Római levelek, 2009. október – 9. Trevi kút és Spanyol lépcső

A Piazza Rotondától még elfutunk a közeli S. Ignazio di Loyola templomba, a jezsuiták egyik templomába, amely mennyezet freskójáról híres, amit a perspektivikus festészet egyik nagymestere, Andrea Pozzo festett. Felnézve a mennyezetre az alakok mintha fölötted lebegnének, illetve mintegy szállnak fel az ég felé, a ténylegesnél sokkal nagyobb mélységet adva az épület tetejének.

Odafelé menet még láttunk egy részeg ember élőszobrot, és elgyönyörködtünk a templomot körülölelő kis tér szépségében.

Mielőtt tovább mennénk, helyezzük el az eddig látottakat és a következő útvonalat először a térképen!

A könnyebb áttekinthetőség kedvéért kicsit kipreparáltam azt a sematikus rajzot, melyet második szállodánk használt, bár más, propagandisztikus célokra:

A rózsaszín filccel kiemelt terület a délelőtt bejárt területet fogja össze, míg a sárga, ezen jellegzetes, a Piazza del Popoloba összefutó háromágú rajzolatú, a rómaiak által tritonénak nevezett terület pedig a délutáni sétánk útvonala nagyjából.

Tehát a Pantheontól a középső ágon, a Corson elsétáltunk a Piazza di Montecitorioig, ahol az olasz képviselőház székházát vesszük szemügyre. Itt zajlanak az olaszoknál oly gyakori kormányválsággal végződő parlamenti csatározások. A két kép ugyanarról a palotáról készült, csak két géppel, ettől a megdöbbentő színeltérés. (Ma már meg nem mondom, hogy inkább sárga v. rózsaszín volt a színe, valószínűleg a késő délutáni napfény is erősen belefestett a végeredménybe.)

Ez előtt a palota előtt is található egy egyiptomi obeliszk, de most inkább ahelyett, az ezzel a térrel egy kis nyitással szinte egybenőtt Pza. Colonna terének Marcus Aurelius diadaloszlopáról, illetve az annak hátteret szolgáltató kedves kis épületegyüttesről teszek ide részletet.

A tér nem az oszlopról kapta nevét, hanem azon ősi gyökerekkel rendelkező Colonna családról, akik két pápát is adtak az egyháznak, s az ő palotáik töltik be a teret.

És innen már csak egy – két kanyar, s mint ahogy a Pantheonnál is átéltük, amikor legkevésbé számítasz rá, szűk kis sikátorokban kanyarogva, egyszer csak kinyílik a tér, s eléd tárul a megdöbbentő látvány.

Ezúttal a Trevi kútra bukkantunk.

Sajnálatos módon azonban, mint Róma minden kötelezőnek mondott turista látványosságánál, itt is iszonyatos tömegbe botlasz. Amíg ez pl. a Forum Romanumnál engem egyáltalán nem zavart, itt, és a Spanyol Lépcsőnél kifejezetten riasztóan hatott, nem is időztünk sokat, bedobtuk a  visszatérésünket biztosító aprót, és már mentünk is. Pedig kár, mert itthon visszanézve a képeket, tulajdonképpen akkor döbbentem rá, hogy ez az egész kút egy palota homlokzatába épült be, annak szerves részét képezi.

Még távozás előtt azonban lekapom a sarokra épült szép templomot, amelynek oromzatán gyönyörűen verődik vissza a napsugár, s hazaérve az útikönyvből azt a meglepő érdekességet olvasom róla, hogy V. Sixtus pápától (1590) kezdődően 1903.-ig (XIII.Leo ) hagyomány volt, hogy az elhunyt pápák bebalzsamozott szívét urnákba téve e templomban helyezték el.

Innen pedig irány a nap utolsó célpontja a Spanyol Lépcső. A látványosság nevét, csakúgy mint a tér, Spanyolország itt található vatikáni követségéről kapta – noha éppenséggel a lépcső létét egy nagyvonalú francia adománynak köszönheti, amely a még ma is francia tulajdonban lévő Trinita del Monti kéttornyú templomához vezet fel.

Az említett vatikáni spanyol követség (- Olaszországban legtöbb ország két követséget tart fenn, mióta az 1929.-ben az olasz állam és a Szentszék között megkötött lateráni egyezmény eredményeként Vatikán szuverén ország lett -) épülete látszik a lenti kép kifutó jobb sarkában, mivel a teret a Piazza Mignanelli gyönyörű Szeplőtelen Fogantatás oszlopa határozza meg. De innen már látszik a Piazza di Spagna színes, kicsit már baljóslatú forgataga.

De még a sötétedés teljes beállta előtt beteszek ide a jobb áttekintés kedvéért egy kölcsönvett légi felvételt a teljes helyszínről, illetve még mielőtt részletekbe mennénk, nem hagyható említés nélkül a Spanyol Lépcső jobb sarkán álló kis Casina Rossa, ahol Shelley és Keats is élt, utóbbi itt is halt meg.

De most már következzenek a személyes élmények:

És tömeg ide, vagy oda az abszolút szépség számomra a kis bárka szökőkút! (Alkotói: Pietro Bernini e Gian Lorenzo Bernini)

Azoknak a nagy Tiberis-i árvizek idején, egyszer ugyanis a folyó egészen idáig kiöntött, -pedig ez nem kis távolság az eredeti medrétől – és miután visszahúzódott, hátrahagyott egy kis megfeneklett bárkát.

Aztán a lépcsőn is felszaladtam, amelyből az alábbi válogatást tudom nyújtani:

A templom mellett jobbra kis elegáns tér, elegáns szállodával – balra a Pincio dombjai futnak mandula – fenyős sziluettjükkel:

És egyre alkonyodik, s lent egyre erősebben rajzolódnak ki a Via dei Condotti, Róma elegáns és drága üzletekkel teli utcájának fényei:

A Via Condottinak a Corsoba futó sarka közelében áll ez a látképből kiemelkedő kupolájú (Róma 3. legnagyobb kupolája) templom.

Hosszú volt ez a nap is, még végigsétálunk a gazdagok fényes üzletei között, majd buszra szállunk, és eltesszük magunkat pihenni, a másnapi nagy kalandra, a Vatikánra készülve.

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Olaszország, Róma, Utazás
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s