Utazás az Északi Középhegységben 16. – Szécsény ma és 1705-ben

Az 1640-es években egy Morvaországból vallásáért kiüldözött protestáns lelkész csodálatos égi jelenéseket lát: azokból megjövendöli az Ausztria-ház bukását s dicsőséget jövendölt a Rákóczi-háznak.
A történetet a híres Comenius rendezte sajtó alá, könyvének népszerűsége nem múlt el, hisz Bercsényi még 1712-ben is hivatkozgatott rá.

Az isteni gondviselés elküldött a puszta hazába” írja utóbb Rákóczi “hogy fegyverre és szabadságra kiáltó szózat legyek.”

A Rákóczi szabadságharc alatt szerepet játszó mintegy 200 vár közül csak 26 maradt meg mindvégig a császáriak kezén. Mi ezekből az északi várak útján jártunk:

Ezt a térképet még be lehetne népesíteni számtalan, ma már nem látható várral. Ilyen pl.
a szécsényi vár, amely az Ipoly-völgy szélén, a folyó hajdani teraszának peremén állt egykor. Építésének pontos ideje nem ismert, valószínűleg a tatárjárás után történik, amely majdan a 14. században épült ferences templomot és a kolostort is magába foglalja.
Ez utóbbi már a városi életforma csalhatatlan jele.

Nagyobb katonai jelentőségre a török hódoltság idején tesz, bár a török elfoglalja.
A 16. század második felében Disznóssy Ferenc várkapitány felgyújtatta. A külső tornyokkal, széles árkokkal és palánkkaI erősített várból csak falrészek, a kilátónak használt északnyugati sarokbástya és a 10 m átmérőjű, kör alakú északkeleti sarokbástya  maradt meg.

É-Ny-i sarokbástya

É-K-i sarokbástya

A középkori vár helyén a 18. században a Forgách család emeltette a napjainkban is látható barokk kastélyt, míg a városi védőműveket a polgárság bontotta le, akik a köveket a lakóházak építéséhez használta fel.
A körbástya mellett elhaladva már kíválóan látszik a kastélyt körül ölelő  nagykiterjedésű várkert gondozott területe.

S máris elérkeztünk a város leglátványosabb épületéhez, a barokk Forgách kastélyhoz, amely ma (Kubinyi Ferencről elnevezett) múzeum, Nógrád megye régészeti és történelmi emlékeivel termeiben.

A kastélyt a Forgách-család 1753-63 táján építteti meg. Az a Forgách család, melynek soraiból került ki  Forgách Simon a Rákóczi szabadságharc sok csatát megvívott tábornagya. Forgách Simon pályája is egy tipikus példája a szabadságharc alatti életutaknak. Ő, aki előkelő főúri család sarjaként Borsod megye főispánja, s a török elleni harcokban sikeres katonai pályát fut be, először II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem magyar huszárezredében, majd a császári- és királyi Pálffy ezredben alezredesként szolgál. A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor előbb a kurucok ellen harcolt, s a trónörökös,
I. József ifjúkori bizalmasa volt. 1704. március 20-án átszökött a kurucok táborába, amelynek okát bizonyos sérelmeivel adja, de mint már csak a rodostói bujdosásban Rákóczinak feltárja, igazából a Habsburg fél megbízásából, feladattal érkezett.
Aztán maradt…

Valószínűleg az ő javaslatára rendezik meg 1705. szeptemberében itt a nagy jelentőségű szécsényi országgyűlést, amelyet eredetileg a Rákos mezejére kívánt Rákóczi meghirdetni, azonban a harci események miatt ott mégsem lehetett azt megtartani.
A kuruc országgyűlés a romos vártól északra elterülő “Borjúpáston” ütötte fel annak idején sátortáborát, központjában az ország-sátorral, melyet körülvettek a nemesi rend, a városok és vármegyei küldöttek sátrai. A történelmi jelentőségű összejövetelen 6 püspök, 36 főúr, valamint 25 megye és szinte valamennyi város követei részt vettek.

Mi történt azonban közben, mióta Rákóczi Majténynál belépett az országba?
Bizony nagyon sok.

Bejött egy országba, ahol tulajdonképpen mindenki elégedetlen volt. A 150 év török hódoltság után a „felszabadulás” keserű gyümölcsöket hozott. A Lipót féle abszolutizmus rövid időn belül elviselhetetlenebbé vált mint a hosszú török iga.

A nemesek azon túl, hogy legfőbb kiváltságaiktól és alkotmányos jogaiktól, a szabad királyválasztástól, és az Aranybulla ellenállási záradékától megfosztották őket, még  vagyonukkal is kiszolgáltatott helyzetbe kerültek az Újszerzeményi Bizottsággal szemben. Ez a császári intézmény, mint a háborúban leigázott ellenféllel szemben szokás, földjeiket, házaikat/palotáikat egyszerűen a magáénak tekintve osztotta szét saját hívei között, vagy kebelezte be a kincstár javára. Ha bárki ezzel valamilyen módon szembeszállt, jött a koholt vádak szerinti megfélemlítés, kínvallatás, vérpad.

A császár minden korábban tett ígéretét, szerződését megszegte, semmibe vette a magyar nemzetet. A vitézi rendet szélnek eresztették váraikból, (amiket meg rendeletileg le is romboltak), s azok egzisztenciálisan ellehetetlenültek.

A szegénységet ha lehetett még jobban sanyargatni, megtették. Jöttek a rendkívüli adók,
az évi 12 nap ingyen közmunka (várrombolások kivitelezésénél) a jobbágyok földesuruknak legjobb dologidőben teljesítendő évi 40 napja mellé, a só vámjának olyan szintű megemelése, hogy már nem tudták megfizetni, az idegen katonaság élősködése, majd a kényszerbesorozások. Mindez a saját földesúrjaik és az egyháznak törlesztendő robot, dézsmák stb. mellett.

Így aztán az elnyomó gyűlölete még egy németellenes hangot is kapott és kiforrotta magát a függetlenség iránti vágyban.

A felkelők eleinte csak a parasztok és bujdosók soraiból kerültek ki, mert a nemesség még bizalmatlan volt, inkább egy parasztfelkelésnek hitték az elindult mozgalmat. Aztán amikor ez a szociális szál lefoszlott róla, teljesedett ki mindjobban egy egész nemzetet átfogó, egységes elszánássá, ahol még a nemzetiségi ellentétek sem játszhattak szerepet, mert a horvátok és rácok kivételével (ill. Erdélyben a szászok nagyobb részének a tartózkodása mellett) a kisebbségi népcsoportok is részt vettek benne.

Nagy megosztó erő volt még a vallás kérdése, mivel a szabadságharc mozgalmának legerősebb tömegtámasza az elégedetlen protestáns társadalom volt, szemben a többnyire katolikus érzületű nemességgel, főnemességgel. Rákóczi tudta, hogy XIV. Lajos és XI. Kelemen pápa nagyon rossznéven venné, ha szembehelyezkedne a katolikus érdekekkel, így igen ügyesen egyensúlyoz a különböző vallási csoportok között, és eléri, hogy ez nem okoz szakítást a nemzetben.

Ezen nehézségek leküzdése, illetve fokról fokra történő eloszlatása nehezedett Rákóczi vállára, a párhuzamosan futtatott nemzetközi diplomáciai tevékenységgel egyetemben, hogy ügyünket beintegrálja az Európai politika körébe.

Felismerte ugyanis, hogy a magyar szabadságharcnak csak addig van sikerre kilátása, amíg európai kérdés tud maradni.
Miközben természetesen elsőbbséget a harctéri tevékenység élvezett, amely a szabadságharc kibontakozásakor hatalmas lendülettel hódította meg magának az ország egyre nagyobb területeit, s a harcok váltakozó szerencsével jártak.

Mányoki -Rákóczi 1705

Rákóczi szívósan munkálkodik minden irányban. Kiemelkedő szervező és építő munkával nemcsak a szabadság ügyén, hanem egy jövővel bíró önálló ország felállításán is fáradozik folyamatosan, miközben egyik feladat megoldása hordja magában a következő felmerülését.

Szeretnék néhány konkrét példával is élni, hogy kézzel foghatóbbá váljék az általa elvégzett munka rendkívüli nagysága, különös tekintettel az erre rendelkezésére álló rövid időre.
S a rövid idő alatt nem csak az 1703. év júniusi zászló bontásától  a szécsényi országgyűlésig (1705 szept.12.- október 3.) eltelt időszakot értem, hanem a szabadságharc összesen 8 éve is hihetetlenül rövidnek tetszik, a véghezvitt vagy éppen csak elkezdett országépítéshez viszonyítva.

Én, miután hazajöttünk a mi rövidke országjárásunkról, elkezdtem kicsit keresgélni a háttér – történeteket az egyes helyszínekhez Rákóczi kapcsán, s olyan mértékben  belebonyolódtam a témába, hogy mondhatom nem enged. A sok elolvasott életrajzi forrásból, levelezéséből és egyéb történelmi örökségéből előttem kibontakozó kép olyan mértékben lenyűgöz, hogy szeretném az érdeklődőkkel, ha csak címszó szerűen is, és a teljesség igénye nélkül, de megosztani azokat a részleteket, amik tevékenységét fémjelzik. Ezért, akiknek ez már így is sok, elnézést kérek tőlük, és javaslom, egyszerűen ugorják át e történelmi kitérőimet, amit itt a következő városképig görgetve megtehetnek.

És rögtön a mi rövidke országjárásunkról eszembe jutott egy szintén apró részlet, éspedig az, hogy feljegyezték róla, hogy1703. június 16-tól 1711. február 18-áig a Dunántúl kivételével bejárta úgyszólván az egész országot, s mintegy 350 helyen fordult meg. Közben mindenütt figyelt és megfigyelt, s számos helyi érdekeltségű intézkedést, jobbító beavatkozást foganatosított.

1703-1704, a szabadságharc első esztendejének két nagy belpolitikai eseménye volt:
a nemzeti egység megteremtése és a nemzeti egység megőrzése a Bécsből szított
katolikus-protestáns ellentét ellenére is.

A fejedelem egyik legnagyobb gondja a szabadságharc kezdetétől fogva az volt, hogy a népi felkelőkből fegyelmezett, jól felszerelt hadsereget alakítson ki. Igyekszik rendezett viszonyokat teremteni, katonai szabályzatot ad ki a kuruc hadsereg számára, de éppúgy intézkedéssel védi a templomokat az önkényes elfoglalásoktól.

Kuruc_labanc_csatajelenet

Az 1704-es év különösen fontos volt a hadsereg fejlődése szempontjából.

XIV. Lajost folyamatosan kéri, hogy adjon neki jelentősebb (pénz- és fegyver) támogatást, és képzett tiszteket illetve kiképzőket, mivel serege leggyengébb pontja a fő- és altiszti kar teljes hiánya volt. Ekkor érkeznek először nagyobb számban XIV. Lajos tisztjei.
1704. tavaszától kezdve lett serege feudális jellegű, ami ebben az esetben a tisztikar színvonalának emelkedését és a fegyelem fokozódását jelentette.
A szabadságharc folyamán mintegy 80 – 90 francia tiszt fordult meg a kuruc seregben, legismertebb közülük talán La Mothe ezredes volt. A következő évben csatlakozik a csapathoz egy francia katonai tanácsadó is.  Önként jelentkezőkből szervezte meg Forgách Simon az úgynevezett reguláris csapatokat. Ezek a reguláris lovas- és gyalogezredek rendes zsoldot kaptak, s felszerelésük kincstári volt. Ez lett a hadsereg állandó magja. A mezei hadak pusztán lelkesedésből harcoltak. A mezei sereg leginkább lovasságból állott s igen gyakran elszéledt, különösen fegyverszünet és mezei munka esetén.
Edictumával megalkotja a legelső magyar hadbírói és hadtörvényszéki szervezési utasítást.
Élelmezési kerületekre osztotta az országot, s minden kerület élére komisszáriusokat állított.

Gondoskodott az özvegyekről és árvákról; a sebesültek és betegek gondozására néhány állandó “hadi ispitált” állított fel, így pl. Besztercebányán, Gyöngyösön, Debrecenben és Pápán. Külön ügyelt a kovácsok biztonságára, akik egyben orvosoltak is.

S mindezt egy kiszipolyozott országban miből tette?

Rákóczi a háború első öt évében egyetlen garasnyi adó kivetése nélkül harcolt. Egyedül a kincstári jövedelmekre, magánvagyonára és az elenyészően kismértékű idegen segélypénzekre támaszkodott. Számokban: A kincstári jövedelem alig jelentett évi félmillió forintot. XIV. Lajos támogatása évi 170.000 tallér volt. Ezzel szemben a hadviselés évente két és fél, három és félmillió forintot tett ki. A különbséget Rákóczi saját vagyonából fedezte. Az áldozatkészség ilyen fokára hirtelen nem tudnék másik példát felhozni.
Semmi nem állt távolabb tőle, mint az anyagi érdek és az önös cél.

A hadsereg szükségleteinek kielégítése érdekében egész iparágakat alapít és lendít fel az évek során:
A felső-magyarországi bányavidék 1703. szeptemberétől 1708. őszéig volt Rákócziék kezén. (A bányák jövedelmét a sok háború és a rengeteg bécsi államadósság annyira elnyelte, hogy a bányák karbantartására, újabb befektetésekre mi sem jutott, s már Lipót alatt ráfizetéssel dolgozott még a híres körmöci bánya is.)
Elsőként fellendíti a vasbányászatot, higanyt és ként is bányásztatott. A háborús idők magukkal hozták az intenzív salétromtermelést (Kálló a központja) és puskaporgyártást
(Munkács központtal), ez is lendületet adott az egész magyar bányászatnak. Építtet is: ezért a kőbányákat is foglalkoztatta.
Megindult itthon a fegyvergyártás. – Magyarországon Sréter János, Erdélyben pedig Forgách Simon irányította a fegyvergyártást. – Az egész hadjárat alatt mindössze 18.000 puskát sikerült külföldről behozni 10.000-t Danckából (Gdansk), 8000-t pedig Hollandiából. Megnyitja Besztercebányán az első ágyúöntő műhelyét. Erdélyben elsőnek Rákóczi készíttetett puskacsöveket s így egy új iparágat teremtett ott meg. Karabélygyártásnál még a csövek méreteit is ő határozta meg, s a labancoktól zsákmányolt szuronyok alapján megkezdik ezek gyártását is.

Sátorkészítés (zsidó iparosok) és a kötélverés is igen kelendő.
Még a bőr (szíj- és nyeregipar )-  a malom- és a sütőipart számíthatjuk olyan iparok közé, amelyeket a háború fellendített.

Közvetett hadiipari vállalkozások erősödnek a katonaság szükségleteinek kielégítésére. Rákóczi mindenkor adott a csínyre is, s ezért csapatai egyenruhával való ellátásához fellendíti a posztógyártást, a szabó-, szövő-, tímár-, csizmadiaipart stb. A kisiparosokat közös munkaműhelybe kényszerítette, viszont jól fizette őket. Sajátos, korabeli szükségletek a karmazsinos tímáré (vörös színre festés, cserzés). Az ötvösök, skófiumgyártók (ezüst- arany hímzőszál), hímvarrók, gombkötők kitervezett mintáikat Rákóczinak mutatták be, aki, ha az nem tetszett, Mányokival, udvari festőjével rajzoltatott újat. Barokk ízlése alakította ki népművészeti motívumok összetételéből a kuruc pompát, melynek csak továbbfejlesztése, itt-ott egyszerűsítése a későbbi úri magyar öltözet.

Millió apró részletre is kiterjedt figyelme, de ezt a fajta felsorolást most itt megszakítom.

Építőipar, asztalosipar, papírgyártás, nyomdák, pénzverő műhelyek ugyancsak ipartámogató tevékenységét dícsérték.
S az ország nemhogy nem szenvedett sóhiányt a felkelés évei alatt, de még a sókivitele is volt.
Rákóczi országépítő munkája kiterjedt hadseregre, iparra, kereskedelemre, közlekedésre, postaügyre, földmívelésre, iskolaügyre, igazságszolgáltatásra stb.

1705. január 1.-én egybehívott értekezlet Léván megszavazza a rézpénz kibocsátását.
Ezzel a mozgalom önálló pénzügyi politikát vezetett be. A  kisebb, amit polturának hívtak, nagyobb volt a libertas. (Később gúnynév: kongó- kiüresedett értéke miatt.)

„… A rézpénzek jó forgásba jöttek s engem képessé tettek, hogy hadaimat jobb karba hozzam, a bányák aranyát és ezüstjét fegyver és posztó vásárlására fordíthattam.”

Mondják, sem előtte, sem utána nem volt magyar államférfi, aki annyit tett volna a magyar iparért s annak a külföldtől való függetlenítéséért, mint II. Rákóczi Ferenc.
A magyar történelem igen nagy szervezője ő, aki amint a semmiből teremtette meg
a nemzeti hadsereget, épp úgy szinte a semmiből teremtett néhány év alatt egy szerteágazó, nagy termelőképességű magyar ipari életet. ( A mezőgazdasági és állattenyésztési részletekre ki sem tértem a téma bősége miatt, de mindenképpen kiemelendő és javára irandó itt a szőlőművelés fellendítése.)

A Rákóczi-szabadságharc magyar diplomáciája semmivel sem volt szürkébb és jelentéktelenebb, mint aminők a szabadságharc katonai tettei és belpolitikai erőkifejtései voltak.

Ezt az utat Rákóczi taposta, s fáradozott minden irányban, hogy az ügyet elősegítse. Kapcsolatban volt a francia udvaron kívül a török portával, a pápával, a lengyel, angol, svéd, szász és porosz, majd orosz udvarokkal és a hollandi rendekkel.

1704-ben latinul és franciául kibocsátotta, a külföld meggyőzése végett, a szabadságharc okairól és céljairól fogalmazott, a keresztény világ népeihez intézett,  Recrudescunt című munkáját.

 „A törvényeket megszegő hatalommal szemben az ellenállás nem lázadás, hanem jog.”
A Hazához való szeretet minden egyéb szeretetet magába foglal, életünket, javainkat vérünknek utolsó csepjéig el szántuk

Hogy a dolgok menetéről objektív információval lássa el a világot, már áprilisban megjelenteti a “Mercurius Veridicus ex Hungaria” című újságot, amely a legelső magyar hírlap volt!

A szabadságharc külpolitikájának első felét az angol – holland nyomásra az udvar és a kurucok között folyó tárgyalások kísérletei jellemezték. Az udvar nem akart közvetítőket igénybe venni, míg Rákóczi véleménye szerint ezek garanciája nélkül semmi reményük sincs arra, hogy az udvar állni fogja a megállapodásokat. Többek között ezért is sürgeti szüntelenül, hogy XIV. Lajos kössön vele formális szövetséget.

1704. november 1.-én felbomlott fegyverszünetről Rákóczi kiáltványt bocsátott ki, sikertelenségért a felelősséget a császáriakra hárította. De értesítette a külföldi uralkodókat is az értekezletről:

Arra törekedtünk, hogy külhatalmak garanciája által biztosított békét köthessünk, hogy azon esetre, ha a bécsi udvar szokása szerint nem tartaná be a feltételeket:
a biztosító hatalmaknak jogos cimük legyen minket segiteni. Lipót mindenekelőtt három hónapi fegyverszünetet akart elérni, hogy csapatait rendbehozhassa azalatt”

Ez az az időszak, amikor Angliában Daniel Defoe – a Robinson szerzője-  röpiratot szerkeszt a magyarok támogatása ügyében, ugyanezen okból az angol alsóház ünnepélyesen felíratot intéz Anna királynéhoz.


Mindennél jelentősebb volt azonban Rákóczi 1704. november 19-iki levele, amelyet a pápához intézett. XI. Kelemen ugyanis,
amikor Bécsből megkapta az udvar által koholt követeléseket, brévét bocsátott ki ellenünk. Rákóczi ezen koholt vádakat sorban megcáfolja és megírja, hogy a  magyarok egyetlen megdönthetetlen kívánsága a garancia.
Ez, az igazukba vetett etikus hit maradt
a Rákóczi-féle szabadságharc vezetőinek mindvégig messze világító erkölcsi alapja.

Később, a pápával kapcsolatban még tovább megy, mert amikor a pápa 1709-ben újabb brévében felszólította a katolikus papságot, hogy szakítsanak a lázadókkal és térjenek meg a törvényes király hűségére, Rákóczi nem késett őt a varsói nunciaturán át figyelmeztetni, hogy megeshetik, ha a papjai a brévének engedelmeskednek, hogy törlik a klérust az ország rendjei közül!

Azt hiszem most már a legérdeklődőbb olvasóimnak is sok lesz a történelem, ezért magának, a szécsényi országgyűlésnek a leírását elhalasztom a következő alkalomra,
s lazításul folytatom a város általunk látott nevezetességeinek a bemutatásával.

Mi a helyszínre egyébként a kör alakú sarokbástya irányából jutunk, miután megcsodáltuk a város egyik fő kereszteződésében álló, kissé megdőlt, szemmel láthatóan ferde tűztornyot. A dőlés oka, amely még ma sem állt meg, valószínűsíthetően a talaj egy agyagrétegének megcsúszása.

Mint ahogy a torony egy egykori fa harangláb helyére épült, amely egy korábbi pestisjárvány emlékét őrizte, úgy, a még ma is látható Szentháromság szobrot a
18. században állíttatta Forgách Zsigmond és felesége a pestis elmúlta után.

S miután eljutottunk a Forgách kastélyhoz, még néhány kedves részletet megörökítettünk.

Az egykori várkerület északnyugati végén áll az 1332-es pápai engedély alapján épített nagyméretű műemlék templom.

A jelenlegi barokk hajót 1696-ban építették hozzá. A kolostor 1694-1734 között épült boltozatos kerengővel és zárt díszudvarral.

Aztán még elringatjuk magunkat az élhető kisváros sétáló utcáinak, parkjainak látványával. Ezeket a meleget sugárzó épületeket látva, nehezen tudjuk elképzelni, hogy a zord téli időjárási viszonyokban, szinte kivétel nélkül Szécsény szerepel az ország leghidegebb pontjaként.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Magyarország, Történelem, Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s