A bikaviadal menete

Szerettem volna a csillagos megjegyzés rovatba egy technikai leírást adni a bikaviadal menetéről, hogy az Andalúz nyár 20. bejegyzését jobban lehessen értelmezni.
Aztán elkezdtem szerkeszteni, s olyan hosszú lett, hogy inkább egy önálló bejegyzésként adom közre. Mindazonáltal ajánlatos együtt olvasni a már említett fejezettel, mivel ismétlésekbe nem akartam bocsátkozni.

Bikaviadalokat ma tartanak Spanyolországon kívül Portugáliában, Dél-Franciaországban és a latin-amerikai országokban. Ezek sokszor alapvető dolgokban eltérnek egymástól.
Én itt csak a Spanyolországban dívó bikaviadalról, s abból is csak a corrida de torosról – a szabályos bikaviadalról kívánok szólni, a novilládákkal nem foglalkozom.

Egy standard bikaviadal – a corrida de toros – alatt hat bika pusztul el három matador keze által. Minden matadornak 15 perce van egy bikára, ennyi idő alatt kell kiismerni a több mázsás állatot, hogy aztán szabályosan le lehessen szúrni.

A koreográfia

A bikaviadal keretét egy sok pompával és ceremóniával járó közjáték adja.
Ez a következőképpen zajlik:

Az elnök – az alkotmányos hatóság képviselője – megérkezik, elfoglalja helyét a páholyban, és zsebkendőjével int, kürt szól, és a patio felöl 2 lovas, II. Fülöp korabeli ruhában, átvágtázik a ringen az elnök előtt kalapot leemelve, meghajolva átveszik megbizatásukat,
s visszatérnek a helyükre. Ők az alguacilok, akik a későbbiek folyamán is közvetítik az elnök rendelkezéseit.

Megszólal a zene (paso doble), bejárat felől megindul a Paseo, a felvonulás,
a torerok menete. Először a három matador, mögöttük három sorban
3-3 banderillerójuk, az első számú segédeik. Őket követik a lovas  picadorok. Ezután bevonulnak az aréna tisztításáért felelős monosabiok. Aztán pedig a ló- vagy öszvérfogat és az azt vezető “mulillero”-k, akik háromlovas fogatukkal később kiviszik az elpusztult bikát.
Ők is az elnöki páholyig vonulnak, meghajolás, mindnyájan végzik a ritust, mint „ministráns fiúk”.

Miután ők is visszavonulnak, a bikaviadal elnöke a páholyból (egy állatorvos és egy tanácsadó társaságában) fehér zsebkendőjével engedélyt ad a viadal megkezdésére.
Az alguacilnak ledobja a kulcsot a bikák kapujának kinyitásához, az aréna takarítók még egyszer eligazítják a parádé alatt feldúlt homokot, a paso doble közben elhallgat, s átadja helyét a kürtnek, mely a viadal kezdetét, illetve minden egyes fázisa végét jelzi majd megszólalásával.
 

Felvezető fázis

 

Az első viadal matadorja kiválaszt egy köpenyt, s beáll a palánk, a burladero mögé, miközben 2 banderilloja a ring két szemközti falán, szorosan a kerítéshez lapulva várja a bikát. A többi matador a callejonba vonul, itt tartózkodik készenlétben.

Trombita, nyílhat a kapu, és beléphet az első bika.

A berohanó bika útját az egyik segéd, – a banderillo vagy peon – maga után húzva a köpenyt (nehéz, merev duplagalléros kívülről pink, belül sárga színű ruhadarab, amilyent régen télen viseltek Spanyolországban) keresztezi, megdolgoztatva vele a bikát.

Eközben a  matador kívülről nézi az állat mozgását, összegyűjtve a fontos információkat az előtte álló viadalhoz : szarv használat, látás, agilitás, gyorsaság, köpenyre, v. emberre fut-e, intelligencia és erő.
Miután a bikát megfuttatták, a matador a köpennyel csinál általában 5 veronicát és
1 félveronicát  azaz recortét.
Minden mozdulatának külön elnevezése van, pl. “verónica”, “chicuelina”, “larga cambiada” s ezek közben is megfigyelheti, hogy a bika hogyan reagál. Ez egyúttal alkalmat ad neki, hogy bemutassa a közönségnek ügyességét, és hogy beállítsa a bikát, ahová a lovak érkeznek.

És ezután kezdődhet a :

                                          Los tres tercios de la lidia = a harc három harmada

ELSŐ RÉSZ  –  A lándzsa próbája

Ez az a rész, ahol a pikadorok lóhátról támadásra provokálják a bikát. Céljuk, hogy a  pika, vagy puya nevű lándzsájukat beledöfjék (maximum 4-szer) a bika nyakába, hogy ezzel gyengítsék erős nyakizmait. Ez vezet oda, hogy a bika lejjebb szegje a fejét, ami nélkül a matador soha nem jutna el az ölésig a befejező fázisban.

A pika egy 255~270 centiméter hosszúságú kőrisfa rúd, amely egy 29 milliméter hosszúságú, háromszögletű acél hegyben végződik. A rúd fején, az acélhegy fölött zsineggyűrű és egy kerek vastárcsa akadályozza meg, hogy a pika 108 milliméternél mélyebbre fúródjon a bikába.

A jelenlegi pikafajta nagyon megviseli a bikát, és azok a bikák, amelyek igazán támadnak, és megtorlás alatt sem hagyják abba, négy pikadöfésnél többet aligha tudnának elviselni, anélkül, hogy erejük jó részét ki ne adnák.

Az első fázis szereplői a következők:

–   Picador

 Rövid brokátos mellényt és fehér inget, keskeny fekete nyakkendőt, széles övet, széles karimájú, alacsony tetejű oldalt fityegővel ellátott kalapot és a jobb lábon felcsatolt acélveretű lábpáncél fölött vastag őzbőr nadrágot visel.

Picadorokat ritkán öklel fel a bika, mert őket a matadornak meg kell védenie a köpennyel, ha a bika felé esnek le a lóról. Ha az ellenkező oldalon esnek le, a ló védi őket a bikától. Picadoroknak gyakran törik a csontja, s a matadorokhoz képest kevesen halnak meg közülük a ringben, de sokan szenvednek folytonos agyrázkódást.
Ha  a bikák tényleg nagyok, ahányszor eltalálják a lovat, a picador annyiszor fog leesni.

–   a ló

 Egy viadalra a lókereskedőnek 36 lovat kell kiállítania vagy készenlétben tartania.

A lóról ingerlik a bikát támadásra. Újabban a lovak szemét bekötik, miáltal a ló nem látja a támadó bikát. Ugyancsak sok állatbarát harcának eredményeként, a legújabb kori viadalokon a lovakat kétoldalt „peto”-val, egyfajta védőmatraccal látják el, ami nagyszámban megvédi őket a bika halálos öklelésétől.

A morillo a bika nyaktövén feldomborodó izomcsomó, ahová a pikát szúrni kellene, és ahol az izomcsomó ellensúlyozná a megtorlást.
A bika lelassitása, anélkül, hogy ereje, támadási kedve elhagyná, csak úgy érhető el, ha támadása célba ér, nyakával emel, négy lábát megfeszítve döf, ellenáll a nyakizmába döfött pika nyomásának, előretör, öl; igy lesz a bikaviadal végére kivánatos kondicióban. Mivel a picadorok a morilloba szurt pikával visszatartás helyett csak döfködnek, a bika leginkább egyetlen rohammal feldönt lovat és lovast, miközben a rajta ejtett tépett sebek csak erejét, vérét, támadási kedvét veszik.

A jelenlegi, pikával oldalt és alacsonyra irányított döfés behatolhat a bordák között, elérheti ilyenkor a tüdőt is, de a mellhártyát mindenképpen. Az ilyen hibás pikahasználat részben szándékos, ha a matador parancsára csinálják, aki a bikát erejétől fosztottan óhajtja megkapni, másrészben viszont véletlen is lehet, mert a picadort annyira akadályozza a munkájában a peto, hogy erősen ki kell támadnia a beközelítő bikára,
és akkora távolságból döfését a legritkább esetben tudja biztosan helyezni.

–   a bika

Minden győzelmét az első részben aratja, itt  kapja a legtöbb lehetőséget, hogy bátorságát vagy gyávaságát megmutassa. Itt képességei teljében jön ki a bika, magabiztosan, gyorsan,vadul, lehengerlőn.

A bikavívásban minden a bika bátorságára van alapozva, egyszerűségére, tapasztalathiányára.

A gyáva bikával nehéz bánni, mivel a megtorlás után nem hajlandó többször rohamozni,
s így felborítja a viadal menetét. Ha semmilyen módon nem tudják a  bikát ezen magatartása megváltoztatására bírni – vagy napfényre kerül valami rejtett hibája – engedélyt lehet kérni az elnöktől a lecserélésére. A zöld zsebkendő jellel adja meg ehhez a beleegyezését.

A corrida hagyományos rendjében a bikának az emberrel való találkozásában három stációt kell megjárnia, amelyet a bika kondíciója szempontjából spanyolul így határoznak meg: levantado, parado és aplomado.

Levantado vagyis büszke a bika akkor, amikor először kijön, fejét magasra tartja, ereje tudatában gondolkodás nélkül támad minden célra.

Parado a bika, amikor meglassúdott és harcra kész. Már nem támad vadul és oktalanul. Kiábrándult abból, hogy erővel meg tud semmisíteni mindent. Felismeri ellenségét, és inkább a testre támad. Meglassúdott, de erejének és akaratának birtokában van – a bikaviador szempontjából a legfényesebb munkára alkalmas.
A bikát a bikaviadornak kell megtanítania játszani és rákényszeríteni a szabályokat.
A bikának nem az a leghőbb vágya, hogy játsszon, a bika ölni akar.

Aplomado amikor a bika már nehézzé vált, mint az ólom. Miközben ereje érintetlen, gyorsasága odavan. Csak akkor támad, ha ingerlik. De annak, aki fölhívja, egyre közelebb kell mennie hozzá, mert a bika már csak akkor akar támadni, ha biztos a dolgában. Immár nyílvánvaló veresége önmaga előtt is mindenben, amivel eddig próbálkozott. De: még mindig fölöttébb veszélyes.

A bikaviadal minden egyes fejezete egyrészről eredménye, másrészről orvoslása annak a stációnak, amelyből a bika kilépett, és minél normálisabb az állat, kondíciója minél kevésbé szélsőséges, annál fényesebb lesz a viadal.

Ennek a felvonásnak van még egy fontos része, a quite (ejtés:kíte), a védelmi akció.
A quitére akkor kerül sor, ha a bika felborít egy lovast, és akkor a palánknál fellépési sorrendben várakozó matadorok ebben a sorrendben sietnek a lovas megsegítésére. Ilyenkor a matador feladata, hogy köpenyével elvigye a bikát az emberről és helyzetbe állítsa a soron következő picador megtámadásához.
Ugyanakkor ez egy komoly alkalom a matadornak tudása megcsillogtatására, mert ilyenkor a köpennyel bemutatnak néhány olyan cselekvéssort, amellyel képességeit bizonyíthatja. Manapság már a matadorokat leginkább aszerint ítélik meg (és fizetik),
hogy milyen nyugodtan, lassan és közel magához fordítja meg a bikát a köpennyel.

A helyzet az, hogy ez a modern quite majdnem annyira az igazság pillanata, mint hajdan az ölés volt. A veszély nagyon is valóságos, és a veszély nagyon is az emberen múlik, az ember választásától függ.

A modern quitében látható, mennyire tiszta vonalakkal, milyen lassan, milyen közel vezetik el csípőjük mellett a bika szarvait, szüntelen uralmuk alatt tartva a bikát. Rohamának sebességét a csuklójukkal irányított köpeny lebbentésével fékezve, míg a bika forró tömege ott zúg el az ember mellett, aki nyugodtan néz lefelé, oda, ahol a szarvak már-már érintik. Nincs eszköze sem az önvédelemre a szarvakban elhaladó halál ellen, csupán karjának lassú mozgása és a távolság helyes megítélése. Ez a feszültségében szép, ez a valóságosan veszélyes, ez a fönségesen hetyke, ez tartotta meg népszerűségében a bikaviadalt, az igazság pillanata az egyetlen köpeny által nyert kifejezést.

A köpeny használatának sokféle módja és annyiféle neve van, mint pl. gaonera, mariposa, farol, cambios de rodillas, galleos, serpentinas, de minden köpenymunka próbaköve a verónica.
Abban nyilvánul meg legvégletesebben a veszély, és a vonalak tisztasága. A verónicában a bika teljes hosszában elhalad az ember mellett, ami a legveszélyesebb közellét. A legtöbb matadort a szarv által ütött seb a comb tájékán éri.

Előbb vagy utóbb minden matadort felöklel a bika, veszélyesen, fájdalmasan, már már végzetesen. Ilyenkor válik el a bátor a gyávától. Az ember lehet olyan bátor, mint maga a bika,
hogy bármely veszéllyel farkasszemet néz, de az is megtörténhet hogy idegei miatt képtelen többé hidegen szembenézni a veszéllyel.
Idegbajos bikavívásnál nincs szomorúbb látvány, -írja Hemingway – a nézők azért fizetnek, hogy a bika tragédiáját lássák, nem az emberét.

MÁSODIK RÉSZ  –  A banderillák terciója

 Ez a rész a leglátványosabb, és leginkább követhető rész a laikus néző számára, amikor a peon, vagy banderillo elébe fut a támadó bikának, amint a bika öklelésre szegzi a fejét, az ember zárja a lábát, magasra emeli a két botot és egyenesen beüti a bika lehajtott nyakába.
Ki mennyi veszélyt vállal fel eközben, megítélhető arról, milyen magasról üti be a botokat. Minél magasabbra emeli a karját az ember, annál közelebb engedte magához a bikát.

Peón, vagy banderillo annak a három embernek a neve, akik gyalog állnak a matador segítségére a köpennyel, és parancsára egymást váltva, beütik a banderillapárokat.
Céljuk evvel a bika fejtartásának, s ezzel szarvhasználatának  kiegyensúlyozása.
Csaknem minden bika nagyobb előszeretetettel használja az egyik szarvát a kettő közül,
ezt nevezik mester-szarvnak. Akkor tűnik ki, hogy melyik a mester szarv, amikor a viadal kezdetén a banderillók megfuttatják a bikát a köpennyel. A bika amikor dühös, vagy támadni készül, megbillenti valamelyik fülét, ami többnyire a mesterszarv oldalán levő.

A banderillák szigony alakú vashegyben végződő, 70 cm hosszúságú farudak, színes papírzászlókkal díszítve.
A bika nyaktövén feldomborodó izomcsomóba (morilloba), gyorsan kell beütniük és mindig párosával a botokat.
Minden sikertelen kísérlet okozta késlekedés fölzaklatja, idegessé teszi a bikát, s a bika tapasztalatokat szerezhet a gyalogos, fegyvertelen ember üldözésében. Ezzel elvész az előny, melyre a tartása során fokozottan vigyáztak.

A banderillák beütése a legtöbb fizikai adottságot igényli az embertől.

Fölhajszolni a bikát, előkészíteni és szakszerűen beleütni a botokat, ehhez jó lábak, jó fizikai kondíció kell. A banderillók veszélyeztetettsége csakúgy mint a picadoroké, viszonylagos – felelősségük korlátozott, és ők nem ölnek.
Feladatuk, hogy befejezzék a munkát amit a picadorok kezdtek el: lelassítsák a bikát, fejtartását fegyelmezzék; ettől rohama iránytartóbb lesz.
A botok ugyanis szigony fejükkel csak a bőr alá hatolnak és ott megkapaszkodnak.
Van amikor a matador maga helyezi be a botokat, akkor meg van engedve némi előkészület, amit rendszerint zene kisér. A matador rendszerint akkor veszi át a banderillázást, amikor úgy gondolja, hogy olyan bikával áll szemben, amellyel fényes munkát produkálhat. Legfestőibb része ez a bikaviadalnak.

És miért nem kapja el a bika a fegyvertelen embert? Mert a bika nem képes saját hosszánál kisebb területen megfordulni. Következésképp, ha már a peon mellett a szarvak elhaladtak, és beüti a botokat, már biztonságban van.
De ilyenkor mindig ott áll a ringben más más helyen köpennyel két ember, s esetleg a matador, hogy ha a bika megfordul, és üldözőbe venné a támadóját, elvonják a figyelmét róla.

A banderillás részben a bika megváltozik. Elveszti vadságát, vak és céltalan dühe elpárolog, gyűlölete most már egy – egy tárgyra irányul, de nem tud győzelmet aratni.
Olyan ez számára, mint az ítélethirdetés.

 A banderillák része nem tarthat tovább 5 percnél. Ha elnyújtják a bika szétzilálódik,
a viadal tempót veszít.

 HARMADIK RÉSZ  –  A halál

Az utolsó, és egyben legfontosabb felvonás a tercio del muerte, vagy suerte del muerte.

Ez úgy kezdődik, hogy a matador leemeli lapos fekete kalapját és köszöntve az elnököt, engedélyt kér a bika megölésére. A matador felajánlhatja valakinek a bikát a tömegben,
s annak odadobja a kalapját, melyet később a megölt bika testével vált ki.
(A viadalban megölt állatokat egyébként a küzdelem után egy kiválasztott mészárszékre viszik, ahol húsát kimérik.)
Ez a rész a brindis, vagyis az elnök köszöntése és a bika búcsuztatása avagy a halálnak ajánlása.

Az utolsó harmad második része a matador munkája a muletával, amelyre a köpenyt cserélik, s a matadornak ezzel kell tanítani a bikát, felkészíteni az ölésre.

A muleta a köpenynél kisebb, fapálcikán levő vörös, szív alakú posztó, melyhez a jobb kézben  hajlított végű kard társul.

Technikailag a muleta arra szolgál, hogy védje az embert a bika támadása ellen, a matador a muletával javítja a bika öklelésben jobb – v. balra húzó tendenciáit, helyzetbe állítsa az öléshez. Végül megölje szemből úgy, hogy a muletát bal kézbe fogva a bika fejét lefelé kényszeríti és ott megtartva, a muletát ölés közben a bika támadásának célpontjául téve. A kardot pedig fönn, a két lapocka csont közötti legmagasabb ponton döfi be, mert így kell a bikát megölni, és nem másképp.

Ritkán, végtelenül ritkán kerül elő olyan matador, aki nagy ölő is, és egyben nagy művész is a köpennyel, vagy a muletával.

A matadornak ebben a részben kell megmutatnia művészetét, és egyre közelebb kerülnie a bikához, miközben az fokozatosan fárad.
A matador a mozdulatok sorozatát produkálja ( van vagy 40 megnevezés szerint, melyből a legnagyobb fordulat és legveszélyesebb a naturtal), miközben a bikát elvezeti a teste mellett egyre szűkítve a távolságot.

A bika és matador közti párbaj olyan, mint egy tánc, ahol hatalmas feszültség mellett,
a mozgásban összefonódó testek és a muleta játéka klasszikus szépséget nyújt, ha igazán nagy faenát sikerül megtekinteni.
S miközben a matador művészi munkát végez, a halállal játszik. Egyre közelebb és közelebb vonja magához a halált hordó szarvakat, ehhez halhatatlan bátorság kell: szembenézni a sebesüléssel, a halál lehetőségével.

Méltóság és szenvedély adnak egymásnak randevút ebben a jelenetben.

Időlegesen, vagy véglegesen kibillentheti a bikaviadalt a tervszerű, vagy előírásos kereteiből, az a bika mentális állapotában az egyes stációk során bekövetkezett változás, amelyet querencia keresésnek, querenciába vonulásnak neveznek.

A querencia az a hely a ringben, ahová a bika ösztönszerűen menni akar, ahol biztonságban érzi magát, ahová „haza megy”.
Ez fokozatosan alakul ki a viadal során, hogy hol van ez.
Lehet a kapu, ahol a (védettségből) a ringbe érkezett, vagy a forró arénának, már egy árnyékban levő nedvesebb homokján, ahol jobb a komfort érzete, vagy egy olyan hely, ahol emlékei szerint már sikert ért el, vagy igen gyakran, háttal a palánkhoz simulva.

Ezeken a helyeken úgy érzi, hogy itt nem támadhatják hátba és querenciájában felmérhetetlenül veszélyesebb és ott csaknem lehetetlen megölni. Ha a bikaviador bemegy inkább megölni a bikát querenciájába, semhogy kihozná onnan, csaknem biztos lehet benne, hogy a bika felökleli. A bika nem akar támadni, csak védekezik.

A bikavívás igazi szerelmesei számára a querenciája felé rohanó bika mellett tett mozdulatok értéktelenek, mert ilyenkor a bika másról nem is vesz tudomást.
A spanyolok szerint az igazi bikaviadalban a matador kell, hogy megszabja a bika sebességét, a posztót tartó csuklója mozdulatával vezesse, irányítsa a bika útját.
A viadal minden más módja, mint az ilyen, a bika természetes vonulási irányába tett mégoly fényes és szobor merevségű beállások, mozdulatok nem érnek semmit, mert a terepet itt nem az ember, hanem az állat uralja.
Ugyanakkor a matadornak nem lett volna szabad hagynia, hogy a bika kiépítsen magának egy ilyen helyet, mert ennek a törekvésének a viadal folyamán számtalan jelét lehet észlelni, s már az elején el kellett volna kezdeni távol tartani innen a bikát.

A querenciájából meg kell próbálni kicsalogatni az állatot, ami igen nehéz, időigényes (!túlfuthat a 15 perc játékidőn!) és kockázatos dolog.
Ezért ezekben a helyzetekben jogában áll a matadornak a bikát bármely olyan módon megölni ami a legkevésbé kockázatos az emberre.

Az ölés

Mikor a matador elérkezettnek látja az időt, mivel bika már nem lesz további támadásra késztethető, kardját jobb kezébe veszi és felkészül a halálos döfésre.
A kard nem elég hosszú ahhoz, hogy szívet érjen, ha szabályosan, oda döfik, ahova kell, magasan fönn a lapockák közé. A nyakcsigolyák mellett hatol be a bordák felső illesztése között, és ha azonnal öl, elmetszette az aortát. Ahhoz szerencse kell, hogy a kard hegye ne érjen csontot amikor behatol, mert a csontról visszapattan.

Ahhoz, hogy az ember képes legyen arra a helyre döfni a kardot, és bemenni a szarvak közé megölni a bikát, lefelé kell kényszerítenie a bika fejét, hogy ez a hely védtelenné váljon,
de még ehhez is be kell hajolnia a bika lehajtott feje és nyaka fölé.  Abban a pillanatban, hogy a bika feje felemelkedett a kard már nem elég hosszú, hogy a fejétől a válláig elérjen.

Két módon lehet bevinni a kardot: a bikát helyzetbe állítva úgy, hogy a bika zárt első és szétvetett hátsó lábakkal álljon és amint a bika leszegi a fejét a posztóra, a matador beüti a kardot: ennek volapié ( = berepülés lábon) a neve.
Minél közelebb csinálja az állathoz, annál kisebb az embernek az esélye a kitérésre vagy megmenekülésre, ha a bika nem megy a posztó után, amikor az ember bemegy ölni. Ha nem lendíti ki bal kezével elég távolra a muletát, bizonyosan fönn fog akadni a szarvakon.

Recibiendo ölik meg a bikát, ha a matador a muleta mozgatásával kihívja a bika támadását miközben ő egyenesen, mozdulatlanul áll, lába kis terpeszben, és addig engedi befelé a bikát, míg egyetlen alakzattá válnak, beüti a kardot aztán az alakzat megrázkódtatásban felbomlik.
Ezt nagyon ritkán csinálják, mert ez egy sokkal veszélyesebb válfaja a bika megölésének.

Ha a matador megsebesülne a ringben, és ki kell vinni az orvosához, vagy kórházba,
a jelenlevő matadoroknak kell befejezni a bika megölését.

A bika ölés módja, becsület dolga: magasan fönn, a lapockák között, úgy, hogy bemenjen a szarvak fölött, férfiasan, testével követve a kardot. A szúrás azonban nem mindig pontos. Ilyenkor a bika csak összeesik, a segédek dolga, hogy megadják a kegyelemdöfést.
Ez azonban nem minősíti a matadort, akinek nem az a feladata, hogy megölje a bikát, hanem hogy uralkodjon fölötte és irányítsa.

A bikaviadortól nem azt várják, hogy mindig jó legyen, hanem, hogy mindig a legjobbját adja. De ha egyszer oda a becsület, senki nem lehet biztos benne, hogy azon felül, hogy technikailag teljesíti a kötelezettségét, azaz megöli a bikát, de: olyan biztonságosan, unalmasan és becstelenül, ahogy csak lehet. Csak mészáros munka az, amikor a nyakán vagy az oldalán szúrják le a bikát, ahol nem tud védekezni.

Descabellonak hívják a nyakszirti csigolyák közé mért döfést a kard hegyével, amely elmetszi a gerincagyat és a bika egyszerre esik össze holtan, mint amikor elalszik a fény,
ha kikapcsolják a kapcsolót. Ennél a szúrásnál a matador nem vállal semmiféle kockázatot, nem megy a bika szarvai közé, lényegében ez egy becstelen ölés. Ezt akkor szokták inkább alkalmazni, ha a bika már képtelen a támadásra, haldoklik, a szemével már nem követi a muletát, s coup de grâceként – kegyelemdöfésként adják.

Finálé

Ha a küzdelem jó volt, a bikát tisztán ölték meg, a közönség fehér zsebkendő lengetésével jutalmat követel az elnöktől. Ha az elnök is úgy ítéli meg, a matador trófeaként megkaphatja a bika egy vagy két fülét, vagy nagyon látványos, bátor és elegáns küzdelem után két fület és a bika farkát is elnyerheti. 

A tömeg óvációja közepette a a matador díszkört tesz az arénában és a nézők tetszésük jeleként mindenféle tárgyakat (virág, ülőpárnák, üveg ital, ami kéznél van) dobálnak be neki. Esetenként a matadort vállukon viszik ki az arénából.

A bikaviadal népszerűségét jellemzi, hogy a legismertebb matadorok olyan ünnepeltek, mint az ország futballistái.

De itt a végén essék egy szó még a bikáról is!

A bátran harcoló bika is kivívja a közönség elismerését, ha pedig különlegesen bátor és erős volt, s a matador nem bírta megölni, megkegyelmeznek neki és visszaküldik a tenyészetbe, ahol (természetes) haláláig nyugodtan él.

 

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: egyéb, Spanyolország
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) A bikaviadal menete bejegyzéshez

  1. Ildi szerint:

    Ez igen! Egyszerűen nem lehet abbahagyni az olvasást! Köszönöm!

  2. Lili Tóth szerint:

    Dögöljön meg az össze torreador,es tarsa akik az állatok halaltusajan elvezkedik es akinek anyiag haszna van belole,es a turistakat is bele ertem,mert ugye miattuk van ez a kegyetlen tradicio fenttartva!!!!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s