Andalúz nyár – 02. Elhelyezve térben és időben

Mielőtt belevágnánk a kalandokba, helyezzük el a helyszínt egy kicsit a szükséges ismeret-koordináták közé.

A térképre:

Spanyolország az Ibériai félszigeten, tengerek ölelésében, Európa peremén fekszik. Afrikától csak a Gibraltári szoros választja el, ami inkább összekötöti – legszűkebb helyen  távolsága 14,24 km a marokkói partokig – , mint elválasztja őket. Történelme során sokkal inkább jelentett sajátos elzártságot északon a Pireneusok tömbje, ami által az európai hatások mindig bizonyos késéssel és jelentős változással honosodtak itt meg. Ismert egy olyan mondás is, hogy Afrika a Pireneusoknál kezdődik.

Történelme során sokszor is vált csatatérré a nemzetek és világok között.

Andalúzia mintegy 7 milliós lakosságával és magyarországnyi (90.000 négyzet km) területével Spanyolország 1/6-át adja, s 8 tartományt foglal magába. Fővárosa Sevilla.
Két fő hegysége a Sevilla fölött elhelyezkedő Sierra Morena, és a Granada közeli Sierra Nevada, melynek legmagasabb pontja – egyben Spanyolország legmagasabb pontja is – 3.479 m. Legfontosabb folyója a Guadalquivir, mely kijáratot teremt az Óceánhoz, s egyetlen tengerjárókkal is hajózható folyama Spanyolországnak. (Napjainkban már csak Sevilláig, az ókorban Cordobáig).

A Costa del Solt – 382 km tengerpartjával – a tömegturizmus az 1950-es években fedezte fel magának, s azóta folyamatosan és megállíthatatlanul fejlődik; a korábbi kis szegény halászfalvak helyét üdülőtelepek, hotelek, részhasználati jogú apartmanok népesítik be. Ma már a turizmus itt a fő bevételi forrás, ezért szívesen látott vendég az idegen, s ennek megfelelően bánnak vele az amúgy is barátságos, nyíltszívű spanyol őslakók.

A történelembe:

A félsziget földrajzi fekvése jelentősen befolyásolta történelme alakulását, gazdasági fejlődését.

Talán kicsit részletesebben térek ki a spanyol történelem korai szakaszára, mert nekem sokszor okozott nehézséget a megtekintett látványosságok elhelyezése az elejtett utalások alapján.

I.e. 3000 körül Észak Afrikából telepednek át ide az ibér törzsek, akik majd az idők folyamán  az Észak Európából délre húzódó keltákkal keverednek.

Földközi tengeri hajósok a legkorábbi időkben is mind eljutottak idáig, és telepedtek le hosszabb – rövidebb ideig a félszigeten, s hagytak maradandó, vagy kevésbé jelentős nyomot maguk után. Ásványkincsei és gazdag termőföldjei vonzották a főníciai, görög, karthagói, római és muzulmán hajósokat.

A Sierra Morena bányái ontják az ezüstöt, ólmot és a higanyt; de aranyon kívül vasércben, rézben is tekintélyes a kínálat spanyol földön. A főniciaiak és görögök versengtek a réz és ezüst csillogásáért, Karthagó hatalmát alapozta meg az andalúziai és murciai bányák feltárásával, Róma pedig annak az aranynak egy részét találta itt meg, amellyel hadseregét fenntartotta. A római lovagrend = nem nemesi származású, meggazdagodott középréteg, az adóbehajtási jogokon kívül versengett az itteni bányászati jogok megszerzéséért is. Többek között a nagyhírű hadvezérnek (és hétszeres konzulnak) Mariusnak is jelentős érdekeltségei voltak a bányászatban.

Az i.sz. 1. századig nagyon korlátozott a hispánok száma a társadalom csúcsán elhelyezkedő szenátusban: a cádizi (akkori nevén Gades) Balbók, az itálicai Traianusok és Ulpiusok, Hadrianus császár ősei az első itt született szenátorok. A hadseregben nő a spanyol katonák száma.

A bányák mellett az idők folyamán megszaporodnak a fémolvasztók és kohók. A gazdasági fejlődés azonban fokozatosan csúnya sebeket ejtett a tájon. Meddőhányók szaporodtak,
a fémolvasztáshoz, illetve a mezőgazdasági termeléshez helyet teremtve, irtották az erdőt, amelyhez a talaj fokozatos eródálása társult: a csapadék egyenetlen megoszlása, az aszály és felhőszakadások váltakozása továbbá a szél tevékenysége következtében. Az egykori északi lombhullató erdők bükk, kocsányos tölgy, illetve gesztenyéi helyére gyorsan növő fenyőfélék kerültek, a Mezetán viruló mediterrán erdőségek – magyaltölgy, paratölgy, szamócafa – helyén, már csak a sivár tájon át lovagolhat La Mancha lovagja. Vagy ahogy Enrique de Miesa  gyönyörűszép csengésű versében írja a hidalgók földjéről:

“Egy szélmalom, akár a szél is erre, lusta.
Egy bús harang cseng valahol, egy por-halom
ködébe vész az út, a puszta, meddő barázda ez, spanyol. “

A hidalgók a nemesi családok másodszülöttjei, akiknek nem jutván földbirtok , – s dolgozni ebben a rétegben nem volt érdem -, a túléléshez vagy a katonáskodást, vagy a királyi udarokban az udvaronckodást vállalták. Esetleg egyházi kötelékbe léptek.

Andalúziában is gyakran buszoztunk el ilyen kietlen területek mellett.

Ráillik a tájra a Rómából szülőföldjére hazavágyó nagyrangú költő, M.V. Martialis epigrammájának sora:

Tetszik nékem a föld, ahol épp a kevésben a bőség,

Az országon át fontos kereskedelmi útvonalak vezetnek, így az Ezüstút mellett a nagyjelentőségű az északeurópai útvonal az ón beszerzéséhez, s általánosságban fejlődik a kereskedelem, ennek hatására a kézműipar.

A Guadalquivir termékeny völgyei kíválóan alkalmasak a mezőgazdasági termelésre.
A görögök honosítják meg az olajbogyó termesztést és szőlőművelést, mely előbbi kíválósága folytán, egyik legfontosabb importterméke lesz az ókori Rómának. Tanúságul szolgálnak erről Rómában a Testaccio – hegyet alkotó, mintegy negyvenmillió hispán amfóra törmelékei. (Az olajos amfórákat csak egyszer lehetett felhasználni.)

A gyönyörű mértani rendbe ültetett olajfa ligetek látványa viszont ma is lelkes csodálatot ébreszt, járj bármerre:

Hispániának jelentős kertkultúrája van, mely nagyobb felvirágzását majd a muszlimok (mórok) bejövetelével, az általuk hozott vízgazdálkodás útján – új keleti technikák, öntözőcsatornák, magasabb termésátlagok – éri igazán el. Az arabok hozzák be a mandulát, a narancsot és citromot, a csemege paprikát, cukkinit, padlizsánt, articsókát, illetve terjesztik el olyan exotikus fűszerek használatát a konyhaművészetben mint a sáfrány (ma is Európa legnagyobb sáfránytermelője Spanyolország),  és a fahéj. Az arab öntözési rendszernek köszönhetően a Guadalquivir síksága hatalmas rizstáblává változik, de meg tudják termelni a cukornádat és gyapotot is.

Cordoba Mezquita, Patio de los Naranjos

Ronda, Városháza

 

De még maradva az időszámítás előtti időknél : a tengerparton kis sózóüzemek hálozatával megteremtődik a halfeldolgozás és hústartósítás ágazata, a rómaiak egyik kedvenc csemegéje a cadizi garum, egyfajta erős szagú halszósz, illetve ugyanezen korban jelentős hadsereg ellátási forrássá válik a sózott hal, eljutva így egészen Kisázsiáig.

Karthago meghonosít néhány gyümölcsfát és ösztönzi a gabonafélék (első helyen a búza) és rostnövények termesztését. Növényekből ősidők óta használják az eszpartó füvet vászon és fonott használati cikkek készítésére, s a kietlen száraz belső fensíkokon (Mezeta) hódít a birkatenyésztés, s ezáltal erősödik a gyapjúipar.

Karthagói időkről már többet ismerünk a történelemből, a pun háborúk kapcsán. Tudjuk Hannibál is itt képezte katonáit és indult el Róma ellen, a Rómaiak hét évszázados jelenléte pedig egyértelműen a legmeghatározóbb nyomokat hagyta a spanyol infrastruktúra, a gazdaság, a kúltura és a vallás terén. Öröksége a latin nyelven, a jogrendszeren és a kereszténységen keresztül még a 21. században is él.
A római területi struktúra a félsziget számos helyén évszázadokig érintetlen marad, az egyházmegyék pedig a mai napig megtartották a régi római közigazgatás területi és adminisztratív beosztását. A korai idők két provinciája, Hispania Cisterior és Hispania Ulterior közül az utóbbiból válik le Baetica, mely a legromanizáltabb terület, s gyakorlatilag a mai Andalúziát fedi le. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy Hispania Ulteriornak i.e. 61 – 60 között maga Julius Caesar volt a kormányzója.

A mezőgazdasági termelésben továbbra is a legfontosabb, meghatározó hármas : a búza, olajbogyó és szőlőtermesztés.

Az Evangélium magvát kereskedők és katonák vetették el.

Hispániából származtak az első nem római császárai a Birodalomnak: Hadrianus és Traianus.

Több spanyol gyökerű humán tudományokat művelő személyiséget és költőt jegyez a római kori történelem, de mind közül a legnagyobb hírű, a cordobai születésű Seneca, aki Nero nevelője volt.

Lucius Annaeus Seneca szobra a cordobai Almadovar kapunál

Aztán a Római Birodalom megrendülésével a hispán területeken is megindul a barbárok -szvévek, alánok, vandálok, vizigótok és más germán törzsek – betelepedése. A vandálok foglalják el Baeticát, s több felfogás szerint, ebből a szótőből származik az (v)andalúz területi megnevezés.

A hispán – rómaiakon és vizigótokon kívül Hispánia lakossága jelentős számban gyarapszik külhoniakkal. Ebben az időben kerülnek az országba a héber közösségek is, és elsősorban azon városokban telepszenek meg, ahol van kereskedelmi tevékenység és jó a piac. Virágzanak a zsidó negyedek és gyarapodó gazdagságuk aztán sok irigység forrása lesz, és megnyílik a sora azon kikeresztelkedési – áttérési illetve kitelepítési törvényeknek, mely ezen népréteg életének kisérőjévé válnak. Olvastam valahol, hogy egy ilyen korai kiüzetés Krétán letelepedett nemzetségéből származhatott El Greco is, aki végül visszatért gyökereihez.

Egész Hispania forrong, hatalmi harcok dúlnak a különféle törzsek között, melyekből leginkább megerősődve a vizigótok kerülnek ki, s az 5. század végére megalapítják a vizigót királyságot, toledói székhellyel. Hispánia függetlenné válik, és ekkor kialakuló földrajzi határai az újkorig fennállnak.

Az immár nagyon tarka népesség összetartására a királyság a vallási hitet választja eszközül. A 3. toledói zsinaton proklamálja a gótok áttérését a római keresztény hitre. Kivételes pillanat ez az egyház számára, hisz támogatásra lel a társadalmi hatalomra irányuló törekvéseiben. A trón és az egyház szövetsége elindul azon a hosszú úton, mely végigvezet Spanyolország történetén. Szerepét, mint a hit védőbástyájáét, a “gyengehitűek” körében végzett népírtások, inkvizició és autodafék sora kíséri.

A római kereszténység győzelme az eretnekség fölött olyan türelmetlenségi hullámot indít el, amely egyaránt érinti a pogányság maradványait és a zsidóságot. Elkezdődnek a zsidóüldözések, az antiszemitizmus váltakozó hullámokban csap fel, az állam a 8. toledói zsinaton (i.sz. 653) megteszi első szisztematikus kisérletét, a zsidó vallás kiirtására a félszigeten.

De a gótok által elért minden haladás az állam kiépítésében megtörik amiatt, hogy képtelen a trónöröklés békés rendszerét kialakítani. Harcban állnak egymással a választáson alapuló monarchia (a királyválasztás jogát egy kis számú nemesi csoport tartja fenn magának) és az örökletes királyság hívei. A Monarchia és a nemesség mindig kész erőszakkal rendezni nézeteltéréseit. A királygyilkosság és a trónról való letaszítás a hatalomváltás szokásos eszköze. Így esett aztán, hogy 710-ben Witiza, a vizigót király halálát zavargások, majd polgárháború követi. A volt király hívei aztán külföldi segítséget kérnek, s a tangiri kormányzó Musa, helyettesét Tariq ibn Ziyad hadvezért küldi, aki, mindössze 7000 berberrel 711. évben átkel a tengeren (Gibraltár neve innen-Tarik sziklája!), s kezdetét veszi Hispánia déli részének mór megszállása.

A tangiri poszt akkor a távoli Damaszkuszi kalifátus egy kihelyezet állása volt, mivel akkor már a muszlimok elkezdtek kelet és nyugat felé terjeszkedni a szent háború (dzsihád) ürügyén. Ugyanakkor  a többi monoteista vallással szembeni toleranciájuk – ha előzőleg az adót megfizették – és a helyiek javainak aggályos tisztelete következtében, az iszlám könnyen elfogadottá vált az Arab- félszigettől igencsak távoli vidékeken is. Szinte ellenállás nélkül terjed az új vallás Afrika északi részén, s a berberek, amint mohamedánná lettek, készséggel együttműködtek a Korán terjesztésében.

Szinte hasonló volt a helyzet az andalúz oldalon is. Semmi oka nem volt az elégedettségre a háborúkban és pestisben sokat szenvedett parasztságnak, amelyet most még a nemesség sanyargatott a végtelenségig, hogy saját veszteségeiket enyhítsék. A vizigót királyság zsidóellenes megnyílvánulásai pedig a zsidóságot is elidegenítette a királyságtól, s az iszlám seregektől remélték megváltásukat. Így az iszlám a tömegek mentsvára lett, s mintegy varázsütésre a hispán – vizigót népek hispán – muzulmánná váltak. Az adóterhek csökkentek, és senkit nem kényszerítettek hogy megtagadja hitét, bár az áttértek jelentős kedvezményeket élveztek.

A katonai erő csekély volta nem tette eleinte lehetővé, hogy a muzulmánok északi vidékek felé is forduljanak, s így meg kellett elégedniük a dél meghódításával. A vidéki nemesek és nagybirtokosok északra menekültek és innentől évszázadokra a spanyol föld két ellentétes és egymást kizáró világnézet csataterévé válik. A keresztény oldal keresztes háborúra hív a muszlimok szent háborújával szemben. A keresztényeknek kapóra jön, hogy 813-ban megtalálják Szt. Jakab apostol sírját, a helyet elnevezik Csillagmezőnek (Campus Stellae – bibliai utalás), s ezzel Santiago de Compostela bekerül a római keresztény világ három legjelentősebb zarándokhelyéhez, a Szentföld és Róma mellé.

Ennek a korszaknak a balladai hőse El Cid, aki amolyan kalandor lovagként, de leginkább a monarchia oldalán harcol. Szobrával Sevillában, az egykori híres dohánygyár (ma egyetem) épületével szemben találkoztunk:

A mórok azonban még mintegy 8 évszázadig maradnak, s különböző ütemben és időben vesztik el az általuk irányított területeket, s majd a Katolikus Királyokra, Kasztíliai I.Izabellára és Aragóniai II.Ferdinándra jut a szerep, hogy az utolsó muszlim erősséget, Granadát bevéve, a Reconquistát (visszahódítás) végső diadalra segítse 1492-ben. Ugyanezen évben Izabella támogatásával Kolumbusz elindul a keleti átjáró keresésére, hogy felfedezze Amerikát, melynek kincsei révén Spanyolország rövid idő múlva, (és rövid időre) vezető hatalommá válik Európában.

A közbenső időben azonban az arabok Hispániában kiépítették a földi paradicsomot, melyet ők al-Andalúznak (- sokak meg ebből vezetik le a vidék mai elnevezését-) neveztek, s székhelyévé Cordobát tették. De ők maguk is olyan intellektuális és kultúrális örökséggel ajándékozzák meg eközben a spanyolokat, melynek hatása máig kitörölhetetlen.  Indiából áthozzák a mai számrendszert (arab számok), s ismertetik meg a keresztény Európával, mely Európa a papírról is Cordobán keresztül  nyer tudomást. Az üveggyártás ugyancsak arab közvetítés révén válik gyakorlattá. A Cordobai Kalifátus virágzó vallási iskolát hoz létre, teológiai vitákban edzik szellemüket. A tudomány és filozófia terén olyan magas vívmányokat érnek el, hogy párjuk nincs Európában.
A matematika és fizika, asztronómia és orvostudomány jelentős fejezeteit írják itt, egyetemi képzést honosítanak meg, az udvar 400 000 kötetes könyvtárral bír.
A kozmopolita szellem idevonzza a keleti lírikusokat, kiknek befolyása az európai irodalomra tetten érhető a trubadúrok balladáiban, s megszületik az andalúz izléshez igazított hispán – muzulmán irodalom és népi költészet. A flamenco szignifikáns arab elemeket tartalmaz, de itt születik meg a hathúros gitár őse is.

Ezen kultúra legszebb építészeti emlékével ismerkedünk meg mindjárt ideérkezésünk második napján, melyet egy Cordobába tett kirándulással is majd megkoronázunk.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Spanyolország, Történelem, Utazás
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s