál stílusosan könyveken csorog le a nagyon jó ízű és mindig hideg ívóvíz.

De ha már így elkalandoztam, maradnék is a témánál, mármint a szökőkutaknál. Mivel nem mindet fényképeztem le, kedvenceim közül merítek idegen forrásból is.

Ezt például egy kóser étterembe betérve fényképeztük, illetve a legkülönfélébb udvarokban, ha bekukkantasz nagy valószínűséggel kútra is bukkansz:

Na sikerült nem eljutnom a második napig. Tán legközelebb.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Olaszország, Róma, Utazás
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s