Andalúz nyár – 17. A lazítás pillanatai

És mire túlvoltunk a nyaralásunk félidején, eljött a nap, amire semmi mást, csak fürdőzést, tengerpartot és lazítást terveztünk be, amennyi csak belefér.

És reggeli után felöltöztünk fürdőruhába, és nagyon örültünk neki, hogy életünkben először tényleg olyan szállodában lakunk, ahol ha kilépünk az ajtón, máris a strandon vagyunk. Nincs elvesztegetett idő, nincs cuccolás, mert ha itthon is marad valami – itthol vagyunk. Szóval, hónunk alatt a fürdőlepedővel, strandpapucsban derűsen csattogtunk a kijárat felé.

De mi ez? Itt valami árulás van!

Eddig már reggel kilenckor is, ülve a buszon szinte megfőttünk a melegben. Ott nem hiányzott nekünk egy cseppet sem az a heves napsütés, de tudomásul vettük, hogy itt, Andalúziában ez így van.

És most itt állunk, fürdőruhában, és kicsit mintha borzonganánk is – hűvös van. A nap elköltözött. Még az ígérete sincs az égen, egy satnya kis fénysugár sem, amiből még felhízhatna! Az ég szürke, és borús és barátságtalan.

Hátborzongató tervet eszeltünk ki. Mi azértis kivárjuk a jó időt. Én már be is naptejeztem magam!

Délelőtt 11 óra, –  szürkeség.

És aztán már nem is tudjuk hogy, és mikor történt, egyszercsak, mintha sosem ment volna el, fönn ragyogott a nap az égen!

Még elég néptelen a part, de a bátrak és kitartóak már a helyszínen vannak!

És be is csobbanunk a hullámok közé.

A kiadós fürdés után egyre inkább kacsingatunk a feljebb, a strandon látható kis parti vendéglő felé, s nem is vacakolunk sokat, ezt ki kell próbálni!

Indításnak már rutinosan rendeljuk a kancsó sangriát.

Ervin szerint, mi a Marival rögtön berúgunk tőle, pedig csak jó kedvünk van.

Annyira, hogy a Mari nevetés közben, még le is eszi magát. Na ettől aztán még féktelenebbül jön ki rajtunk a nevetés, és úgy tűnik, hat az andalúz kúra. Nagyon jól érezzük magunkat.

A háttérben, mint egy giccses filmben, rozogának tűnő halász hajó.

Mellettünk meg a homokon visongó gyerekeket lőnek ki valami csúzli szerű hintán.

Ez annyira felhőtlenűl szép, hogy el is üldögélünk egy darabig, s visszafelé a helyi promenádén térünk meg a bázisra.

Délután még kipróbáljuk a medencét is.

S közben már a parton is csalhatatlanul beállt az utazási magazinok csalogató címlapjához illő klisé:

Délután még körbesétálunk a szálloda másik oldalán fekvő gondozott parkban – amivel gyakorlatilag mindent meg is ismertünk ebben a kis üdülő faluban. Itt nincs más. Se egy kávézó, se egy butik, vagy ajándékbolt, semmi. Mindenütt csak a szállodák, amik belül, mint a niénk is, nyilván be vannak ilyesmikkel rendezkedve, de ha az ember ráérős hangulatban kicsit slenderolni akarna az utcákon, mint általában, az üdülőhelyeken szokás, hát azt el lehet felejteni.

Bárki, aki ilyenre vágyik, valószínüleg jobban járna mondjuk Marbellával, a Costa de Sol “Saint Tropezével”, az is itt van egy ugrásra, szerdán majd be is buszozunk oda, most egyelőre, csak a hangulatban ide vágó fotókat adom itt közre.

Amint már említettem, utolsó napon, mivel este indult csak a repülőnk Malagából, még belefért egy délelőtti program, így átnéztünk a közvetlen szomszédos Fuengirolába is. Hát úgy tűnt, hogy ott is lényegesen nagyobb élet és nyüzsgés volt –  a bőrből készült áruk paradicsomáról nem is beszélve! -, mint a mi kis üdülő falunkban. A tengerparti sétányról készítettünk itt pár fotót.

És lezárásul bemutatom még nektek Malagát, ahogy én láttam. Hát, hogy hogy láttam?
A buszból, a reptérre menet ! Ennyi.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Spanyolország, Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s