Pozsony, a koronázási város – 01. Szent Márton Székesegyház

A véletlen úgy hozta, hogy múlt szombaton belecsöppentem egy egynapos buszos kirándulásba, Pozsonyba – egy kíváló helyi idegenvezető kísérete mellett.

Pozsonyon százszor átutaztunk már Prágába, vagy Berlinbe menet és jövet, de valahogy sosem volt időnk megállni, körülnézni. Azóta kicsit fokozta kíváncsiságomat
a Felvidéken ősszel Ipolybalogon (lásd: Utazás az Északi Középhegységben 13.) tett felfedezés, mely szerint a Kárpát – medencében három templom tornyát ékesíti kereszt helyett a magyar királyi korona másolata, s ebből bizony a legjelentősebb a pozsonyi
Szent Márton székesegyház!

Tehát nem volt kérdés: ezt látni kell!

Pozsonyi panoráma – forrás: Wikipédia Creative Commons

Azért előtte egy kicsit készültem: mit is lehet tudni a városról, illetve a magyar történelem mely pontjain jutott kiemelkedő szerephez?

Pozsony egyik legkorábbi magyar királyi vármegyeszékhelyünk volt, várispánságát még Szent István király alapította. Neve a régi magyar Poson személynévből ered, aki a vár első ispánja volt. Ebből az időszakból származik a Búvár Kund legendája, aki itt, Pozsonynál süllyesztette el a várat ostromló német hajókat.

Aztán jelentős szerephez a Mohács után három részre szakadt ország idején jut: ekkor lesz a „Habsburg”-gá lett birodalom magyar részének fővárosává. A központi hivatalok
(a Királyi Kamara meg a Királyi Helytartóság) már Buda török megszállása előtt Pozsonyba költöztek, s az országgyűléseket is ide hívták össze. A tragikus mohácsi csata után a Csele patakba fulladt II. Lajos özvegye, Mária királyné a kincstárral és a koronázási jelvényekkel ide menekült. Ekkor lett a pozsonyi vár Magyarország legjelentősebb objektuma, a Szent Korona őrzője, Pozsony pedig koronázó város. 1563 – 1835 között
11 királyt és 8 királynét koronáztak itt magyar királlyá, valamennyi a Habsburg házból származott. A királynők között legjelentősebb Mária Terézia volt, akinek egyben Bécs után Pozsony volt a kedvenc városa a Monarchián belül, s ennek megfelelően legnagyobb virágzását is ekkor éli. Ehhez hozzájárult Pozsony kedvező fekvése Bécshez képest,
hisz attól mindössze 58 km választja el.

Ez a közeli szomszédság ma is jellemzi fekvését, hisz az osztrák határ a várostól 2 km-re,
a magyartól 10 km-re van. Rajka lakóinak pl. több mint fele ma már pozsonyi illetőségű, mivel innen hamarabb – és dugók nélkül – bejutnak a központba, mint egyes pozsonyi városrészekből!

Mi is Rajka felől, a híres egy pilléren nyugvó Új-hídon (Nový Most) át érkezünk, egyenesen a város szívébe.

Kicsit borongós még a márciusi reggel, amikor megállunk a Duna parton,
hogy meghallgassuk a város 5 hídjáról szóló bemutatást. Mindjárt itt, az előttünk álló érdekessége, hogy magassága 84, 5 m, mely pontosan megfelel a székesegyház tornya magasságának – hisz mindegyiket a vár kútja ugyanekkora mélységéhez állítottak be.
A tetején levő korongban kávéház működik, ahová a pillér jobb oldalából lifttel, másik oldalából gyalog feljuthatunk.

További hídjai: az Új-hídtól felfelé, a vár felé a Lafranconi híd, lefelé az Öreg híd, vagy Starý Most, amelyet avatásakor Ferenc Józsefről neveztek el, ma már a megrongálódottsága miatt le van zárva. Ez után jön a legújabb, 2005-ben átadott látványos, döntött ívű Apolló híd és messzebb a távolban a Kikötői híd, a Prístavný Most. (Valahol itt állnak meg a Budapest – Pozsony – Bécs között közlekedő szárnyashajók, ha valaki egy romantikus folyami úton kíván eljutni e célpontokra.)

Pozsonyi hidak – Civertan felvétele

A város egyébként mintegy 430 ezer lakost számlál, melyből cca. 300 ezer itt, a Duna bal partján, 130 ezer pedig az érkezésünk irányában elhelyezkedő, a 70-es években felhúzott modern lakótelepi házakból álló petržalkai, vagy ligetfalusi részen él. Vagy ahogy hallottuk, ez a város hálószobája, amelyet a háború előtt még csak mintegy 1400 – 1500 főt számláló német falucskából duzzasztottak ekkora méretűre.

A város az első világháború végéig háromnyelvű volt /német – magyar – szlovák/, enyhe német többséggel. Az akkor mintegy 80 ezer lakosú város 42 %-a német, 41%-a magyar, 15%-a szlovák anyanyelvű volt. (Mai lakosságának 91,4% -a szlovák, 3,8 %-a magyar….)
A város német neve Pressburg, s a Bratislava elnevezés teljesen újkeletű, a cseh megszállás után 1919 márciusában vezetik be.

A történelmi város híres szülöttjei közül megemlítem Kempelen Farkast, Rómer Flórist, Nepomuk Hummel és Dohnányi Ernő zeneszerzőket, Fadrusz János, Rigele Alajos szobrászokat, az 1848-as szabadságharc vértanúiból Aulich Lajos tábornokot és
Batthyány Lajos első magyar miniszterelnököt. De a forradalmi események nyomdászai közül itt született Landerer Lajos is, Heckenast Gusztáv pedig itt halt meg.

1835 és 1837 közötti esztendőkben a kis Jókai cseregyerekként tartózkodott itt, hogy szülei kívánsága szerint jobban megtanuljon németül, miközben tanulmányait a régi evangélikus líceumban folytatta. Pozsony volt ugyanis az a magyar város, ahol még a magyaroknak is kellett németül beszélniük.

Zsigmondy Sámuel pozsonyi professzor és neje voltak a cserélő szülők. Az ő fiaik rendre Komáromban voltak magyar szón Jókayéknál….
Jó kisfiú, nem követelő, szót fogad s valóságos testvérei gyanánt tekinti a házbeli gyerekeket, úgyhogy még ötven év múlva is látjuk őt egymás mellett üldögélni Zsigmondy Vilmossal a Sándor utcai öreg országházban.”
                                                                                 (Mikszáth Kálmán: Jókai élete és kora)

E gyermekkori emlékei adták később a témát a Mire megvénülünk című regényéhez.

Zsigmondy Vilmos pedig bányamérnökként a források és a földalatti vizek kapcsolatával foglalkozva lesz úttörője a magyarországi hévízek feltárásának. Nevéhez fűződik a harkányi, margitszigeti, városligeti artézi kutak fúrása, mely utóbbi szolgáltatja pl.
a Széchenyi fürdő vízét; továbbá a fővárosi vízvezetékrendszer kiépítése nagymértékben neki köszönhető.

Városnézésünk során még bőven lesz alkalmunk visszanézni a múltba, s felidézni ismert neveket és megtudni róluk a Pozsonyhoz köthető történeteiket. Ehhez azonban el kell indulnunk. Első célpontunk rögtön a koronázási templom, mely a lefutó híd tövében jobbra található, szemben vele, a hídláb túloldalán pedig a vár festői sziluettje látható.

És rögtön az első kellemetlen meglepetés: a fő látványosság tornya tatarozás alatt!

Két dolgot tehetek:

1./Keresek az interneten egy autentikus, állványzat nélküli képet a templomról:

2./ Előkapom az új fenyképezőgépem teleobjektív funkcióját, és íme a korona közelhozott képe:

A jelenlegi csúcsdísz egy 1833. évi tűzvész során lezuhant és elpusztult korona helyére került. Egy 2×2 méteres párnán nyugszik, 164 cm magas és mintegy 150 kg súlyú.
A műtárgy rézlemezből készült, s egy helyi aranyműves műhelyében aranyozták be.

Itt, ahol közelítünk a templom felé, korábban a Duna ártere volt, melyet Mária Terézia idejében betemették és kialakították azt a sétáló részt, melynek ma is hasonló funkcióban fenntartott szép példája itt, a Szentháromság szobornál induló és a Nemzeti Színházba torkoló Hviezdoslav tér. A tér mai nevét a Pavol Országh Hviezdoslav szlovák költőről kapta, de nevezték korábban Kossuth Lajos térnek, Radetzky térnek és Séta térnek is. Számos elegáns nagykövetség (amerikai, német, dán stb.) és neves szálló
(Carlton- korábban Zöldfa) emeli a szobrokkal és növényekkel, illetve virágokkal gazdagon díszített tér atmoszféráját.

A Szentháromság szobrot az 1713-ban pusztító pestis emlékére emelték. Egyik kiemelkedő figurája Szent István királyt ábrázolja, amint felajánlja koronáját Szűz Máriának.

Mint látjuk, itt a székesegyház közelében, már igen sok utalás történik a koronázásra.
Egy ilyen nagyszabású eseményt örökít meg a korabeli kép, melyről pontos adataim ugyan nincsenek, de szerintem tévedés kizárva: csak egy koronázási ünnepség és felvonulás ábrázolása lehet.

Minket ennél kicsit kevésbé mozgalmas kép fogad, s az előtérben látható modern mű
a holokaust emlékműve, ahol a jelenkori koszorúzások zajlanak.

Noha a templom római katolikus plébániatemplom, a tető hátsó végén látható kakasdísz arról tanúskodik, hogy mikor Bethlen Gábor 1619-21 között elfoglalta a várost, elrendelte, hogy a templomot egyik nap a katolikusok, másik nap a reformátusok látogassák, illetve tartsák ott istentiszteleteiket.

S ugyanitt még egy dolog szembeötlik: ez a furcsa, graffitis díszítéssel fedett ablakú,  romszerű épület. Enyhén szólva is kirí a környezetéből. Aztán megtalálom erre is
a magyarázatot. Bizony, a szlovákok nagyon is súlyt helyeztek (nemzeti történelmünk) műemlékeinek karban tartására, restaurálására! Az egész öregvárosban szembeötlő
a gondosan felújított épületek tömege, miközben már csak mutatóban bukkan az ember egy egy ilyen lepusztult darabra. Minden esetre megdöbbentő látvány ezen együttes szélső, már rendbe hozott részének megelőző állapotáról tanúskodó fotója.

Ugyanezen épületek másik – az egykori dómdomb felöli – oldala, ahogy mi láttuk – és egy korábbi túrista:

Ugyanakkor vannak, már visszahozhatatlanul elpusztult/elpusztított részei Pozsonynak, melynek során pl. 1939–1944 között teljesen eltüntették a város egyik legrégebbi részét,
a váralji Zsidó utcát illetve zsidó negyedet, majd a háború után a magyarok és németek kitelepítésével gazdátlanná tett és elhanyagolt Váralját. Az 1970-es évek új hídjának építésekor a Hal téren lerombolták a még álló neológ zsinagógát és a környéken gótikus
és reneszánsz utcarészek tűntek el a föld színéről nyomtalanul.

Ma már csak a téren, a híd lefutó oldalába épített fekete kőfal, illetve a régi fotók idézik
a Dohány utcai zsinagóga mintájára épített zsidó imaházat, mely a koronázási templom előtt állt.

1989. után a város új vezetése leállította a különböző – egyebek közt a Carlton Szálló meg
a Széplak utca lerombolásával is számoló – „városfejlesztési” terveket, s az azóta eltelt években tapasztalhatóak a már említett pozitív változások.

Természetesen itt nem hallgatható el az sem, hogy az 1919-ben a csehszlovák megszállásal elkezdődött magyar történelmi múlt kisajátítása, agyonhallgatása, átfestése/átkeresztelése folyamatosan zajlik. Magyar névtáblák, pláne magyarul értő múzeumi személyek stb. nincsenek, a szűkszavú leírások szemérmesen hallgatnak a mai műemlékek létrehozóinak eredetéről, nemzetiségi hovatartozásáról.

Így aztán csak kitartó bóklászással az interneten lehet nyomára bukkanni egy-egy összefüggésnek, amit én e helyütt igyekszem továbbadni mindenkinek, aki olvas.

Ott, ahol sétánkat kezdjük, a régi Bécsikapu tér volt, a középkori városi fal egyik bejárata. Ez a fal, melynek vonulási irányát az éppen fenn bemutatott újjávarázsolt épületrészen is ábrázolják, illetve bizonyos maradékait a templomon túl fenntartották, oly módon haladt, hogy a koronázási templom nyugati falát is magában foglalta. Ezért van az, hogy ellentétben az általános templomépítészeti szokásokkal, itt a főbejárat nem kerülhetett az épület nyugati oldalára, hanem az ún. „porta speciosa” északról nyílik.

A fenti falrészlet mutatja a védmű szerkezetét: a fal előtt körben vizesárok húzodott, amely a vizét a Duna egyik ágából kapta. Északi irányból, a dóm tornyáig  mellvédek és lőrések szabályos sorával szabdalt dupla falsor közötti rész az ún. zwinger. Az árkon átvezető hídon túl donga boltozatú bejáratok voltak, amelyek maguk is  kapubástyákkal és szöglettornyokkal voltak erősítve.

A vársánc részeként maga a templom tornya is ellátott városvédelmi feladatokat, ágyuval felszerelt őrtorony is volt egyben. Ma azonban az ágyuk helyett 1 nagy és 5 kisharang lakja, mely utóbbiakat a 2000. évi ezredfordulón a szomszédos országok adták ajándékba.
A magyaroktól a Szt. Margit harangot kapta.

Pozsony egyik meghatározó történelmi épülete,
a dóm több szakaszban épült. A többkápolnás, háromhajós csarnoktemplomot a 14. században kezdik gótikus stílusban építeni egy korábbi templom helyén. Végül is 1452-ben szentelték fel a templomot.

A Pozsonyi dóm 2002-től a nemzeti kultúrális örökség kincse. Padlásáról került elő a XII. század derekán keletkezett Pray-kódex, amely egyebek közt a legrégibb összefüggő magyar szövegemléket,
a Halotti beszédet is magában foglalta.

Az építők egymást váltó nemzedékei közül a legjelentősebb alkotással Georg Raphael Donner gazdagította. Az ő nevéhez fűződik a Szent Márton lovasszobra, illetőleg
az Alamizsnás Szent János kápolna.

   Az ólomból készült lovasszobor, mely eredetileg (1866-ig) a barokk főoltár része volt,  Szt. Márton legendáját meséli el, némileg “átszabott ” ruhatárral. A toursi püspökké emelkedett szent, még fiatal korában Saváriából (Szombathelyről) származó római katonaként egy didergő koldust látva, kettémetszi köpenyét és átnyújtja a nyomorgónak. Pozsony nagy mecénása, Esterházy Imre hercegprímás megrendelésére készült mű huszár egyenruhát kapott, míg az atléta termetű koldusban többek szerint a szobrász magát mintázta meg. Az eredeti oltárkép szoborcsoportjának részét képezte még két hódoló angyal, melyek az oltár elmozdításakor a budapesti Nemzeti Múzeum előcsarnokába kerültek…

A fenti lovasszoborral ellentétes oldalon található a másik Esterházy megrendelésre készült Donner alkotás, a minden bizonnyal pompás Alamizsnás Szent János kápolna.
Ide azonban sajnos bemenni nem tudtunk, mivel keresztelő zajlott. A képek csak messziről, és teleobjektívvel voltak elkészíthetőek.

Az oltára feletti ezüstkoporsóban Alamizsnás Szent János alexandriai pártriárka teteme nyugodott, melyet Mátyás király Konstantinápoly bevételekor kapott a török szultántól. Később a tetem egy részét a nagyszombati érsek a ciprusi görög ortodox egyháznak ajándékozta.

És nem maradt más hátra, mint belépni a koronázások közvetlen színterébe, a Szentélybe.

Gyönyörűek a stallumok, és faragványaik:

A neogótikus főoltár:

És a magyar szent királyokkal és koronával ékesített középső ablak:

Baloldalt a falon az itt koronázottak névsora, évszámmal:

A szentély alatt számos kiemelkedő egyházi személy és a Pálffy család kriptája található.
Itt nyugszik az 1637-ben Pozsonyban elhunyt Pázmány Péter esztergomi érsek, majd bíboros – a katolikus hit nagy alakja. Rigele Alajos által epitáfiumként megformált szobra ugyanezen a falon található, csakúgy mint II. Pálffy Miklósé, aki 1598-ban Schwarzenberggel karöltve a törököt Győrnél fényesen legyőzte, visszafoglalván a várat és a várost.

Az oldalsó ólomüveg ablakok vitrázs-szerű berakásai azon nemesi családok címereit ábrázolják, akik adományaikkal hozzájárultak a székesegyház felépítéséhez.

A szentélyben a mennyezet is színektől pompázik, melynek egy képben való átfogására nem volt elég adottságom.

Még kívülről is megcsodáljuk az Alamizsnás Szent János Kápolna barokkos architektúráját:

És elindulunk mi is a koronázási útvonal mentén belvárosi sétánkra, mely itt veszi kezdetét, majd a koronázási domb egykori helyén végződik, mely útvonalat 274 db macskakőbe és díszkőbe épített kis korona szimbólummal is jeleznek a városépítők.

 

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Szlovákia, Történelem, Utazás
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

12 hozzászólás a(z) Pozsony, a koronázási város – 01. Szent Márton Székesegyház bejegyzéshez

  1. Gál Magdolna szerint:

    Köszönöm! Minket nem engedtek be a szlovákok a dómba… Üdv: GM

  2. Gál Magdolna szerint:

    Nagyon tetszik a weblapod, jó nézni és olvasni, mert olyasmikre figyelsz, amit én is szeretnék tudni, ha ott lennék… Nekem többnyire csak ez a web-utazás elérhető, és örömmel olvasom az élményeidet. Köszönöm. Magdi PS.:Pozsonyban egy csodás idegenvezetőt kaptunk, aki körbevitt a városban, és a várat is megmutatta. A Fico kormány a magyar vár kellős közepén egy óriási Szvatopluk szobrot állíttatott fel. Mint a szlovákok első nagy királya, úgy ül ott a lován, kivont karddal… Érdekes a ló: valószínűleg az a fehér lehetett:)

    • mjenoe szerint:

      Hát ja, üldögéltem ott egy darabig szemben az igénytelen lovasszoborral és egyfolytában azt kérdeztem magamban: mit keres ez itt?

  3. Beke Zsigmondné szerint:

    Tegnap voltunk Pozsonyban a Kom.-Eszt.megyei Császár reformátusaival 50-en. Örömteli,hogy felújítanak, megőriznek. De, az a de. Magyarul csak ahol fizetni kell. A Dóm már állványzat nélkül látható. Sajnos még sok munka lest rajta.
    Szvatopluk szobra,mintha csak egy rosszul sikerült tanulmány lenne. Elcsúfítja a szépen felújított várat.

  4. Karászi Sándor szerint:

    Szervusztok! Ki tudná megmondani a 11+8 itt megkoronázott király/nő/ nevét?

    • Katalin Arndt szerint:

      Miksa, II. Mátyás, II. Ferdinand, III.Ferdinand, IV. Ferdinand, I. Lipót , I.József, III.Károly, Mária Terézia, II. Lipót,Ferenc,V. Ferdinand és a feleségek, ahogy kikutattam. Mind Habsburgok.Többször is megkoronázták öket, egyidejüleg Csehország királyai és többen német-római császárok. Figyelmébe ajánlom az Aachenben 2016 május 28.-án megnyilt szlovák gyüjteményes kiállitást (augusztus 14.-ig tart nyitva): “Königsglanz und Gloria. Krönungen in Bratislava/Preßburg 1563-1835.” Tündöklés és glória.

      • Katalin Arndt szerint:

        A következö adatokat korrigálom: Ferenc-Stefant Budán koronázták (törölni kell), II.Rudolf pedig hiányzott a listáról.

    • elismondom szerint:

      bocs, de csak most néztem vissza az öt évvel ezelőtt született bejegyzésem, s ott az egyik kép tartalmazza az itt koronázottak listáját a neogótikus főoltár képek, és a Pállfy ill. Pázmány epitáfiumok között! Nem könnyű, de ki lehet silabizálni a neveket, mellettük a koronázási évszámmal.

  5. Először is szeretném megköszönni ezt a fantasztikus bejegyzést, sokat segített nekem a székesegyház felkészülésében!:) Viszont én is pontosítanék itt valamit: Mária Terézia nem “királyné” volt, hanem magyar és cseh Királynő.(1740-1780). Férje Lotaringiai Ferenc német-római (osztrák) császár volt, ebből kifolyólag ő császárné.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s