Utazás az Északi Középhegységben 09. – Sárospatak várostörténet

Sárospatak már az őskorban is lakott volt. 1201-ben városi kiváltságokat kapott Imre királytól. A középkorban fontos kereskedelmi állomás (akkor még a közvetlenül szomszédos Lengyelország felé – hiszen a mai Szlovákia a Felvidék része volt!).

Várát I. Endre király építtette. Sárospatak katolikus szentet is adott az országnak és
a keresztény világnak. 1207-ben itt született II. Endre király lánya, Árpád-házi Szent Erzsébet.
Sárospatak Zsigmond királytól szabad királyi városi rangot kapott, Mátyás királytól pedig vásártartási jogot 1460-ban. 1575-ben nagy pestisjárvány pusztított a városban.

1521-ben már világi iskola működött Sárospatakon, ahol a középkori hét szabad művészetet tanították. A reformáció hatására és 1531-ben Perényi Péter földesúr anyagi támogatásával az iskola tovább fejlődött, megalapították a már legendássá vált Sárospataki Református Kollégiumot, ami az akkori Magyarország egyik legjelentősebb oktatási intézménye volt.  1566-ban magasabb oktatási fokra emelték: az alsó fokú képzés mellett, közép – és felsőfokú oktatás folyt, ezt egészítették ki az egyetemi tanulmányok, az ún. akadémiázás. A XVII. században a református kollégium legfőbb támogatói I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és felesége Lorántffy Zsuzsanna voltak. Az ő idejükben épült külön épület a könyvtárnak, akkor kezdte meg működését a Sárospataki nyomda.

Sárospatak várát több híres nemesi család is birtokolta, többek között a Pálócziak, akik utolsó sarja a mohácsi csatamezőn vész el, így a várat megszerzi Perényi Péter koronaőr, országnyi birtokok ura. A Perényi család kihalása után előbb a Királyi Kamara, majd
1573-tól a Dobó család lett a vár birtokosa (- s itt volt Balassi Bálint esküvője Dobó István lányával, Krisztinával). 1608-ban lett Patak ura Lorántffy Mihály. A vár életében a legjelentősebb fordulatot az 1616-os év hozta, amikor Lorántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György házassága következtében a Rákócziak fejedelmi központjává teszik, s ekkor kezdődött fénykora. Patak Lorántffy Zsuzsanna hozományaként lett a Rákócziak birtoka, összekötő híd a királyi Magyarország és Erdély között. I. Rákóczi Györgynek itt ajánlották fel az erdélyi fejedelemséget.

Sárospatak neve valósággal összeforrott a magyar történelemben oly fontos szerepet játszott Rákóczi családdal. Jeles tagjai születtek, nevelkedtek, házasodtak a nagyrészt általuk építtetett vár falai között. A Rákóczi – szabadságharc viszontagságai nem kímélték
a várost; hol a kurucok, hol a labancok birtokolták. 1708-ban itt tartották az utolsó kuruc országgyűlést. A város lakói aktív részt vállaltak az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharcban is.

A tokaji bortermő vidéken fekvő város 1871-ig mezőváros volt, majd nagyközséggé alakult.

A 20. század elejétől 1956-ig járási székhely, s több környező település hozzácsatolása után 1968-ban várossá  nyilvánították. A beolvasztott Végardó helység termálfürdője révén fürdővárossá is vált. Sárospatak megőrizte a középkori város úthálózatát és struktúráját,
s a történelmi város lakossága nem nagy, mindössze 13 ezer fő.

Tehát a városi sétánkat a helyi védettségű, közel 8 hektáros parkban (akkora, mint a Bánki tó!), az Iskolakertben folytatjuk.

A Kollégiummal szemben levő sarkán II. Rákóczi Ferenc szobra, ahonnan a kertbe lépve nyílegyenes fasor vezet keresztül, szobrok és sokszor botanikai különlegességek (a régi fűvészkert maradványai) között.

A kert magában foglalja a kollégium diákinternátusait, sportpályákat, s a már említett műemlék jellegű tornacsarnokot:

A fasor középső metszéspontján Kossuth szobor, de nagyon szép még Lorántffy Zsuzsanna, s az oszlopokon elhelyezett volt híres diákok büsztje is.

A város központjában, a Comeniusról elnevezett Tanítóképző Főiskola új, XX. század elején épült szárnya összetéveszthetetlenül magán viseli Lechner Ödön keze nyomát, mint ahogy a vele szemben álló  Művelődési ház Makovecz organikus stílusát hirdeti.

Én mondjuk, akármennyire kínlódtam se tudtam egy egységes képbe belefogni egyik épületet sem, ezért a Makovecz-féle Művelődés Házáról, a hozzáépült mozival, logojában a filmezés ikonikus alakjával Chaplinnel, kölcsön képeket mellékelek:

A Művelődési házat a világ tíz, 1983-ban átadott legszebb épülete közé sorolták, s ma Sárospatak emblematikus épületének tartják.

A ház előtt álló 8 méter magas oszloppáros tetején két ősi motívum ábrázolását tartalmazó körplasztika: a Csodaszarvas – lábai alatt az életfával, a másikat, az Égberagadás jelenetét egy avar-kori medallion lelet mintája ihlette.

A mai városkép sok helyütt hordozza Makovecz Imre munkája nyomát, a kultúrházon kívül több jelentős épületet tervezett. A Hild tér egyik épületének falát emléktábla díszíti, amely azt örökíti meg, hogy Sárospatak igényes építészeti átalakulásáért Hild János emlékérmet kapott. 

A vár és várkert, valamint az azt övező Bodrog folyónál adódó látvány tárgyalása előtt gyakorlatilag még egy épületet kell megemlítenem, ami nem kikerülhető, ez a Sárospataki Képtár épülete, amely a Vártemplommal szemben, a várba futó Szent Erzsébet út sarkán áll.

A képtár gyűjteményei elsősorban a 20. századi magyar művészet bizonyos korszakait reprezentálják, elsősorban a városhoz kötődő alkotók művein keresztül.

Az előtte álló szobor egy modern ellenpárja a vele sréhen szemben található, már bemutatott Szent Erzsébet lovascsoportjának.

Voltunk még a vár kazamatáiban található börtönpanoptikumban is,

de annak tanulságos bemutatásától az egyéb témák bősége miatt itt most eltekintek, esetleg egy más ízben tán nyílik még mód rá, valahol ezt is kivesézni. Azért néhány magáért beszélő képet beszúrok ide a végére.

Elképzelhető, hogy az alábbi szégyenkövek alapanyagát a közeli malomkő bányából nyerték.

A szégyenkő a középkori közösségi büntetés egyik fontos eszköze volt csakúgy, mint a pellengér, vagy a kaloda. Megszégyenítő eszközként használták azokkal a garázda személyekkel, vagy nem helyesen viselkedő hajadonokkal szemben, akik a közösség normáit megszegték. Vagy kikötötték őket ehhez, vagy (gondolom ennél azért kisebbeket) cipelniük kellett meghatározott ideig.

 A már említett malomkő bánya helyén egy tengerszem alakult ki.

A sárospataki Megyer – hegyi tengerszemre az egyik pincér hívta fel a figyelmünket,
és Sátoraljaújhely irányában a városból kihajtva bal kéz felől meg kellett volna látnunk
a jelző táblát. De mi nem láttuk meg. Már Sátoraljaújhelyen voltunk (mindössze 11 km), mikor beláttuk, hogy ezt elpasszoltuk. De olyan szép volt Sátoraljaújhely, hogy akkor ezt nem is bántuk.
Hát, én itthon találtam róla egy képet, és leírást, és bizony, ha újra arra járnánk, ki nem hagynám. Íme:

Hajdan itt bányászták a gabonaőrlők, érczúzók malomköveit. Az egykori bányaudvart mára csapadékvíz töltötte fel, és festői szépségű, állandó vizű tó keletkezett a helyén, melynek legnagyobb mélysége kb. 6 m, a sziklafalak helyenként 70 méterre magasodnak a víztükör fölé.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Magyarország, Utazás
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s