Andalúz nyár – 19. Ronda, La Ciudad

Ronda történelmi városmagja, a La Ciudad három oldalról védettséget élvezett a geológiai adottságai: a sziklás szakadék, illetve az aljában folyó Guadalevin által.

Csak déli oldalán szorult épített városfalra, amelyből mára már nem sok maradt fenn.
Mi sétánk során gyakorlatilag nem találkoztunk vele, bár a róla szóló képek tanúsága szerint igen szép.

Most viszont megmutatom, amit mi láttunk, miután az Új hídon át beléptünk a városrész hol lejtősen lefelé futó, hol meredeken kaptató kis utcácskáiba.

S ez itt a mór háza – La Casa del Rey Moro utca felőli frontja, mely kevésbé látványos, mint a szakadékra néző, gyönyörű panorámát alkotó része.

Ahová most igyekszünk, egy másik előkelő család által évszázadok óta – és még ma is lakott épület, a Palacio del Marqués Salvatierra. A Katolikus Királyok a reconquista után ajándékozták – a zsákmányolt javak elosztása során – ezt a házat a család egyik donjának.

Itt már a palota külső teraszán állunk, és ismerkedünk a környezettel. Gyakorlatilag alattunk folyik a Guadelevin, bár mi innen nem látjuk. Amit látunk, a szemben levő La Mercadillo városrész jellegzetes temploma, az Iglesia Nuestro Padre Jesus, melynek reneszánsz tornya egybeépült a templom gótikus homlokzatával.

A közeli képen jól látható előtte Ronda egy másik tipikus látványossága, a Nyolc forrás kútja, mely nevét a túlsó oldalán nyolc csövön át kifutó vízről kapta, ezen a felén pedig az állatok itatására szolgáló vályú áll.

Velünk szemben a palota jellegzetes, 18. századi rekonstrukció után elnyert portálja, mely furcsa, groteszk kettős kariatidái indián/inka szobrok a kolonista idők jeleként.
A meztelenségüket szemérmesen eltakaró, s mellette ironikus nyelvöltögető szobrok üzenetét különbözőképpen magyarázzák, minden esetre eléggé meghökkentően hatnak ebben a környezetben.

Az erkélyen  Maria Callassal vettek fel egy ária jelenetet, talán egy korábbi Carmen megfilmesítés alkalmából, sajnos már nem emlékszem igazán biztosan az adott operára.

A palotában, ha lakói itt tartózkodnak, meghatározott órákban vezetést tartanak, s a leírások szerint figyelemre méltó a kert, illetve a török fürdő felé nyíló kilátás a belső teraszról.

Mi időnk azonban csak annyira nyújt lehetőséget, hogy az előtérből még egy szintet lejjebb ereszkedjünk az itteni teraszos kultúrák látványának megcsodálására.

A térkép rajza szerint tulajdonképpen a Régi híd valahol itt kell, hogy átkösse a két városrészt, mi azonban akkor ezt nem is tudjuk, és ezért nem is keressük, a megörökített képeken pedig a véletlen nem játszott itt kézre, mint oly sokszor máskor ez már előfordult velem.

Következő röpke megállónkkal a mór idők egy árván itt maradt emlékének, a ma már
San Sebastián névre hallgató templomtorony/ minaretnek adózunk. Se a mecset, se a templom nincs már meg azóta, a minaret azonban még szilárdan tartja magát szép patkóíves ajtajával és ablakkivágásaival.

Talán Nektek is feltűnt már az eddigi képek némelyikén a gyönyörű kovácsoltvas díszítések alkalmazása, amely eredeti és híres rondai kézművességi ág, igen jellemző a városképre, ezt szeretném alább illusztrálni néhány további kiragadott példával.

S így a kis kalitkába zárt ablakok és erkélyek mentén eljutottunk a város hajdani és mostani főterére a Plaza Duquesa de Parcentre, mely számos jelentős műemléket foglal magába.

Rögtön itt szemben látható a Klarisszák kolostora egyhajós kis templomának rózsaszín tornya, azonban a sztár itt jobbra lesz látható, amit a következő képek részleteznek.

Ez a Santa Maria la Mayor templom és kolostor, amely a város főmecsete helyén épült, és sok belső kincse és különlegessége ellenére, számomra a legérdekesebb része a homlokzatán végigfutó két szintes loggia rendszer és árkádsor.

Mivel, mint már említettem, a tér mindig is a város főtere volt, ezért aztán itt játszódtak a legfontosabb események, látványosságok is. A helyi notabilitás – civilek, katonai és egyházi méltóságok – pedig innen, a balkonokról nézték végig a nyilvános ceremóniákat. Úgyismint korabeli szabadtéri bikaviadalok, parádék, kivégzések. Igen, az inkvizíció is szívesen építette itt fel máglyáit, de a simán  “köztörvényesek” is sokszor itt búcsuztak el evilági életüktől, mivel a tér árkádok felöli hosszabbik oldalán futó jellegzetes, kaszárnyaként is szolgált épület, a városháza (tudjuk, az ayuntamiento), bíróság és börtön is volt.

Ez a színhelye Hemingway – Akiért a harang szól regényének a polgárháború alatti fasiszták – köztársaságiak közötti véres leszámolási jelenetének. Ma már békésebb célokat szolgál az épület: itt működik továbbra is a városháza, de a rendőrségnek is ez a székhelye.

A tér közepén ma szép gondozott zöld park, a Plaza Duquesa de Parcent nyújt enyhet a melegben pihenést keresőknek.

A tér templommal szembeni felén a régmúlt időkben római erődítmény állt, melyet a mórok várrá alakítottak, s a külső városfal részét képezte. Ebből mára már semmi sem maradt, helyét – ma is magas falakkal körülvéve – szaléziak kolostora és kertje foglalja el. Ennek ellenére ezt a területet a városi szóhasználat csak mint El Castillot emlegeti.

Aztán innen, már csak az orrunkat követve kóborgunk még kicsit az öreg városban.
Mivel azonban ez a rész meglehetősen tele van valamikori arisztokraták villáival és palotáival, nem a mi érdemünk, hogy még így is, annyi látványosságra bukkanunk:

Casa del Gigante és belső udvara

Casa de San Juan Bosco

Egy különleges külsejű templom, bizonyos Fray Diego Jose de Cadiz szobrával előtte, s a kapcsolódó ház udvarában békés Krisztus szobor.

Innen még valahogy kilukadunk egy kis térnél, mely a szikla szélén kapaszkodik valahol a Mondragón palota előtt. Itt is megszédülünk kicsit a szakadék előtt elterülő  művelt földek és parcellák látványától, de a tér hangulata sem kevésbé elragadó.

A városnéző séta lezárásaként beülünk a Plaza del Torón, az Arénával szemben levő szép étterem kellemes, szökőkutas kerthelyiségébe egy igazi, spanyol fogásokból álló finom ebéd elfogyasztására, hideg sangriával kísérve.

Az andalúz nyár 03. fejezetének utolsó képei itt készültek, ezért azokat nem ismétlem e helyütt meg.

Az ebéd után hátra van még a kirándulás másik csúcspontja: az aréna és a bikaviadalok egyéb emlékeiben történő személyes megmerítkezés.

Ja, és még egy megjegyzés. Talán, már mint látjátok is, a város neve nem a magyar szóból ered! 🙂

Első származtatása szerint a város romanizált neve: Arunda, amely annyit tesz, hogy hegyektől körülvett.

Aztán a mórok vár újjáépítése idején volt egy új névadó: Izna-Rand-Onda, vagyis a vár városa.

Aztán, amikor taifákra esett szét a mór birodalom, az itteni kiskirály a Madinat Ronda nevet adta neki.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Spanyolország, Utazás
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s