Utazás az Északi Középhegységben 15. – Rákóczi útja a szabadságharcig

1694 decemberének közepén feleségével együtt, alig két heti bécsi tartózkodás után, magyarországi jószágaira indult.
Itt bizony éveken át súlyos gondot jelentett számára anyagi egyensúlyának biztosítása,
s birtokainak újra való berendezése. A császár – király ugyanis leromboltatta Rákóczi várainak egy részét (Ecsed, Patak, Ónod).
Rákóczit mélyen sértette ősi várainak barbár lerombolása, de ugyanakkor fennálló váraiban sem érezte magát jól az ott állandóan állomásozó német katonaság miatt.
Úgy érezte figyelik, s emiatt nem is maradtak sokáig egy helyen. Állandó vándorlásban volt birtokai között. Sokat vadászik, ami később is szenvedélye maradt.
1696 -ban felesége anyai örömök előtt állt. Május 28-án megszületik a fiúörökös, aki azonban majd 4 évesen meghal.

1697. év sok eseménnyel hat életére.
1696-ben hesseni Károly herceg éppen megszületett első unokája meglátogatásakor a bécsi látogatást még arra is felhasználta, hogy lendítsen veje birodalmi hercegi címének elnyerésén. (Az udvar Rákóczit következetesen grófnak szólította. Rákóczinak az örökös fejedelmi s közelebbről római szent birodalmi fejedelmi címre két oldalról is jogcíme volt, a Báthori és Rákóczi ágról is. Ezért szorgalmazta azt már 1681-ben Zrínyi Ilona, de az udvar folyamatosan elzárkózott a kérés teljesítése elől. Maga Rákóczi azonban nem tántorodott el s hangoztatta, hogy a címhez, amelyhez joga van, szigorúan ragaszkodik.
Az udvar pedig korántsem kívánva Rákóczi tekintélyét még a cím megadásával is fokozni.)
Az após fellépése végre részben sikerrel járt, mert 1697. legelején az udvar oklevélben engedélyezte a fejedelmi címet és rangot Rákóczinak. A gyermekeire, utódaira azonban mégsem engedélyeztetett a cím.

gr. Bercsényi Miklós

Kevéssel utóbb (1697. elején) ismerkedett meg gróf
Bercsényi Miklóssal, az unghi főispánnal, aki épp ekkor lett
Felső – Magyarország tartományi főbiztosa. Bizalmas barátság alakul ki az alig huszonnégy éves Rákóczi és a tizennégy évvel idősebb Bercsényi közt.

Bercsényi a maga éles eszével, nyugtalanságával, nagyvonalú tervező készségével, ellentmondást nem szerető lényével, mindenképpen alkalmas volt erre a szerepre a kis önbizalmú, zárkózott, érzékeny lelkű Rákóczi mellett. Bercsényi  elhatározó jelentőségű befolyása nem máról holnapra ismertette meg Rákóczival az ország közhangulatát, évek kellettek még ekkor ehhez. (Később, a harcok során Rákóczi egyik legfontosabb hadvezére és diplomatája lett, egyben a fejedelem legfőbb tanácsadója.)

1697. július 1.-jén Thököly bujdosó kurucai a közhangulatot felhasználva éppen Rákóczi birtokán, a Hegyalján támasztottak zendülést. Meglepték és elfoglalták Tokaj, Patak és Újhely várát, és Rákóczit akarták megnyerni vezérüknek. Ő azonban kitért a szervezetlen, parasztlázadás-szerű mozgalom elől. Sietve távozott Bécsbe, ahol az udvar előtt megpróbálta tisztázni magát a gyanú alól.

Az ekkor megindult eseménysor volt az, amely meggyőzte arról, hogy bármily óvatossággal is kerüli el azt, hogy a nemzettel legkisebb belső kapcsolatba is kerüljön,
azért a bécsi udvar bizalmatlanságát soha leküzdeni nem fogja. Élete igazi osztályos társának ekkor kezdte érezni nejét azokban az ideges és nehéz bécsi napokban, amikor ellenségeivel szemben életéért és vagyonáért küzdött. Egyre jobban rádöbbent arra, hogy milyen állandó vadászat folyt és folyik ellene, s hogy sem birtokain, sem Bécsben nincs biztonságban.

Családja jövőjéért való aggódása is mindjobban megkomolyították:

Meg kellett győződnöm lelkemben, hogy a fentnevezett udvar politikájának titkos tervében elvégzett dolog az én tönkretételem és házamnak Magyarországból való gyökeres kiirtása.”

Azonban ettől az időtől kezdve egyre jobban figyelt az eseményekre, s az ország nyomorúságait is egyre jobban átérezte. Látja, az ország törvényeinek roncsolása, szétszaggatása folyik, a király az első törvényszegő, s egyévi osztrák sarcolás felér ötvenévi török adóztatással.

Az igazság valósággal számkivettetett.”

 A hegyaljai felkelés elől még elmenekül, de fokozatosan megérlelődik benne az elhatározás, hogy valamit tennie kell a haza sorsának megváltoztatása érdekében.
Már 1699-ben közölte Rákóczi Bercsényivel, hogy tervei vannak az ország bajainak és nyomorúságainak orvoslására.  Az országban nem volt pénz, sem felhasználható hadi készség. Reménytelen volt a külpolitikai helyzet is. Rájött, hogy neki kell kezdeményeznie.

Rákóczi József herceg

1700. augusztus 17-én Bécsben megszületik Rákóczi második fia, akit keresztapja, a Rákóczinál két évvel fiatalabb I. József király után Józsefnek kereszteltek. (Lipót császár – király Józsefet már 1687-ben utódjává koronáztatta s bár ekkor még Lipót élt, Józsefet királynak tekintették.)
A három hónapos csecsemőt aztán dajkáira és egy udvarhölgyre bízva Bécsben hagyták. Később mindkét életben maradt fiát az udvar ugyanúgy elzárja tőlük, mint ahogy az velük történt.

Közben a levegőben lógott Spanyol Királyság trónjának megüresedése, ahol az utolsó spanyol Habsburg, a beteges
II. Károly király uralkodott. Ez a probléma már jóval előbb foglalkoztatta az európai uralkodó házakat, s a Bourbon–Habsburg ellentét kiéleződésére már csak a megüresedő spanyol trónért folytatott versengés (spanyol örökösödési háború) okán is számítani lehetett. Előre látható volt Ausztria és Franciaország szembe kerülése.

Rákóczi érzékelte a várható diplomáciai bonyodalmakat, és Bécsből hazatérve megtanácskozta az ügyet Bercsényivel, s megállapodtak, hogy a francia király támogatását kéri a benne régóta érlelődő harchoz, hazája felszabadításához. Az adott szituációban ugyanis Ausztriával, mint közös ellenséggel szemben természetes szövetségként adódott Franciaország. Egy mondat a levélből az ország helyzetének leírásáról:

Annyit mondok csupán, hogy az egység éppoly szoros közöttünk, mint amilyen általános az elégedetlenség;

Ezen tárgyú levelek 1700. november 1. és 1701. február 11. közötti dátumozással születtek. Egyszerű véletlen folytán Rákóczi épp azon a napon (november 1.-én) írja meg e nevezetes első levelét, amely napon a spanyol király meghalt.

A francia udvarhoz intézett levelek továbbítását egy Longueval Ferenc József nevű, belga származású, császári kapitányra bízza, aki azonban kiszolgáltatja azokat Bécsnek. A már régen gyanakodó császári udvar ezt az alkalmat kitűnőnek tartotta arra, hogy a veszélyes Rákóczi-házzal egyszer és mindenkorra leszámoljon. Rákóczit (és több társát) 1701. április 18.-án letartóztatja, s a Bécsújhelyi börtönbe szállítja.

Benczúr Gyula-II. Rákóczi Ferenc elfogatása a nagysárosi várban

A vizsgálat során kiderült, hogy az ítélet (éppúgy, mint annak idején nagyapja, Zrínyi Péter esetén) csak halálos lehet. Rákóczit felesége a börtönparancsnok, Gottfried Lehmann kapitány (akit eztán szörnyen megkínoznak és felnégyelik) segítségével 1701. november 7.-én éjjel megszökteti a bécsújhelyi börtönből.

Lengyelországban talál menedéket. A már előbb Lengyelországba menekült Bercsényi Miklóssal együtt széleskörű diplomáciai tevékenységbe kezdett.

Itthon eközben elfogatóparancsot adtak ki ellene, s a fejére tízezer forint vérdíjat tűztek.

Elsősorban Franciaország támogatását akarják megnyerni. A francia király ekkor fogadja el unokája számára a spanyol trónt s ezzel kirobbantja a spanyol örökösödési háborút, amelyben nemcsak Ausztriával, hanem Angliával és Hollandiával is szembetalálja magát. XIV. Lajos nem ígér és nem ad megfelelő segítséget, Rákóczi azonban, a jobbágyok kérésének eleget téve, mégis elhatározza, hogy megkezdi a Habsburgok elleni függetlenségi harcot.

A spanyol örökösödési háború miatt elvezényelték Magyarországról a császári csapatok nagy részét. A Tiszaháton új, kurucok vezette felkelés kezdődött és vezért keresve nem is gondolhattak másra, csakis Rákóczira, s felkérték vezetőjüknek. Ő elérkezettnek látta az időt és 1703. május 6-án kelt kiáltványában Magyarország minden nemes és nemtelen lakosát harcba szólította a Habsburgok ellen.

Az események már érlelték a jövendőt, hogy egy olyan széles alapú nemzeti mozgalommá fejlődjék ki, amilyenre nem volt még példa.

A tiszahátiak május végén kibontják a zászlót, s Rákóczi 1703. június 16-án csekély kísérettel (Vereckénél) átlépi a magyar határt.

Rákóczi találkozása Esze Tamással és a talpasokkal

Rákóczi vállalkozása vakmerő volt. Anyagi eszköze nem volt, akik várták, a szabadságharc leendő magyar nemzeti hadseregének magja, ötezer fegyveres helyett, legfeljebb ötszáz ember. Alig volt kétszáznak rossz paraszti puskája s csak ötven volt köztük lovas.
A többi bottal és kaszával volt felfegyverkezve.

A kis csapat kitörő örömmel köszönti Rákóczit, aki buzdító beszédet intézett hozzájuk, melyben kifejezte a haza iránti szeretetét és a hozzájuk való őszinte ragaszkodását.
Haza iránti szeretete nála nem üres frázis volt, de mint egész élete innen bizonyítja,
a legszentebb ügy, amire rátette életét, vagyonát, becsületét. A kurucai lelkesedve hallgatták. A beszéd után Rákóczi rögtön hozzáfogott a tömeg katonai megszervezéséhez.

A fiatal Rákóczi teljesen kibontakozott. Hadszervező, hadvezér, államférfi: államépítő nemzeti vezér lett belőle. Rákóczi zsenialitása rajzolódik ki az elkövetkező évek küzdelmeiben. Tragédiája – s országunk tragédiája – abban állt, hogy az általa vezetett sereg – sok okból – nem tudott megfelelni a kívánalmaknak, és a nemzetközi háttér, mint később annyiszor, úgy alakult, hogy a mi ügyünket háttérbe szorította.

Minden esetre  az első év rendkívüli dinamikája önmagáért beszél: Kis Albert áprilisban hetven talpassal indította el a mozgalmat, májusban hétszáz, júniusban hétezer, decemberben hetvenezer ember állt rendelkezésére. 1703. végére a kurucok elfoglalták
a Tiszántúlt, a Felvidéket és a Duna-Tisza közét.

1704. elején a harcok a Dunántúlon és a Felvidéken folytak. 1704-ben meghódol
a Dunántúl. Bécset egyszerre fenyegették a francia – bajor csapatok és a magyar felkelők.

Az utókor nevében Petőfi Sándor így szól hozzá:

„Hazánk szentje, szabadság vezére,
Sötét éjben fényes csillagunk,
Oh Rákóczi, kinek emlékére
Lángolunk és sírva fakadunk!”

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Történelem
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s