Római levelek, 2009. október – 19. Pápai Bazilikák

Tehát vasárnap reggel beköltöztünk a belvárosba, ami azért jócskán megkönnyítette a programjaink szervezését, mert a Termini pályaudvartól minden nagyon könnyen bekeríthető volt, és ott kereszteződik Róma mindössze 2 metróvonala is.
Most itt a Róma lázban visszanéztem Fellini Rómáját, s amiben többek között mintegy dokumentum filmben, „in situ” bemutatták a metró vonal építés nehézségeit is, hisz ott is állandóan beleütköztek valami felbecsülhetetlen ókori kincsbe, s így nagyon nehéz metrót építeni. Minden méteren nem módosíthatják ezért a tervezett irányt sem, s gondolom nem is várható, hogy Rómában ennek következtében nagyon bővülni fog a föld alatti hálózat, ami pedig a nagyvárosok egyetlen alternatívája a közlekedési gondok csökkentésére.

Szóval miután birtokba vettük az új szobánkat metróra pattantunk, és irány a Lateráni San Giovanni (Szent János) Bazilika.

A már ismert egyszerűsített térkép jobb alsó sarkában még éppen látszik sematikus rajza a piros metró vonal megállója mellett.

Ahová megérkezünk, ténylegesen a Via Appia kezdete kifelé a városból (itt még
Via Appia Nuovónak hívják) és a szép városkapu:

És ez már a Szent János Székesegyház főkapus homlokzata, illetve a második képen az udvarból nézve, ami átvillan belőle.

A tetején középen Krisztus, Keresztelő Szent Jánossal és János  apostollal a névadókkal ill. egyéb egyházatyák társaságában.

Sokáig Rómának ez volt a legfontosabb temploma. Évszázadokig ezen a helyen volt a pápaság székhelye. Nevében a palota korábbi tulajdonosának, a Lateranus családnak a nevét őrzi, melynek helyén épült fel a székesegyház és hozzátartozó palotaegyüttes. Felirata most is hirdeti, hogy „A Város és a Földkerekség minden templomának anyja és feje”.
Alapítása a IV. századra tehető, a jelenlegi bazilika a XIV. századból származik, de az idők folyamán többször leégett, újjáépítették, és átépítették, de alaprajza, és alapvető felépítése ma is változatlan.
Az avignoni fogság után  a pápák a Vatikánba tették át székhelyüket, de a lateráni palotát megtartották, mint római püspöki székesegyházat. Merthogy a mindenkori pápa egyben Róma város püspöke is.
A Vatikánban élő pápák kötelességüknek tartották, hogy az ősi hagyományokhoz illően megkoronázásuk, ill. beiktatásuk után a Lateráni bazilikába vonuljanak és ezzel „püspöki” székesegyházukat birtokba vegyék. Ez a possessio mindig igen fényes, látványos ünnepség volt, leginkább az ókori győzelmi diadalmenetekre emlékeztetett. Ugyancsak hagyomány, hogy a Mennybemenetel napján a pápa áldást oszt az itteni főbejárat fölötti erkélyről.
Ezen székesegyház főoltárán is csak a pápa misézhet, és itt található a pápai trón is.
A lateráni terület is semlegességet élvez, mivel a Vatikánhoz tartozik.

Magyar vonatkozása is van az épületnek, II. Szilveszter pápa sírján emléktábla hirdeti:

II. Szilveszter római pápának, aki  a magyarok népének vezérét Szent Istvánt királyi méltósággal és apostoli követi tisztséggel tüntette ki, amikor koronát és keresztet küldött neki és ugyanezzel a ténnyel Magyaroroszágon az egyház és az állam szilárd alapjait is megerősítette.

Az elhangzott szerepéhez mérten természetesen az öthajós bazilika elképesztően díszes és nagyszabású.

A hatalmas bronz kapu a Forum Romanumról, a Curia épületéről lett ide beépítve.
A baloldali legszélső, a Szent kapu, amit csak szentévekben (=Minden olyan esztendő, amikor július 25. napja, Szent Jakab apostol ünnepe, vasárnapra esik.) nyitnak ki.
(Cca. 25 évenként.)

Olvastam valahol, hogy a Lateráni bazilika kapuján található makk-díszítést a római fiatalasszonyok előszeretettel fogdossák, hogy fiúk szülessen – ezt ugyan a helyszínen elfelejtettem beazonosítani, de a képek alapján ezt a kifényesedett ornamentikájút gondolnám ennek:

A főhajóban kialakított fülkékben a 12 apostol életnagyságúnál nagyobb szobrai,

ciboriumában pedig Róma város  két legszentebb ereklyéjét:  Szt. Péter és Pál apostol koponyáját őrzik.

Gyönyörű kazettás mennyezet

  • az apszis és a pápai szék

  • kereszthajó és a kórus

  • míves cosmata padló

de ami a legmegragadóbb, az a kerengője!

Ezek a csodálatos szépségű csavart oszlopok formájukban mindenütt – kiemelten a Szent Péter Bazilika baldachinjánál is! – a jeruzsálemi Salamon templomát idézik.

A katolikus templomfogalom a jeruzsálemi templomból nőtt ki, az minden templom archetípusa. A legenda szerinti, földig rombolt jeruzsálemi templom szentélyének bejárata előtt állott két hatalmas csavart oszlop, amelyet pl. számos képzőművészeti * alkotás használ fel utalásul a jeruzsálemi helyszínre.

Rómának szokás 7 főtemplomát emlegetni, amelyek a körmenetek/ illetve zarándokutak kötelező helyei. Erre a hét templomra minimum 3 variációt találtam már, egy azonban biztos, hogy a  négy pápai bazilika: a vatikáni Szent Péter, a Falakon kívüli Szent Pál, a Lateráni Szent János és a Santa Maria Maggiore bazilikák bele tartoznak. (Természetesen mindegyik vatikáni felségterület).

A Lateráni Szent János Bazilikának oldalhomlokzatával szemben, ott, ahol a (Thutmosis-féle) Lateráni obeliszk, a római tereken felállított oszlopok közül a legnagyobb áll, – kezdődik az a nyílegyenes út, a Via Merulana, ami egyenest a Santa Maria Maggioréba fut bele:

Ez az úrnapi pápai körmenet útvonala is, ami a lateráni bazilika előtt az ünnepi szentmisével kezdődik, s végighalad a Via Merulánán S. Maria Maggioreig, ahol szentségi áldással ér véget.

Mi is ide igyekszünk, azonban a félutat metróval tesszük meg, s még egy ebédre is megszakítjuk az utunkat, ezúttal azonban a bátorságom nem nyeri el méltó jutalmát. Meglátva ugyanis az étlapon, hogy „fiori di zuccha” euforikus hangulatba kerülök, emlékembe idézvén a tökvirágos pizzát, és rendelek. Hát ez a bundázott, ropogósra sütött virág kellemetlen meglepetést rejteget: szardella pasztával van töltve. Mondhatni éhen maradok.

A trasteverei Santa Maria templomnál említettem, hogy az volt az a templom, melyet  Rómában a  Mária kultusz első megjelenéseként tartanak számon. A Santa Maria Maggiore (= major, fő) pedig a  legnagyobb, amit Szűz Mária tiszteletére emeltek. A mi nyelvünkben Havas Boldogasszonyként emlegetett Szűz névadása ehhez a templomhoz kapcsolódik.
Az alapítás legendája szerint ugyanis, egy nyári éjjelen két római polgárnak, melyből az egyik maga a pápa volt, álmában megjelent a Szűzanya és kérte, hogy emeljenek számára ott szentélyt, ahol Rómában másnap havat találnak. S valóban 352. augusztus 5.-én reggelre, az Esquilinuson frissen hullott havat találtak.
Azóta is megemlékeznek erről az eseményről minden augusztus 5.-én oly módon, hogy a Paolina kápolna kupolájából a szentmise keretében fehér rózsaszirmokat szórnak.

A templom főbejárata, ahová a Via Merulana befut. Előtte a Maxentinus bazilikából származó oszlopon a Madonna gyermekkel, a templom XIV. századból való tornya pedig Rómában a legmagasabbra emelkedő harangtorony.

A székesegyház hátulja is igen szép, jobban hasonlít egy palotára, mint templomra.

A háromhajós bazilikában a kupolák alatt két kápolnát – a Sixtus (nem ua.) és
Pál kápolnát helyezték el. (Capella Sixtina és Capella Paolina.)
A középhajót az oldalhajóktól elválasztó 40 antik ion oszlopból 36 egyetlen darab monolitból készült.

A pompázatos mennyezetet  az első, Amerikából érkezett aranyból vonták be, – a bazilika mindenkori védnökei a spanyol királyok voltak -, méretei érzékeléséhez annyit, hogy a kazetták közepén levő rozetták átmérője 1 méter.

A rózsaablak magyar művész, Hajnal János alkotása, a középhajó ablakai alatt 36 bibliai jelenetet ábrázoló mozaikkép az V. századból való.

Minthogy ez is pápai bazilika, a főoltárnál időnként a pápa celebrál misét, s rajta kívül még néhány egyházi méltóság teheti ugyanezt meg.

A diadalíven elhelyezett színpompás mozaikok az V. századból valók, s Jézus gyerekkorát elevenítik meg.
Azonban művészet – és vallástörténetileg jelentősebb az apszisban a félkupola boltozat alatti Mária megkoronázása jelenet, mint az istenanya tiszteletet, a Mária kultuszt megtestesítő téma.

De ha már a képeknél tartunk, nem lehet említés nélkül hagyni a Mária kegyképet, mely a Pál kápolnában található, és a hagyomány szerint ciprusfára Szt. Lukács festette. (Radiocarbon vizsgálatok igazolták, hogy a kép legalább 2000 éves.)

Ez volt az a kép, amellyel a Szent Gergely féle körmenet haladt a pestisjárvány idején, kegyelemért könyörögve, ami mint már korábban elregéltem, az Angyalvár fölött meg is adatott. A képet el is nevezték Salus Populi Romaninak, ami annyit tesz „a római nép egészsége”.
Ez az eset hallatlanul megnövelte a hitet a járványokat elűző szerepében, s a 13. századtól kezdve a főtemplom legősibb ereklye-kincseként, a betlehemi jászol párdarabjaként, Róma szenátusának és népének háláját és tiszteletét bizonyítandó márvány tabernákulumban őrizték. Több mint három évszázadon át csak augusztus havában, a templom búcsújának (augusztus 5.) illetve Szűz Mária legnagyobb ünnepének (augusztus 15.) alkalmából emelték ki a kegyképet, másolását tiltották, így az ikon pápai “monopóliummá” vált.

Lemásolása kiközösítés terhe mellett a 16. századig tilos volt, amikor is Jézus Társaság
dél-amerikai missziója számára Borgia Szent Ferenc kiváltságként engedélyt szerzett egy másolat készítésére. A nevezetes első példány 1702-ben a Monte Cavallo-i templom kápolnájába került, mely másolatra már nem vonatkozott az évszázados pápai tilalom, ezért a másolatról, több kópia is készülhetett.
(Az első másolatokból Közép Európába is került, Brnóba, Krakkóba, és még Bécsbe is, így kultusza nyitott utat talált a Királyi-Magyarország és Erdély jezsuita templomaiba is.)

Mint a fenti, számomra érdekes történetben is történt rá utalás, a templom másik nagy becsben tartott relikviája a betlehemi jászol néhány darabja, mely szép ereklyetartója a Sixtus kápolna meghatározó dísze. Az ereklye, a jászol 5 darabja a főoltár alatti confessioban a fémrács mögött, előtte az imádkozó IX. Pius szobrával.

A könnyebb áttekintés kedvéért beteszek ide egy ún. vertikális panoráma képet is:

Erre a napra még egy templom élményünk lesz, a város északi bejáratánál, a Piazza del Popolon levő, szintén Santa Mariának felszentelt templomban.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, kultúrtörténet, Művészet, Olaszország, Róma, Utazás, Vallás
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Római levelek, 2009. október – 19. Pápai Bazilikák bejegyzéshez

  1. Pulai József szerint:

    a Vatikáni Sixtus kápolna mióta Sixtusi?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s