Genf – Reformátorok Fala 2.

Ahogy a képen is látható, a központi szoborkompozíciótól, a négy vezető reformátor csoportjától jobbra is, balra is 3 – 3 kisebb figura is helyet kapott, mintegy érdemei elismeréseként. Nézzük hát végig kikből áll az illusztris társaság!

Én az elfogódottság okán mindjárt kezdem Bocskaival, aki – ha szemben állunk –
a jobb szél első alakja.

A reformáció hallhatatlanjai között azzal érdemelte ki ezt a helyet, hogy vallásszabadságot vívott ki a protestánsoknak, a korszakalkotó 1606-os Bécsi békében.

Ennek a békének természetesen nemzetünk történelme szempontjából összetettebb jelentősége volt, hiszen az először tett módszeres és átfogó kísérletet a megelőző száz év problémáinak rendezésére a Habsburg házzal, – és a török Portával szemben. Ez volt nemzeti történelmünk első sikeres szabadságharca, s Bocskai az 1605. június 4.-én elkezdett alkudozásokban igen kemény ellenfélnek bizonyult, s lényegében minden pontban csaknem maximális eredményt ért el. (Vallásszabadság, magyar (rendi) alkotmány- és közjogi eredmények, békekötés előírása a törökkel, Erdély önálló fejedelemsége.)

A békekötés több fázisban zajlott, s lényegében a tényleges megegyezés 1606. június 23.-án megszületett, melyet augusztusban I. Rudolf erősít meg Prágában, majd Bocskai Kassán. Ezután november 11.-én létrejön a törökkel a Zsitvatoroki béke, mely a Bécsi béke szerves része volt, s egyben Bocskai politikájának nagy sikere is. A békemű lezárására
december 13-ára Bocskai országgyűlést hívott össze Kassára, amely eredményeként december 23.-án megerősítették a határozatokat. Az már csak a sors szomorú játéka, hogy az elkövetkezendő országgyűlés hatáskörébe utalt, még nyitott témák lezárását Bocskai
1 hét múlva bekövetkezett halála meghiúsított.

A kapcsolódó kép fölött idézet olvasható a Bécsi békéből:

A falon a reliefet körülölelő szövegről van néhány nagyobb felbontású képem is, talán kissé szerencsétlen módon, épp a következőn, Bocskai feje felső része már nem került be a képmezőbe.

Ahol viszont a feje is látszik, egy érdekes részletre hívnám fel a figyelmet: mint a bevésett név alapján megállapítható, Kátay is szerepel eme megörökítésen. (A vele kapcsolatos gyanúsítás és véres történet olvasható a Kassáról szóló leírás Utazás a Felvidéken – 27. fejezetében.) Azt sem tartom kizártnak, hogy a Bocskai mögött balra látható kalapos alakban Kassa református egyházának fáradhatatlan prédikátorát, Alvinczy Pétert kívánták megörökíteni.

A dombormű két oldalán a Kassai országgyűlés lelkesítő pillanataiban elhangzott Bocskai mondást idézik:

„Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát
minden aranynál feljebb becsüljük.”

(Csak az éles szeműeknek a megjegyzésem: A történelem folyamán a magyar nevek írásmódja – amit elsősorban a nemesi családnevek vizsgálatakor fedezhetünk fel – sokszor változott. Ezzel tudnám magyarázni a fent alkalmazott Bocskay változatot is.)

Bocskai mellett az angol republika, köztársaság megalapítója, egyben
király (I. Stuart Károly) – fejező Oliver Cronwell szobra áll. Cromwell személye elég megosztó a Brit Szigetek történetében – van aki diktátornak, királygyilkosnak; van aki szabadsághősnek tekinti. A BBC egy 2002-ben végzett közvéleménykutatása alapján ugyanakkor 10.-ként szerepelt a 100 legnagyobb brit listáján.

Egy biztos, fellépésekor Angliában már gyökeret vert a kálvini tanokból táplálkozó reformáció, s a királyi háznak a parlamentet félreállító, abszolutista kormányzása, napirenden levő zsarnoki önkény és zaklatások, kegyetlen puritán üldözésekkel párosulva polgárháborúba torkollott, melynek élére (1648-ban) Cromwell állt.

Mint minden elégedetlenség, itt is könnyen öltött vallási köntöst, akiknek fanatizált soraiban érvényesült a Cromwell-i jelszó : ” Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport”.  Új mintájú hadseregének fő erejét a vaspáncélos lovasság adta, ezen “vasbordájúak” viseletében került ő is megörökítésre fal előtti szobrán.
Nevéhez kötődik az abszolutista monarchia letörése, a parlamentáris demokrácia megalapítása, a puritánok, az anabaptisták stb. üldöztetésének megszüntetése és szabad vallásgyakorlatuk biztosítása.

Személyéhez kötve szükséges még megemlíteni, hogy ebben az időben Anglia látványos külpolitikai sikereket ért el. 1649-51. között elfoglalták Írországot, majd Skóciát,
s így megvalósult a sziget teljes területi egyesítése, megszületik Nagy-Britannia.
Hajózási törvényével megerősíti az angol flottát, melynek hozadéka a holland kereskedők visszaszorulása és a Commonwelth megalakulása. Igaz az általa alapított, – később diktatúrába torkollott – köztársaság is rövid életű volt, de mégis elvezetett az angol alkotmányos parlamentarizmust biztosító Bill of Rights elfogadtatásához 1689-ben.

A törvény eredete visszavezethető Cromwell idejére, amikor az Alsóház jogaiban
– a királya által – többszörösen sértettnek érezve magát, 1628-ban petíciót nyújtott be           I. Károlyhoz követeléseivel, amely lényegében már minden fontos pontját a későbbi
Bill of Rights-nak tartalmazta. Az összeütközés akkor még polgárháborúba torkollott, amely 1685 után ismét fellángolt, II. Jakab hasonlóan jogsértő, abszolutista törekvései kapcsán.

Lényegében mindkét Stuart-házi király esetében a vita a körül forgott, hogy az uralkodó egyedül Istentől adott jogon uralkodik-e, s ezáltal törvény felett áll, vagy a Magna Cartán
( “szabadság és ellenállás törvénye”) nyugvó angol alkotmányosság alapján maga is a törvénynek alávetett hivatalát teljesíti.

A királyi és parlamenti hatalom összeütközése, a társadalmat hevítő feszültség a vallás kérdésében csúcsosodtak ki. A politikai és hatalmi kérdések kibogozhatatlanul összefonódtak a vallási mozgalmakkal, hisz a puritánok értelmezésében a királyság isteni eredetűnek mondott földi hatalma nem más mint eretnekség; a fensőbbség szembeállítása a közjóval, megsérti Istent és választottjait, ami kiváltja a népítéletet. (Király lefejezése.)

Az angol Alsó- és Felsőház miután 1689. február 13.-án meghozza Jognyilatkozat törvényét, amelyet majd október 23.-án a Dicsőséges forradalomban hatalomra jutott protestáns királyi pár, Orániai III. Vilmos és II. Mária királyné elismer.

A Bill of Rights az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya, mely nagy mértékben korlátozta a királyi felségjogokat. Egyúttal azonban tartós és rugalmas hatalmi egyensúlyt teremt – mely alapjaiban máig nem változott. Gondoskodott róla, hogy a katolikus és abszolutista reakciónak többé esélye se legyen Angliában. Angliában a katolikus vallás kizárja a trónképességet.

A Bill of Rights kinyilvánítja a polgári szabadságjogokat: gyülekezési-, vallás-, sajtó-, szólásszabadság, bírósághoz fordulás joga. A királyság megmarad, de a legfontosabb törvényhozó, ellenőrző hatalom a parlamenté.

És a következő érdemes úr Roger Williams, aki az első baptista gyülekezet létrehozói között van az Újvilágban, a vallásszabadság előharcosa és az állam és egyház elválasztásának korai képviselője egyszemélyben.
Az Anglikán egyház lelkésze 1630-ban vándorolt ki Amerikába, Rhode Island államban
ő létesíti az első települést, s missziójaként választotta az indiánok megtérítését.
A megtérítést azonban bibliai módon az evangélium felkínálásával végezte, hogy azt
a megszólított elfogadta-e, annak szabad döntésén múlott.

Az őhozzá kapcsolt relief a Mayflower legendát dolgozza fel, mely 1620-ban bontotta ki vitorláit, és vitte az elkeseredett emingránsok csapatait az új remények földjére,
az Újvilágba, új hazát találni. Ez az idő, az angol forradalomban lefejezett I. Stuart Károly apjának I. Jakab uralkodásának végére esik.

A Mayflower volt az a híres hajó, amely az angol puritánok első csoportját az angliai Plymouth városából szállította át az amerikai kontinensre. A Mayflower 102 utasa az első európai letelepedők New Englandban. Ők azok, akiket aztán a történelmi írások csak Zarándokként (Pilgrim) emlegetnek, nyílvánvaló az összefüggés az előző bejegyzésben idézett sikerkönyvvel, a Zarándok útjával.

Az első telepesek kis csoportja megszerkeszti közösségük vezérlő szabályait, a
Mayflower Compactot, gyakorlatilag a legelső demokratikus amerikai alkotmányt.
Ebből áll idézet a kép felső felén, míg az utóbb elmondottakat a következő képek illusztrálják.

És mivel úgy látom még egy fejezetet kell szentelnem e falnak, hisz még csak a felénél tartok a felsorolásnak, ezért itt most lezárásként egy Illyés Gyula versből ragadnék ki idézeteket, melyben a költő a fal előtt ébredt gondolatait pergeti végig egy évvel a világháború vége (1946) után, megrázó képekben és lüktetéssel.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Svájc, Történelem, Utazás, Vallás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. PappP szerint:

    Most és csak képek segítségével “térve vissza” Genfbe — huszonöt évvel ( ! ) korábbi “átfutásunk” után — hadd vigasztaljak meg mindenkit: ALVINCZY Péter (vezeték)neve
    látszik, az itt közzétett nagyított képek egyikén…
    De el is kell szomorítsam BOCSKAY fejedelem, az Emlékmű, valamint Genf városának távoli tisztelőit: mert a fejedelmi jogart vagy a fagy, vagy egy igen erős ütés, de valami — a szobor kezével együtt — eltörte a közelmúltban… [ Erről a genfi magyarok honlapja adott hírt igen röviden, persze képpel; és mintha a louisegoingout.fr nevű helyen, egy szintén rokonszenves fölfedező honlapon is már ilyen lenne a Cromwell mellett álló Bocskay kezének a fényképe ! Restaurálásról ( én, itt, D-Budán ) eddig semmit nem tudok…].

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s