Utazás az Északi Középhegységben 14. – Rákóczi ifjú kora

Az utazás kapcsán óhatatlanul már eddig is több szálon érintettük Rákóczi életét, amelynek kalandos részleteire ezúton szeretnék kitérni, mielőtt az egyes városokban újra feltárjuk lába nyomát.

Rákóczi életútját 12 éves koránál (1688) hagytuk abba, amikor a császári önkény Bécsbe hozatja őket, ahol anyjától és nővérétől durván elválasztják. Anyjával csak negyvenhét évvel később haló poraikban találkoztak újra, amikor török földön végső akarata szerint Rákóczi tetemét anyja mellé helyezik. Mind a gyermekét vesztett anya, mind az örökre anyátlanná lett fiú, élete utolsó percéig a legnagyobb szeretettel emlékezett vissza
a másikra. Rákóczi visszaemlékezéseiben az ő “dicső” anyjáról  szóhasználattal ír.

A gyámjául kijelölt gróf Kollonich Lipót bíbornok, I. Lipót legeszesebb és legtekintélyesebb államférfia, Macchiavelli – iskola kitűnő tanítványa volt, aki céltudatossága mellett bőséges tehetséggel is megáldatott. A nagy államférfi osztatlan népszerűtlenségnek örvendett a magyar körök előtt. Közismert mondása, amely szerint ő Magyarországot először rabbá, koldussá, majd katolikussá és németté kívánja tenni, jellemzik politikai felfogását, beállítottságát. Lipót nem bízhatta határozottabb kezekre a veszedelmes családi hagyományokkal terhelt Rákóczi gyerekeket, akikből lélektelen dresszúrával próbálták kiírtani írmagostul a hazafiságot, a rebellis szellemet, hogy garantáltan magyarellenes, engedelmes alattvalót, császári hivatalnokot faragjanak belőlük.

Míg anyja és nővére Bécsben maradt – anyjának idővel engedélyezték, hogy átköltözzön az Orsolyák kolostorába, hogy legalább lányával együtt lehessen – Ferencet a negyedik napon elvitték a csehországi Neuhaus (Jindřichův Hradec) jezsuita kolostorába.

Neuhaus _ II. Rákóczi F. neveltetési helye

A rideg, szeretet nélküli környezetben, a lélektelen bánásmód mellett az is megviselte, hogy nem bántak vele rangjához illően. Csak grófnak szólították, “engemet grófok szolgáltak”- mondta önérzetesen. Egyik elfogulatlan jezsuita tanára az alábbiakat jegyezte fel naplójába:

„…Egész valójában semmi középszerű nincs. Szavai, járása, magatartása mind méltóságteljesek,  fejedelemhez méltóak, minden kevélység nélkül; amilyen nemes, olyan emberséges, jóllehet tekintélyét mindig megőrzi.” Egy másik tanítója szerint: „Ez a kis hős méltó a részvétre és szeretetre.”

Az elmondottakon kívül alig tudunk valamit Rákóczi gimnáziumi éveiről, amelyeket már tizennégy és fél éves korában befejezett, s 1690 augusztusában már a Prágai Egyetemen tanul, szintén a jezsuiták felügyelete alatt. Az állandó latin nyelvhasználat miatt a magyar nyelvből lassan kijött, nyelvismerete jelentősen romlott. A jezsuiták felügyelete és irányítása alatt eltöltött öt esztendő alatt holt betűket, lélektelen ismereteket igyekeztek közölni véle s hajlamát természete ellenére a kegyeskedés felé igyekeztek fordítani,
de komoly jellem – és erkölcsnevelésben nem volt része.
Jó úton járt afelé, hogy végleg elvesszen a magyarság számára. A dolognak mégis volt annyi értelme, hogy tudásban, műveltségben, nyelvismeretben gyarapodott, horizontja tágult, s ezt később is mindig hasznosította.
Nevelése hibájaként azonban élete nagy pillanataiban is megmaradt az, hogy alaptermészete a zárkózottság, tartózkodás volt; a mostoha évek alatt beleoltott lelki gátlásokat soha nem tudta leküzdeni. Idősebb korában ezt a vallásosságon keresztül oldja, ahogy emlékiratait is a Mennybeli Atyához intézi.

1691-ben és 92-ben Rákóczi családjában jelentős események történtek.
1691 június 24-én Juliánna Kollonich tudta nélkül nőül ment a már meglehetősen koros gróf Aspremont-Reckheim Nándor Norbert császári altábornagyhoz. A házasságkötés romantikus körülmények közt jött létre s még azután is sok bonyodalommal járt.
A jezsuitáktól kikerülő, majd hamarosan nővére bécsi, Himmelpfort utcai palotájába beköltöző Rákóczi Ferenc, egy életre szóló barátot és támogatót talált ott sógora személyében.
Zrínyi Ilona 1692 január 20-án elhagyta Bécset, négy hónappal később, május 13-án Magyarországot. Követte férjét Kisázsiába, ahol 1703 február 18.-án halt meg, anélkül, hogy tanúja lehetett volna fia dicsőséges harcának, aki méltányosan őseihez, azok nyomdokaiba lépett.

Rákóczi, kikerülve a jezsuiták keze alól, Bécsben igen szertelen és könnyelmű életmódba kezdett. Élete a bécsi főúri életmódhoz igazodott. Későn kelt, hogy az éjszakai ébrenlétet pótolja. A nagy ebéd után kártyázott. Este színielőadást nézett s utána vacsoráig megint kártyázott. Főleg a kártyázásra annyira rászokott, hogy gyakran egész éjszakákat töltött el kártyázás közben. Bécsben különben maga Lipót császár mutatott példát a kártyaszenvedélyre.
A bécsi életnek aztán a császár – király adott egy évre új irányt. A császár tudomására hozta, hogy szükséges, hogy Itáliába menjen és annak ismeretlen tájain tanulja meg
a rangjához illő foglalkozást. (Az előírt út hátterében is intrika állt, amellyel megakadályozták házassági szándékát Magdolna hessen-darmstadti hercegnővel.)

1693 áprilisában aztán Rákóczi elindult olaszországi útjára sógora, Aspremont Frigyes máltai lovag kísértében. Rákóczi az Aspremontok egyik címét vette fel álnévül s báró Borsheim néven utazott.
Április 28-án Velencébe érkezett.

Canaletto: Il ritorno del Bucintoro nel Molo il giorno dell'Ascensione.

Canaletto: Il ritorno del Bucintoro nel Molo il giorno dell’Ascensione.

Két hetet időzött itt, majd Ferrarán, Bolognán át Firenzébe ment át.
Sógora bemutatta őt Medici III. Cosimo toscanai fejedelemnek is.
A tizennyolcadik évébe kerülő ifjú itteni életrendje a következő volt. Reggel kilovagolt.
A délelőtt vívó – és táncleckékkel telt el, s ha maradt idő, akkor kártyázással. A délutánt és az estét rendszerint kártyázással töltötte, amely már-már leküzdhetetlen szenvedélyévé vált.
Három hónapi firenzei tartózkodás után, Pisát és Livornót tekintette meg, majd nyugatra fordult s Massán és Carrarán át Genovába ment.

Szörnyű borzalommal töltött el” emlékezett utóbb vissza “jobbkéz felől a magasból lecsüngő sziklák, balkéz felől a völgyek és a tenger mélységeinek látása.”

XII.Ince pápa

XII.Ince pápa

Genova után Torinón, Milánón, Pármán és Modenán, Bolognán át az Adria partjain haladva Loretóba, majd Sirolóba utazott. Innen Rómába indult. Rómában minden nap misét hallgatott. Megjelent kihallgatáson XII. Incze pápánál is, aki őt két kis ládában szentek ereklyéjével ajándékozta meg.

Később azonban nemcsak az ereklyék kallódtak el, hanem még a szentek nevére sem tudott Rákóczi visszaemlékezni.
Nyolc hónapi római tartózkodás után lement Nápolyba.

Nápolyból Gaetába rándult, majd Rómán keresztül vissza Velencébe, ahol a híres farsangi ünnepségeket akarta megtekinteni.

Ekkor már 1694-et írtak.
Időközben Juliánnának sikerült elérnie, hogy Lipót császár idő előtt felszabadította Ferencet a gyámság alól. A hírre a lehető legnagyobb sietséggel visszaindult Bécsbe a még úttalan, kietlen és veszélyes Semmeringi hágón. Éjnek idején, zuhogó záporban, vak sötétségben kelt át.
Kollonich dühe nem ismert határt. Mikor a bíróság felszólította, hogy Rákóczi öt évi jövedelmét és ingóságait adja vissza, annak megtagadására minden ürügyet felhasznált.
Szerencsére az előrelátó Zrínyi Ilona, jóelőre gondoskodott róla, hogy a vagyoni vonatkozású oklevelek gyerekei rendelkezésére álljanak, s így a Rákóczi árvák visszakapták, – mégha erősen lepusztítva, kifosztva is – örökösi jussukat.
Ezzel a tizenhét éves Rákóczi visszanyerte jószágait, vagyona romjain való rendelkezését.
A vagyonnal azonban eleinte igen tékozlóan bánt, Bécsben adósságot adósságra halmozott. Növérével korábban megkezdett pereskedést a birtokok fölött beszüntette, és megegyeztek azok egyformán történő elosztásában.

Ezt követően elindul érett fővel első magyarországi látogatására, melyről később így számol be:

A tél végének és a tavasznak multával örökös jószágaim meglátogatására sógorommal Magyarországba, hazámba mentem, ahol a nép valóban nagy, de a németektől való félelem miatt igen leplezett tetszésnyilvánítással fogadott. De mindjárt megérkezésem után egészen elijedve csudálkoztak anyanyelvem elfelejtésén, idegen viseletemen és szokásaimon s azt hitték, hogy mindez a nemzet megvetéséből származik. Ekközben Bécs…nem bízott bennem. Ezért veszedelmesnek véltem hazámban hosszasan időzni s csak úgy futtában jártam be a tisztjeimnek részint rosszakarata, részint hanyagsága következtében sivatag pusztává lett és elnéptelenedett birtokaimat s négy hónap múlva visszatértem az udvarhoz.”

Nagysárosi kastély, 1906

Ezen út során, május végén a nagysárosi kastélyba mentek, mert Rákóczi, akit a királyi dekrétum nemcsak nagykorúsított, de ősei jogaiba is iktatott, el akarta foglalni Sáros megye örökös főispáni székét. 1694 június harmadikán zajlott le Sáros megye ezen nevezetes közgyűlése, amelyen gr. Erdődy György –  nagynénje, Rákóczi Erzsébet férje – letette közel tíz éve viselt ráruházott tisztét, s bemutatta
a tizennyolc éves Rákóczit, mint a megye valóságos és örökös főispánját.

Rákóczi a beiktató levél felolvasása után esküt tett a megye statutumainak megtartására.

Már útközben  szóba került Rákóczi házassága. Aspremont hozta elő a dolgot.

Előadta, hogy házamnak, amelynek az osztrák ház esküdt ellenese, én vagyok az utolsó sarja, és ameddig nőtlen maradok, az mindég abban a véleményben lesz, hogy én ellene áskálódom. …. de maga a császár fog nekem annak idején menyasszonyt választani, kit visszautasítani nem lesz tanácsos, viszont elfogadni talán terhes lesz.”

Bécsbe visszatérve, megvette sógoráék Himmelpfort-utcai palotáját, azok pedig az egyik özvegy sógornőhöz költöztek. Mindez már a reménybeli közeli házasság előkészítése volt.

És a kellő pillanatban megfelelő menyasszonyjelölt is jelentkezett. Az ajánlott jelölt, Mária Amália Sarolta, hessen – rheinfelsi hercegnő 1679 március 8-án született, tehát alig múlt 15 éves, s a család egyik ősanyja magyarországi Szent Erzsébet, Árpád-házi II. Endre leánya volt. (Családfájukon Hesseni Móric fejedelem, IV. Lajos thüringiai őrgróf és magyarországi Szt. Erzsébet 12.-ízbeli egyenes leszármazottja.- Érdekes véletlen, hogy ő nagy nyelvtehetség volt. Többek között tudott magyarul is, és Szenczi Molnár Albert, amikor 1608-ban kiadta a Károlyi fordította magyar szentírás általa jobbított második kiadását, azt Móric hesseni fejedelemnek ajánlotta.)

Különben a családnak igen kitűnő rokoni összeköttetései voltak, ennek szemléltetésére csak a királyi ágakat emelném ki: kiszemelt menyasszonyának másod – unokatestvére (Erzsébet Sarolta =Lisolette), sógornője volt XIV. Lajosnak. Tehát Rákóczi gyermekei ezen házasság révén harmad – unokatestvérek lettek a francia régens herceggel. A menyasszony atyai nagynénje, Zsófia – Ernő hannoveri fejedelemnek volt a felesége s mint ilyen, édesanyja volt I. György angol királynak, az angol hannoveri dinasztia megalapítójának.
A feleség tehát nemcsak régi uralkodóhercegi családból való hercegnő volt, de közeli rokonságban volt az angol és a francia királyi házzal is.
Kétségtelen volt, hogy az udvar nem venné szívesen házassági tervét, ezért Rákóczi azt nem jelentette be, s kitalált ürüggyel sógora kíséretében 1694 augusztusának első felében elindult a Rajna mellé.

A fiatal, törékeny és betegsége révén bizonnyal légies megjelenésű kislány komolyan megtetszett Rákóczinak. Szeptember 25-én kötötték meg a házassági szerződést, amelyet
a vőlegényen és a menyasszonyon kívül, a leány szülei és Aspremont írtak alá. Már másnap megtörtént esküvő a kölni székesegyházban. A menyasszony csak a tizenhatodik, a vőlegény pedig a tizenkilencedik évében volt.

David Richter festménye

David Richter festménye

A házasságból 3 gyermek született:

Lipót (1696. május 28. – 1699. szeptember)
József (1700. augusztus 17. – 1738. november 10.)
György (1701. augusztus 8. – 1756. június 22.)

Míg feleségének 30, addig neki 80 főnyi szolgálattevő udvara volt s közös testőrségük 44 főből állott. Mintegy 150 – 160 fő tartása, fizetése és ruházása terhelte csak udvartartás címén, már a kezdet – kezdetén, az uradalmukat.

Rákóczi egyenetlen és kiegyensúlyozatlan gyermekkora és ifjúsága ezzel lezárult. Ez volt az a kalandos út, melyen  az üres, léha és komolyabb cél nélküli legényéleten a házasságig küzdötte át magát. Az elkövetkező 6 – 8 éves életszakasz kiformálták azt a Rákóczit, aki mint a császári Magyarország leggazdagabb földesura, mint a hessen – rheinfelsi hercegnő férje, mint örökös főispán, Magyarországra visszaköltözve, a saját lábára állítva, akarva, nem akarva bekerült a magyar társadalmi életbe, a közéletbe és aztán a politikába is.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Történelem
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: A második nap – Jindrichuv Hradec (Neuhaus) | delcseh

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s