Utazás az Északi Középhegységben 11. – A sárospataki Rákóczi vár

Az utazás 09. fejezetében már adtam rövid áttekintést a sárospataki vár történetéből. Ahogy az idők múltak, és a tulajdonosok váltogatták egymást, úgy hagyta rajta a keze nyomát – a kor ízlése szerint – egy egy tulajdonos. Íly módon van Perényi szárny,
Lorántffy loggia, mely utóbbi a legkarakterisztikusabb és egyben a legszebb része ennek a várkastélynak. Napokban véletlenül bukkantam rá a neten – a fortepan csodálatos gyűjteményében – egy 1946-ból származó képre, ami bár felirat nélküli, de kétség nem fért hozzá, a Lorántffy loggiát és a várudvar egy részletét látom!

A vár különlegessége még, hogy szemben valamennyi Felvidéki várral, ez nem hegycsúcsra, hanem sík terepre, gyakorlatilag a középkori városmag délkeleti csücskébe épült.

Ahogy azt már szintén korábban, a maketton láthattuk, a bástyákkal tüzdelt védőfalak nem csak a várat, de az egész várnegyedet körülvették, ahová kintről – gyalog, vagy szekéren a Bodrog partra néző Vizi kapun lehetett bejönni.

A furcsa alakzatot formázó együttesből először a katonai/védelmi célokat is szolgáló lakótorony, majd az azt rombusz formában körülvevő palotaszárnyak épültek meg.
A reneszánsz lakótorony vagy belső vár az ún. Vörös torony, illetve a palota épületek is többszörös sánc és vizesárok rendszerrel voltak körülvéve, amit még a gondos műemléki helyreállítás sem tudott teljes egészében feltárni, mivel az idők folyamán különböző okokból pusztult az együttes. Így a csatákban, robbantások révén, illetve mint annyi vár esetén általános volt, a helyi lakosság elhordta köveit építkezésekre.
A Rákóczi szabadságharc után aztán csupa osztrák – német eredetű birtokosai voltak a várnak: Trautson, Bretzenheim és Windischgrätz családok.

Dohogott is ezen országjáró költőnk Petőfi eképpen:

Délután értem Patakra. Szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánai. Először is a várat néztem meg, mely hajdan Rákócziaké volt, most pedig valami Preczenheimé. A várból mentem a kollégiumba, telt poharak- és víg diákokhoz. Magam is hozzáláttam. Szükség is volt rá. Felejteni akartam, hogy magyar vagyok.” (Úti levelek – 1847)

Nos, ezeknek, az általa még rendesen kimondani sem kívánt Bretzenheimek idejében,
a 19. századi angol mintájú tájképi kert kialakításakor a sáncokat is elplanírozzák és feltöltik.

Az 1950-es években megkezdődött műemléki helyreállítás során Déthsy Mihály
a következő rekonstrukciós rajzot készíti a várról:

Amit nekünk alkalmunk volt idén megtekinteni, az egy nagyon szépen helyrehozott, minden feltárt töredéket is a falakba beépítő, számunkra a hazai későreneszánsz egyik legszebb fennmaradt emlékét bemutató épületegyüttes volt. A palotaszárnyban berendezett különböző időszakok stílusát megidéző szobák, a Rákóczi emlékeket gazdagon felsorakoztató és igen innovatív kiállítás és az iskolások okulását gazdagon támogató interaktív ötletek a múzeum és dolgozóinak kiemelkedő és odaadó munkáját dícsérik.

Előző esti csalódásunk rengeteg kellemes pillanattal oldódott, és mi is átadtuk magunkat a környezet varázsának:

Ez a várkapu melletti – ma a Múzsák templomaként ismert épület, az egykori trinitárius kolostornak adott helyet, akiket még II.Rákóczi Ferenc telepített le nálunk.

Mari mögött, az ápolt várkertben egy elég modern felfogású Rákóczi lovasszobor őrzi a vár bejáratát. Közben a Mari meg lefényképez a gyönyörű zárt körerkéllyel mögöttem. Alattam a várárokban békésen pávák csipegetnek a fűben.

Mari az egykori felvonóhíd helyén áll: De belépünk az udvarba is, és most megmutatom a körben feltáruló látványt.

(Már csak a nagyon kíváncsiaknak: a Lorántffy loggia előképe a Bethlenek ősi keresdi* várkastélyában Erdélyben látható- * = lásd *Megjegyzések almappa!)

Ugyanezek a szépséges szobordíszes boltívek belülről:

A Rákóczi szabadságharc ágyuját utánöntötték:

Az ágyuteraszt már férje halála után, Lorántffy Zsuzsanna alakíttatja ki.

Az udvarról a bástyás várfalöv bejárható szakaszára is ki lehet jutni.

És ha nem tévedek ez az épület sarkán kiugró erkély a Sub Rosa erkély, amely a kerek erkélyszobácska festett boltozatának stilizált zárókövét díszítő rózsáról kapta elnevezését. A Sub Rosa sarokerkélyt a hozzáfűződő történelmi esemény tette híressé: a hagyomány szerint ebben a szobácskában találkoztak a Wesselényi-féle főúri összeesküvés vezetői. Innen ered a név: A rózsa alatt, latinul Sub Rosa. A kifejezés sokáig a titkosság szinonimája volt.

(Az elégedetlen főurak célja egyébként az volt, hogy élve az Aranybulla ismert ellentállási záradékával, megkísérlik francia segítséggel helyreállítani az alkotmányos, független magyar királyságot.
Az volt a tervük, hogy felszólítják Lipótot az alkotmány megtartására s eredménytelenség esetén az Aranybullára való hivatkozással fegyverhez nyúlnak.
Végeredmény ismert: A bécsi kormány a törvény ellenére idegen bíróság előtt hűtlenségi perbe fogta és halálra ítélte a kezén levő főurakat.)

S ez a bástya elött a Bodrog partra lefutó park szemet gyönyörködtető látványa, amiből most csak ennyit mutatok be, mivel még két másik perspektívából sem bírtunk ellenállni a látványnak.

S egy kis ízelítő a kiállítás anyagából.

Igen jelentős gyűjteményt sorakoztat fel a Rákócziak dicső kora c. állandó kiállítás. Köztük olyan ereklyéket is, mint a Rákóczi által 1703 tavaszán az Esze Tamás által toborzott elkeseredett tiszaháti parasztságnak küldött zászló, amely kibontása mintegy nyitányul szolgált a szabadságharchoz. A piros – fehér csíkozású zászlóba Rákóczi a következő jelmondatot szövette:
Cum Deo pro patria et libertate” (Istennel a hazáért és szabadságért).
Ehhez illusztrációként sajnos csak egy másik zászlaját tudok ide csatolni, amin egy másik jelmondata „Iustam causam Deus non derelinquet”olvasható, melynek jelentése:
Az igaz ügyet nem hagyja el az Isten.

Ami még Rákóczi zászlaja alapján kikivánkozik, az az ún. árpádsávos minta eredete.

Az árpádsávok a legelterjedtebb történettudományi feltevés szerint ibériai mintát követnek: eszerint Imre király (1196-1204) aragóniai feleségének függőleges osztású
vörös – arany pajzsmezőjének magyar párjaként választotta a vízszintes
vörös – ezüst sávokat. A vörös – ezüst sávozott pajzsmező először az ő egyik 1202. évi oklevelének arany függőpecsétjén (bulláján), a hátlapon szerepel. Először az 1270-es évekből, V. István korából van bizonyíték arra, hogy zászlón is szerepeltek az árpádsávok.

Az Árpád-ház kihalása után az Anjou-házbeli királyok a jogfolytonosság és a – leányági – Árpád-házi örökösödés hangsúlyozására egyesítették liliomos jelképüket a sávossal.
Erre ékes példa az Óbudai múzeum anyagában kiállított, nemrégen fellelt Anjou kori trón mögötti kárpit, melynek vörös – ezüst csíkja fölött elszórva a kék Anjou liliomok láthatóak.

Ezek után újra Rákóczi fenti zászlain tűnnek fel az árpádsávok, majd a 19. század végén heraldikusok emelik be ezt a motívumot az ország kiscímerébe.

De térjünk vissza a várhoz. A Vörös torony házi kápolnája, Szt. Erzsébettel az oltárképen. 

S ezek már a Vörös torony robosztus falai (és alacsony ajtónyílásai):

S ez pedig már a Vörös torony Öregpalotájának főuri terme.
Középen a “Nagyságos Fejedelem ” II. Rákóczi Ferenc jelképes trónjával, utalva az itt összehívott 1708-as országgyűlésre. Ez volt a szabadságharc utolsó, de egyik legjelentősebb országgyűlése. Itt tette meg II. Rákóczi Ferenc sokat emlegetett javaslatát a katonaállítás sikerének érdekében: bárki, aki a jobbágyok közül fegyvert fog és áldozatot hoz a hazáért, az szabaduljon fel a földesúri joghatóság alól, ezeket a katonákat letelepítik és megkapják
a hajdúvárosok kiváltságait. Sajnos ezzel azonban már elkésett.

1708 meghatározó esztendeje volt a szabadságharcnak. A nemzetközi remények, ill. a katonai kapcsolat a spanyol örökösödési háborúban érintett országokkal a trencséni csatavesztéssel szertefoszlottak. Ugyanakkor a háborúban kimerült, pestissel sújtott ország egyre kevésbé volt képes biztosítani a hadviselés feltételeit. Heister császári generális elfoglalta a bányavárosokat, Ocskay átállt a császári oldalra. Bezerédj brigadérost árulás vádjával letartóztatták. A bomlás jelei láthatóvá váltak a seregben, a nemesség egyre inkább elfordult, a parasztság közömbössé vált.

És innen még felbaktatunk az ötemeletes torony bástyájára, amelyet utólag, ágyuállások céljára építettek hozzá. Mi itt már csak a kilátást élvezzük, de azt minden részletében.

A kertbe:

A kőablakon át:

És a palotaszárny hátsó oldalára:

És körbejárjuk az összes kiszögellést:

És itt jönnek azok a bizonyos más perspektívából megörökített park részletek. De ne tessék szem elől téveszteni a háttérben a Zempléni hegység és Hegyalja gyönyörű lankáit sem!

És ez már a Vizi kapu belső oldala:

A városfal tetején új élet sarjad.

És mindezt megnézzük a Bodrogon átívelő hídról is.

Magával ragadó.

Másokat is megihletett már ez a  táj. Franz Jaschke festménye 1821-ből való.

De a Nemzeti Bank is ezt a képet alkalmazza az 500 Ft-os bankjegyen (melynek a másik oldalán természetesen II. Rákóczi Ferenc arcképe található!).

S végezetül, két esti képpel búcsúzom.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Magyarország, Történelem, Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Kőszegi hitviták | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s