Karácsonyi pillanatok a Genfi tó körül 3.

Fiam elmondása szerint Genfben az időjárás inkább mediterrán jellegű, egy évben ha
3 havas napot szoktak átélni. Ez összevágott a mi rövid kis tapasztalatunkkal is, hisz idefelé szikrázó napsütésben jöttünk, s másnap, a lausanne-i tóparton készített képeinkről aligha mondaná valaki, hogy ezek decemberben, karácsony előtt két nappal készültek:

S a megelőző bejegyzésekben csak kisvárosként aposztrofált képek Lutryban készültek, amelyről ez alkalommal már-már egy igazán túlzsúfolt karácsonyi látványt kívánok megosztani olvasóimmal.

Innen Veveybe, Chaplin (és a Nestlé) városába vettük utunkat, ahol a legkedvesebb emlékemet egy üzletből szomorúan kifelé néző kiskutya  magányosságot sugalló képe jelenti, miközben odakinn már minden az ünnepről  beszélt.

S mivel bennfentes híreink úgy szóltak, hogy Montreuxban van a legnagyobb karácsonyi piac a tóparton, következő nap ellátogattunk oda is.

Itt Montreuxban az eviáni koncepcióval szemben, zöld gallyakból készített szörnyecskékkel és fűzfaág szerűségből font formákkal rakták tele a nyáron oly fenséges parkot:

És tényleg, mint akármelyik vurstliban, a svájci is azonos elvekre épül: bódék, többnyire vacakok, és tömegetetés egyszerű – bár itt így is borsos áru étkekkel, nyalánkságokkal.

Egyetlen ténylegesen autentikus élményt a gesztenyesütő standja jelentette, ahol általunk eddig nem látott, orgonasíp szerű kályhacsöveken elhelyezett lyukacsos aljú agyagedényben sül a gesztenye, s a szelíd füst vonja be a készítőt, a tájat, s lebeg a víz fölött.

Smoke on the water… – Füst a víz felett – énekli a Deep Purple. Örökéletű szép dalának ihletét Montreaux adta, ha nem is a mi gesztenyesütőnk révén.

De nem csak a Deep Purple, hanem számos világhírű jazz és rock sztár kötődik a városhoz, részben az 1967 óta itt megrendezésre kerülő jazz fesztivál, részben a helyi lemezstúdiók révén. A Queen együttes meg is vette az egyik helyi stúdiót, Freddie Mercury pedig vallotta, hogy Montreaux a világon az egyik hely, ahol legszívesebben tartózkodik.

Kapott is a várostól szobrot is, és 2003. óta évenként megrendezett emlékfesztivált.

 Hazafelé még elmerülünk Genf bevásárló utcájának karácsonyi képében, ami már bármely más nagyvárosban is lehetne.

Talán csak a fákon lógó hatalmas karácsonyi gömbök  újak számunkra, de a végtelenített hullám kicsit unalmasnak is hat,  az egyetlen dolog ami itt mindig megfog, most is szép:
a C&A melletti üzletház gyönyörű, szecessziós homlokzata.

A genfi karácsonyi piacot e köré a templom köré állított kis sátorok alkotják.

És tudok még egy kis (zajos) élőképet is mellékelni a Mont-Blanc híd lábától, amint szemben a híres Virágóra melletti fáról hullanak a fények….

Genfben még egy élmény vár ránk, a december 30.-án az óvárosban, a városházával szemben levő étteremben elfogyasztott búcsúebéd, s annak záróakkordjaként a nem várt jelmezes felvonulás, amibe egyenesen a meleg éttermi asztal mellől csöppentünk bele.

Ma már nem emlékszem, hogy mi is volt az apropója/hagyománya a városháza Promenade Rochemont felé néző falánál tartott ünnepségnek, de szép volt, s számunkra olybá tűnt, mint valami jutalom játék.

Pedig a jutalom játék még hátra volt.

Másnap arra ébredtünk, hogy beköszöntött Genfben azon három nap egyike, amikor leesett a hó. Hazafelé utunkat hófehérbe öltözött gyönyörű tájon araszoltuk végig, merthogy míg idefelé reggeltől estig egyhuzamban megtettük azt az 1300 km-es utat, amely a két otthon közötti távolság, az újév, 2009. első napján nehéz út és látási viszonyok között alig jutottunk túl Münchenen, mikor már beesteledett. Beláttuk, hogy egyet tehetünk: az első alkalommal lehajtunk a pályáról, és megszállunk az út mentén.

Rosenheimnél adódott az első kitérő, ahol lekanyarodva ezzel a bájos kis bajor templommal szemben találtunk rá a szállodánkra.

És ha eddig hiányoltam, itt bizony megtapasztaltuk, hogyan lehet túlfűteni a karácsonyt.
A recepció minden szögletében, a falak mentén, minden kis zúgban karácsonyi figurák, dekoráció.

Reggel pedig ilyen környezetben költöttük el az ébresztő étket és az újévi jószerencse malac sütit.

Lehet, hogy giccses – de nekem tetszett.

S ugyanazzal a képpel búcsúztunk, ami idehozott minket:

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Svájc, Utazás
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s