Utazás a Felvidéken 26. – Kassa, Dóm belső

Sárospataknál, melynek szülöttje Árpádházi Szent Erzsébet, már említettem, hogy ezen a vidéken különösen nagy tisztelete van e szentnek, igen sok templom, régebben kórház, árvaház stb. nyerte el nevét. De a kassaihoz fogható nagyságú és jelentőségű ezen a néven, az egész Kárpát medencében sincs. A templom külső és belső díszítésében számtalan helyen felbukkan alakja, életéből vett képek, ábrázolások.

Ami még feltűnő az építészeti díszítésekben, hogy mintha a magyar középkori történelem egy darabjának mementójában járnánk itt, vendégként a “szlovák ” városban.
Csak legszebb részeinek elnevezései: Mátyás oratórium, (Mátyás) királylépcső,
az orgonakóruson magyar királyok szobrai (Szt.István, László, Imre, Róbert Károly, Mátyás, Zsigmond és Nagy Lajos). A déli kapu melletti Mettercia – kápolnánál Mátyás király örökmécsese áll. A déli ablakokon mindazoknak a területeknek a címerei, melyek egykor a magyar királyok alá tartoztak (Dalmácia, Kúnország, Nagy-Bulgária, Erdély, Magyarország, Szerbia, Szlavónia, Horvátország, Csehország, Morvaország, Szilézia).
A szentségházon nyitható vaspántos ajtócskákat Mátyás – korabeli miniatűr állami és családi címerpajzsok díszítik: Magyarország, Szlavónia, Dalmácia, Csehország, Kassa város, Mátyás király és kortársai: a Perényi, Csáky, Szentgyörgyi, Guthkeled, Drugeth, Gara, Újlaky, Báthory családok és Magyar Balázs címere.

Aztán ott van a Rákóczi freskó és Rákóczi kripta…

Sajnos belül nem lehetett vakut használni, ezért egy kivételével az összes képem kukába került  😦 , így kénytelen vagyok a többnyire Wikipédiából fellelhető képekkel az illusztrációt megtenni.

Ez még a legteljesebb belsőt adó kép, amelyen látható fő elemek a 20 méter magas hálóboltozatos főhajóból lelógó csillár, melyet a dohánygyári munkásnők ajándékoztak 1901-ben. Bajorországi munka. Érdekessége, hogy a csillárt a Szent Korona mása tartja.

Alatta a főoltár irányában, a mennyezetről függ a Napbaöltözött Asszony (Szűz Mária) sugárkoszorús szobra.

Az első képen jobbra látható még az egyik nevezetes mellékoltár 16. század elejéről származó szép, fatáblára festett képeivel, a neogótikus szószék és a mögött, a szentély és
a hajó északi találkozásánál, a diadalív bal oldalán található a dóm páratlan műremeke,
a szentségház. Erről idézem a szakavatott leírást:

Lapicida István kassai kőfaragó mesterműve, mely közel tíz évnyi munka eredményeként 1477-re készült el.
A 16 méter magas szentségházat abaújvári riolit-tufából faragta a mester. A filigrán gótika e remekművének fő alkotórésze az ércajtócskákkal elzárt szentségház. A három lépcsőfokú talapzaton egy központi és hat külső pillér tartja a négy ajtócskával elzárt tabernákulumot, melyben azelőtt az Oltáriszentséget őrizték. A tabernákulum hat sarkából karcsú pillérek emelik a magasba a keresztrózsákban végződő sátortetőt,
s ennek baldachinos konzoljain a Megváltó és az apostolok szoboralakjait.
A szentély felé néző, már a fentiekben említett nyitható ajtócskákhoz 1860-ig lépcsőfokok vezettek fel. A mesteri kivitelű, változatosan mintázott 110 x 40 cm-es vaspántos ajtócskák páratlanul ízléses veretükkel maguk is a XV. század iparművészetének remekbe szabott alkotásai.

És jöjjön itt megint Márai: ” A Király-lépcső közelében ülök be az egyik padba, a nagy boltíveket tartó oszlopok mellé, s hátrahajtott fejjel bámulok a magasba, e gótikus végtelenségbe, melyben az emberi lélek talán magasabbra repült, mint valaha is története során. A hajók, a tetőzet ívei és hullámai, az a zárt és befejezett belső tartás, mely szárnyalást és fegyelmet egyetlen hatalmas egységbe és magatartásba
fog össze, ez az igazi Európa.”

Most már többször előfordult a Király- lépcső a leírásokban, de hát mi is ez?
A déli kapu közelében, a kijárati csarnok felett van az ún. Mátyás oratóriuma (készült 1485-ben), melyről Mátyás király kassai tartózkodásai során hallgatta a misét. Ide vezet fel az a kettős gótikus csigalépcső, amely a maga nemében a legrégibb Európában. Ennek a megoldásnak az érdekessége az, hogy az oratóriumig a két csigalépcső minden forduló után találkozik néhány közös lépcsőfokon. A kassaiak el is nevezték szerelmesek lépcsőjének, mert ha két ember elindul a két különböző irányból induló lépcsőn, ötször mindenképp összetalálkoznak ezen helyeken. Sajnos élvezhető képem erről sem maradt fenn, mindenesetre a mi meglátásunk szerint igen karcsú ez a lépcsőház, még egy embernek is ha szűkösen elégséges.

Műtörténeti szempontból megkülönböztetett figyelmet érdemelnek az oratóriumon azok a XV. század elejéről származó szobrok, melyek eredetileg a szentélyt és a hajót elválasztó diadalív gerendáján álltak.

A 3,68 x 4,34 méteres, vörösfenyőből készített kereszten remekműnek számít a Megváltó hársfából faragott szobra, melynek hossza 3,12 méter, a kiterjesztett karoknál pedig 2,73 méter. A Krisztus-szobor hibátlan anatómiája és helyes arányai a képfaragás avatott mesterének ihletett kézjegyeit dicsérik. Ez mondható el a korpusz két oldalán álló kisebb méretű szobrokról is.

De valahogy megint elkalandoztunk a központi témától, s az nem csekélyebb mű, mint a szentély 11 méter magas, 8 m széles főoltára. Készült 1474-1477 között a nevezetes kassai képfaragó műhelyben. Európa egyik legnagyobb szárnyas oltára. A szárnyasoltár háromfülkés, középső szekrényének dísze három nagy hársfaszobor, kettős szárnyát összesen 48 kép díszíti.

Ezen a képen a főoltár három, központi alakja látható. Középen Mária áll a gyermek Jézussal (magassága 247 cm), balján Szent Erzsébet (191 cm), Keresztelő János édesanyja kapcsos imakönyvvel a kezében, jobbján pedig az Árpádházi Szent Erzsébet (194 cm),
a templom védőszentje, kezében tálkával és kanállal, jótékonyságának a jelvényeivel.

A főoltár sarokvasakon mozgatható hatalmas méretű oltárszárnyai összesen 48
(125 x 80 cm nagyságú) fatáblára festett képet tartalmaznak. Valószínűleg egy mester
s több tanítványa dolgozott rajtuk.

Teljesen kinyitva magyarországi Szent Erzsébet életének 12 jelenetét mutatja az oltár. Belső szárnyait a nagyböjti időben behajtják, és akkor a Megváltó szenvedésének
24 jelenete válik láthatóvá. Advent idejében pedig a külső szárnyak hátán levő 12 kép
Szűz Mária életét tárja a hívek elé.

A szentély püspöki trónusa, 12 szobra és 5 színes ablaka 1865-ben készült.

A templom különleges szépségű szobordísze, a Kassai István mester keze munkájának tulajdonított, a szentségház és a sekrestye ajtaja között, a keleti falsíkba eresztett dombormű, mely magyarországi Szent Erzsébetet ábrázolja.

A dóm falain néhány 15. sz.-i freskó is látható. A déli kapu melletti, 1447-ben épült Mettercia-kápolna alatt van a kassai püspökök sírboltja. A kassai püspökség volt a legfiatalabb, 1804-ben alapították. 1995-ben érseki rangra emelték. A Mettercia-oltár képe „Szent Anna harmadmagával”, azaz: Mettercia – 1516-ból származik.

E kápolna előtt, a királylépcső nyugati szomszédságában található a világ legrégebbi öntöttvas oltára. A Szent Kereszt-oltárt (Vasoltár) az első világháborúban elesett kassaiak emlékére 1930-ban állították, egy évre rá szentelték föl.

A déli kapu melletti káptalani sekrestye 1460-ban épült, oltára 19. sz.-i tiroli munka,
két 1550-ből származó képpel. A déli kereszthajóban áll az 1619-es kassai vértanúk oltára.  A vértanúkat 1995-ben a pápa kassai látogatása alkalmával avatta szentekké.

Az orgonát a pécsi Angster-cég készítette, az orgonaszekrény csúcsíves szobrászati alkotásait a bártfai Hölzl Mór alkotta. Az orgonakarzat alatti oszlopokon a magyar királyok (már felsorolt) és szentek – Márton, és Alamizsnás Szt. János szobrai.

És ezzel már csak egy – ámde talán a legfontosabb vonatkozását nem említettük a székesegyháznak, a Rákóczi kriptát.

Mielőtt azonban kitérnék erre, elmondom, hogy az altemplomi lejárat melletti falon,
az északi kapu felett, a kereszthajó homlokzatát II. Rákóczi Ferenc életét ábrázoló falfestmény, az ún. Rákóczi freskó díszíti, mely Dudits Andor 1914 – 1916 közötti alkotása. Maga a freskó nekem művészileg nem igazán tetszett, azonban átmásolom ide azt a felsorolást, amely a freskón megjelenített képeket leírja. A kép stílusában követi a templomi falfestményeken gyakran alkalmazott folyamatos megjelenítését egy – egy életútnak, kiemelt pillanatok révén.

A kép bal alsó részén Zrínyi Ilona dajkáló ölében látjuk a kisdedet, feljebb az ifjú
II. Rákóczi Ferenc nevelője, Kollonich érsek oldalán áll. Ezt követi Rákóczi sárosi elfogása, majd a kép tetején a lóháton ülő szabadsághőst ábrázolja a festő. Innen lefele már a hanyatlás korszaka következik. A száműzött Rákóczit XIV. Lajos francia király és
III. Ahmed török szultán fogadja. Az utolsó képkockán Rodostóban, a Márvány-tenger partján Mikes Kelemennel, hűséges íródeákjával látható a bujdosó fejedelem.

Fénykép hiányában, kis segítségül a Dudits által benyújtott pályamű kartonrajzának egy részletét tudom ide befűzni.

A triptichon feletti részben Rákóczi hamvainak hazaszállítását és a kassai temetést örökítette meg a festő. Az alkotásnak ez a része ma már alig látható, restaurálni kellene.

Épp egy magyar, iskolásokból álló csoportnak mesélte az idegenvezető a képen látható eseményeket, amely után a kriptába indultak. Ez volt számunkra a helyzet pozitív feloldása, ugyanis amikor mi odaértünk, csak a lejárat előtti bezárt vasrácsot tudtuk észlelni, meg részemről azt, hogy mindjárt megüt a guta. Bizony elég nacionalista felhangok kezdtek bennem kialakulni, ami pedig rám egyáltalán nem jellemző, de azt nem bírtam tolerálni, hogy eljövök Kassára, ahol az egyik legnagyobb magyar történelmi személyiség hamvai nyugszanak, s egy szlovák, nemtörődöm adminisztráció meggátoljon abban, hogy tíz méterre sem a céltól, oda eljuthassak. Eligazító kiírás semmi, s amikor az említett idegenvezető kis vaskulcsot húzott elő a rács előtt a zsebéből, lerohantuk, hogy engedjen minket csatlakozni. 1 €/ fő ellenében ez megoldható volt.
(Aztán kifelé menet futtomban láttam, hogy a főbejárat másik -belső- oldalán, mint ahogy mi beléptünk, van egy fülke, és valószínűleg ott lehet befizetni a kripta látogatásra.)

S ott álltunk végül:

Középen a Fejedelem, balra tőle – ha szembeállunk -, udvarmestere Sibrik Miklós,
jobbra pedig gróf Esterházy Antal tábornok. Az Eszterházy tábornok szarkofágjával egyvonalban, a kripta lejárat melletti falon pedig gróf Bercsényi Miklós és felesége, gróf Csáky Krisztina közös szarkofágja.

A sírbolt közepén, a címeres szarkofágon belül külön bronzkoporsóban nyugszik
II. Rákóczi Ferenc, valamint édesanyja, Zrínyi Ilona és fia, Rákóczi József.

És a helyzet majdnem helyettesíthető Márai által leírt képsorral:

“A szélső padban ülök, a szárnyas oltárt látni innen, a komor és szerény lejáratot, mely Rákóczi sírjához vezet. Tanulókat igazít útba a lépcső előtt egy fiatal pap. Látom magam, harminc év előtt, amint a gimnázium első osztályával lépdelünk lefelé a lépcsőkön, s a dohos kriptában beszívjuk egy szó illatát, mely egyszerre bódít és vérünk forralja, egyszerre számon kér és kijelöl egy magatartásra. Ez a szó: szabadság.”

És még mindig Márai: “…szabadság,  a legcsodálatosabb vegyítése minden emberi szándéknak és indulatnak: egy morzsával több kell csak belőle, s már torlaszok
emelkednek az utcán, egy lélegzetrevalóan kevesebb, s már börtön a világ.”

Még egyszer a Rodostó ház kapcsán visszatérnék Rákóczi élettörténetének folytatására,
itt azonban adódik az utolsó felvonás, az 1906. évi hamvainak hazahozatala és újratemetésének kicsit közelebbi kibontása.

II. Rákóczi Ferenc 1735-ben, nagypénteken halt meg rodostói emigrációjában. Kérésére édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el Isztambulban, a galatai Szent Benedek
(Saint-Benoit) jezsuita templomban, szíve pedig a Párizshoz közeli Grosbois-ba került.
A XIX. században, a Rákóczi-kultusz kibontakozásával egyre gyakrabban felmerült az újratemetés igénye. A Rákóczi-szabadságharc 1903. évi bicentenáriumát már országszerte megünnepelték, mintegy előkészítve a rehabilitációt és a hamvak hazahozatalát.

A fejedelem hamvaiért 1906. október 14.-én öttagú bizottság utazott a török székvárosba Thaly Kálmán vezetésével, aki 1889-ben a sírok azonosításánál is főszerepet játszott,
s egykor oroszlánrészt vállalt a széles körű Rákóczi-kultusz megteremtésében.

1906. október 27-én Orsovánál – ahol annyi emigráns hagyta el a múltban az országot –
a Kelet nevű hajóval magyar földre értek a fejedelmi ereklyék. A fogadóbizottság négy különvonatnyi előkelőségből állt, akiknek Thaly büszkén jelentette be: “Átadom a szent hamvakat a magyar kormánynak.” A kassai altemplomban nyugalomba helyezett hamvak mellett ott volt még a Nikomédiában exhumált gróf Thököly Imre koporsója is.

Az országhatártól a fővárosig, hasonlóan a tizenkét évvel korábbi Kossuth-temetéshez,
a hamvakat szállító szerelvényt mindenütt ünneplő tömeg, harangzúgás és virágeső fogadta. Szerte az országban, különösen a Rákóczi-kultuszhoz kötődő településeken emlékmáglyák, úgynevezett Rákóczi-tüzek gyúltak.

Bár a végső cél nem Budapest, hanem Kassa (illetve Késmárk) volt, az ünnepségsorozat tetőpontja egyértelműen a fővárosban volt. Október 28-án reggel fél kilencre ért be a vonat a Keleti pályaudvarra, ahol a fogadóünnepséget a főváros új polgármestere, Bárczy István vezette.

A koporsók gyászhintókra kerültek, majd a díszmagyarba öltözött előkelőségek és a Rákóczi-kort megjelenítő díszmenet a Kerepesi úton és a Károly körúton át a Deák térre vonult.

Ezt követően Rákóczit és társait a Szent István Bazilikában, Thökölyt pedig a Deák téri evangélikus templomban ravatalozták fel.

Mindkét templomban gyászmisét celebráltak, melyen megjelentek a képviselők,
a főrendek, a tudományos közélet vezetői, a fővárosi elöljárók, valamint az újratemetett emigránsok leszármazottai is. Este a hamvakat újabb díszmenet kísérte vissza a pályaudvarra. Október 29-én reggelre ért a különvonat a Felvidékre.
Rákóczi, Bercsényi és a többiek temetése még aznap lezajlott a kassai dómban.

Mindez előkészítette a fejedelem politikai rehabilitációját, vagyis az 1715. évi XLIX. törvénycikk visszavonását, amelyben Rákóczit és követőit hazaárulónak, ellenségnek, felforgatóknak nyilvánították.

Még a gyászünnepségek napján, október 28-án hivatalossá vált, hogy a belvárosi Kerepesi út neve Rákóczi útra, az ebbe csatlakozó Csömöri úté pedig Thököly útra változik.
(Az eseményt nem sokkal később Glück Frigyes szállodatulajdonos megörökítteti a Rákóczi út 5. számú ház falán, az első emeleti erkély felett, a híres Mányoki képről mintázott domborművel.)

Érdekesség, hogy az országgyűlés törvényben marasztalta el Ferenc Józsefet, mert nem vett részt a gyászszertartáson.