Andalúz nyár – 05. Granada belváros és Katedrális

A másik szakrális köntösbe bújtatott győztes hatalmi szimbólum a Katedrális.
A Királyi Kápolnával együtt tervezik, az építkezések azonban csak 1523-ban kezdődnek.
V. Károly (aki spanyol uralkodóként I. Károlyként van jegyezve, de mégiscsak a nagyobb címe a német-római császári !) itt tölti 1526-ban a mézesheteit, s ekkor határozza el, hogy dinasztikus temetkezési helyet emeltet a katedrálissal. Ezért aztán a jerusalemi sírtemplom mintájára formázzák, ahol a főkápolna közepén helyezkedik el a hengeres alakú temetkezési hely, melyet az adott jerusalemi minta szerinti deambulatorium
– keresztfolyosók szentély körül összefutó, oszlopokkal körbevett íves tere – vesz körül.

Több építészeti leírást nem adok, inkább beszéljenek a képek a lélegzetelállító arányokról, a hármas oszlopmagasságokkal égbe húzott méretekkel, a gazdag díszítésről, színpompás üvegablakairól, a fényben úszó terek, vakító fehérek és aranytól csillogó mellékoltárok képéről. (Sajnos belül részleges rekonstrukció folyt, ami torzítja kicsit az összképet.)

A katedrális szűk utcák ölelésében csak piciny részleteiben fényképezhető.

Míg körbejárjuk a templomot kedves terecskébe ütközünk, rajta a Vízhordó szobra:

Sajnos, másra már nincs is időnk, mert menni kell a közös találkozó helyre, ahonnan a busszal felvisznek az Alhambrához.

Előtte még, hogy fogalmat lehessen alkotni a Katedrális kiterjedéséről, beteszek egy idegen képet, mely az Albaicíntől nézve készült:

Mint pár sorral feljebb írtam, időnk elég szűkre szabott volt, így kimaradtak olyan unicumnak számító épületek, mint az egyetlen épségben maradt karavánszeráj Európában, a Corral del Carbón, vagy a Darro folyócska festői partja kicsiny hídjaival, de még ennél is fájóbb mulasztás, hogy nem tudtuk megnézni, bejárni, bekóborolni az Albaicín negyedet, mely mintha a régi mór település egy ittfelejtett darabja lenne, girbe-gurba utcákon összezsúfolt, fehérre meszelt házaival, gazdag, virágos vegetációjával, a katolikus templomokká alakított, de még így is a mór mecseteket idéző imahelyeivel.

Csak, hogy lássátok miről beszélek, összeszerkesztettem egy kis képeslapot Albaícin index képekkel:

Albaícin

De még mindig  nem ez az egyetlen, amit nem tudtunk megnézni, mert amint a buszhoz érünk, Magdaléna azzal a jó hírrel fogad, hogy egy görög idegenvezető kollégájánál félsikerrel járt. Vannak ugyanis elvétve olyan tiszteletjegyek, amikkel a csoportos vezetések után egyénileg is be lehet menni, – itt persze nincs részletes, autentikus magyarázat, de így is győzelem! Az illető azonban csak valamikor 2 óra után tud odajönni vele, egy meghatározott ponthoz az Alhambra közelében, ahol átadja nekünk, belépés ezekkel du.
4-kor lehetséges és fél hatig maradhatunk benn. Mert itt minden időre megy.
A mi utastársaink csoportja 3/4 1-kor nyer bebocsátást, ha ezt lekésik, hiába is van jegyük, nincs pardon, nem engedik be őket. Ezért aztán nagy a sietés a busszal is föl, a kijelölt parkolóig, majd tovább gyalog-futás. Így adódott, hogy én bár azt terveztem, ha nem jutnánk be az Alhambrába, megnézzük a Generalifét, mely az  Alhambrához csatolt csodás kertek nagykiterjedésű együttese, s oda előzetes foglalás nélkül is lehet jegyet kapni, de azok bejárata éppen az ellenkező irányban és oldalon volt mint az Alhambráé, és bár összességében időnk lett volna rá, a jegyátvétellel úgy szét lett az szabdalva, hogy nem lehetett mégse ésszerűen megszervezni a kertek megtekintését.

Ezért aztán a köztes időt a találka pont körüli bóklászással töltöttük, illetve beültünk egy közeli kerthelyiségbe egy kis könnyű ebédet elfogyasztani.

Itt ittuk életünk első igazi sangriáját is, mely gyakorlatilag a tinto verano gyümölcsös változata, amit éppen ezért kancsóban hoznak, jéggel és vegyes gyümölccsel jól telerakva. Hát nekünk nagyon ízlett, de egy kancsónál nem mentünk tovább, nem úgy, mint a közeli asztalnál ülő, igen vidám 4 fős társaság, kiknek asztala már tele volt kancsókkal, s míg mi az ebédünket elfogyasztottuk, szerény számolásom és emlékeim szerint vagy négyszer fordult náluk a pincér. Mi előbb távoztunk mint ők.

Erre a fejezetre még jól felfűzhető az a másik, V. Károly nevéhez köthető épület, ami itt, az Alhambra közvetlen közelében található: V. Károly Palotája, a Palacio de Carlos V.

Amit a Katolikus Királyok elkezdtek, a monarchia kiépítést, a királyi tekintély és hatalom megerősítése útján, azt igazán V. Károlynak sikerül véghez vinnie. Legkifejezőbben ezt egy krónikása egy mondattal így fogalmazta meg: egy uralkodó, egy birodalom, egy kard.

V. Károly építkezései a monarchia imázsát hirdető széleskörű propaganda központi részét képezték,  s így a Katedrális megkezdését követően, miután Ferdinánd és Izabella vándorló udvartartása nem rendelkezett még királyi palotával, elrendeli egy palota építését az Alhambrában. Ehhez részben le kellett bontatnia az Alcazar (palota arab elnevezése) egy részét, ami önmagában nehezen megbocsátható, s az épületegyüttes is olyan mértékben nem illeszkedik a környezetéhez, hogy máig idegen testként hat ott.
Önmagában, ha csak építészetileg értékelik, mindenki egyetért abban, hogy a spanyol reneszánsz egyik remekműve. Nagy művészek dolgoztak építésén, díszítésén, s a négyszögbe formált belső tér kör alaprajza egy építészeti bravúr, részleteinek, megoldásainak szépségét sokáig lehetne elemezni, de mindez nem változtat a lényegen: nem ide való.

Építésének költségeit a morescóktól (=a reconquista után a kényszer-kikeresztelkedett muszlimok) behajtott adókból fedezte, amibe többek között beleroppant a granadai mór gazdaság gerincét jelentő selyemfeldolgozás is, de végül finanszírozási gondokból, mégis befejezetlenül maradt. Manapság szabadtéri koncerteket szoktak rendezni udvarán, a csillagos ég alatt, látogatásunk évében pl. szeptemberben egy gyönyörű Loreena McKennitt koncertet rögzítettek itt, melyet mindig jól esik visszanézni a DVD-n.

Ha már ennyit időztünk V. Károlynál még befejezésül idevetnék néhány érdekességet vele kapcsolatban:

1519-ben német-római császárrá választásával hatalmas területek ura lett, s uralkodása alatt érte el a Habsburg Birodalom legnagyobb kiterjedését. Innen a mondás, hogy “Birodalmában sosem nyugszik le a nap.” A spanyol trónhoz hozzátartozott ekkoriban az újvilág nagy része és a Nápoly-Szicíliai kettős királyság is. A spanyol uralkodó ezenkívül magánvagyonként, a spanyol koronától függetlenül rendelkezett Burgundiával és Flandriával is. Túlzás nélkül lehet álltani, hogy a világ egyik legnagyobb hatalmú uralkodója volt, ha nem a leghatalmasabb, akivel csak az oszmán Szulejmán vetélkedhetett.

V. Károly beszélte birodalma népeinek nyelvét, bár egy korabeli szarkasztikus anekdota szerint kedveseivel franciául társalgott, a politikában az olasz nyelvet használta, a harctéren spanyolul adta ki a parancsait, lovát pedig németül irányította.

Nevelője Rotterdami Erasmus volt.

Házassága  Portugál Izabellával jól sikerült: kölcsönösen szerették és tisztelték egymást.

Ő is folytatja a képvásárlásokat, de felhagy a vallásos tárgyú képek gyűjtésével, s a festészetet is külpolitikai propagandára használja fel. Kedvence Tiziano.

Tiziano – V.Károly

Egész életében sokat háborúzik, részben a szomszédos Franciaország királyával,  I.Ferenccel (Leonardo !), másrészt az oszmán veszedelemmel, mely a mohácsi csata után osztrák birtokainak fővárosát, Bécset fenyegeti. Franciákkal szembeni állandó hadakozásának alapja, a Pireneusok lábánál lévő kis Navarrai Királyság, melynek elvesztése a franciák javára, közvetlen utat jelentett volna a spanyol anyaország belsejébe, ezért mindennemű háború számára megvívandó volt, ami a franciák gyöngítését eredményezhette (Itáliai háborúi, illetve észak Afrikában a franciákkal szövetséges berberek ellen). A német területeken terjedő lutherizmus miatt – és ellenében- nyílt háborúra kényszerül a Császárságon belül. A lovagok és parasztok (legnagyobb német parasztháború!) felkelésének leverése után ugyanis a reformáció már nem vallásos népmozgalom volt, hanem birodalmi fejedelmek által irányított politikai mozgalommá vált.

A krónikákban megemlített rossz tulajdonságai közül híres volt fösvénységéről és falánkságáról. Utóbbi következtében idővel köszvény gyötörte, evvel kapcsolatban maradt fenn mondása egy bizalmasa felé: “Luther és a köszvény nélkül egészen jól tudnék aludni.”

A protestantizmus terjedése ellen vívott harcának egy nyomda/ sajtótörténeti emlékét is feljegyezték: 1548 ban rendeletileg tiltja meg, hogy könyveket engedély nélkül jelentessenek meg. Innentől minden nyomtatásban megjelent műnek tartalmaznia kellett a szerző, a nyomtató és nyomda adatait.
Ez az előírás még ma is él a sajtó- és nyomdatörvényben.

Uralkodása korszakhatár a középkor és újkor között.

Most, hogy így utólag vetem papírra ezeket az élményeket, már pár más utazással gazdagabb vagyok, és csodálkozva veszem észre, hogy összefutnak a szálak:

1527 – Róma kifosztása, de erről már volt szó.

1529-ben ő helyezi vissza Francesco Sforzát Milánó élére. (Noha itt igazából II. Francesco Sforzáról, Il Moro fiáról van szó)

1538-ban létrehozza Nürnbergben a Katolikus ligát,

1546-ban Regensburgban összehívja a Birodalmi Gyűlést. (Ez utóbbi színhelyéül Regensburgot egyébként 792-ben elődje, az első, azaz Nagy Károly teszi.)

Ide kötődik az a bulvár-sajtóba illő kapcsolata, amely a gyűlések hosszú szüneteiben Barbara Blomberggel szövődik. A kapcsolat heves és rövid volt, amelyből azonban a következő évben fiú gyermek születik: a későbbi Don Juan de Austria, Lepanto törökverő hőse.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Spanyolország, Utazás
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s