Andalúz nyár – 07. Granada, Alhambra: a Mexuar és Comares paloták

És ezennel elérkeztünk a legszebb részekhez!

Szokásos jelzők, amit együtt szoktak az Alhambra nevével említeni: a mór birodalom ékköve, gyöngye; a világ egyik legmesésebb helyszíne; legjobban megőrzött középkori arab palota együttes; Spanyolország leglátogatottabb attrakciója; a luxus élet manifesztációja; extrém extravagancia; lélegzetelállító, varázslatos; túláradó.

És mindez igaz. És természetesen az Alhambra az Unesco világörökség része.

Az Alhambra, szemben a korabeli keresztény építményekkel, nem rendelkezik homlokzattal, központi tengellyel, a látvány fokozatos emelésével, míg eljut a csúcspontig. Itt maguk a paloták, mintha véletlenszerűen kerültek volna össze, nincs semmi vonalvezetés, ehelyett hosszan elnyújtott folyosókon megyünk a belső udvarokon keresztül, amelyekből a termek látszólag véletlenszerűen nyílnak. Olyan mint az Ezeregy éjszaka meséi.

Hát gyertek velem, most körbevezetlek Benneteket ezeken a mesés palotákon!

Mivel nagy valószínűséggel sok kicsiny részlet kiemeléséről, illetve bizonyos lenyűgöző látványok többféle szögből történő megmutatásáról nem fogok tudni lemondani, virtuális sétánkat feltehetőleg több fejezetre kell majd osszam. S tekintettel a sok filigrán mintára, szeretném felhívni a figyelmet rá újra, hogy a képekre kattintva, azok teljes képernyő méretűvé lesznek, majd a visszalépés nyíllal lehet újra a szöveghez visszatérni. Legtöbb esetben megéri ez a kis fáradság, a cserében kapott teljesebb értékű látványért.

Az érzelmi megnyílvánulások biztosan az enyémek lesznek, de ha valami okosat is mondok hozzá, azt a vonatkozó kiadványokból vettem. Egyúttal itt éreztem először igazán, hogy bizony ebben az esetben jobb lett volna egy helyi, mondhatni benszülött idegenvezetésével végignézni a helységeket, mert ilyenkor még ezer más aspektus és titok is a felszínre szokott kerülni, amit egy sima útikönyv terjedelme nem engedhet meg magának…

A naszrida uralkodók fennmaradt palotái sematikus rajzát az alábbi vázlaton tekinthetjük meg:

Mint az már említésre került, sajnálatos módon a vélhetően 7 palotából ezek maradtak csak fenn. A Mexuár előtti udvaron még láthatóak az alapjai egy építménynek, illetve, ha még egyszer rápillantunk az Alcazábából exponált kép egy részletére, itt már látható a rombolásokért felelős fő bűnös, V. Károly palotája a jobb szélen, amely szinte rátelepszik az arab építészet légiesebb remekeire. A reneszánsz palota építésénél az egyik fő törekvés az volt, hogy annak hatalmas méreteivel is megmutassák a keresztény világ fölényét, s ennek érdekében bizony ami útban volt, el lett pusztítva, illetve a megmaradt épületeken is sok mindent megváltoztattak, vagy megpróbálták átfunkcionálni.

Az első palotaegyüttes a Mexuár, melybe egy szűk udvarból kicsiny kapun át (lenti kép – piros nyíl) jutunk be, s az is bizonyosra vehető, hogy eredetileg nem itt volt a palota bejárata.

Amíg várakozunk a bebocsátásunkra – mert minden időpontra megy! – láthatjuk a kis belső folyosó aljzatán Granada jelképét, a gránátalmákat mozaik-szerűen kirakva.

Aztán megnyílnak az utolsó akadályok is, és belépünk a Mexuár hajdani tanácstermébe.
Ez a fenti rajzon a baloldali hosszúkás, – gyakorlatilag a két udvar közötti rész.

Ez volt annak idején a leginkább nyílvános, közügyek – jogi, adminisztratív – gyakorlására fenntartott része a palotáknak. Az eredeti struktúra 1365-ből származik, de itt nagyon sok elem a 16. században véghezvitt beavatkozás tanuja, amikor a helységet keresztény kápolnává akarták átalakítani.

És ugyan nehezen áttekinthető, vagy még jobban mondva, beazonosítható amit látunk, de máris mellbevág a falak arab ornamentikája, dús  díszítettsége. Az oszlopok, a terem megosztása két különböző méretű egységre, a kórus, a faberakásos mennyezet – mind a tervezett átalakítás termékei, ami végülis nem lett végigvive, mivel a hely kicsinek bizonyult az elvárt funkciókhoz.

Hát ez az, ami – bár akkor még nem tudjuk miért – bizonyos disszonanciát ébreszt bennünk, csakúgy, mint a szintén később felrakott színes és a terem két részén eltérő mintázatú lábazati csempék látványa, de mégis annyival több, ami elragad, hogy tudat alatt mi nem is koncentrálunk másra, csak ezekre.

Az elragadtatásunk fokozódik, amikor az előttünk levő falon túl felbukkan az immár egységesen mór stílusú imaterem, az ablakain harsány zölden – és fehéren beragyogó külső táj, az Albaícin látványával. Ez az északra néző oldal, melynek fala hirtelen délkeletre fordul, hogy a Mihrab – az imádkozásra kialakított rész – Mekka irányában helyezkedjék el.

És az ablak alatt itt már végigvonul, amit még oly sok alkalommal lesz módunk megcsodálni, a szépséges kaligrafikus arab írás, melynek üzenetét persze nem értjük.

Egy oldalfolyosón kijutunk a Mexuar kicsiny udvarára, mely mindkét rövidebb oldalát kiemelkedő szépségű homlokzatok díszítik.

Déli homlokzat:

Északi homlokzat:

S itt ismét beleütközünk V. Károly építészeinek “áldásos” ténykedéseibe.

Művészettörténészek egyhangúan állítják, hogy a fenti, déli oldal, a Comares palota főbejárata lehetett, ami aránytalanul is hat ezen a kicsiny udvaron. Én mondjuk fel nem foghatom, hogy hogyan tudtak ekkora falakat így elmozgatni, áttenni egy másik helyre, de el kell fogadjam a szakértői ténymegállapítást. Amely többek között még arról is szól, hogy ez a bejárat nagy hatást kellett keltsen eredeti állapotában, hiszen a teljes ornamentika, ami lentről felfelé haladva pompájában egyre nő, míg el nem éri az előtető annak idején aranylemezekkel borított alját. Ugyanilyen aranyborítást kaptak a relífek, amelyekhez a bronzból készült ajtók aranyszínű ragyogása párosult. Maguk a homlokzati minták, pedig polychróm színezésükkel úgy hatottak, mint egy perzsaszőnyeg.

Az ablakokon körbefutó szalagcsíkban pedig a dinasztia alapító mondása áll. Szabad fordításban valahogy így hangzik:

“Az egyetlen győztes Allah”, vagy “Nincs más győztes, mint/csak Allah.”

Ez a mondás még 9000 alkalommal ismétlődik a paloták falain, reliefjein, ornamentikáin. Eredetije így néz ki:

Az északi oldalon az ún. aranyterem található, ami ugyancsak arról kapta az elnevezését, hogy a fa mennyezetét aranylemezekkel díszítették, amely lenti képillusztrációmon csalóka módon, inkább ezüstös fényezéssel látszik visszaköszönni, de sajnos sem a kameráink, sem mi nem vagyunk profi fotósok.

És újabb kis kanyargós folyosó, s kilépünk a Mirtuszos-udvarba (Patio de los Arrayanes).

A mirtuszos udvar a medencét körbevevő mirtuszsövényről kapta a nevét.

Ez az együttes, a háttérben levő Comares palotával a legfontosabb politikai terület az Alhambrában. A mirtuszos udvar a diplomáciai élet középpontja volt, mögötte a Comares torony alatt a Követek terme a trónteremmel együtt, ahol a fogadások lezajlottak. (Másképp ez a szeráj, a királyi rezidencia.)

Az épületegyüttes (torony, követek terme, hajó és galéria, fürdők) keletkezése I. Yusuf nevéhez fűződik (14. század dereka), míg a nagyszabású udvar kialakítását fiának,
V. Mohamednek tulajdonítják. A középkori utazó a déli oldalon levő főkapun át lépett be, ahol a hatalmas medence látványa fogadta, a benne visszatükröződő palotával.

A medence kialakítása olyan, hogy északi végén a ferdén lerakott márványlapok azt a hatást keltik, mintha a rajtuk álló oszlopok lábai a vízből emelkednének ki.  A szultánnak a trónteremből ki sem kellett mozdulnia, s a víztükörben ott látta rezegni palotáját,
a természet zöldjét és a ragyogó kék eget. Ez a koncepció érvényesül a legtöbb általuk épített palotánál, ahol az épület teljes összhangban van az őt körbevevő természettel, a ház egyesül az ég perspektívájával. A levegő – fény – víz – árnyék váltakozása mind a nyugalom megteremtését célozza, mely magában foglalja a szépség iránti érzékenységet, szemlélődést, csendes meditációt.

A víz jelentősége pedig minden iszlám kultúrában kiemelt fontosságú, gyakorlatilag az Élet szinonimája, nem véletlen “az élet vize” szópárosítás.

A téma egyik kiemelt spanyol szakértőjétől származik a mondás, hogy míg Európa légvárakat épített, Granadában vizivárak keletkeztek. Ugyanígy a víz, és a benne visszatükröződő kép koncepciója hat a minden idők legszebb építészeti szerelmi vallomásánál, az indiai Tadj Mahalnál, amely mintegy 3 évszázaddal később keletkezett.

De most már tekintsük meg a Comares palota szigorú tornyával szemben álló, déli oldalt is.

Ez az oldal gyakorlatilag az északi mintáját, díszítéseit és a kőbe vésett, Allahot és a szultánt dicsőitő sorait ismétli az alsó szintjén. A galéria fölött azonban hét (középső dupla) ablakkal ellátott, hosszában elnyújtott terem helyezkedik el, amely összeköttetésben volt az oroszlános udvar ezen oldalára eső épülettel, amin átjárva, az udvar nő-tagjai észrevétlen szemlélhették a lent zajló eseményeket.

De…

És már ismétlésekbe bocsátkozva, még egyszer meg kell jegyeznünk az otromba tényt, hogy az eredeti architektúrával szemben a déli oldal külső falára ráépítették V. Károly palotáját. Ezért láthattuk a déli homlokzatot a szűkös kis Mexuár udvarba zsúfolva, és ha még egyszer visszanézzük azt az Alcazábából felvett fotót, amit ebbe a beszámolómba elsőként betettem, a jobboldali fehér árkádos galériában felismerhetjük a mirtuszos udvarra tekintő formát, csúful leborotválva a függőleges tengelyénél, s rátapasztva a királyi palotát. Annak tetejét dísziti már a sokszögű torony, amivel feltehetően egy kis átmenetet kívántak képezni a két stílus között – s ami egyébként a palota kápolnáját fedi – s az utolsó fotón, a mirtuszos udvar felől is lezárja a déli homlokzat felső látványát.

De most már visszatérünk a szépségek befogadásához, itt a déli portál alatt folytatva a szemlélődést.

A központí ív mögötti hatalmas ajtó egyébként a császári palota kriptájába nyílna…

De legeltessük szemeinket inkább a csipkés gipsz és márvány arabeszkeken, gyönyörű kaligrafikus idézeteken és a szabályosan ismétlődő geometriai alakzatokon,
a moreszkeken. Csakúgy mint a mozaikoknál, ezeknek a geometriai mintáknak az ismétlése az araboknál erősen összefüggésben van az egyisten hitükkel. Ebből a legfelső, tökéletes, megváltoztathatatlan egységből keletkezik minden. Minden matematikai megnyilvánulás az Istenség visszatükröződése és annak számtalan megnyilvánulási formája, amely az egy szorzatából keletkezik. Az Alhambra szándékaik szerint elsődlegesen Allah dicsőítése (meg azért néha az uralkodóké is), kifejezve azt az iszlám hitet, hogy Allah teremtésével semmi össze nem mérhető, fel nem érhető.

Én, hitetlen, például nagyon viccesnek találtam, hogy lefényképeztem Ervint, feje felett egy turbánnal, amiről később a leírásokból persze kiderült, hogy ez az élet fája, mely ábrázolás módjában egy felsőbbrendűből indul, s a növényi elemek ebből terjednek szét, amely az univerzum csillagait hordja, gyökereivel pedig a paradicsomba kapaszkodik. Tetszenének ezt gondolni?

Megállapítjuk, hogy a szépség ezeknél a palotáknál mindig befelé nyílvánul meg,
a belső udvarok irányába nyit, míg a külső falak meglehetősen egyhangúak, mondhatni komorak, erőd jellegűek. Annál nagyobb a kontraszt, a finoman kimunkált, csupa  intimitást sugalló belső élettérrel szemben. A mi kultúráinkban sokszor nem is annyira a magunk örömére, mint hivalkodóan kifelé, a magamutogatás céljával készülnek kiemelkedő épületek.

Az alábbi kinagyítást azért emeltem ki, hogy láthassuk, még az egyszerű falaknál is milyen míves kidolgozásokkal vették körül a különböző ablak és ajtókivágásokat, micsoda vastagságúak és díszítettségűek ezek az ajtó-bélletek!

De azért megmutatom az eredeti fotót is!

És még mindig a részleteknél tartunk. Ezek az oldalfülkék az ún. hajó, vagy bárka előtti árkádos rész végeit zárják le, s itt a lebegő ismétlődő színes csempeminták fölött új elem jelenik meg, a sztalaktita mintázat. (Építészeti lexikon: a mohamedán építészetben előforduló boltozat, cseppkő-szerűen lecsüngő kőtagozatokkal, egymás fölé és elé sorakozó sejtszerű kis fülkékkel.)

Itt még halványan, de felfedezhetők, az eredeti színezettség jelei, ha megfelelő nagyítást alkalmazunk:

S a kis fülke tetejéig nem marad egy tenyérnyi hely sem díszítés nélkül, beleértve a gyönyörűen faragott fa tetőboltozatot is:

Ez a fa ajtórács már újkeletűbb helyreállítási munkák terméke, de híven követi a palotában alkalmazott díszítő motívumokat.

Igen, és még egyszer jelezzük helyzetünket, mielőtt belépnénk a palota belsejébe, ahol követek, és történelmi személyiségek sora fordult meg a századok  folyamán. Zajlottak itt fényűző bankettek, s olyan történelmi események szemtanúja volt, mint a kulcsátadás ceremóniája = Katolikus Királyok hivatalos ünneplése Granada elfoglalása után. Ugyanazon év április 17.-én itt fogadta Isabella Kolumbusz Kristófot, és adta meg a támogatását nagy felfedező útjához az Indiákra, s itt határozták el a zsidók kiűzését…

Ez már a bejárat másik oldaláról, erős ellenfényben exponálva készült, de nem is az udvar szépségeit szeretném itt kifejezésre juttatni, hiszen abból már bőven adtam illusztrációt.

A terem ezen része egyesek szerint plafonja alakjáról, mely egy felfordított hajóra hasonlít, kapta a nevét, de valószínűbb, hogy a falain mindenütt megjelenő üdvözlő feliratról: “baraka” (mely áldást jelent – és nahát, első munkahelyem legnagyobb kuwaiti vevőjét is így hívták!), amely hangzásában nagyon hasonlít a spanyol barca (hajó) szóra.

A kapuív oszloptestébe vágott bemélyedések kis tároló edényeknek adtak helyet, melyben vizet, parfümöt, esetleg virágot tarthattak. Ugyanezen teremben berendeztek egy imafülkét, Mihrabot is, illetőleg egy kicsiny ajtón keresztül innen lehet a toronyba vezető lépcsőn feljutni.

Mi most egyenesen továbbmegyünk s átlépünk a Követek termébe, amely egyben az Alhambra legfőbb trónterme is volt.

A terem impozáns, és lenyűgöző. Egyenlő oldalú négyszög – 11,24 m falhosszúságokkal – , amely 18 méter (!) magasságban, mintha az égben végződne. Itt muszáj vagyok egy kölcsönképet a teljesebb áttekintés kedvéért betenni, mert mi ezt a falat, ami belépéskor szemünk elé tárult, csak harmadokban, max. 2/3-okban tudtuk kameránkkal befogni. És akkor még a szembefény problematikáját el is hanyagoltuk.

A trón itt a kettősablakkal ellátott balkon előtt lett felállítva, ahol a szultán ügyes pszichológiával kihasználta, hogy az elé járulók az ellenfényben csak a sziluettjét látták körberagyogva, míg az eredetileg kéken és aranysárgán vakító járólapokon elé járultak.
A középen kordonnal körbevett terület ezen, még néhány eredetiben megmaradt lapot kívánja megóvni a turistáktól, s egyben a turistáknak. Bár meg kell mondjam, hogy én igazán sehol nem éreztem hiányát a könyvekben ecsetelt korábbi, eredeti színeknek, – mert ezek a falak nekem ebben az elefántcsont szerűségükben is rendkívül tetszettek, – itt azonban nem bántam volna, ha láthattam volna ezt a gyönyörű színkombinációt, amit a bekerített területen is csak élénk fantáziával lehetett a kőbe belelátni.

A trónon ülő fényét tovább emelte a feje fölötti kis ablakok – akkor még – színes üvegein át villódzó napfény, amely üvegek ólomberakásos vonalmintája ismétlődik a háta mögötti ajtórács mintázatán.
Mi ezeket a képeket tudtuk saját erőből lencsénkbe zárni:

A comares szó jelentése egyébként üveges ablak (qamariyya), amelyről az épület elnevezése származik. Valójában, ezenkívül az összes palotában nem láttunk mást, “csak” az áttört gipszmintázattal ellátott  – elbűvölő szépségű – ablakokat, amelynek feladata valószínüleg nem az időjárás (eső, szél – mert hogy ez itt nyílván nem jellemző) viszontagságaitól a védelem, hanem a fény, és levegő beengedése.

A Trónterem falain kufi arab, maghrebi és spanyol nyelven kurzív írással ismétlődnek az Allahot és I. Yusufot dicsőítő sorok.

De a belépéskor nem is annyira véletlenül alkalmaztam az égbe szökő jelzőt a terem leírására. Az áttört cédrusfa boltozat ugyanis csakugyan az eget, jobban mondva a Koránban leírt hét menyországot ábrázolja.

Mint annyi mindennél, itt is csak utólag tudtam a szemünkbe és szívünkbe zárt csodáknak utánanézni, és engem teljesen lenyűgözött a leírás, amit ennek kapcsán olvastam.

A Korán több versében említést nyer, hogy az úr hét eget teremtett egymás fölé.

A tróntermi mennyezetet 8017 fadarabból hozták létre, egymásra épülő cédrus-reliefekkel. Több szimmetrikus táblát végül a kupola középpontjában egy díszes négyszöggel zárták össze. Megtaláltak egy korabeli leírást a színek egymásutániságáról:
fehér – piros – dióbarna – világoszöld –  újra piros – újra zöld – és mégegyszer piros.
Így, ebben a sorrendben. Egy arab krónikás leírta, hogy az első mennybolt smaragdokból, a második piros margaréta virágokból, a harmadik piros jácintokból, a negyedik fénylő ezüstből, az ötödik aranyból, a hatodik gyöngyökből, a hetedik ragyogó fényből állt.

Egy bizonyos Don Dario Cabanelas összeállította a plafon egy színes rekonstrukcióját a leírások alapján:

Hát innen folytatjuk legközelebb.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Spanyolország, Utazás
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s