1556-ban a városban hatalmas tűzvész pusztított, amelyben a város szinte teljességgel leégett, templomaival, épületeivel együtt. A tűzben elolvadt a székesegyház harangja is. Egy év múlva a város elhatározza, hogy emlékeztetőül a tragédiára, az olvadt ércből új harangot öntet, s elnevezték azt a szőlőművesek védőszentjéről, Szent Orbánról.
Egyelőre azonban nem volt torony ahová fel lehetett volna függeszteni, aztán később abban is kételkedtek, hogy a 72 mázsás harang súlyát elbírná-e a katedrális tornya.
Bethlen Gábor végül az, aki megépítteti az Orbán tornyot 1628-ban, a régi Vörös torony (Rubra Turris) helyén, s elhelyezik benne a hasonnevű harangot.
S a harang 450 éven át adott hírt a városnak az élet makacs tényeiről.
” Zengésedre élt, halt, viaskodott ez a város, évszázadokon át, mikor zavar volt
a lelkekben és ellenség a kapuk előtt. ..A harang zúg, mintha a nehéz óra közeledtére, mikor vérben, szenvedésben és sikolyban születik az új világ” (Márai)
A Szent Orbán-torony lábához 1912-ben építettek árkádokat, mígnem újabb tragédia történik: 1966 decemberében felrobbant a toronyban elhelyezett transzformátortelep,
és a torony ismét kiégett. Ekkor találták meg a vakolat alatt a most látható reneszánsz időkből származó sgraffitókat, amely körben a felső párkány alatt húzódik.
A harang ezúttal nem elolvad, hanem széttörik. Az eredeti öregharang darabjait ragasztják aztán össze, és állítják ki most már a torony előtt, míg helyébe annak hű másolatát teszik.
A toronyban ma panoptikum működik. Itt található sok más személyiség mellett Rákóczi, Mátyás király, Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin viaszszobra.
S a torony és a Főutca kis szigetén található utolsó épület, a színház között szökőkutas park, amelyben hangfalakból állandó kellemes köztéri zene szól, időnként kis harangjátékkal vegyítve.
Ez a színházépület 1899-ben került átadásra, ám Kassán nagy hagyománya volt korábban is a színjátszásnak. Ezt megelőző épületről rendelkezésre álló korai kép:
A színjátszás legkorábbi megjelenése a jezsuita iskola keretében történt, ahol a 16-17. században sok latin nyelvű iskoladrámát mutattak be. Ezt követték a német nyelvű színielőadások 1780-ban, s kőszínháza a városnak 1781-ben épült. Az első magyar színházi előadást 1818-ban tartották élén Dérynével, s itt volt 1833. február 15.-én Katona József: Bánk bán c. drámájának ősbemutatója. A 19. század első felében a város a magyar színészet egyik bölcsője lesz. Kassán adják ki az első magyar nyelvű színházi szaklapot (Nemzeti Játékszíni Tudósítás; 1830-1831 – kiadja Csáky Tivadar).
A kis sziget kompozíció finom lezárása az az Immaculata (szeplőtelen fogantatás) szoborcsoport, amelyet az 1720-23 között pusztító pestisjárvány emlékére emeltek. Helyén egykor katonai vesztőhely volt, ahol számos hajdút és kurucot húztak karóba.
S a szobrok által határolt kis sarkot nem is olyan rég, még a Csermely patak futotta körbe..
S itt, e most bemutatott városmag körül épültek azok a patrícius házak és városi intézmények épületei, melyek méltán hoznak sok kíváncsi turistát a városba, kik házról házra járva egy 800 méteres szakaszon összegyűjtve látják azt, mit kitartás, szorgalom s a város polgárainak évszázados törekvése megalkotott.
Vagy ugyanez Márai nyelvén: „S a Várost is mi építettük, a Fő utca három- és ötablakos házait, a “lengyel reneszánsz” e remekeit, a csúcsos háztetőket, nemes ablakokat és remekbe faragott kapukat, a boltíveket, s a hozzá való másféle urbanitást…az életet formába rögzítették, hogy megálljon …s alkottak valamit, aminek gyűjtőneve a magyar városi kultúra volt. A tatárjárás-dúlta, törökök által sorvasztott, német által kopasztott s idomított országban építettek emberhez méltó házakat, s a nomád magyar vére elvegyült a városrakó szászok vérével, a magyar megtanulta, hogy zárt életformákban élni van olyan hőstett, mint nomád hősnek lenni a világban.”
És ha van kedvetek, gyertek most velem, s elindulunk itt lentről bal kéz felé, a páros oldalon, és sorba vesszük azokat a házakat amiknek nem tudom a történetét, de szépek, s azokat is, amik szépek is, és sikerült valamit a múltjukról is feltárnom! Aztán ugyanezt elvégezzük a jobb oldalon is.
A Fő utca 10. sz. épülete a Forgách palota, mely oromzatán a 18. sz elejétől itt élt Pongrácz és Forgách grófi családok címerét viseli. A Bach korszakban a helyhatóság székháza, később úri kaszinó, a két világháború között a magyar kulturális és politikai élet központja volt. 1939-40-ben a palota átalakított földszinti részén üvegkupolás pénztárteremmel
a Felvidéki Kereskedelmi Bankot nyitották meg benne, amely a pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézeteként működött. Ma a város tudományos könyvtára működik benne.
A történelem egy másik pillanatát zárja magába a palota képe, előterében a Sztálin szoborral:
A következő utca szakasz gyakorlatilag itt a tér alsó keskeny, parkosított szakaszával van szemben, ott, ahol a város címerét tartó szobor áll.
Különlegesen gazdag díszítettségű a fent, a házsor vége felé látható rózsaszínre színezett ház. Sajnos e gyönyörűségek alját szinte mindenütt elcsúfítják mai korunk kalmár világának ízléstelen reklámjai.
Itt pedig már a Szt. Mihály kápolnával szemben álló érseki palotát látjuk. Az itteni püspökség 1804-ben történő létesítésekor, három ház összevonásával alakították ki. Homlokzatának ormát Ocskay Antal püspök címere díszíti. Királyi fők választották azóta szálláshelyükként kassai látogatásukkor, s 1995-ben pedig II. János Pál pápa szállt itt meg.
Az érseki palota melletti ház már az a saroképület, mely az Alžbetina utca egyik sarkán áll, vele szemben pedig a Megay-Henszlmann ház, ahol a magyar művészettörténet egyik úttörője, Henszlmann Imre (1813-1888) régész született. Az ő javaslatait követve alakította ki terveit Steindl Imre a dóm átalakításakor.
A szobor Jakoby Gyula festőművészt mintázza, Kassa szülöttét (1903) aki 1928-tól
haláláig (1985) Kassán élt és dolgozott. Sokáig a helyi képzőművészeti galéria az ő nevét viselte, amit azonban 1992-től átváltoztattak Kelet-Szlovákiai Képtárra.
Az Erzsébet utca házai is méltóak a kiemelt látványra, mely innen a dómra nyílik, hisz válogatottan szépek és ápoltak.
S nem is mindig hívták így az utcát.
A kis kitérő után visszafordulunk a Hlavnára, s folytatjuk a Henszlmann háztól a sétát.
S nagy valószínűséggel a Henszlmann ház melletti második ház a Káthay ház, amelynek kapcsán elmondható történet nagyon érdekes, de mivel a különböző forrásokban a házak számozása eltér egymástól, itt sehogy sem tudtam kitotózni melyik is volt az a ház, amelyik az 1600-as évek elején Káthay Mihályé, Bocskai István kancellárjáé volt.
Bocskai udvart tart fenn Kassán, s innen folytatja a Habsburg házzal a tárgyalásokat. Káthay a kassai fejedelmi udvar egyik vezető személyisége. Fontos szerepet játszik az
1606-os bécsi békekötés körüli diplomáciai tárgyalásokon.
A bécsi béke korszakalkotó jelentőségű volt. A Bocskai-szabadságharc, mely történelmünk első nagy Habsburg ellenes felkelése, ténylegesen az 1606. augusztus 6-i második
bécsi békével zárult le. Ebben a császár szentesítette a rendi alkotmányt, biztosította
a protestánsok vallásszabadságát és Erdély függetlenségét. Bocskai hajdúi megerősíttetnek privilégiumaikban – hajdú szabadság -, és a fejedelemtől kiváltságlevélben együttes nemességet nyernek.
Bocskai István a szabad protestáns vallásgyakorlás kivívásával érdemelte ki helyét a genfi reformátorok fala igen tiszteletre méltó személyiségei táborában is, s alakja mellett a békekötés szövegéből szerepel idézet latin nyelven.
Bocskai ünnepelt nemzeti hős, s nagy politikai remények megtestesítője ekkor népe szemében. Vezérelvét végrendeletében utódai lelkére köti, azaz a független Erdély fenntartását, amelyik kedvezőbb külpolitikai körülmények közt majd megvalósíthatja
a szultán és a császár birodalma közt az ország egységét és a nemzeti királyságot.
(Rákóczi ezt mindvégig szem előtt is tartja, ezért nem volt hajlandó soha lemondani az erdélyi fejedelmi címéről.)
És ekkor Bocskai hirtelen meghal. S történik mindez Kassán, 1606. december 29.-én pénteken, hajnali ötkor. Hívei kancellárját, Káthay Mihályt gyanúsították azzal, hogy megmérgezte, s a feldühödött hajdúk a kassai piactéren, a saját háza előtt Káthayt felkoncolták. A korabeli krónika így szól erről:
“Elsőbban Gymes Ferenc vága, azután mindnyájan, ízről ízre a sokaság apróra elaprítá a fejedelem megétetésiért. Azután mintegy kilenc óra tájban a felesége öszvesöpörteté a sok ezer részre aprított testet a pelengér alatt, egy lepedőben fölszedeté, és ugyanazon nap Kassáról kivivén, azután Mislén eltemettette.”
Bocskai halála körül gazdag gyászvers-irodalom virágzott ki. A fejedelem halálát elsirató versek majd mindegyike kitér Bocskai “megétetőjére”, nagy elégtétellel nyugtázva kegyetlen halálát. Nehezen eldönthető, hogy vajon volt-e valami igazság a mérgeztetés vádjában. Káthay személye mindenesetre nagyon is alkalmas volt a bűnbak szerepének betöltésére. Katolikus vallása, Itáliai egyetemeken szerzett nagy műveltsége, humanista életfelfogása, életvitele szintén gyanússá tette.
S itt van az egyik kedvenc házam, ez az erős eper színű, a gyönyörű reneszánsz ablakokkal, de azon kívül, hogy Vitéz háznak hívják, semmit nem sikerült találnom róla.
Mellette az egykori Csáky ház, melynek tulajdonosa gróf Csáky Tivadar volt a
Kassai Magyar Színtársulat igazgatója.
A hajdani Csáky ház 1835-től áll. Szabadságharc idejei története tükröt ad a mindenkori harci helyzet alakulásáról, hisz Kassáért igen heves küzdelmek folytak. 1848 decembere és 1849 júniusa között osztrák törzstisztek, majd Görgey tisztjei laktak benne, később Ramberg császári tábornok, utána Dembinszki honvéd tábornok, majd Paskievics orosz herceg.
A Csáky házban működött a híres Megay-cukrászda, ahol Márai Sándor egy fagylaltevő versenyen ismerkedett meg későbbi feleségével, Matzner Lolával.
Ez a két ház követi a Csáky ház jelenleg zöld épülettömbjét. A zenélő parkból készült hangulatos kép az átjáró házról újra Márai mondatokat idéz fel:
” A kereskedő mélyen és rejtetten élt a boltíves szobákban, a házakban, melyek rejtélyes folyosókkal épültek befelé, az udvar felé a háromablakos homlokzatok mögött a kassai, felvidéki, erdélyi házak rejtélyes házsorokat bújtattak …
és almáriomokban hűvös-komor rendben hevert Nyugat és Kelet áramlásának minden lecsapódása, a rózsaolaj és a brüsszeli csipke, a londoni tőr és a krakkói singgel mért bársony… “
Amit viszont egyértelműen be tudtam azonosítani, az az egykori Hadik-Barkóczy palota.
1750-ben épült Barkóczy Ferenc egri püspök székhelyéül. 1805-ben itt szállásolták el
a Napóleon hadai elől menekülő I. Ferenc király gyermekeit, köztük a 12 éves trónörököst, Ferdinándot. Jelenleg a Bocatius Könyvtár székhelye. Mai homlokzata rokokó stílusú.
Bocatius János kassai főbíró és iskolaigazgató és költő. Korában rendkívüli nagyságú tudományosságáról ismert, nevelési elveiért – nem az iskolának, hanem az életnek tanított – Felsőmagyarország nevelőjének tartották. Bocskai hű híve és diplomáciai megbízottja, csakúgy, mint később Bethlen Gábornak. S az ő élete is, csakúgy mint oly sokaknak ebben a különböző hatalmi befolyások között vergődő korban, tele van hajmeresztő fordulatokkal, élet-halál küzdelemmel.
S ugyanez a szakasz, egy másik perspektívából.
A különlegesnél, különlegesebb, szépen tatarozott házak követik egymást.
Régi, még fellelhető képek beazonosítása mai formájukkal, mindig különös izgalommal jár.
S ezzel lassan elértünk ahhoz a szakaszhoz, amikor a színház mögött a tér bezárul, s a Főutca felveszi utca jellegét.
Innen folytatom legközelebb.
Fölöttem a felhő 