Római levelek, 2009. október – 6. Keresztül kasul Róma utcáin

Carissimi!

Ma lubickolni fogunk Rómában. Ebben az első levelemben a második napról, először csak képes benyomásokat szeretnék tenni, mindenféle történet nélkül, az adott nevezetességről vagy helyről.

Annyit azért elmondok, hogy amikor még csak képekről ismertem Rómát, – és itt nem a kiemelt műemlékeiről van szó, – még kicsit irritált is, hogy mi van ebben olyan nagy durranás a sok kopott házzal?

Valamint, hogy itthon kifejezetten bosszant a sok feketére  koszosodott, elhanyagolt épületünk, amire ha tüzetesen ránézel, azt mondod, Jézus Mária de szép lenne ez, ha látszana. És elmész Bécsbe, s ott ugyanezeket az épületeket folyamatosan karban tartják, ha kell a háztulajdonosnak előírják (négyévente megvizsgálják vagy mi), hogy hozassa a portálját rendbe, ha az kifogásolható. És ettől Bécs ma is a császárváros, és irigykedve szemléljük a gyönyörű épületeit, pedig azok csöppet sem különbek, mint nálunk az Andrássy úté, a Nagykörúté, stb.

És akkor ott vagy Rómában és belemerülsz, és úgy látod, azok a kopott épületek csodásak, pont úgy jók, ahogy vannak, valahogy időtlenek és nekem még nyeglén azt is üzenik, hogy én még ezt is megengedhetem magamnak. Merthogy annyi a gazdagságom, történelemben, múltban, a házak belsejében, hogy csak kutass bennem, mindig tudok újat és olyat mutatni neked, amire nem számítottál. És ezek a falak szépek. Nem plasztikázott patyomkin város vagyok, hanem maga az élet. Vannak falaim, amit pár száz éve is így és itt láttak az akkoriak. Ne kritizálj, örülj, hogy bepillanthatsz ebbe, örülj, hogy befogadlak.

És te örülsz, és szédülsz és csapongasz. Mert alig rebeged el, hogy jaaaaj de szép, már a következő rángat magához, és az utcán ide – oda csapódsz, egyik oldalról a másikra, mert ezt is látni kell, meg azt is.

És az is igaz, hogy bizony Róma piszkos is többnyire, – gyanítom, hogy a fő ludasok a turisták ebben, – és sajnos ezeken a drága öreg falakon sok a graffiti, – hogy tört volna le a keze, aki csinálta, – de nem érdemes ezen lamentálni, az ember elvonatkoztat tőle, és hagyja magába áramlani a szépet! És a lélek túlcsordul ennyi gyönyör láttán.

Annyit azért elmondok, hogy a második napot a Campo de Fiorin, a virág és zöldségpiacon kezdtük, ami egy macskaugrás az előző napi terepünktől, és ez már bizony annak a régi Mars mezőnek a területe, ami valamikor még városon kívülinek számított.

Na, milyen volt?

Nem tudom, hogy tudtátok-e kicsit úgy látni, ahogy én, vagy csak engem kapott el és fertőzött meg a Róma vírus? Gyerekek, azokban a pillanatokban, amikor a képek exponálása megtörtént, én álltam ott! Én voltam az a baromi mázlista, aki ezt személyesen átélhette, OTT VOLTAM !!!

Na mindjárt el is bőgöm magam a nagy elérzékenyülésben, inkább berekesztem magam.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Olaszország, Róma, Utazás
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s