Andalúz nyár – 04. Granada belvárosa és a Katolikus Királyok

És végül megérkeztünk Granadába.

Maga a város 700 méter magasan fekszik egy völgyben, melynek éghajlata majdnem trópusi, s olyan termékeny, hogy semmiféle emberi dúlás nem tudta kopárrá fosztani. Délen az ország legmagasabb hegysége védi az ellenség ellen, de gondoskodik is a vízellátásáról. A város gyakorlatilag két részből áll: a szirt tetejére épült mór citadella az Alhambrával, a középkori építészet egyik legszebb és legjelentősebb építszeti emlékével,
s a szirt lábához épült, leginkább keresztény város.

Mi a sétánkat ebben a keresztény részben kezdjük.

Magdaléna elkalauzol még minket a belvárosba, az ottani fő látványossághoz vezető utcácska bejáratához, ami történetesen a selyembazár kis középkori boltjai helyén áll, s idézi azokat a keleties stílúsú szúkokat, amik mégiscsak a mór idők itt maradt darabja.
A neve:

Ellát még minket néhány jó tanáccsal, mert mint ahogy legtöbb európai városban, itt sem megengedett nem helyi idegenvezető tevékenysége a turista iparban. Mindenki megértéssel van, mert még élénken él bennünk annak a történelem tanárnak az esete, akit Szlovákiában letartoztattak és napokra bebörtönöztek, amikor diákjainak éppen el akarta magyarázni a történelem órán tanultak és az előttük álló műemlék összefüggéseit.

A követendő útvonalon és a visszaérkezés idején kívül, még felhívja a figyelmünket arra, hogy ne dőljünk be, ha helyi szokás szerint, cigány asszonyok rozmaring* ágat – a rozmaringnak van egy vallásos áthallása, erről talán majd később írok – nyújtanak felénk, mintha ajándékot akarnának adni, mert abban a pillanatban, hogy átvesszük, a semmiből egy egész csapat purdé ránktapadhat, és alamizsnát kéregetve, vagy azt önkényesen magáévá téve, mint járandóságot kezeli az elfogadó gesztusunk után.

(* = lásd *Megjegyzések almappa!)

Ez olyan mértékben hat, hogy alig belépünk a szűk utcába, akkor még eléggé egyben volt a csoport, egyik utitársunk fülsiketítő sikoly kiséretében látványosan akkorát ugrik hátra, hogy pillanatokra lemerevedik a kép: a cigányasszony, rozmaring ágat szorongató kinyújtott keze, és a bazár környező populációja döbbent tekintettel.

Hát jót nevettünk a kissé eltúlzott reakción, s belevetjük magunkat a sikátorba.

És míg kapkodjuk a fejünket, már ki is értünk a másik végén, s ott állunk a hatalmas katedrális oldalában, a Királyi Kápolna magasságában. A képen jobbra a barokk díszítésű épület a Madraza, valamikori mór egyetem és korán iskola, melyet 1500-tól átalakítottak városházává, szemben vele, a hosszú sor, a Királyi Kápolnához, a Katolikus Királyok kriptájához (Real Capilla de Granada, Crypta y Museo de los Reyes Católicos) kanyarog.

De kik is ezek a Katolikus Királyok? Mi az érdemük, hogy többnyire nem is a nevükön (Izabella és Ferdinánd), hanem csak mint a Királyokat “Los Reyes”, emleget a hagyomány?

És innen nem kerülgethetem tovább, ki kell újra térni egy kis történelmi áttekintésre. Illetve valahol ott kell folytatnom, ahol a második részben abbahagytam. Csak itt most a hangsúlyt a Reconquista kapja.
Tehát ahogy a mórok 711-ben betették a félszigetre a lábukat, szinte azonnal megkezdődött a keresztények visszafoglalási mozgalma, amely azonban eleinte a hódítók sikereit és folyamatos terjeszkedését hozta. Fénykorát a Cordobai Kalifátus VIII. – XI. században élte, majd itt is erős belső viszályok hatására megbomlik az egység, s a kalifátus számos, taifának nevezett kisebb királyságra szakad, amelyek szüntelen harcban vannak egymással is.

1212-ig ingadoznak az erőviszonyok, ekkor azonban a keresztények először aratnak egy csatában döntő győzelmet, s sorra hódítják meg a mór uralom korábbi bástyáit.
1236-ban aragóniai Hódító Jakab bevette Cordobát, majd Sevilla esett el 1248-ban (kasztíliai III.Ferdinánd bevonulásával és győzelmével). Amikor a keresztes háború veszít lendületéből, a spanyol királyságok illetve a királyok és nemesek egymás elleni harcai dúlnak hatalomért, kiváltságokért és földtulajdonért. Ez a világ ugyanis még messze nem egy egységes országról szól, sőt, még a királyság sem az, amit gondolnánk alatta.
Sok-sok kis egység kavalkádja egy egy terület, s a magát ennek – vagy annak a tartomány királyának mondó uralkodó is csak a saját udvarán belül úr. A nemesek, mintegy párhuzamosan élnek mellettük, s még állandó székhelye sincs a királyoknak. Az “udvar” állandóan költözik, s ilyenkor utazik vele teljes berendezése, udvartartása is.

Így aztán a szegényebb sorsú, dolgozó tömegeket számtalanon sanyargatják, miközben a háború dúlta ibériai félszigeten katasztrófa katasztrófát követ. Mert nem volt elég a háborúk viszálya, 1348-ban Európából behurcolták a bubópestist, évek során át rossz termések követték egymást, a legtöbb tartomány legyengült népességben, a gazdasága, kereskedelme szétzilálódott. Éhinség és ezzel elégedetlenség lép fel a nép körében. Az egyes királyságokban a feszültségek levezetésére fokozottan alkalmazzák az  antiszemita és vallásos érzületek szítását.

A mórok katonai ereje és politikai hatalma is megrendült, ám a naszrida dinasztia, amelyet 1232-ben alapított I. Mohamed, még 250 évig fenn tudta tartani uralmát Granadában, míg végül az utolsó mór fejedelem, Boabdil is megtörik, s rákényszerül az Alhambra kulcsai átadására, 1492 január 2.-án a legyőzőknek. Ez a pillanat fordulópontot jelent a spanyol és az európai történelemben egyaránt, gyakorlatilag a keresztény világ győzelmét jelképezi.

S ez a szerep a Katolikus Királyoknak, Kasztíliai (I.) Izabellának és Aragóniai (II.) Ferdinándnak jutott. A katolikus jelzőt egyébként a spanyol származású, VI. Sándor (Borgia) pápa adományozza nekik.

A kora középkor öt spanyol királyságából addigra ugyanis Kasztíliának és Aragóniának sikerül olyan mértékben megerősödnie, hogy a 15. századra így festett az Ibériai félsziget térképe:

Ők azok, akik felismerik, hogy a két dinasztia egyesítésével, a belső torzsalkodásokat megszüntetve, a nemesek és a társadalom különböző rétegeinek elégedetlenségét a mórok elleni harcra öszpontosítsák. Az ő, 1469 évben kötött házasságuk az első lépés a félszigeti királyságok egységének útján.

Gibraltár 1462. évi eleste után az 1480-as években Ferdinánd és Izabella azok, akik újabb offenzívát indítanak: 1485-ben Ronda, 1487-ben Malaga, 1488-ban Almeria és legvégül Granada adja meg magát.

A vakbuzgón vallásos királyi pár ezután megkezdi a zsidóknak a kiüzetését, de hasonló sors vár a mórokra is, s uralmuk alatt erősödik meg az inkvizició. Mindenkit gyanakodva figyelnek, s ez különösen érvényes az átkeresztelkedettekre. Akiket ezen az úton egyszerűen lehet megfosztani minedenemű előnyöktől, kirekeszteni a társadalmi előrejutásból. Ekkor honosodik meg a spanyoloknál a “tiszta vér ” származásának elmélete, a nemességhez való rögeszmés ragaszkodás, amin évszázadokig függnek.

A Reconquista sikeres lezárásának éve, egyben Amerika felfedezése éve is, a modern idők kezdete. A XVI. század sok dicsőséget és gazdagságot hoz Spanyolországnak. A Katolikus Királyok gyermekeik kiházasítási politikájával is igyekeznek az Európa Házban gyökereket verni, ami sikerül is nekik. Unokájuk az az V. Károly, aki a német-római császárságig viszi, s elnyeri a világ ura jelzőt, olyan hatalmasra építi birodalmát. Ő volt az akkori kor eszménye szerint annak a lovagkirálynak is a tipusa, aki még katonáival együtt kilovagol a harctérre (a Sacco di Roma – Róma kifosztása is az ő nevéhez fűződik), s uralkodása alatt megvalósul Hispániában az ún. Aranykor.

A források szerint Izabella volt az okosabb, politikusabb szellem (a kriptájukban a szarkofágra faragott királynő szobor feje ezért süpped mélyebben márvány párnájába – a rossz nyelvek szerint). Esetleg majd az utibeszámolók lezárása után ismét készítek egy történelmi mellékletet életük és általában, a korabeli zegzugos viszonyok, a királyi házak tevékenységeit taglaló fejezet bemásolásával a vonatkozó forrásomból. Tényleg nagyon érdekes. De innen csak példázatként kiemelném, hogyan fonta Izabella a házassági kötelékek szálait Európán keresztül, gyermekei révén. Izabellának 35 éves koráig összesen 5 gyermeke született: Izabella infánsnő, János herceg, Johanna, Mária és Katalin.

Izabella hercegnőt (Kasztília és Portugália egyesítése céljával) II. János portugál királyhoz adta, aki azonban hamar meghal, akkor ennek öccsével Emánuellel lépteti lányát frigyre.

I. Miksa Habsburg császár gyermekeihez hozzáadta következő két gyermekét: a trónörökös Jánost Margit főhercegnőhöz, Johannát Fülöp főherceghez. Utóbbiak lesznek az a pár, akik Szép Fülöp és Őrült Johanna néven kerülnek be a történelem lapjaira, s akiknek gyermeke a már említett V. Károly német-római császár lesz. De az ő lányuk volt Mária magyar királyné is, kinek királyi ura II. Lajos, a mohácsi csata után a Csele patakba fulladt…

Miután gyermekszülésben meghalt Izabella portugál királyné, megözvegyült férje
I. Emánuel, ezúttal Kasztíliai Izabella másik leányát, Máriát kérte feleségül.

Az utolsó, legkisebb királylány pedig az az Aragóniai Katalin lett, aki VIII. Henriknek lesz az első felesége, aki őt majd Boleyn Anna miatt állítja félre, bár az ő feje még a nyakán marad. Lánya Mária, I.(Katolikus) Máriaként lesz Anglia első királynője, riválisa,
I. Erzsébet előtt.

Tehát beállunk a sorba, hogy megtekinthessük a nagyhírű királyi páros sírhelyét.

A keresztény időkben szokás volt az uralkodóknak már életükben a végső nyughelyükről gondoskodniok. A Katolikus Királyok először Toledóban alapítottak e célra egy templomot, de aztán hálát adva Istennek, hatalmas győzelmük emlékére és ennek kifejezéséül is, kezdték el Granada szivében, az akkori főmecset mellett, az építendő katedrálishoz kapcsolódva a sírkápolnájukat kialakítani. Mindkettő építmény így vált sokkal inkább a politikai hatalom szimbólumává, mint a spirituálitás kifejezőjévé.

A feladatnak megfelelően, kiemelkedő mesterektől kiemelkedő művek születtek. Csak felsorolás-szerűen: Philipp de Vigarny, Diego de Siloe, Antonio de Berruguete, Alessandro Fancelli, Bartolomé Ordóñez, Alonso Cano.

A kis kápolnától a kriptát elválasztó rács a spanyol platereszk (korai reneszánsz stílus) remeke. A platereszk (platero= arany- ill. ezüstműves) a míves ornamentikájú, ezüsttel, és más nemesfémmel gazdagon díszített plasztikus ábrázolások leírására használatos.

A kettős sírt látva meglepődünk. A királyi pár mellett ott nyugszik “Őrült”lányuk, Johanna is, Szép Fülöppel az oldalán (a magasabb, kettős tagozodású szarkofág az övék). Magyarázat persze van, hiszen V. Károly, akinek idejére a kápolna építése befejeződik,
s így idehelyeztette saját szüleit is. Dinasztikus temetkezési helyet kívánt itt létesíteni a kapcsolódó katedrálissal egyetemben, a sors azonban úgy akarta, hogy ő már az Escorialban nyugodjék.

Ferdinánd és Izabella, egy levágott csúcsú piramis talapzaton fekszenek, kívánságuk szerint egyszerű ruhában, Ferdinánd harci öltözetében, mellére helyezett kardjával.

Saját képeink sajnos nem sikerültek tökéletesen, s a fenti két kölcsönvett képen nem látszik a gyönyörű carrarai márvány fehér fénye, amelynek érzékeltetésére megmutatom a másik emelvény részletét tartalmzó, Őrült Johanna és Szép Fülöp feje mögül készült fotónkat.

S innen már jól kivehető a remekmívű platereszk főoltár fehér márvánnyal kontrasztos aranyfényű ragyogása, mely a kripta központi eleme.

A sekrestye kincstárában aztán megtekinthetjük Izabella királyné koronáját és jogarát, Ferdinánd kardját, V. Károly briliánsoktól csillogó palástját és más vallási relekviákat, egyházi javak és nagyszámú misepalást értékes gyüjteményét.

 De mindezek között a legértékesebbnek Izabella királyné flamand  táblaképeinek gyűjteményét tartják, mely az első, ha csak kicsiny privátgyűjtemény is volt, de nagy hatást gyakorolt a késöbbi spanyol festő iskolákra. Gyüjteménye olyan korabeli németalföldi festőktől tartalmazott darabokat, mint Hans Memling, Rogier van der Weyden, vagy a haarlemi Dirk Bouts, de Johan van Eyk híres Arnolfini házaspár festménye, amely most Londoni National Galleryben található, is az ő gyűjteményéből származott.

 A Keresztről levételt ábrázoló táblakép előtt ünnepi ruházatban ájtatosan  térdeplő és imádkozó királyi pár ábrázolása állítólag élethű, s  akkori reneszánsz stílus szimbólum rendszere szerint mindez hírességüket, erényeiket és győzelmüket volt hivatva kiemelni.

Ugyanez a megfogalmazás, illetve ábrázolás, de már a szomszédos utcára nyíló katedrális egyik mellékkápolnájában:

De a katedrálist már egy következő fejezetben járjuk majd körbe.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Spanyolország, Történelem, Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s