Római levelek, 2009. október – 23. Egy esős délután a Quirinalén

Tehát a Tiberis parton hagytam abba, ahol éppen a kis Isola Tiberinára, a Tiberis szigetre akartunk átmenni. Előtte még lencsevégre kapom a zsinagóga kerítése mellől a szép kis  San Nicola in Carcere templomot, mely a nevét arról kapta, hogy egy 8. századi börtön helyére épült.

Miközben Rómában a Tiberisnek 26 hídja van (2 és fél ebből gyalogosoknak – a fél a szigetre erről az oldalról bemenő híd), addig szigete mindössze csak egy van. A sziget alatt könnyen járható gázló volt, ami az első fahíd (Pons Sublicius i.e. 7. sz. ) megépüléséig az egyetlen összekötő kapocs volt a két part között.

A szigetet a kezdet kezdetei óta (i.e. 263-tól) gyógyításra használták, illetve itt különítették el a járványos betegeket. A kórház mellé a gyógyító szerzetesek kolostora, valamint temploma épült még. Ez ma is minden, meg a turistáknak kisvendéglők, amit itt találhatunk.

A Város kereskedelmi kikötője is innen húzódott egészen a Capitolium magasságáig, előtte pedig hatalmas területen a Forum Holatorium (zöldség piac) és a Forum Boarium (marha piac) terült el.

Ma ezen a területen az egykori kikötő ill. kereskedelem több védőszentjének épített temploma maradványait és egyéb későbbi épületeket, szobrokat, szökőkutakat találunk. De mindezt már csak eső áztatta képeken tudom bemutatni, mert míg a szigeten voltunk, újra eleredt az eső.
(Ugyanakkor, mintha földből nőttek volna ki, 3 percen belül észak afrikaiak jelentek meg ernyőkkel mindenütt, szigeten, utcán, parkban és mosolyogva kínálták portékájukat. Beljebb a városban is feltűnt, hogy hirtelen az üzletek tucatjának bejárata előtt, vagy ideiglenes kirakataként esernyők, esőkabátok, esőcsizmák jelentek meg nagy számban. Azonnal…. – a kereskedelmet is régebb óta űzik, mint mi?) Itt a második kép előterében is az ernyő alatt egy árus vár türelmesen kapásra. Az ernyők ott lógnak a kezében.


 És hát itt a leglátványosabb a kis körtemplom, tévesen Tempio di Vestának hívják, mivel a Vesta szüzek temploma is ilyen volt. Középen a tér kagylót tartó titános szökőkútja és mögötte a hétszintes harangtoronnyal a S. Maria Cosmedin templom, melynek előcsarnokában mindenki megfordul minimum egy kép erejéig. Itt van ugyanis az Igazság Szája, a Bocca della Verita (így hívják a teret is), ami Róma egyik beszélő szobra, melyről azt tartja a néphit, hogy a hazug embernek leharapja a kezét.

Hát a templom belsejéből nem teszek be képeket, mert kritikán alul sikerültek, csakúgy mint az összes fotó a Bocca della Veritánál. Úgy tűnik, hogy a nagy nedvesség hatására teljesen megbolondult az automatika a gépben. Csak, hogy ne higgyétek, azért beszélek mellé, mert vér folyt volna, miközben bedugtuk a kezünket, csatolom a szobor
        (Valószínű egyébként, hogy eredetileg az Ókeánosz istent ábrázoló hatalmas fej egy           ókori gőzfürdőben bocsátott ki gőzt a nyílásain.)
eredeti, élvezhető formáját kölcsön képről és a tökéletlent:

Mivel eddigre már az ernyők ellenére is úgy átáztunk, hogy elhatároztuk, hazaugrunk a szállodába átöltözni. Most ennek is nagyon örültünk, hogy megtehetjük, mert amíg a zarándok házban laktunk, ez az opció nem lett volna könnyen kivitelezhető.

Míg mi kicsit lazítottunk a szobánkban, odakint nagy lármával, csattogással dühöngött a vihar, de hogy éppen akkor állítólag tornádó söpört volna végig Rómán, azt már csak az itthon maradottaktól hallottuk, a rádió hétfő délutáni hírei alapján.

Szóval ismét száraz ruhában, még nekiindultunk sötétedésig kihasználni az időt. Ezúttal két nevezetes templomot, a San Carlo alle Quattro Fontanét és a San Andrea al Quirinalét szeretnénk megcsodálni.

Ennek megközelítése a Barberini tértől (metró megálló), ahol a Barberini palota (itt van a Nemzeti Képtár elhelyezve) oldalában fényképeztük ezeket a látványos kerítés oszlopokat.

A San Carlo alle Quattro Fontane arról az utcáról kapta a nevét amely sarkán áll, és a kereszteződés mind a négy épületének sarkán egy – egy folyamot ábrázoló közkutat helyeztek el.

De nem erről híres. A templom különlegessége, hogy az építésznek, a fiatal Borromininek, akinek ez volt az első megbízatása, olyan kicsi hely állt a rendelkezésére, hogy ahhoz, hogy a feladatot is megoldja, és még funkcionálisan is megfeleljen az épület, különleges megoldást kellett alkalmaznia: egy ellipszis alaprajzú templomot épített.
A szűk kis templom éppen elliptikus alaprajza miatt kitágul, a kupola magasba vonzza a tekintetet, ahonnan Isten szeme néz le ránk.

A templom olyan kicsi, hogy beleférne állítólag a Szt. Péter bazilika egy fő tartóoszlopába!          (Tessék visszanézni a vatikáni képeimen, a baldachin fölé a kupolát tartó 4 oszlopról             van szó, melyek kerülete – utánanéztem – egyenként 71 méter!)
A rómaiak kedvesen San Carlinonak is becézik.
Borromini ezen kívül sok, nála később is fellelhető, az akkori építészetben addig nem ismert elemmel dolgozott, amitől műve mozgalmas, kicsit nyugtalan lett. A homlokzat ívei is szinte hullámzani látszanak.

Hát ha valamire, erre a kis filigrán csodára tényleg ráillik, hogy olyan, mint egy kis ékszerdoboz.

Pici és tökéletes. Meglepetéssel állunk a közepén és méregetjük. Tényleg igaz, amit látunk? Tudjuk, hogy kicsi a terület, és mégsem hiányzik belőle semmi.

Még kis udvar és kerengő is lekerekíti a teljességet:

Ezek az én tökéletlen képeim, de hogy fokozzam a hatást, megosztok veletek  gyűjteményem erről szóló egyéb eredetű darabjaiból még kettőt:

Borromini egyre sikeresebb vetélytársa Bernini, 20 év múlva ennek a templomnak szinte a szomszédságában (csupán egy nagy, zárt park van közöttük ) építi meg mintegy válaszul, az ő mesterművét a San Andrea al  Quirinalét.
S a templom példázza is a mesterre jellemző nyugodt harmóniát, s ezáltal nagyszerűséget. Mivel a hely itt sem volt elegendő ő is valami hasonló „trükkel„ élt : az ellipszis alaprajzzal. Csak míg Borromini templomának főtengelye az utcára merőleges – mintha nem túl jó hasonlattal – egy állított tojást képzelnénk el; addig a Bernini templom főtengelye az utcával párhuzamos (fekvő tojás).
Meg kell mondjam, belépve ez a megoldás még meglepőbb volt!  Míg Borromini esetében annak idején nem csak a helynek, de a megbízást adó a pénznek is szűkében volt, – így anyagában, díszítettségében nagyon takarékos megoldásokra törekedtek, – addig a Bernini féle építkezésnél a pénz nem jelentett akadályt. A templom belső színeivel is, a felhasznált márvány burkolatokkal, stukkókkal, festményekkel elkápráztatja a nézőt.

Na de hogy most valamit Ti is lássatok, mindent az internetről kölcsönzök, mert mire ide értünk, már olyan sötét volt, hogy a szűk helyen az utcán nem tudtam boldogulni, belül meg szintén csak épp pislákolt valami fény, s élvezhetetlenek a képeim.

S itt a templommal szemben, az utca túloldalán már hosszan húzódik a Palazzo del Quirinale, régen a pápák nyári rezidenciája, ma elnöki palota oldalfala, ezért még a sötét ellenére elmegyünk a főbejárathoz.
(Quirinale tudjuk, a hét hegy egyike, egyébként ennek a legmagasabb pontján áll a San Carlino).

A homályban kirajzolódó obeliszk ahhoz a szökőkúthoz tartozik, amely egy modernebb feldolgozásban örökíti meg a Dioskurosokat. (Azok a bizonyos csodás, lovas félisten ikrek, Róma védelmezői.)

A Piazza del Quirinálén olyan szépnek találjuk a látványt, hogy megfogadjuk, ha marad időnk, holnap napfényben is megnézzük:

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: építészet, Művészet, Olaszország, Róma, Utazás
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s