Utazás a Felvidéken 23. – Lírai séta Kassán, Máraival

A Hlavna déli kiszélesedő végén a parkban a város címere fogadja ma is a látogatót.

Mögötte a kis szigetet alkotó földnyelven található a Szent Erzsébetről elnevezett kassai dóm – egy egy oldalán a Szent Mihály kápolnával és az Orbán toronnyal. Ezt összekötő kapocsként kis zenélő és szökőkutak játékával épített park szolgál az Állami Színház épületéig, s ez utóbbi lezárásaként egy Immaculata szoboregyüttes alkotja a kis sziget felső, északi végét.

Korábban, a sziget jelleget erősítve, a Hernád folyó kis mellékága a Csermely patak csörgedezett itt, amelyet a növekvő járműforgalom segítése érdekében betemettek. Újabban ismét próbálják visszaidézni az időszakot, amikor patak folyt itt, s a főutca közepén művi csatornát létesítettek, ahol kis ér folyik végig.

Hát ez lenne az a mag, amely a város központját alkotja, az őt körülölelő, a Hlavna két oldalán álló csodálatos műemlékegyüttest alkotó házakkal, s amely köré a középkori város valamennyi utcája rendeződött. Az imitt amott még fellelhető városfal darabjait, illetve
a déli kapu maradványait helyreállították és megtekinthetőek a védett régészeti feltárások helyén. Az Óvárosból 1985 után a villamost kitiltották, mivel a szerelvények rezgései károsították a műemlékeket.

Mielőtt azonban egyenként végigsétálnánk ezen épületek sorfala előtt, kézenfognám Márait, hogy kicsit tágítsa ki a város előttünk látható kereteit az ő lelkébe beszövődött  város képével. Az idézeteket a Kassai őrjárat című 1941-es kiadású írásából emeltem át, amikor az újra Magyarországhoz csatolt szeretett városába zarándokol el egy napra, ahol az őrjáratot saját lelkében végzi, miközben gyermek és ifjúkora színhelyeit pásztázza végig, a Párizs megszállását követő hetek gyötrő gondolataira keresve a választ.
S akkor szintén létezett még a Malom árok, amely a Hernád ugyancsak a városba benyúló holt-ága volt, s amit, akárcsak a Csermely patakot, azóta betemettek, s széles autóút halad ma rajta.

“A folyón túl, a keskeny vashídon túl, mely a közkert sétaútjaihoz vezet, a duzzasztó zsilipjei mögött áll a malom. A malom zúg, s most emlékezem, hogy álmaimban,…. sokszor hallottam ezt a zúgást. Az élet alján, az álom és valóság alján zúgott
a malom, pontosan így. Erről is szó volt, amíg múlt az élet. A gyermekkor egyik nagy díszlete ez. Estefelé mindig sejtelmesen világítottak a malom ablakai, s a zúgás,
ez a tompa örlés, az élet egyik titkos alaphangja volt”.

Kassa, Malom árok

S a közkert, akkori nevén Széchényi liget nyújtotta a gyermeki fantáziának mindazt a vadregényes tájat, ahol az indián regények díszletei megelevenedtek.

És itt volt ez is, a Jakab Palota, melynek mai képén már csak a híd jelképes ívei emlékeztetnek az egykori folyóágra.


Igen, a hasonlóság a Vajdahunyad várral nem véletlen, hiszen építője és első tulajdonosa Jakab Árpád, Mátyás király emlékére építette 1903-ban – felhasználva a dóm kiselejtezett köveit – s kapuján a csőrében gyűrűt tartó holló alatt emléktáblán a következő szöveg áll: Kassa város közönsége szívében örökké él Mátyás, az igazságos király emléke, 1443-1943.

Márai innen a hegyek felé veszi útját: “A Hernád partján megyek, a Csermely-patakról elnevezett völgy, s a “Bankó” fenyvese felé. A jegenyékkel szegélyezett sugárúton megyek végig, mely az erdő felé vezet  – kerti házak között..
Gyermekkorom legszebb órái telítve vannak ennek az erdőnek gyantás – meleg illatával. E rozzant nyaralókban, itt a hegytetőn, a fenyők között töltöttem el gyermekkorom legszebb nyarait. Az örök tájat látom, amelynek hátterében gőgös és hideg hegyek állanak őrt.”

Tóth Anna: Kassa igézetében, a Kojsói havasok

Tóth Anna: Kassa igézetében, a Kojsói havasok

Lennt a Város, “Szigorú város, zárt formáival, csonka és hegyes templomtornyaival, csúcsos háztetőivel, öntudatos egység és zárt tömörülés, valamiért és mindenki ellen, aki az időben a város belső összhangja ellen tört…Kassa polgárai, akik fegyverrel védték meg a várost Abafi Omodé, a zsarnok támadása ellen, megölték a nádort, s
a perben, melyet Kassa fiai ellen indítottak Omodé fiai, eldőlt a patrimonium sorsa; a kiskirályok, Csák Máté és cinkosai elvesztették hatalmukat az ország lelke fölött.
A magyar történelem egyik legfontosabb pillanata volt ez. Szerzői e névtelen hősök, Kassa polgárai.”

Útja már lefelé visz újra, a régi temetőbe, melynek “szelíd neve Rozália”.

Bolyong egy kicsit nagyszülei, s a névtelen hősök, Kassa polgárai sírjai között.

“Csontjaik itt hevernek a temetőben, évtizede nem temetnek ide a városból senkit, zárt közösség ez, a régi Kassa polgárainak néma és szívós társadalma.”

Aztán megihleti a helyi virágkereskedőnek emelt mauzóleum szerű síremlék eképpen:

“…talán Kassa az egyetlen magyar vidéki város, ahol a kellemes életformák s azok gáláns kelléke, a virág, módot adtak egy kereskedőnek ilyen tollasodásra…
Mert az igazi város nemcsak ház-  és jogalkotás, tűzoltók és pecérek, közterek és hirdetőoszlopok, nem, az igazi város magatartás és udvariasság, társas élet
sok virágbukétával, gyöngédséggel és a csokorhoz mellékelt névjegyekkel.”

“A temetőből lejtős út vezet a hustyák, a hóstát, tehát a külváros földszintes házakból görbére épített utcái felé. Szeretem ezt a vidéket, mert a város nemcsak tetszetős és mutatós, belső formáiban igazi város, mikor a Dóm és a patríciusházak nemes homlokzatú ábrázatával hivalkodik: nem, a város e földszintes házakban is őrzi
igazi értelmét, mert itt laknak a hentes és a bábos, a gyertyaöntő és a varga,… “

“Népek nem élhetnek és nem harcolhatnak küldetésérzés nélkül. 

A középkori városképeken a város értelmét és mélyebb tartalmát kifejező székesegyház sohasem befejezett alkotás; még építik, minden században, állványok emelkednek a torony körül, az építők ráérnek, évszázadokban látják az alkotás műveletét…

…építünk új katedrálisokat a leomlottak helyébe. Ezer éve építjük csonka templomtornyainkat… a kőfaragás ismerős mozdulat, ott él minden igazi európai keze mozgásában.

a dómot mi építettük, évszázadokon át, kassaiak, őslakók, magyarok, németek és szlovákok. A Dómot, melynek boltíveihez, csúcstetejéhez, kőfaragásaihoz minden család hozzáadott az évszázadokban valamit: kézimunkát, öntöttvas gyertyatartót, hímzett oltárterítőt, s minden hitet és becsvágyat, mely élt és lobogott a város gyermekeinek lelkében.

Lendület és tökéletesség, hit és szaktudás, arány és mérték: ezek az elemek, melyek
e templomot építették. 

Ez a Dóm, szülővárosom időtlen remeke, egyike az európai lélek világítótornyainak milyen törékenyek, az idő viharában, az írók, templomtornyok és jóakaratú emberek!”

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Szlovákia, Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Utazás a Felvidéken 23. – Lírai séta Kassán, Máraival bejegyzéshez

  1. Benedek Jánosné szerint:

    Márai mondatai fantasztikusak!!!

  2. Tóth Anna szerint:

    Tisztel “elismondom”!
    Rajz téma után kutatva találtam oldalára.
    Az “örök táj”-at festve olvastam bele (azóta több részben is) bejegyzéseibe.
    Nagy öröm és magávalhívó élmény olvasni blogját.
    Remélem nem sértem meg, ha továbbra is inspirációt metítek képeiből, leírásaiból.
    Amennyiben lehetséges, szívesen megmutatnám önnek a készülő festményt.
    Tisztelettel, üdvözlettel,
    Tóth Anna.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s