Utazás az Északi Középhegységben 08. – Sárospatak Református Kollégium

Különös hangzása van ennek a névnek mindenkinél, aki Magyarországon járt iskolába.
A „pataki diák” fogalom, mely sok magyar irodalom és történet órán hangzott el, nagyjaink életrajza ismertetése közben. Rákócziak, Kazinczyk, Bessenyei, Csokonai, Tompa Mihály, Kossuth, Szemere, Egressy Béni, Gárdonyi, gróf Andrássy Gyula, Trefort Ágoston, Móricz Zsigmond, Fáy András, Pósa Lajos ….

A pataki diák szó minőségi jelző volt, rangot adott odatartozni az 1531-ben alapított kollégiumhoz, melyben alsó- közép- és felső fokú oktatás épült egymásra, s a teológiai oktatás mellett a bölcsészet és a jog, majd a pedagógia és a gyakorlati képzés kapott hangsúlyt.

A magyar írók mint a klasszikus műveltség fellegvárát Bodrog-parti Athénnek nevezik; Csokonai a Múzsák székhelyének mondta.       Móricz Zsigmond valahol így emlékezett meg itt töltött éveiről:

Kutya nehéz volt ebben az időben a pataki kollégium. Jó iskola volt, szép iskola volt, nagy tekintélyű iskola volt, de nehéz iskola volt. Itt ugyanis a tanárok azt akarták, hogy a diák tudjon.”

Nekik, és az intézmény támogatóinak állítanak emléket a kollégiummal szemben elhelyezkedő Iskolakert szobrai.

Itt áll Lórántffy Zsuzsanna ( I. Rákóczi György felesége, -II. Rákóczi Ferenc dédnagyanyja ) egész alakos ülő bronzszobra is, ki férje halála után Sárospatakra tette át székhelyét.
A pataki kultúrális élet sokat köszönhet neki, hisz nagy adományokkal támogatta a kollégiumot, valamint ő hívatta a városba a neves cseh pedagógust,  Comeniust,  aki
1650-54 között oktatott itt, s ekkor írta úttörő jellegű kézikönyvét “Orbis sensualium pictus” (Látható világ)  címmel, a szemléltető oktatásról.

Ugyancsak az Iskolakertben található – a még ma is működő – tornacsarnok, az ország legrégebbi tornaterme, melyet korabeli szóval „testgyakorda” névvel illettek. A kollégium alsóbb osztályaiban a testgyakorlat már 1853-tól rendes tantárgy volt, amit az állam csak 1868-ban tett kötelezővé.

Klebelsberg Kunó miniszter támogatásával az angolszász orientáció központjává is formálódott az iskola, amikor 1931-ben felépült az Angol Internátus. Az angol nyelv és irodalom színvonalas oktatása és a sport megkülönböztetett figyelmet kapott.

S a Sárospataki Kollégiumot 2005. évben a Magyar Örökség és Európa Egyesület bírálóbizottsága a Magyar Örökség részévé nyilvánította.

Ezek után a képillusztrációim:

A kollégium utcai frontja, amivel szinte megegyezik az udvari is.

Az udvarra vezető boltozatos átjáró két oldala.

S néhány lírai, illetve korabeli kép az udvari frontról:

Valamint egy légi felvétel – természetesen, mint ahogy a korabeli, ez sem saját mű.

De azért tudok csatlakozni ehhez is, a kis, jobb oldalon látható rövid épület együttes, az ún. Berna sor – református templomra néző oldalán felvett belső park részletével.

A régi kollégium egyetlen korábbról megmaradt szárnya, ez az ún. Berna-sor, amely
1773-ban kapta barokk külsejét, s egyetlen épülete annak a korszaknak és stílusnak, amelyet protestáns kollégiumi barokknak nevezünk.
Ma tudományos gyűjtemény   otthona, s a Tiszáninneni  Református Egyházkerület egyházművészetét és iskolatörténetét
bemutató kiállítás tekinthető meg benne.

A múzeum anyagában az iskolai szemléltető oktatás olyan tárgyi eszközei találhatóak többek között, mint a “Museum Physicum”  1709-ből származó tárgyak szertára, laterna magica, a „régiségtár” 1800-tól kezdődően gyűjtött régészeti leletei, természetrajzi gyűjtemény, vagy 1726-ból éremgyűjtemény stb.
A múzeumi himzőműhelyi terítők 17. századi emlékek a  Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony udvarában működő hímzőiskolából. A nemes leányok itt megtanulhatták az “úrihímzés” öltéstechnikáját.

A kollégium udvarába betekintő református templomot 1781-ben, barokk stílusban építették, majd 1896-ban átalakították. Tornyának egyik harangja a Rákóczi-harang.
A háromemeletes templomba sajnos nem tudtunk bemenni, de találtam egy képet az igen impozáns belsejéről.

És így a végére hagytam a Kollégium leghíresebb intézményét, a déli szárnyban található Nagykönyvtárat. A könyvtár a kollégium alapításával egy időben kezdte meg működését, s a folyamatosan gyarapított gyűjtemény jelenleg több, mint 440 ezer darab könyvből, kéziratból áll. Különösen értékes teológiai, filozófiai, irodalmi, nyelvészeti, társadalomtudományi és történelemi témájú könyvek találhatók itt.  Régikönyv -gyűjteménye számos kuriózumot is tartalmaz, közöttük 1500-as évek előttről származó ún. ősnyomtatványokat. Bár profilja erősen humán jellegű, gyűjti a régi és új természettudományi szakirodalmat is. Szép szokássá vált, hogy a külföldön járt, korábban itt tanuló diákok könyveket adományoztak az alma mater könyvtárának, íly módon is frissült, növekedett a könyvállomány.

Nem kölcsönző könyvtár, de az olvasótermekben bármilyen könyvet ki lehet kérni, legyen az régi vagy új.

A jelenlegi gyönyörű teremkönyvtárat 1834-ben Pollack Mihály tervei alapján alakították ki. (Fényképezni nem lehetett, ezért nyújtom, amit találtam róla).

A teremkönyvtár sík mennyezetén Linzbauer József kassai mester festette meg a tudományok és a művészetek allegóriáját, a négyzetes táblákból szerkesztett, intarziás csillagos padozat pedig – a könyvespolcokkal együtt – Brenning Kristóf sátoraljaújhelyi asztalosmester és két segédje  munkáját dicséri.

S a könyvtár legújabb kori történetének 2006. év februárjában történt kiemelkedő eseménye volt annak a könyvgyűjtemény jelentős részének a visszaszolgáltatása, melyet a szovjet csapatok 1945-ben vittek magukkal.

Mi is volt az előzménye? 1938 szeptemberében a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tanácsára Budapestre szállították a könyvtár egy értékes részét, először a Nemzeti Múzeumban, majd két bankban helyezték el a köteteket. A Pesti  Hazai Első Takarékpénztár Egyesületnél elhelyezett 173 kötet került 1945-ben szovjet kézre, majd a Nyizsnyij Novgorod-i (Gorkij város) Lenin-könyvtárába. A könyvek közül a kilencvenes években a Nyizsnyij Novgorod-i könyvtárban az orosz – magyar restitúciós vegyes bizottság 146 kötetet azonosított, amelyből 136 kötet került visszaadásra (96 latin, 33 magyar,
6 német nyelvű, egyről hiányosak az információk), köztük 22 ősnyomtatvány. Így pl:

Caius Secundus Plinius: Natural historiarum libri XXXVII. (Velence, 1497). Ez a velencei ősnyomtatvány sokáig a középkori természettudományi ismeretek tárházaként szolgált, vagy a szintén velencei  Biblia Sacra (Velence, 1498). A visszaszolgáltatott könyvek között egyébként a legrégebbi 1404-ből származott.

További kuriózumok Luther Márton postillája (Basel, 1546), a Beteg lelkeknek való füves kertecske … melyet Balassi Bálint fordított németről magyarra (Krakkó, 1572),

vagy Jóban Amos Comenius: Primatae laborum scholisticorum in illustri Patakinö Gymnasio (Sárospatak, 1650-1651).
Néhány képet kimásoltam ezekről a szépségekről az orosz prezentációs anyagból:

És a könyvtárat bemutató vezető nyilatkozata szerint a visszaadott könyvek egyáltalán nem voltak – az elmúlt 60 év miatt – rossz állapotban, szemben a sajtóban itt-ott megjelent állításokkal.

Hát ez is egy siker story.

Még itt szerettem volna bemutatni az Iskolakertet, de már megint túl bő lére eresztettem a mesét, ezért inkább új folytatást írok.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Magyarország, Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s