Andalúz nyár – 22. Marbella, óváros

Marbella kétségtelenül a Costa del Sol legelegánsabb és legfelkapottabb üdülővárosa. Ehhez a reputációjához bizonyára hozzájárult az a bizonyos arany mérföld, mely a Marbella Club Hotel és a szaudi királyi rezidencia között húzódik, illetve Puerto Banús Nemzetközi Aranymerkúr díjjal kitüntetett kikötője. De ha ettől eltekintünk is, méltán megérdemel bármilyen dícsérő szót a 29 stranddal büszkélkedő partszakasza, vagy az óváros egyedüli atmoszférája.

Ezzel az utolsónak szánt bejegyzésemmel a képek erejével szeretnélek kicsit elvarázsolni Benneteket a Casco Antiquo, vagyis az óváros zegzugos utcáin bolyongva, ahol mintha az egész történelem jelen lenne a különböző stílusú és korú épületek és templomok falaiban, az utcák itt sem mérnöki asztalon, vonalzóval tervezett hálójában.

Amilyen véletlenszerűnek Nektek tűnhet az egyes képek felbukkanása, ugyanúgy botlottunk beléjük mi is, minden sarok, és minden kis mellékutca új meglepetéssel szolgált.

Aztán hirtelen kiöblösödött az utca, s az előttünk feltárulkozó tér minden részlete magával ragadó volt.

Innen egy kisebb kaptató vitt tovább, melynek virágos végéből a távoli hegyekre nyílt kilátás.

A kissé móros hangulatú  utcácska után, már középkori reneszánsz és újabb kori kevert stílusú, de egyben nagyon dekoratív épületek keresztezik utunkat. Eredeti szerepüket nemigen fedezzük fel, s majd minden épületben valami vendéglátóipari egység üzemel, amely funkciót nyílván a turisták áradata hívta életre.

De innen már látható és be is célozzuk a város 1485-ben, a móroktól való felszabaditása után, a Katolikus Királyok által életre hívott Miasszonyunk templomát, mely bazilika alaprajzra, három hajóval épült.

De persze ilyen gyöngyszem mellett még út közben is meg kell állni néhány fotó erejéig.

A 33 méter magasan álló, különleges csempével borított torony tetejéről nem hiányzik a szélkakas sem.

És innen már a városka centruma felé igyekszünk, mert igencsak megéheztünk, s bízunk benne, hogy ott megfelelő válsztékot találunk étteremből, ételből.

A már ismerős csempéből készült térkép közepén a város főterét a Plaza de los Naranjos-t jelzik, s a tér csakugyan nagyvonalú, s a narancsfákon kívül zöldnövényekkel és virágokkal gazdagon szegélyezett területén élettől zsibongó, hivogató kerthelyiségek sorából a legnagyobbat választjuk, mert igen megtetszik nekünk.

Elindul a válogatás, de egyben mindannyian egyetértünk, hogy mindenképpen a már jól bevált gaspachoval kezdünk. De még így is meglepődünk, mert itt is egy kicsit másképpen készítik, s itt minden zöldség és piritott kenyér adalékot külön tányérkákon hoznak, magunk adhatjuk meg a végső összeállítást levesünknek, ki-ki gusztusa szerint.

Kicsit már fáradtan várjuk a következő fogást, ami inkább átmenet a tapas és a szendvics között, melyben a főszerepet az ízletes serrano sonka játssza, amely 2-3 éves, levegőn történő szárítás után nyeri el jellegzetes, zamatos lágy ízét.

Mögöttünk a haragos zöld gyümölcsök mintha inkább limére hajaznának, vagy éretlen citromra, de mindenképpen elkápráztatnak bennünket a harsogó zöldeken túl, a dísznövények hatalmas levél méretei.

Ezt a teret egyik végén lezáró, dekoratív, gótikus és reneszánsz elemeket vegyesen tartalmazó épületet tartják Marbella legöregebb házának, 1552.-ben épült, ez a kormányzó, vagy magisztrátus háza, melynek különleges dísze a kapu és erkély kőberakása, illetőleg az emeleti árkádos homlokzat.

S útunk során ismételten változik a hely arculata, most fehérre meszelt kis templom és házacskák során keresztül sétálunk.

 Aztán végül a modern szobor mellett visszaérkezünk a főútvonalra, melynek folytatásában az autóúton 20 km-re van Mijas, a szállásunk, ahonnan távolsági busszal jöttünk be Marbellára, s most az út túloldalán levő park mellől indul a visszafelé járat, oda igyekszünk.

De egy meglepetést még tartogat számunkra Marbella! Itt, a város közepén, a főútvonal mellett létesített hatalmas park nem akármilyen! Először is, mint egy bálterem, sárga márványszerű lapokkal van burkolva, s a növényzet benne olyan buja és hatalmas méretre nőtt, mintha egy dzsungelban járnál! Hihetetlen.

A Parque de la Alameda közepén hatalmas szökőkút, s mint itt minden, ez is körben, színes, mintás kerámiával kirakva.

A parkból a fenti csík utolsó képén látható lépcső egyenesen a Dali szobrokkal díszített Avenida del Marba fut bele, amellyel már az előző bejegyzésben találkoztunk.

A park egy másfajta dekorációs elemével búcsuzunk Marbellától, mely nem várt élménnyel gazdagított még ezen az utolsó teljes napunkon is Spanyolországban. Lényegében azt hittük egy fél nap alatt megjárjuk oda – vissza, a talán kicsit gazdagabb szuvenír boltokkal ellátott belvárosi korzóját, mint a mi üdülőfalunknál tapasztaltunk. Most viszont tudjuk, hogy nagy kár lett volna kihagyni, mert ez volt az a kicsi kis ékszerdoboz, ami magába olvasztott mindent, ami annyira tetszett itteni útjaink során, de kényelmesen bejárható tempó mellett, sok – sok nem várt csodával és egy jól eltöltött nap élményével ajándékozva meg minket.

Mindez, amit elmondtam Marbelláról, fokozottan érvényes egész Andalúziára.
Hatalmas élményt és egy teljesen új világ felfedezésének kalandját jelentette számomra, mely mély kötődést épített ki bennem minden iránt, ami spanyol vonatkozású.

Kicsi kis viszonzást találtam részemről abban, hogy mintegy hattyúdalomként még,
utolsó munkahelyemen száz akadállyal megküzdve, sikerült lebonyolítani egy egyszeri szállítást az El Corte Ingles hatalmas áruházláncban országosan rendezett magyar hetekre, tradicionális magyar termékeinkből.

S akinek mindez nem lenne elég a gyönyörű tájékról, itt a virtuális térben találkoztam 2012-ben valakivel, aki azon szerencsés honfitársaink közé tartozik, aki otthonának mondhatja a Costa del Sol csodás vidékét. Vele folytatható az utazás egész éven át, kamerájával betekintést nyújtva a mindennapokba, egy valóban hiteles, közeli képet adva az itt élők életéről:

http://www.costadelsolmagazin.com/

S így a végére még egy kis Gergely Ágnes döngicsélés záróakkordul:

Spanyolhon. Hangok közt moha.
Őseim forró lábnyoma.
Fülönfüggők közt tánc remeg.
Bika vagy költő, egyremegy.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Spanyolország, Utazás
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) Andalúz nyár – 22. Marbella, óváros bejegyzéshez

  1. Timea szerint:

    Nagyon köszönöm ezt a remek Andalúz összefoglalót! Meg kell hogy mondjam, több információt és érdekességet tudtam meg belőle, mint az útikönyveinkből, úgyhogy út közben is az innen kinyomtatott lapokat olvasgattuk! (Még az “Andalúz művészeti kalauz” bizonyult jónak és igazán informatívnak, a többinek csak a térképeit használtuk.)
    Mi is sokat utazunk, kirándulunk, s remek tippeket kapok a blogjából!
    Köszönettel és üdvözlettel:TImea

    • elismondom szerint:

      Köszönöm kedves sorait, bíztatásnak veszem. Én is gyarapodtam hozzászólásával, listámra tettem az “Andalúz művészeti kalauz” beszerzését !
      További élménydús utakat kívánok (mindannyiunknak), üdvözlettel.

  2. Péter szerint:

    Tovább nézegettem ezt a blogot és örömmel fedeztem fel benne Marbella-t Az óváros nekem is a kedvenceim közé tartozik, bár a gasztronómiai élmények nem kényeztettek el. A Narancsos tér egyik vendéglőjében ettem életem legrosszabb pizzáját.
    Bár ez egy kicsit rontotta a hangulatomat, de azért elrontani nem tudta. (Csak a hasamat.) Viszont a többi látnivaló kárpótolt a kellemetlen gyomortáji érzésért. Képeid láttán, talán érthető, hogyan írta felül a léleküdítő esztétikai élmény a hascsikarós gasztronómiait. Igen hangulatos képeket tettél a leírásodhoz, már vágyom is újra elmenni Marbella óvárosába. Szerintem aki még nem volt ott, ezen képek láttán felébred benne a vágy: “Csak meg kéne nézni ezt a várost valamikor”.
    Csak azt tudom mondani, aki megteheti, nézze meg!!!
    Köszönöm a fenti fényképes beszámolót.

    Üdvözlettel: Péter

    • elismondom szerint:

      Sajnálom a rossz gasztronómiai élményt, ez bárhol, bármikor megesik, de valóban nem ez adja benyomásaink érzelmi hátterét, hangszínét.( Legfeljebb irigykedünk kicsit a szomszéd asztalnál ülőre, aki a látszat szerint jobban választott 😉 ) Mi szerencsésen első étkezésünkkor belenyúltunk a gaspachoba – meg a tinto verano/ sangria variációkba – s az mindig élmény volt. Spanyolország általam látott minden szelete gyönyörű. Nálam egy ideje éppen Madrid és a Prado érik erősen a következő célállomások között.

  3. Csilla szerint:

    Mi júliusban készülünk Torremolinosba, es Andaluzia után olvasgatva találtam az oldalra. Igaza van az előttem szólónak, miszerint az ilyen tartalmas képekkel telitűzdelt személyes beszámoló többet ér bármely útikönyvnél. Gratulálok hozzá, sok hasznos informáciot tudtam meg belőle. Bizom benne, hogy fakultativ program keretében mi is eljutunk majd a legfontosabb helyekre. Marbellaval kapcsolatban lenne viszont egy kérdésem. Melyik távolsági busszal jutottak el Marbellaba, amelyiknek a belvárosban van a megállója közel az óvároshoz? Mert én csak a Malaga reptéri direktjáratról olvastam, de az Marbella központi pályaudvarára visz, ami viszont elég messznek tűnik az óvárostól. Amennyiben tud válaszolni, azt előre is köszönöm. Bloghoz mégegyszer gratulálok es élményekben gazdag utazásokat kivánok Önnek jövöben is! Csilla

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s