Andalúz nyár – 21. Marbella tengerpart – csillogás és luxus felső fokon

Marbella a Napos Part Saint Tropeze. Mondják, itt minden a pénzről beszél.

Újkori felfedezését, az akkor mintegy 900 lelket számláló kis halászfalu, Alfonso von Hohenlohe hercegnek köszönhette, akinek történetesen valahol erre robbant le a gépkocsija, s ezért némi időt kényszerült eltölteni itt, s akkor látta meg a hely szépségeit. Olyannyira megtetszett neki, hogy vásárolt is egy hatalmas földdarabot a területből, melyre eredetileg csak egy, a személyes szükségleteit szolgáló épületet tervezett, de aztán felismerte a helyben rejlő nagyobb gazdasági lehetőségeket. Meg is építette a Marbella Club Hotel nevezetű luxus szállodáját, mely éppen megfelelőnek bizonyult az egyéb kékvérűek (Alfonso herceg anyja spanyol márkiné, apja az európai királyi házból való) és az európai vezető elit számára, hogy első számú vakációzó célpontul szolgáljon.

A szálloda ma is a hely meghatározó jelképe, noha azóta  számos fényesebbnél fényesebb hotel és luxuslakosztály épült a mellett a mintegy 40 golfpálya mellett, amely az itt kikapcsolódni vágyó pénz és születés arisztokratáit szolgálja.

A luxus fokozásaként 1964- ben Franco egykori főépítésze ide vizionálta a nevét viselő Puerto Banús yachtkikötőt, melynek műszaki adatait olvasva feltételezem az értők
le lennének nyűgözve, én azonban most a 915 hajóállásos kikötő ezen legjeinek felsorolásától itt eltekintenék.
A kikötő 1970. évi megnyitóján csak úgy zizegett a levegő a királyi fők és egyéb celebritások sokaságától. Csak kiemelés szerűen: a spanyol király Juan Carlos és felesége Sophia, monacoi király Rainer – Grace Kellyvel, Dr. Christian Barnard, Aga Khan, Roman Polanski, Hugh Hefner a Playboy alapítója, Julio Iglesias voltak jelen a meghívott 1700 vendég között, ahol 300 pincér szolgálta föl a pezsgőt és beluga kaviárt.

Aki szereti csorgatni a nyálát mások gazdagsága láttán, annak bizonyára kihagyhatatlan látvány, én a képek alapján csak egy yachtokkal túlzsúfolt, amúgy eléggé egyhangú épületegyüttest látok a Sierra Blanca 1215 méteres La Concha csúcsa alatt összemosódni. Így kívülről. Kétségem nincs afelől, hogy egy egy épületben a magyar államadósság kiegyenlítésére elegendő vagyon is meghúzódhat. És akkor itt még nem is gondoltam Marbella legillusztrisabb vendég – rezidensére, a szaudi királyra és háza népére.Fahd szaudi király, aki miután 1974-ben a monte-carlói Casinóban bankot robbantott, felfedezte magának Marbellát, s 2005. évi haláláig 1000 fő fölötti kíséretével folyatta itt rendszeresen az olajdollárokat, mellyel kétségkívül a város virágzásához jelentősen hozzájárult.

Fahd akinek apja még egy iskolázatlan beduin volt, s a britek 1932-ben ismerték el az új szaudi királyság uralkodójának, maga a föld leggazdagabb embere a brunei szultán után, köszönhetően az 1938-ban feltárt olajlelőhelyeknek. Vagyonát 30 billió $ körülire becsülik, s családja további minimum 50 tagja billiomos. Fahdnak nem kevesebb mint 7 palotája van Szaud Arábiában, egy Párizs mellett, egy Genfben (1500 telefonvonallal!) és egy Londonban.

Puerto Banús

 Megérkezése Marbellára, mindig feje tetejére állította a várost, a Mercedes – Benzek flottája, a személyes szükségleteit szolgáló felszerelésekkel telt kamionok és több teherautónyi rakomány a palota díszítésére szánt virágokból, forgalmi dugókat okoztak, míg a királyi ház tagjai magán jeteken és helikopterekkel érkezve kiadós és fényűző látványosságról gondoskodtak.

palota bejárata

palota bejárata

 A palota környékén a legjelesebb nemzetközi újságok emberei lesik a király minden mozdulatát, nem említve a kertészek, szakácsok, műszakiak és gondnokok tucatjait, akik türelmesen várnak a lehetőségre, hogy szolgáhassák a királyt itt tartózkodása alatt, bármily időtartalmú legyen is az.
Ismeretes ugyanis a király nagyvonalú ellentételezése, mi szerint pl. sofőrök, takarítók havi bére 3600 €-ig is felmehet. A helyi kereskedők üzleteiket feltöltötték luxus áruk tömegével, hogy a királyi költésnek árját állni tudják. Csak egy puerto-banusi ékszerész házhoz rendelve nem egyszer 24 órát töltött nála üzleteléssel, míg Cartier valamelyik üzletében egyetlen nap alatt 60 millió Eurót sikerült a királynak ékszerekre kiadnia.
A Goyo nevű belvárosi cukrászda legutóbb napi 25 féle süteményt és 15 tálca bonbont gyártott a királyi ház számára, s a nagy haszonélvezője a látogatásoknak az El Corte Inglés kereskedelmi központja, mely ilyenkor száz-számra szállítja a cipők párját, a spanyol sajtótermékeket és egyéb cikkeket az udvartartásnak.

 Hozzávetőleges becslések szerint a király itt-tartózkodásai alkalmával csak a puerto-banusi  lokálokban, ékszerészeknél, vitorlás clubban 40 – 60 ezer dollárt költött naponta, s igen bőkezű adományokban is részesítette a várost, s  egyes kalkulációk szerint minden itt töltött napja a helyi gazdaságot
10 millió dollárral tette gazdagabbá!
Nem csoda, hogy halálakor a város polgármestere 3 napos gyászt rendelt el – miközben hazájában a wahhabi (az egyik legkonzervatívabb, puritán mohamedán vallás – Al Kaida is innen nőtt ki) előírásai szerint mindenféle gyássszertartás nélkül, egy köztemetőben, jeltelen sírba fektették.

Mindenesetre, Európában ő és kiterjedt családja messze nem tartották a Korán szigorú előírásait, s minden ami bűnnek számít náluk – éjszakai lokálok, pénz, alkohol, nők, szerencsejáték -, szorgosan gyakorolták, a pénzköltés olyan foka mellett, ami minden földi halandót elkápráztatott.
Mesés összegekről szólnak az e témában íródott újságcikkek, amik idézésétől most inkább eltekintek, talán álljon itt rezidenciájának leírása, mely a washingtoni Fehér Ház mintájára márványból és aranyból készült, s csak 2002. évi felújítására 163 millió eurót költött.
A királyi palotát Mar – Marnak nevezik, amely azonban csak egy része annak a Nahda Complexként ismert együttesnek, amely a tulajdonában levő földterületen magába foglal még egy saját mecsetet, kórházat, számos további luxus ingatlant, villát, pompás kerteket, úszómedencéket, sportlétesítményeket.
Valószínűleg innen is ered a mondás, hogy Marbella úttörő példája a nagyban élni (living large) életstílusnak.

 A marbellai jet set társaság vendéglistáján rajta kívül megtalálhatóak még az egész világ királyi házainak reprezentánsai, állam és kormányfők, vállalkozók, sportolók, művészek – mint pl. Ringo Star, Barbara Streisand, Prince, Mick Jagger, Elizabeth Taylor, Rod Stewart, Hugh Grant vagy Niki Lauda.

 Évtizedekig itt golfozott Sean Connery, mígnem a helyi polgármester kampányában nevével visszaélve, áttette székhelyét a Bahamákra…Joan Collins itteni házából indult el a Dinasztia sorozat forgatására, s Antonio Banderas és Mellanie Griffith közös leánykája itt született 1999-ben.

 Legutolsó nagy « trófea » a marbellai turizmus lapján,
az amerikai elnöki család
2010. augusztusi 4 napos itt tartózkodása volt a Villa Padierna 5 csillagos hotel és spa 35 szobájának lekötése mellett. Michelle Obama fotója gyakran megjelent ezen időszakban a helyi és a spanyol sajtó hasábjain azzal a slogennel, hogy választhatott volna más nyaralási célpontot is, de Ő Marbellát választotta.

Szóval ez az a hely, ahol az összes bulvár lap és fotósai elegendő témát találnának, ha egy helyben be is betonoznák magukat. Valószínűleg kevés helyen éri el az egy területi egységre eső Ferrarik és Rolls-Roycok  száma ezt a szintet, amit itt jegyeznek.
A különböző média megjelenések, irodalmi, képzőművészeti hivatkozása a helynek számos, én csak egyik kedvenc angol szerzőmnek, Alan Bennettnek a Beszélő Fejek egyik epizódjára hivatkoznék, ahol (Béres Ilona előadásában a Tháliában) a férj nyugdíjas éveire a Marbellán történő letelepedést és golfparadicsom csábításának beteljesülését tűzi ki célul.

Egyébként az angolok nagy számban vannak jelen a Costa del Solon úgy is mint utazók, úgy is mint a második otthonukat itt megteremtő letelepülők.

Dali-Rinoceronte vestido con puntillas

A Puerto Banus bejáratánál 2004-ben Dali születésének 100. évfordulójára felállították 3,6 tonnát nyomó páncélos rinocérosz szobrát.

Nos, ez az a hely, ahová mi nyarálásunk utolsó teljes napján tett, marbellai kirándulásunk alatt el sem jutottunk.

Tulajdonképpen a dolog nem volt szándékos, de mivel Marbella tengerpartja 28 km hosszan nyúlik el, mi a nyugati végén fekvő Puerto Banúsról az egyéb, nem csekély látványosság javára, önként lemondtunk.

Mert Marbella általunk is látott tengerpartja és óvárosa tényleg nagyon szép, – névadója állítólag Isabella királyné volt, aki e helyütt megállva így kiáltott: Qué mar tan bella ! – Milyen szép itt a tenger !

És azon kívül, hogy szép, hiszen hátterében a Sierra Blanca három, ezer méter fölé felnyúló hegycsúcsával, mely egyben az északról jövő hideg szelek ellen is védelmet nyújt,
100-400 méter között mozgó szintkülönbségű lankáival, tiszta, homokos tengerpartjával és dűnéivel nem hagy kívánnivalót maga után, de mindezen túl olyan mikroklímával rendelkezik, hogy az éves középhőmérséklet 19 C fok, amely télen sem süllyed 16 C fok alá.

A tengerpartnak azon a végén, ahol mi kezdtük a sétánkat, szintén Dali szobrokat láttunk, egy kisebb sétány díszleteként, a kifejezés szabadsága tematika alatt:

Avenida del Mar -Dali szobrok

Marbella impozáns attrakciója, a 6 km hosszan elnyúló tengerparti sétány a
Paseo Maritimo, az egymást váltó homokos strandokkal az egyik oldalon, a másik oldalon pedig kávézók, butikok, lokálok végtelen sorával.

Úgy tűnik, mi éppen az egykori kis halászfalu felöli végén értünk le a tengerhez, ami még reggeli indulásunkkor elég zord és szeles volt.

Megcsodáljuk a strandokon cca. 50 méterenként kialakított zuhanyzó oázisokat, ahol a gyerekek nem kis kedvtelésére az elefánt ormányán jön ki a víz.

A strand fölött egy szinttel vezet a kövezett promenádé, pálmafákkal szegélyezve.

És a kép jobb felső csücskébe imitt – amott betekintő kis fehér kifli, Puerto Banús távoli kikötője.

A szél még mindig elég barátságtalan, csak a nagyon elszántak vetkőznek neki a strandon, a bölcsebb korosztály inkább megelégszik egy kis szemlélődéssel, de azt is stílussal, mint egy angol regényben:

A mély azúrkék tengeren a helyzetjelzők pilleként dobálódnak ide-oda.

Egy ideig még hősiesen közelítünk a Puerto Banús fehér földnyelve felé, de belátjuk, hogy alig csökken a távolság, ezért egy idő után hátat fordítunk a tengernek, és a szárazföld irányába vesszük utunkat.

S az elegáns kertekbe betekintve, már nagyon ismerős a stílus, amellyel örömmel találkozunk.

Valaki még a szobrokat is lemásolta az Alhambra udvarából.

Aztán felfedezünk egy “bim-bam” járatot a part közelében, mely afféle városnéző túrára invitál, s mi kapva kapunk az alkalmon, hogy kis áttekintést nyerjünk a látnivalókról, mert semmiféle segédanyag nem állt rendelkezésünkre Marbelláról.

A kis nyitott gumikerekes hop on – hop off fogat vissza is hoz kiindulási helyünkre,
ahol addigra már beindul a strandélet, hisz előjött a nap, szellő nem rezdül, itt van újra az igazi andalúz nyár !

Elbúcsúzunk a tengerparttól a Marbellai Vénusz bájos szobrával.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Spanyolország, Utazás
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. luxus szerint:

    Heló,

    Nem rég jártam én is arrafelé. Igazi luxus környezet.
    Kössz a képeket a tájról.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s