Andalúz nyár – 09. Granada ürügyén: Federico Garcia Lorca – és a spanyol életérzés

Ki ne ismerné Zorán és Dusán 1991-es lemezének dalát, a Volt egy táncot? Ugye máris dúdoljátok!

Hát ezt a számukat Leonard Cohen Take This Waltz (1988-as lemez) dallamára írták.  Nézd meg itt:

A dal alapjául Federico Garcia Lorca versének angol fordítása szolgált, melynek eredeti és magyarra fordított változatát érdeklődőknek becsatolom.

Federico Garcia Lorca: Kis bécsi valcer

    Federico Garcia Lorca városa Granada volt, egyben hozzá fűződik barbár legyilkolásának fájó emléke is:

Ott látták lépdelni őt. .. / Emeljetek, barátaim, /
kőből és álomból síremléket / a költőnek
az Alhambrában, / szökőkút fölé, hogy hulló vízcsepp
zokogja lágyan / s hirdesse örökké, / hogy a gaztett
Granadában történt, Granadában. . .

     (Rafael Alberti:  A gaztett Granadában történt – András László fordítása )

38 évesen 1936-ban a Polgárháború kitörésének harmadik hetében több más áldozattal együtt kivégezték és tömegsírba tették a falangistáknak nevezett spanyol fasiszták.
Bűne elég volt: költő volt, szocialista érzemű és homoszekszuális. Magyar irodalomban alakját Radnóti Miklós helyezte el gyönyörű sirató versével, s szomorú párhuzama a sorsnak, hogy ő  is hasonló sorsra jut 8 évvel később, mintegy korképet adva a sötét időkről.

“Mert szeretett Hispánia
s versed mondták a szeretők, –
mikor jöttek, mást mit is tehettek,
költő voltál, – megöltek ők.
Harcát a nép most nélküled víjja,
Hej, Federico García!”
(Federico García Lorca)

És a csendesen siratók serege átment a rá folyamatosan emlékezők, és emlékeztetők egyre növekvő táborába, dalai olyan frissek, hogy ki nem apadó forrásul szolgálnak napjaink legrangosabb zenészeinek is, Pink Floydtól Donovánon át Paco de Luciáig.
Csak a már fenn említett Leonard Cohen külön emléklemezt adott ki Lorca tiszteletére, amelyen azt nyilatkozza, hogy valószínűleg élete legnagyobb hatású találkozása volt.
Csak a YouTube-on oldalakon át lehet lapozni a Garcia Lorca vonatkozású klippek között.  Lorca ma élőbb mint valaha. Meghatónak találom a klippekbe beépített számtalan korabeli fotót róla, környezetéről, családjáról. Senki nem akarja dalával Lorca fölé emelni magát.

 Rövid élete mintegy átköti az újkori spanyol történelem két meghatározó fordulópontját.

  1898-ban, amikor született, a spanyol csapatok Kubában gyors és megalázó vereséget szenvednek a behatoló amerikai hadseregtől. Egy vereség, amely a végső összeomlásához vezetett az ősi és megtépázott Spanyol Birodalomnak. Spanyolország elvesztette az utolsó gyarmatait: Kubát, Porto Ricot és a Fülöp szigeteket.

Halála évében kerül hatalomra Franco, a kezdetben csupán klasszikus 19. századi zendülésnek tűnő fellépéssel, mely aztán egy három évig tartó vérontásba torkollt. Itt alkalmazták először a polgári lakossággal szembeni szisztematikus terrorizmust, bombázások és megsemmisítő megtorlások formájában. A totális háború egész települések, úthálózatok, gazdasági ágak megsemmisítését eredményezte – s sokak szerint Spanyolország gazdaságát be nem hozható módon, évszázadokkal vetette vissza,
s a hatalmas vérveszteségekkel kísérve – példa nélküli volt az európai országok korábbi polgárháborúinak történetében.
Spanyolországban az ezt követő negyven év a nyílt diktatúra időszaka, melynek csak Franco természetes halála vet véget 1975-ben. Ezalatt Spanyolország értelmiségének közel 90 %-a elhagyja az országot.

A hősi halált halt lánglelkű költő szabadságszimbólummá vált hazájában.
Mégsem halála tette naggyá, hanem hatalmas szelleme. A  XX. században a spanyol irodalom a leggazdagabb költőkben, de ezek között az élen, mindenki előtt, Lorca áll.

Hihetetlenül sikeres. Már igen korai éveiben (17 évesen) elkezd verseket, drámákat írni. Versei népdalként terjednek az országban, mint nálunk Petőfié.

Andalúz tengerészek éji dala

Cádiztól le Gibraltárig
Jó kis út az éjben!
Tenger háta sóhajomról
Megismeri léptem.

Jaj, te lányka, lányka,
Malagában mennyi, mennyi bárka!

Cádiztól le Sevilláig
Citromfák a szélben.
Citromerdő sóhajomról
Tudja visszatértem.

Jaj, te lányka, lányka,
Malagában mennyi, mennyi bárka!

Sevillától Carmonáig
Nincs egyetlen kés sem.
Vág a félhold, száll a szél
Sebzetten az égen.

Jaj, fiú, jaj a bánat,
Hullám viszi paripámat!

Holt sópárlók partja mellett
Elfeledlek, elfeledlek.
Aki szívet akar éppen,
Faggasa a feledésem.

Jaj, fiú, jaj a bánat,
Hullám viszi paripámat!

Cádiz, elborít a tenger,
Ne gázolj be mélyen.
Föl, Sevilla, meg ne fulladj
A folyó vizében.

Jaj, te lányka!
Jaj, fiú!
Jó kis út az éjben!
Száz hajó a kikötőben,
Hideg szél a téren.

          (Nemes Nagy Ágnes fordítása)

 Egyébként univerzális tehetség volt, szépen zongorázott, s verseihez maga komponál dallamot – muzikalitása révén épül ki egy életre szóló barátsága Manuel de Fallával, a kor legnagyobb spanyol zeneszerzőjével. Fallával népzenét gyűjt, részt vesz vele a népdalfesztiválon, népművelőként járja az országot és flamenco versenyt szervez.
Festészet szeretetén kívül rajztudását 300 neki tulajdonított mű is fémjelzi, amelyek hollétéről azonban nincs biztos tudása mai korunknak. Jó előadó, dramaturg és színházi rendező volt. Magávalragadó meggyőző erővel agitál, bármit – művészetben, kultúrában, politikában – képviseljen is. Demokrata érzelmű, a Francot megelőző rövid életű köztársaságban aktív szerepet vállal a kultúra kiépítésében.
Utazó színházat – La Barraca- létesít.

De hogy sorban haladjunk, madridi egyetemi évei alatt Luis Buñuellel és Salvador Dalival kerül szoros barátságba.

Lorca Luis Bunuellel

Lorca Salvador Dalinál

Szemben azonban velük, akik a korszellemnek megfelelően, a modern futurista, expresszionista irányzatokon indulnak útnak, Lorca a spanyol népdal formavilágából hozza a nyelvet, a kisember vágyairól, szerelmeiről, harcairól ír. Felfedezi és felfedezteti olvasóival a cigányok életét, Andalúzia legnagyobb kissebségéét.
Homoszekszualitása ráirányozza a figyelmét a kicsik, a kirekesztettek, az elnyomottak világára.

Maga mondta egyszer: Granadából jőve, könnyű megérteni azokat, akiket üldöznek;
ez a mór vér, amit mindannyian magunkban hordunk. Egyik barátja nyilatkozta róla: Géniusz volt. Senki nem birtokolta azt az adományt, amit ő: a humanitás élő megtestesítője volt. Az együttérzést fenomén módon kozmikussá emelte.

Együttérzése kiterjedt a cigányokra, négerekre, zsidókra.

A költőre nagy hatást gyakorolt az andalúz cigányközösségek romantikus szenvedélyessége és mindent elsöprő szabadság utáni vágya. Lelkében rokonságot érzett ezekkel az eszmékkel. A Cigány románcok – Romancero gitano – című első verses kötete ezen élmények hatására született. Illusztrációként szeretnék csak néhány kiemelést bevágni ide Nektek, Nagy László műfordításában egy gyönyörűszép balladájából,  A spanyol csendőrök románcá-ból:

….

Ó, te árva cigányváros !
Zászlók sarki lebegése,
zöld sugárzás – bujj el, bujj el,
mert a zsaruk ideérnek.
Ó, te árva cigányváros!
Emléked már sose vész el.
Ne bántsátok ezt a várost,
álljon kócosan a szélben.

Tárt kapukkal állt a város,
mulatott és mit se féltett.
Negyven zsaru párosával
úgy bezúdul, mint a végzet.
Belebénul minden óra,
konyak befagy üvegébe,
novemberi álorcát vesz,
nehogy őt is gyanu érje.
Fölszállnak a sikoltások
szélkakasok tetejére,
magasról a paták alá
szellőt szel a kardok éle.

….

Ropognak a konok puskák
szüntelenül, teljes éjjel.
Szűz Mária csillag-nyálat
ken a kisdedek sebére.

Camborióék Rózsája
a kapuban nyög az égre,
két levágott melle tálcán,
elébe rakták, hogy nézze.

…..

Lent a földön cseréptetők
barázdája, törmeléke.
Megrándul a hajnal válla
kopár tűzfalakhoz érve.

A hazai andalúz tájat, granadai környezetét mindenek fölött szerette és inspirációja forrásául szolgált. Lírájában ott lüktetnek az andalúz táj színei, zenéje; a mórok ékesszólása, képies látásmódja és az ősi, vad cigány nép hevülete, táncának, a flamenconak a ritmusa.

A legtisztább, leegyszerűsített versmondatait féktelen metafórákkal, a mesevilág varázsos, sejtelmes történeteivel párosítja. A kézzelfogható és az irreális ütközik bennük, a vers az ellentétek feszültségétől lüktet. Végtelenül színes versei (zöld, narancs, fekete, sáfrány), plasztikus szóalkotásai, képei tömörségét fokozzák.

Lorca életműve egyetlen szimbólumrendszer, kulcsszavakkal teletűzdelve,
pogány mitoszokra és a spanyol költészet ősi elemeire támaszkodva. Cigány románcoknak pl. csaknem minden versében szerepel a víz, a tőr, a hold, a hal, a ló és lovasa – mindezek a szélsőségekig feszített érzelemvilágú történeteket sejtelmességgel vonják be.
Csak pár aláfestést szeretnék a fent elhangzottakhoz kedvenceimből idevetni:

  •      a granadai táj, a természet leírása

“Gyúlnak a sáfrány mélyszürke és itatóspapír-rózsszín máglyái a súlyos hangokkal teli levegőben, amely olyan szép, hogy már szinte gondolat.”

“Hallom a szobámból a szökőkutat…Az augusztusi levegőben felhő-vonulat. Álmomban álmatlan lakom a kutat.”

“Mélyen lent a folyó mormol. Felleg és levél a fodra. Indás tökvirág a hajnalt arany koszorúba fogja.”

“Ráncot vet a tenger, mordul, sápaszt olajfát a lárma, zendül a hó cintányérja, sír az árnyak fuvolája.”

“Este kilenc már az óra, kitekint a rácsok rabja: mint a kényes csikó-tompor, úgy villódzik az ég alja.”

És jut ide egy teljes, de rövid vers is:

TÁJ

A délután tévedésből
hidegbe öltözött.

Gyermekek ámuldoznak
párás ablak mögött:
egy sárga fa madárraj
lett  s – huss ! – elköltözött.

A délután elnyúlt
két folyópart között,
s almaszín pír remegett
a kis tetők fölött.

( András László )

  •      a mórok ékesszólása

“Magnólia, napraforgó, szalag, inda, flitter-ünnep, sáfrány, s hold – a szent oltári teritőre testesülnek.

De ő itt ül, ő csak hímez, virágokat ölt a tűje, s fény játszik a rácsok sakkján szélben állva, eltünődve.”

“Míg a kakas csákány-csőrrel az égből a hajnalt bontja, “

Ha csak áttételesen és nem minden aspektusból, de ide illhet egy másik rövid vers:

  • a cigány élet és szimbólikus képvilág
      Kiemelések általam,  az          “Alvajáró románc”    –ból        .

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Cigányhold süt cigánylányra.
Már minden a leányt nézi,
ő nem érzi, nem is látja.

Két cimbora megy a hegyre,
hosszú ott a szél fuvása –
epe, ménta, bazsalikom
ízét szárítja a szájba.

Cimbora! A lányod hol van?
Hol a kesergő, az árva?
Várt az téged számtalanszor,
szűntelenül jöttöd várta.
Zöld könyöklőn arca harmat,
fekete volt haja sátra!

Ciszternában a cigánylány.
Síma vízen ring az árva.
Zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.

  •       a ritmus – maga a vers

 GITÁR

Lassú rívásba kezd a gitár.
Széttörnek a reggel kelyhei már.
Lassú rívásba kezd a gitár.
Csitítani kár.
Hallgatni nem tud, zokog, ha fáj.
Egy hangra jár, mint víz sírdogál,
mint hófúvásba szél, sírva száll.
Hallgatni nem tud, zokog, ha fáj.
Jaját zokogja távoli tájért.
A Dél izzó homokja fehér kaméliákért.
Hogy alkony ez, s hol volt a hajnal,
hogy a nyíl sehova nem talál,
s az ágon az elhallgatott dal, első halott madár.
Ó, szív, gitár! Öt húrral, öt karddal járt át a halál.

(Vas István fordítása)

Romantikus, szélsőségekkel teli rövid életének kulcsszerepe van abban hogy az andalúz életérzést, a flamenco hitvallást világszerte ismerik és irigységgel vegyes áhítattal csodálják.

Az andalúz (spanyol) mentalitás nagyon is vérbő, életteli. Szenvedéllyel élnek és halnak.

Az érzelmeket – akár negatívak, akár pozitívak – szenvedéllyel élik meg. A halál része az életnek, és ez ad valami olyan töltést a spanyol életszemléletnek, amit más népeknél nem fedezhetünk fel.

Lorca így ír erről a viszonyról:

“A halál minden országban befejezés. Jön, és a függöny legördül. Spanyolországban nem. Spanyolországban széthúzzák a függönyt. Nálunk sokan haláluk napjáig élnek a négy fal között, s csak akkor viszik ki őket a napra. Spanyolországban a halott holtan is sokkal élőbb, mint a világ bármely más táján: arcéle metsző, mint a borotva éle. A halálon való tréfálózás és a halál csendes szemlélése megszokott a spanyol számára … Spanyolország az egyetlen olyan ország, ahol a halál nemzeti látványosság, a tavasz érkeztekor megfújja a hosszú kürtöket.”  

  •         az életről és halálról a lírájában

“Hej, de kutya nehéz ennyire szeretni téged! Fáj bele a levegő is, a szívem, s a  sapkám széle.”

  “Meghalt, állva halt meg itt. Élő érem volt az arca, nem látsz többet ily        profilt.”

“Mert bürök és csalán sarjad oldaladból nemsokára, s tű-foga az oltott mésznek cipőidet harapdálja.”

A cigányközösségekben a mindennapi élet része a flamenco. Ismerve a cigányság hányattatását és a szigorú közösségi szabályokat, láthatjuk, hogy ez menekülés a mindennapok elől. A flamenco az eredetihez, az ősihez és a tisztához való ragaszkodás.

A flamenco zene gyökerei a cigány zenei hagyományokra épülnek, de jelentős benne más kultúrák (arab, zsidó)  hatása, folyamatos beépülése (greogorián hatás, spanyol udvari tánc, jazz).
A mai spanyol identitásban benne él a flamenco. Nemzeti kincs, ami kultúrákat köt össze. Nem néptánc és nemcsak cigánytánc, hiszen az Észak-Spanyolországban élő cigányok egészen más tradíciókat követnek. Sőt a flamenco több mint tánc: vallás, életforma, gasztronómia kötődik hozzá.

Lorca életében, s így írásaiban is  központi helyet foglal el a “duende” fogalma, amely titkot, belső erőt, átvitt értelemben ihletet, elragadtatást jelent. A duende mindazt magában foglalja, ami az ész számára megfoghatatlan, csupán a lélek, az ösztönök, az érzékek és érzések útján befogadható és átélhető. A föld szellemének fekete hangját jelenti az ősi hagyományok szerint. Itt minden szónak halál a fedezete. Ezt a hangot próbálta előhívni, megszólaltatni és élővé varázsolni versei által.

De nála senki nem tud erről – “Duende – játék és elmélet“- szebben szólni:

“Az, aki ott él a Júcar, Guadalete Sil vagy a Pisuerga közt feszülő bikabőrön (nem akarom most a Plata folyó lobogtatta, oroszlánsörény-színű habok medrét említeni), gyakran hallja ezt a mondatot: “ebben sok a duende”. Manuel Torres, az andalúz nép nagy művésze mondotta egyszer egy énekesnek: “Neked van hangod, te tudod a stílusokat, de soha nem lesz sikered, mert nincs benned duende”.

… a duende erő, nem pedig cselekvés; harc, és nem gondolkodás. Egyszer egy öreg gitárművésztől ezt hallottam:
“A duende nem a torokban van; a duende belülről jön föl, a talpból.” Nem képességről van hát szó, hanem valóságos élő stílusról, egyszóval vérről; valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról. Ez a “titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni”, végső soron a föld szelleme.

Angyal és múzsa kívülről jön. Az angyal fényt áraszt, a múzsa formát ad. (Hésziodosz tanult tőlük.) Arany kenyérben és tunikák finom ráncai közt jelennek meg, a költő szabályokat kap tőlük kis babérerdejében. A duende pedig arra vár, hogy a vér legutolsó szobáiban ébresszék fel. Arra, hogy elhessentsék az angyalt, belerúgjanak a múzsába, és a költők ne rettegjenek a XVIII. századi költészetből áradó ibolyaillattól, meg a nagy csillagászati távcsőtől, amelyben lencsék között bilincsekben sínylődik és szendereg a beteg múzsa.
Az igazi harcot a duendével kell megvívni.

Néhány évvel ezelõtt egy Jérez de la Fronterában tartott táncversenyen az első díjat egy nyolcvanéves öregasszony vitte el gyönyörű nők és vízsugár derekú leányok előtt csupán azzal, hogy felemelte karját, felvetette fejét, és toppantott egyet a deszkán. De a múzsák és angyalok ott megjelent gyülekezetében, a forma és a mosolyok szépsége közepette győznie kellett, és győzött is ez a haldokló duende, amely már a földön vonszolta végig rozsdás késekből vert szárnyait.
Akkor a Fésűs Lány felugrott, mint egy őrült, szinte kétrét görnyedt, akár egy középkori siratóasszony, és egy kortyra felhajtott egy nagy pohár tűzerős cazallát. Aztán énekelt, hang nélkül, lélegzet-technika nélkül, árnyalatok nélkül, felégetett torokkal, de…duende volt benne.
Sikerült szétvernie az ének egész állványzatát, hogy utat nyisson egy dühöngő és perzselő duendének, a homokkal terhes szelek barátjának, és a duende hatására a hallgatók csaknem ugyanazzal a ritmussal szaggatták meg ruhájukat, mint ahogyan az antillai négerek tépik öltözéküket Szent Barbara képe előtt tolongva.
A Fésűs Lánynak fel kellett hasogatnia a hangját, mert tudta, hogy hozzáértők hallgatják, akik nem a formát, hanem a formák velejét kérik tőle, a tiszta zenét, amit a test csak azért vesz körül, hogy lebegni tudjon a levegőben. Képességeit és biztonságát kellett odadobnia, azaz el kellett űznie magától a múzsát, oltalom nélkül várva, hogy jöjjön a duende, és arra méltassa, hogy birokra keljen vele életre-halálra. Hogy énekelt! Hangja már nem játszott. Hangja már fájdalmához és őszinteségéhez méltó vérpatak volt, és kinyílt, mint egy tízujjú kéz, mint akinek a lábait odaszögezték, akár Juan de Juni Krisztusáét, és vad tengeri orkán süvöltött benne.”

De nem is versei, hanem drámái révén jegyezte be magát a világirodalom hallhatatlanjai közé.

Szinpadi műveiben olyan sikeresen dolgozza fel az egyetemlegesen emberit, kilépve a jellegzetes, szenvedélyekkel teli déli kulisszák mögül, hogy a színházak világszerte nagy sikerrel tűznek a műsorukra egy – egy Lorca-színművet.  Legnagyobb sikerű trilogiája a Vérnász, a Yerma és a Bernardo Alba háza központi alakjai a nők, akik vállalva végzetes szenvedélyeiket, a tragédiáig sodródnak az ősi, feudális kötöttségeket még hagyományosan őrző társadalom ellenében és szeme láttára.

(Kicsit tán oldottabb stílusban, de Almadovár: Volver c. napjainkban készült filmje is e körül a tematika körül forog. Az ódon klisék között leélt nehéz asszonyéletek, ahol
sok – sok hallgatás veszi körül – a sokszor még a brutalitásában is elfogadott megváltást, miközben a felszínen minden folyik tovább. Elmosódik itt is a valóság és az irrealitás határa.)

A háború utáni évek magyar operája, Szokolay Sándor Vérnásza is García Lorca drámája nyomán született.

 1934-ben egy torreádor barátja halálakor írja meg nagyszabású, 220 soros elégiáját a Siratóének Ignacio Sánchez Mejías torreádor fölött címmel.

A hatalmas erejű, négy egységből álló mű túllépve a személyes tragédia fájdalmán, a görög sorstragédiák, a középkori hősi énekek vagy a népi siratók mintájára az élet és a halál küzdelmévé szélesedik ki, hogy az utóbbi uralmát hirdesse.

1
Ökleltetése és halála

Délután öt órakor.
Pontosan délután öt óra volt.
A fehér gyolcslepedőt gyermek hozta
délután öt órakor.
Gyékénykosárban már ott állt a mész is
délután öt órakor.
Aztán halál – a halál létezett csak
délután öt órakor.

A délután öt órakor sorok makacsan ismétlődnek végig az egész első egységen át, baljós figyelmeztetésként, az elkerülhetetlen végzetet sugallva.

2
A kiontott vér

Nem akarom látni!

Szólj a holdra, süssön már ki,
jöjjön, Ignacio vérét
a porondon beszitálni.

Nem akarom látni!
…..

Ignacio vállán halál,
járja lépcsők garmadáit,
hajnalt keres, nem találja,
vak éjszaka öble ásit.
Keresi kemény arcélét,
álomkép lett – szertemálik,
keresi szép testét –, s vére
kitárulva rávilágit.

A folytatásban gyönyörű Lorca-i leírása, ahogy a hős a világ figyelő tekintetének kereszttűzében vívja haláltusáját.

             3
A teste itt van

Ignacio, a délceg, itt fekszik, kiterítve.
Már vége. Mi történik? Ó, nézzetek a testre:
halál kente be kénnel, a fejét kicserélte
fekete bikafejre: minotaurusz-fejre!

Hosszú, veretes sorokban következik a gyász leírása, a halál súlyos csöndjébe burkolt eseménysorok elégiája.

4
A lelke távol

Bikák és fügefák már nem ismernek,
sem házad lovai s a pici hangyák.
A délután s a gyermek nem ismernek,
mert meghaltál, mert elmentél örökre.
….
Majd jön az ősz csigákkal és homállyal,
a köd fürtjeit préselő hegyekkel,
de szemed fényét nem keresi senki,
mert meghaltál, mert elmentél örökre.

Soká születik párja – tán sohse jön világra
ily andalúz, ily tiszta, kalandokban ily gazdag.
Elcsukló szavaimmal siratlak délceg fenség,
s a gyászos szél örökké reszket az olajfák közt.

És a sirató elcsukló hangja, a megváltoztathatatlant már örökké fájó emlékké festve.

Ennek a nagyszerű versnek lenyügöző feldolgozását adja a szintén Leonard Cohen dallam a nagy spanyol flamenco énekes Enrique Morente előadásában. A feldolgozásban benne van minden, amiről eddig beszéltünk: flamenco, duende…hogy futkos a hideg az ember hátán. Gyönyörű.

 

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Irodalom, Spanyolország, Utazás
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s