II. Rákóczi Ferenc – 24 év emigrációban. / Szerzetesi elvonultságban (14. életrajzi fejezet)

A végrendelet szerint az ötéves beteges kis király uralkodói teendőit egy régensi tanács fogja gyakorolni, névleges feje, külön hatáskör nélkül, Fülöp orleansi herceg,
a trónhoz legközelebb álló vérbeli herceg.
Amint azonban XIV. Lajos behunyta szemeit, a még el sem temetett király összes intezkedéseit hatályon kívül helyezték. Az orleansi herceg a legkiterjedtebb régensségi jogok birtokába lépett. A régi ideálok elvesztették hatalmukat, az ellenséges érzület
az udvarban kiterjedt mindenre, ami a „régi udvar” sokatmondó, de kevés tiszteletet ébresztő elnevezését hordta.
XIV. Lajos személyes környezetéhez tartozó udvaroncok, és személyek az ellenzék szerepébe kerültek. A régi udvar legelőkelőbb nevei pedig, akik majdnem mindahányan háttérbe szorultak, vagy még rosszabb sorsra jutottak, nem választhatóak el Rákóczi nevétől. Rákóczival azonban nem sokat törődtek, mivel az udvari intrikákban nem kompromittálta magát, így nem is kellett a régens haragjától tartania.

R.F._groboisi_ház VU. 1914. jún.Mégis, miután a diplomáciai tárgyalásoktól már semmit sem remélt, az egyre terhesebbé váló udvari élet megérlelték benne azt az elhatározást, hogy visszavonul a magányba.   1715. áprilisában a Párizstól 23 kilométerre,
a Szajna balpartján fekvő Yerres falu melletti Grosbois kamalduli kolostorában bérelt házat magának, ahova először időlegesen,
majd XIV. Lajos szeptember 1.-én ekövetkezett halála után, állandó jelleggel  visszavonult.

Igen mély hatást gyakorolt rá a kamalduli szerzetesek őszinte, istenfélő élete és nem tartott sokáig, míg a mélyen vallásos Rákóczi megnyugvást lelve ebben az életvitelben befelé fordulva ő is elindul ezen az úton. A francia kamalduliak a katolikus egyházon belül olyan szigorú kegyességi irányzatot képviseltek, amely élesen szemben állt a korabeli jezsuiták széles körben elterjedt világias felfogásával. Nagy hangsúlyt helyeztek ugyanis a személyes megtérés fontosságára és a bűnöktől való megtisztulásra.

Így születnek meg a fejedelem legjelentősebb írásai: az Emlékiratok és a Vallomások.
Az első a háború történetét mondja el többnyire politikai célzattal, a második a fejedelem életének folyását a szabadságharc kitöréséig majd bukása után, a szent ágostoni vallomások bűnbánatos és megtérő hangján. Ez az a két írás – illetőleg a nagyszámban írt levelei – melyek alapvetően forrásul szolgálnak a számos róla szóló idézethez, mégha ezekben ő is olykor mintegy visszavetít érzéseket, gondolatokat a korábbi időkre.

Itt most nem mennék bele ezen írásainak bővebb ismertetésébe, vagy idézetek beemelésébe – noha gyönyörű sorok tölthetnék ki ezek alapján oldalamat.
Interneten számos forrásból hozzáférhetőek, mindenkinek melegen ajánlom.

Az Emlékiratok Rákóczi halála után már négy évre megjelenik eredeti formájában franciául, (Mémoires du Prince Francois Rakoczy), amelyről hamar elkészült a mű latin, majd később magyar fordítása. Az alkotás a XVIII. században főleg Franciaországban hatott a közvéleményre. A korabeli könyvtárakban ismert munka, még Madame de Pompadoure 1765-ös könyvjegyzékén is szerepelt.

Rákóczi emlékíratainak 1739-ben, Hágában megjelent első kiadása

Bár Rákóczi Grobois-i magányát vallásos ájtatosságok, belső önvizsgálat és vadászatok töltik ki, visszavonulása nem jelentette, hogy teljesen elszakadt a politikai élettől. Elsősorban lengyel és törökországi ügynökein át tájékozódik. Alapmotívuma továbbra is
a munkálkodás a soha el nem hagyott eszményért: édes hazája függetlenségéért,
s ugyanakkor tudja, hogy csak egy kicsit is ha megváltozik a politikai széljárás, Franciaország nem fog habozni ugyanúgy megszabadulni tőle, mint ahogy azt tette
III. Jakabbal az  angol Stuart- házi trónkövetelővel, aki szintén fedőnéven, Szent György lovagként élt a Napkirály udvarában.
Ez az aggodalma annál is inkább jogos volt, mivel a francia király halála előtt három hónappal szentesítette a törvényesen (III. Károly néven) megkoronázott magyar király
az országgyűlési végzések között azt a pontot is, mely Rákóczit és társait, mint a törvényes határidőre meg nem tért felségsértőket száműzetéssel sújtja s birtokaik elkobzását
rendeli el.

VI. Károly császár és király valamint XIV. Lajos között megköttetett rastatti és badeni béke (úgyismint :...a másik kárára vagy veszélyére semmi szín alatt nem cselekszenek, illetve az erre törekvőknek segélyt nem nyújtanak, a másik fél lázadó és ellenkező alattvalóit nem fogadják be, sem pártolják vagy segítik…) szabályozta azt a mezsgyét, melyen belül
a francia király megengedhette Rákóczinak a Franciaországban tartózkodást.
1716 elején már a bécsi követ be is nyújtott egy jegyzéket, melyben Rákóczinak és társainak a fővárosból és Franciaországból történő kiutasítását követeli, a badeni béke első pontjára hivatkozva. A francia oldal a békepont kifejezéseibe próbált kapaszkodni. Védekezése szerint az ott előforduló aide és protection szavak nem alkalmazhatók mostani helyzetre, mivel Rákóczi csak asile-t és entretien-t élvez Franciaországban ….
Ekkor még Bécsnek az általános politikai helyzet nem kedvezett: közeli kilátásban volt
a császári – török háború, amitől a franciák titokban sok mindent reméltek, s így
nem óhajtottak Rákócziról pont most lemondani, mikor talán ismét hasznát vehetnék.

Közben tényleg bekövetkezett a török háború. S mivel Rákóczi és a török porta is ennek kapcsán sokat remélt egymástól (Rákóczi: a függetlenségi harc újra felélesztését – a Porta: segítséget rettegett ellenségével, Savoyai Jenő zseniális hadvezérrel szembeni hadjáratban), hamarosan létrejött közöttük a megállapodás.

1717. március havában Rákóczi audienciára jelentkezett az orleansi herczegnél.
Rákóczi eléje terjesztette a Porta ígéreteit, melyekben az elfogulatlan régens kevés bizonyosat talált, s erre figyelmeztette is őt. A fejedelem azonban megmásíthatatlannak nyilvánította óhaját, hogy a francia vendégszeretetet elhagyva, Törökországba menjen –
a régens pedig mit sem veszíthetett Rákóczi távozásával.

S Rákóczi újra elindult a csalóka remény ködképei után. Szeptember havában
Marseilleben tengerre szállt és október 10.-én török földre lépett, Gallipoliban.

Valóban balsors üldözte, mikor épp augusztusban határozta el magát a háborúban való személyes részvételre. Akkor volt ugyanis a belgrádi csata, ahol Savoyai Jenő tönkreverte az oszmánokat, s ezzel  minden eldőlt.

Eugène-François de Savoie-Carignano – Prinz Eugen

Törökországot Grosboistól az akkori rendes közlekedési viszonyok között ugyanis hetekig tartó út választotta el, a Rákóczinak szóló levelek azonban hónapokig is mentek.
Így történt, hogy mire dagadó vitorlákkal és – reményekkel megérkezett, már egy magatehetetlen Törökország földjére lépett, ahonnan sajnos számára sem volt már visszaút.

Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy testét édesanyja mellé, szívét Groboisba temessék. A fejedelem szívét tartalmazó aranyszelencének később, a történelem viharaiban nyoma veszett, de 1737-ben még a kolostor akkori priorja ezzel a latin felirattal emlékezett meg róla:

“E kolostor temetőjében fekszik a szent életű II. Rákóczi Ferencnek, Isten kegyelméből a szent római birodalom hercegének, Erdély fejedelmének, a magyar királyság részei urának s a székelyek grófjának szent szíve, ki az isteni gondviselés csodálatos rendeléséből az élet különféle viszontagságain keresztül vezéreltetve, elnyugodott az úrban, a Boszporusz melleti Rodostóban, a világ üdvének 1735. évében, április hónap 8. napján, életének 59. esztendejében.”

RF,_yerresi kolostor, VU.1914 jún.

Legutóbbi, Grobois-i tartózkodásához köthető esemény, hogy 2010. szeptemberében, Rákóczi halálának 275. évfordulója alkalmából avatták fel Borsi Antal sárospataki szobrászművész bronz mellszobrát Rákócziról Yerresben, a nevét viselő téren.
A szobrot az elé az obeliszk elé állították, amelyet 1937-ben a magyar állam ajándékozott
a francia kisvárosnak a fejedelem tiszteletére. (Az emlékoszlop Csáky József szobrászművész alkotása).
A posztamensbe bevésett szívalakhoz az alábbi felirat került francia és magyar nyelven: „Nagyságos fejedelem, legyen akaratod szerint.” –így szívének szimbolikus visszahelyezésével az utókor teljesítette a végakaratot.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Történelem
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s