Genf – Reformátorok Fala 3.

Ahogy Illyés szép elégiájából kiragadott sorok alapján is felsejlik, a Reformátorok fala kertben, a város szívének számító Egyetem kertben található. Körülbelüli kiterjedéséről az alábbi Google műhold felvétel alapján alkothatunk képet:

A Genfi Egyetem főépületével szemben, attól csak a Bastions sétánnyal elválasztva, hátamögött az óvárosi városfallal emelkedik a szoborfal (fenn: Mur des Reformateurs).

Az Egyetemkert bejárata üde látvány a Place de Neuve nyüzsgő forgalmában állva:

A kerítés sarkain a város címerállata, a sas terjeszti óvó szárnyait a tudomány e körbekerített szigete fölött.

A birodalmi sas, mint minden államnál, amely alkalmazza/alkalmazta ezt a szimbólumot állami jelvényeiben, a római birodalomra utal vissza, amely Genf esetében jelzi, hogy a 11. századtól része volt a Szent Római Birodalomnak, a Szent Péter kulcsa pedig a püspökökhöz kötődő szimbólumként került be a címerbe.

A kerten belül a Bastion parkban óriássakkot játszó városi polgárok,
a hatalmas fák árnya alatt kismamák, gyerekek, a füvön tanuló és piknikező diákok és természetesen turisták élvezik a város egykori első botanikus kertjének különlegességeit, enyhet adó lombját, gondozott pázsitját.

Egyetemkert kollázs

P1370152 Pl. de Neuve

Hát ebben a kertben állították fel az emlékművet, amely a városnak a világra földrészeken és évszázadokon át kifejtett hatásáról tanúskodik.

A központi reformátorcsoporttól balra, a kertkapu irányába eső első szobor Gaspard de Colignyé, a hugenotta vezéré.

Coligny (1517-1572) francia nemes és admirális volt, s kora vita nélkül álló egyik legkíválóbb férfija, aki különösen a hadi képességeivel tüntette ki magát.

A 16. század Franciaországában is megjelenik a reformáció, először a lutheri tanok révén, de már az 1540-es évek végére Kálvin tanításai válnak egyeduralkodóvá a reformáltak
– akik leginkább az írástudók – körében, akiket a hugenotta névvel illettek.

1555 és 1662 között Genf több mint 88 lelkészt képzett ki a hugenották számára.
1561-ben a francia kormányzat hivatalosan is panaszt tett a genfi köztársaságnál
a prédikátorok kiküldése ellen, akik, úgymond, zendülést és elpártolást szítanak az országban.

A nemesség egy része is hamarosan a hugenották támogatójává válik, közöttük a Châtillon család, ahová Gaspard de Coligny is tartozik, illetve a Bourbon család – Navarra királyaival és Condé herceggel. A hugenották virágzása az 1560-as évek elejére tehető, ekkor mintegy 1,8–2 millióan éltek Franciaországban, ami az akkori lakosság 10–13%-ának felelt meg. Társadalmilag azonban a számarányuknál sokkal jelentősebb hatást fejtettek ki, mivel a nemesség 50%-a, a városi polgárság 30%-a csatlakozott a kálvinizmushoz.

A katolikus spanyolpárti vonalat a Guisek, Lotharingia hercegei képviselték.

Két pártra szakad az ország, s a hosszas vallásháborúk betetőzése az
1572. augusztus 23/24. -i véres Szent Bertalan éjszakája, mely tömegmészárlás legelső áldozata Coligny lett.

A történetet nem írom le, mert talán ez az a fejezete a francia históriának, amiről valamennyien tanultunk történelem órákon, illetve az egész forrongó korszakról nálamnál elragadóbban és plasztikusabban rajzol képet Merle királyregényeiben, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, ha még nem olvasta volna.

A szobrához csatolt “mesélő” falrész a nantesi ediktum (1598) megszületését ábrázolja, amelyben IV. ( Navarrai ) Henrik király a hugenották részére, hosszú üldöztetés után biztosítja a szabad vallásgyakorlatot, és egyenjogúságot és véget vet a 36 évig tartó vallásháborúk sorának.

Az ediktum rendelkezései lehetővé tették a hugenották megerősödését egyházi, gazdasági, politikai és kulturális értelemben. A nantes-i ediktum kibocsátását követő években kálvinista főiskolák létesültek Sedan, Montpellier és Saumur városaiban.

 IV. Henrik, aki maga protestáns hitben nevelkedett, s akinek mennyegzőjén történik a szörnyű hugenotta mészárlás, melyet követően maga is többször vallást vált (egészen pontosan életében ötször) – s végül megkoronázása érdekében ő az, akinek Párizs megér egy misét – a kép oldalán futó szövegben a genfieket biztosítja hű érzelmeiről irántuk, mégha azóta új barátjai is keletkeztek. Gondolom ez utóbbival a katolikus királypártiakra céloz.

S még egy gondolat erejéig visszatérve híres mondásához: a mise fogalma ugye, ami elválasztja – illetve meg is határozza – a két vallást. A protestánsok a misézést elsőként törölték el szertartásaik közül, ők templomaikban istentiszteletet tartanak.

IV. Henrik utolsó szavait idézi a felirat, melyet Genf képviselőihez intézett 1610. május 14.-én reggel – hisz 10 napra rá egy fanatikus katolikus szerzetes végez vele.

És ezzel elérkeztünk a következő szereplőnkhöz, Orániai Vilmoshoz (1533-1584)
a németalföldi szabadságharc, vagy másként a nyolcvanéves háború vezéréhez. Hollandiában nemzeti hős, a Haza Atyja-ként tisztelik, a róla írt dalt 1932 ben Hollandia nemzeti himnuszává tette.

Orániai Vilmos

Érdekes e kicsiny ország, Hollandia – hazánk területének kevesebb mint a fele – történetének alakulása, mely részben a történelem viharaiban hányódott, hol ide,- hol oda; másrészt a világ minden táján felbukkan, mint történelmet formáló szereplő is.

I. e. 57-ben Julius Caesar is eljut földjére, később a frank birodalom része, a középkorban kisebb nagyobb hercegségek és grófságok alkotják, illetve jelentős tényező már ekkor az Utrecht-i püspökség. V. Károly német római császár – aki maga belga földön született –  uralkodása alatt egyesítették Belgiummal, valamint Luxemburggal, s ekkor a burgundi Habsburg birodalom része lett.
(V. Károly életéről bővebben az Andalúz nyár c. bejegyzéseimnél lehet olvasni!)

Orániai (Hallgatag) Vilmos, aki utód nélkül elhunyt nagybátyjától örökölte a hercegi címet és javakat – amivel egycsapásra a németalföld egyik leggazdagabb nemesévé lépett elő –
V. Károly kívánságára, a császár brüsszeli udvarában nevelkedett, hogy szigorú katolikus erkölcsiség kötelékeivel fonják körül. 1559-től ki is nevezik királyi helytartóul Holland, Zeeland és Utrecht grófságaiban.

V. Károlyt követően fia II. Fülöp, aki  1555/56-ban a Habsburg Birodalom felosztása után apjától csak a spanyol és a németalföldi területeket örökölte, míg a császári koronát
a nagybátyja, I. Ferdinánd kapta, helytartói (Pármai Margit és Granvella bíboros) útján szigorú inkvizíciót alkalmaz a holland nép között rohamosan terjedő kálvinizmus ellen.
Nevezetes az 1566. évi Beeldenstorm = képrombolás, amikor a protestánsok megrohanták a templomokat és Mózes 2. törvénye alapján a szentek szobrait és képeit lerombolták.
Ez volt az ún. Nyolcvanéves háború kezdete Spanyolországgal, melynek végső lezárását majd csak a vesztfáliai béke hozza meg 1648-ban.

A magukat  koldusoknak nevező “geuex”-k felkelnek a spanyol uralom ellen, amelyet
a kegyetlenségéről híres spanyol hadvezér, Alba herceg tízezer katonájával (1567) vérbefojt. Az általa felállított vésztörvényszék néhány hónap alatt – saját bevallása szerint – 18.000 embert küldött vérpadra. Kíméletlenül üldözött minden protestáns megnyilvánulást. Súlyos adókat vet ki ezután a városokra, a kereskedelemre. Vilmos maga is mentve vagyonát, elmenekül. A terror azonban inkább fokozza az ellenállást,
a németalföldi rendek ismét mozgolódni kezdenek, és felkérik vezérüknek Orániai Vilmost, amelyet ő 1572-ben el is vállal. Sok év véres harcai következnek ezután.

Közben hosszas gondolkozási idő után Vilmos 1573-ban maga is áttér a kálvinista vallásra.

1579. január 23-án a hét németalföldi északi provincia – Holland, Zeeland, Utrecht, Gelders, Groningen, Overijssel és Friesland – az ún. utrechti unióban egyesült.
A hét provincia konföderációs szövetségében egymás támogatását biztosították
a spanyolok elleni harcban, s ezekben létrejön a “Reformált Egyház ” hivatalos elsőbbsége. A Hét Egyesült Tartomány helytartójául  Orániai Vilmost választják.

II. Fülöp erre kiközösítteti, majd magas vérdíjat tűz ki fejére. Több merényletet el is követnek ellene, míg végül 1584. július 10.-én egy katolikus fanatikusnak sikerül is megölnie őt Delftben. (Itt is van eltemetve, a Neue Kirchében, a Nassau-Orániai ág családi sírboltjában.) 51 éves volt ekkor.

A hollandok között ma is hallatlan népszerűségnek örvend. Magam is örzök a genfi fali megörökítésénél egy sokkal vidámabb, derűsebb képet róla, Hágából a Plein terének közepéről, ahol élénk kávézók és szabadtéri éttermek közönségétől körülvéve áll szilárdan; balra tőle a külügyminisztérium palotája, sréhen mögötte a Mauritshuis, Hága Királyi képtára.

Csodás tavaszi nap volt ez, csak úgy zsongott a levegő. Idilli, igazi békés kép, amit a nagy hadfi láthat mai polgártársaira letekintve – s talán azt gondolja, hogy igen, hát megérte…

Orániai Vilmos helytartósága egy polgári köztársaság volt. Szédítően gyors kapitalista fejlődés indul meg a népes és gazdag városokban. Holland hajók a világ minden táján ott vannak, és szerteágazó kereskedelmet bonyolítanak. 1609 -ben megalapul az
Amszterdam-i tőzsde. Ez Hollandia “aranykora”.
Ők uralják a világkereskedelmet, a holland telepesek hatalmas gyarmatbirodalmat hoznak létre (pl. New York alapítója egy Peter Stuyvesant nevű ember…- ma cigaretta márka),
a holland kereskedelmi flotta a legnagyobb a világon (amit majd a cromwelli-i
Act of Navigation torpedóz meg és veszi át a tengereken, majd a gyarmatokon is a hatalmat…).

Vallási menekültek széles tömegei érkeznek ide ekkor Európa minden részéből.
A hét tartomány hivatalosan 1588-tól veszi fel a köztársaság nevet, amely fennmarad egészen a francia forradalomig.
(Napóleon alakít itt először királyságot, öccse Lajos számára).
A hollandok támogatnak minden antikatolikus vagy Habsburg-ellenes megmozdulást, többek között így kerültek képbe a mi Rákóczi szabadságharcunk idején is, ahol aktív részt vállaltak a protestáns ügy érdekében a béketárgyalások közvetítőiként.
Hát így találkozunk aztán ennek a kis népnek a képviselőivel szerte a világon a nagy történéseknél….

Az Utrechti Unió szerződését 1581-ben követte a II. Fülöptől való függetlenség kinyílvánítása, amely Függetlenségi Nyilatkozat sok mindenben mintául szolgált
az Amerikai Egyesült Államok hasonló nevű okmányához is.

“…és mivel az Isten az embereket nem teremtette szolgaként hogy uralkodójuk
(itt: prince) jó vagy rossz parancsait kövessék, de inkább a princet, hogy alattvalói javát szolgálja és eszerint kormányozzon..
.” – szól a kép feletti idézet a nyilatkozatból.

Már csak a történet lekerekítéseként jegyzem meg, hogy a Cromwellnél hivatkozott képen a Bill of Rights-ot aláíró királyi pár III. Orániai Vilmos tagja ennek az Orániai ágnak
a leszármazottja. Aztán ami teljességgel elüt az eddigiektől komolyságában, de kedves színes történet kutyásoknak:

Egy anekdota szerint Hallgatag Vilmos életét Pompey nevű mopsza mentette meg, mikor 1572-ben Hermigny-nél a spanyolok a háború alatt rajtaütöttek a táborán,
s ő ugatásával fellármázta gazdáját, majd a nagyobb nyomaték kedvéért az arcára ugrott. Pompey-t az egész országban hősként tisztelték, és állítólag Vilmost a történtek után kizárólag kutyája kíséretében látták.
Dédunokája, III. Vilmos pedig, amikor 1688-ban átvitorlázott Angliába, udvartartásával együtt mopszait is magával vitte, akik hovatartozásuk jeléül narancssárga nyakörvet vagy szalagot viseltek.

A hollandok mellett a másik nagy befogadó nemzete a protetánsoknak Poroszország volt. Kiemelkedő alakja a Nagy Választófejedelem Frigyes (1620-1688).

Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem ténylegesen kiérdemelte a Nagy jelzőt neve elé.

A 30 éves háború viharos korában nevelkedett, szerény viszonyok között, de jeles szellemben. Fejlődésére döntő befolyással volt három évi tartózkodása a Németalföldön.  Az országlást, 1640 decemberében súlyos közrendi viszonyok között vette át, miközben területén több nemzet háborúja zajlott.
1641.-ben megszerezte Poroszország birtoklását, a békét és közrendet sikerült helyreállítania.
Nagyban közreműködött a vesztfáli békekötés létrejöttében (1648), noha ez reá nézve
nagy áldozatokat rótt: Svédország javára le kellett mondania bizonyos területekről
– többek között a tengeri partszakaszáról is, ami ekkor a kereskedelem visszavetésével járt – azonban ügyes, mondhatni merész politikájánál fogva Brandenburg jövendő nagyságát alapította meg. Nagyrészben az ő befolyásának tulajdonítható, hogy a békekötésben a kálvinista hitfelekeztre is kiterjesztették a vallásszabadságot.

Többször kapcsolódott be az Európai politikába még a protestáns hit védelmében, közülük a legjelentősebb cselekedetét az 1685. november 8.-i keltű Potsdami ediktum testesíti meg.

A Reformátorok fala bemutatása kapcsán nagy ívet jártunk már be a kálvinizmus történetében, a 15. századtól – a Nagy Választófejedelemig, a 17. századig.
Kálvin sem láthatta előre, hogy a genfi reformációból ilyen világméretű közösség jön létre. Jelen történetünk a Nantesi Ediktumnál folytatódik. A jogok, amelyeket ebben IV. Henrik biztosított örök érvényűként a hugenottáknak, bizony ahogy a viszonyok változtak,
úgy kerültek azok is eltörlésre, éspedig XIV. Lajos, a Napkirály által.
Betiltotta a református vallás gyakorlását, az újszülöttek kötelezően katolikus vallásra kereszteltettek, akik pedig nem vállalták a kényszeráttérést, kivándoroltak.
A nantes-i ediktum hatályon kívül helyezésétől Franciaországban 1787-ig mintegy
11 000 embert ítéltek vallási okokból börtönbüntetésre, gályarabságra vagy halálra.

A nantesi ediktum hatályon kívül helyezésére három héttel kelt rendeletében Frigyes választófejedelem a hugenottákat letelepedésre hívta fel országába.
Ebben számukra polgárjogot, az iparűzés jogát, szabad vallásgyakorlást biztosította; ezenkívül hiteleket, ingyenes építőanyagot és hat-tíz évi adómentességet kaptak.
A kedvezmények hatására mintegy 90 új település és 50 francia kolónia jött létre Brandenburg – Poroszországban, amely a 17.-18. század fordulóján a legfontosabb befogadó terület lett. Kiemelés-szerűen néhány város ezek közül: Berlin, Magdeburg, Halle, Halberstadt, Potsdam. Berlinben például Dorotheenstadt, Friedrichstadt és Friedrichswerder francia városrészek voltak.

1670-ben Franciaország 16 millió lakosának mintegy 5%-a volt hugenotta, közülük
1670 és 1720 között kb. 160 000 fő menekült el.

A Nagy Választófejedelem Frigyes fogadja a francia menekülteket:

És ezzel le is zárhatnám a Reformátorok falának bemutatását, ami előzetes terveimmel szemben így is nagyon bőre sikerült.

De mint mindig, ha elkezdek adatok után nyomozni, hála az internet csodájának, olyan bőséggel ontja, hogy innentől már a legnagyobb gondot az információ sűrítése okozza.

Ezért itt még megengedem magamnak, hogy a különösen kitartó olvasóknak bemásolok a Wikipédia hugenottákról szerkesztett szócikkéből néhány szerintem igen érdekes adatot:

A hugenották üldözésének teljes időszakára vonatkozóan nincs általánosan elfogadott becslés, különböző források 300–400 000 közé teszik a menekültek számát.

Ha kisebb mértékben is, a kivándorlás Európán kívül más földrészekre is kiterjedt: Fokföldre, az Amerikai Kontinensre.

A külföldre menekült hugenották a gazdaságilag fejlettebb Franciaország kultúráját vitték magukkal, jelentősen gazdagítva a befogadó országok szellemi és gazdasági életét. Mivel jellemzően a városi, szakképzettebb rétegek vándoroltak ki,
sok országban hozzájárultak az ipar és a szolgáltatások fejlődéséhez.

A hugenották magukkal vitték a textilipar technikai újdonságait, és ők terjesztették el a kékfestést Európában. A gazdaság fellendüléséhez az is hozzájárult, hogy import nélkül elégítették ki a luxuscikkek iránti növekvő keresletet. Angliában például nagyon keresettek voltak az általuk készített arany és ezüst ékszerek, üvegáruk, porcelántermékek és precíziós műszerek.
A luxuscikkek előállítása területén az egyik legismertebb az Oroszországban letelepedett Fabergé család, akiknek a nevét mindmáig őrzi az eredetileg húsvéti meglepetésként készített Fabergé-tojás.

Leszármazottaik között nagy számban találhatóak híres emberek, többek között
a holland, nagy-britanniai és porosz királyi házak ősei között is vannak hugenották.
Az amerikai elnökök közül nyolcan bizonyíthatóan hugenották utódai.

Néhány neves kivándorolt hugenotta illetve leszármazottaik: Theodor Fontane német író, Alexander von Humboldt természettudós és utazó, Helmuth von Moltke hadvezér, Jean-Étienne Liotard svájci festő, Jean-Jacques Rousseau filozófus, Philippe Suchard csokoládégyáros, Laurence Olivier szinész, Franz Karl Achard a répacukor előállításának úttörője.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Hollandia, Svájc, Történelem, Utazás, Vallás
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Genf – Reformátorok Fala 3. bejegyzéshez

  1. Papp Péter szerint:

    Tisztelt Asszonyom vagy Uram,
    a Reformátorok fala három részének — s ahogy látom futólag — annyi más alaposan megírt résznek kedves szerzője! Ahhoz a Falhoz tegnapi francia kutakodásaim, stb alapján hadd tegyek hozzá néhány szót. OTT emelték, ahol a HAJDANI városfal volt, s AKKOR határoztak építéséről,
    amikor 300-ik évfordulója volt annak a Karácsony előtti (éppen Advent utolsó éjszakájának abban az évben újholdas) idejére időzített, és vagy háromezer spanyol zsoldossal alaposan megszervezett ostromra (l’Escalade, mondjuk: létramászás…) sor került. Ezt azonban a polgárok, mesteremberek, a városi őrség oly sikerrel verte vissza, hogy utána “minden további nélkül” vétethette be magát Genf a konfederált államok, kantonok, városok közösségébe, s azóta évente megemlékeztek róla, eleinte az összes elesett hősöket is felsorolva — napjainkban pedig kirakodóvásárt, díszfelvonulást, korhű ruhákban, sőt az érintett területeket érintő utcai futóversenyeket is tartva. Ezért erre (a szörnyű sokkot jelentett és MÉGIS visszavert éjszakai ostromra, az Escalade-ra) emlékezve és emlékeztetve, a református hit MÁS VÉDELMEZŐIT is bemutatandó készülhetett OTT ez a fal ÉPP így, és aztán szerencsénkre — történetesen még a két háború között — olyan fekete-fehér képeslap is, melyen EZ az 1602.év is olvasható, jól látható… Mégegyszer köszönöm képeit, búvárkodását, összes jó szándékát…! Tartsa is meg, kérem !

    • elismondom szerint:

      Köszönöm megtisztelő hozzászólását. Ilyenkor mindig sajnálom, hogy a rendszer nem engedi a hozzászólásokat ugyanolyan direktben az adott bejegyzés után megjeleníteni, s ezért csak a nagyon alaposak – akik kinyitják a hozzászólásokat- jutnak hozzá azokhoz az értékes információkhoz, amikkel olvasóim gazdagítják a témát. Ez nekem is új volt, hogy ott volt a városfal, az l’Escalade emlékét viszont számos formában tartják fenn a mai napig. Az egyik ilyen színes történet ezzel kapcsolatban, hogy ki mivel tudott, úgy védekezett, s történetesen egy, a városkapu felett lakó háziasszony az éppen forrásban levő levese üst tartalmát zúdította a támadók nyakába. Erre az eseményre emlékeztetnek minden évben az évfordulók előtt az üzleteket elárasztó csoki üstök és marcipán sárgarépák, húsdarabok stb. figurális megjelenétései. A témához nekem a genfi helytörténeti Múzeumban, a Maison Tavelben vásárolt képeslap formátumú festmény reprodukcióim vannak:

      https://elismondom.files.wordpress.com/2011/01/eduard-elzingre-la-nuit-de-lescalade-du-11-au-12-dc3a9cembre-1602.jpg

      Sajnos a képet itt nem jeleníti meg a rendszer, ezért befűztem a Megjegyzések rovatba, L’Escalade címszó alatt!
      (Ja, és nő vagyok :-))

      • Papp Péter szerint:

        Kedves Asszonyom, mint a HOLLANDIA-sorozatnál is lát(hat)tam a képein, teljesen elfogadom, és örömmel, mosolygós megjegyzését — s mivel KETTEN utaztak, fenntartom többesszámban címzett köszönetemet: végülis KETTEJÜKNEK köszönhető ennyi úti kép. : )
        AZT a régi képeslapot megpróbálom valahogy a szeme elé “hozni”… Tessék beírni a keresőbe (képek) genf; reformátorok fala…aztán valami három-négy kép jön elő… ilyen tágan fogalmazva nem több. Amelyik az EGÉSZET mutatja, hozzánk közel Bocskaival, ugye, AZON van az Escalade-nak az évszáma is, NAGYÍTHATÓAN, OLVASHATÓAN,
        rajta. Jó böngészést kívánok ! (Aláírás a feladó-rovatban : )

      • elismondom szerint:

        Igen! Találtam ilyen képet, a Bundesarchív 1932-es felvételén.
        Köszönettel és üdvözlettel

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s