Pozsony, a koronázási város – 03. A város szíve

A Ventur utca és a Michalká főúri paloták sorát felvonultató pompájából egyszercsak egy bájos terecskére toppanunk.

A Ferenciek terén vagyunk, mely nevét a ferencesek temploma és kolostora épületegyütteséről kapta. A képen ebből a fehér félköríves barokk homlakzat látszik.

A ferencesek templomát és még ma is működő kolostorát nem hiteles források szerint
IV.(Kun) László magyar király építtette a morvamezei győzelem feletti örömében.
A templom számos történelmi esemény színhelye volt. Legemlékezetesebb, hogy  ebben
a templomban választották meg a magyar főurak 1526. december 17-én magyar királlyá
az első habsburgot, (I.) Ferdinándot, a mohácsi csatában elesett II. Lajos király özvegyének, Máriának testvérét.

A ferencesek Angyali üdvözlet templomával szemben egy szép, belső függőfolyosós udvar körül felépített világi palota, a Mirbach palota, mely az un. pozsonyi rokokó ékes megtestesítője. Volt tulajdonosai között gróf Csáky Imrén kívül (akinek címerét a tympanonban látjuk) a báró Vay és a Nyáry család is szerepel. Utolsó gazdája, Mirbach Emil gróf azzal a feltétellel ajándékozta a palotát Pozsony városának, hogy benne képtárat létesítenek. Ez így is történt, ma Pozsony Város Galériájának székhelye.

Nekem ennél is jobban tetszik mellette a középkori magas oromfalas/tetőzetes németes városi ház letisztult formája, a reneszánsz erkélydísszel.

A tér másik végén nyitva van az Óvárosházát is magában foglaló Főtér felé, úgy is mondhatjuk, egykor a Főtér kiegészítő része volt: a két tér együtt alkotta a belvárosi Főpiacot, a Vásárteret.

A képen látható Szent Salvator-templom építészeti nevezetessége, hogy nincsen tornya.
A templomot ugyanis az evangélikusok építették, akiknek csak azzal a feltétellel engedélyezték az építkezést, hogy a templomnak nem lehet tornya, mert nem hasonlíthat
a katolikus templomokhoz, s nem nyílhat az utcára (mint látjuk, a második feltételnek nem tettek eleget). A templom legfőbb ékességének barokk szószékét mondják.

Az új templomot 1638. december 20-án avatták fel ünnepélyesen, de 1672-ben elvették tőlük és a jezsuitáknak adták. Talán érdekes információ, akik követték a Rákóczival foglalkozó bejegyzéseimet, hogy a császár által, a gyermek fölé kinevezett gyűlőlt gyámja, Kollonich Lipót érsek itt van eltemetve.

A jezsuita rend feloszlatása után a templom a város gondjaira lett bízva, s ez volt Mária Terézia vejének, Albert szász-tescheni hercegnek, a pozsonyi várban székelő helytartónak az udvari temploma. 1855-ben újra visszakapták a jezsuiták, mint az a kapu fölött elhelyezkedő címerükből látható.

A templommal szemben felállított Mária oszlop a legrégibb ilyen emlék a városban. Történet ugyancsak a Rákóczi (édesapja) korába kapcsolódik vissza: ugyanis I. Lipót király állíttatta 1675-ben, a Wesselényi-féle összeesküvés leleplezésének örömére.

Közelében még egy Madonna a gyermekkel ábrázolás: az Óvárosháza rokokó stílusú toronysarkába állított bájos szobrocska.

A templom és a városháza között húzódó keskeny kis Templom utcán “átpréselve ” magunkat újabb meghökkentő látvány káprázó szemeink előtt: a Prímás palota és az Óvárosháza hátsó frontja.

Az Óvárosháza hátsó traktusát, a csalóka külső ellenére 1912-ben építették, a régi börtön helyére.

Ha körbefordulunk a viszonylag picike téren, az Óvárosházától jobbra, a Prímáspalotával szemben a mai városháza modern épületét látjuk, míg a Prímáspalota bal oldalán, az Orsolya utca és a Kalapos utca (2.sz) sarkán levő bérház udvarán áll Johann Nepomuk Hummel szülőháza. Ebben a kicsiny, barokk épületben született 1778. november 14-én a Mozart-tanítvány zeneszerző és zongoravirtuóz, Beethoven és Goethe barátja.

A lenyügöző Prímás Palota klasszicista épületét Batthyány József bíboros és esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása saját költségére építtette 1778–1781 között. Tetején a Batthyány-címer felett, ma is ott a bíboroskalap, melynek súlya 150 kg, átmérője 180 cm.

Az épület oromzatán, a címerdísz két oldalán álló szoboralakok a tudomány, művészet,
az erényes cselekvés, a hazaszeretet, a tisztességes szolgálat, az állhatatosság, a vallásosság allegóriái.

A palota 1820-ig az esztergomi hercegprímások pozsonyi székhelye volt.

Legszebb termében, a Tükörteremben írja alá Napóleon 1805-ben a pozsonyi békét -aláírók között van Talleyrand és Lichtenstein herceg is. Ez volt Napóleon legfényesebb győzelme, amikor december 2.-án Austerlitznél mindössze 2,5 óra alatt (10.00-12.30 között) legyőzi az orosz cár és osztrák császár túlerőben levő seregeit. A Monarchia ekkor veszti el Szlovénia területével tengerpartját, és válik szárazföldi hatalommá.

De számunkra is kiemelkedő jelentősége van: itt ülésezett a reformkori országgyűlések felsőtáblája, és 1848. április 11-én V. Ferdinánd császár és király itt nevezte ki az első magyar felelős minisztériumot, és szentesítette a „márciusi törvényeket”.

1848. telén Görgey tábornok, rá fél esztendőre Haynau rendezte be az épületben főhadiszállását. A bresciai hiéna itt írja alá a magyar szabadságharc főtisztjeinek,
az aradi vértanúknak a halálos ítéletét.

Miután Pozsony megszűnt a koronázások s az országgyűlések városa lenni, a palota helyiségeit bérbe adták, majd 1902. augusztus 30-án az egész épületet megvette a város, hogy múzeumot rendezzen be benne.

S a felújítás során nem várt, nagyértékű leletre bukkannak: az 1630-ban az angliai Mortlake gyárban készített, 6 db-ból álló falikárpit sorozatra, mely Hera és Leandrosz szerelmi történetét meséli el.  (A falikárpit előtti zászlók jelzik, hogy a hely gyakran protokolláris események színhelye.)

A gobelinek eredetileg Mazarin francia érsek tulajdonában voltak, a XVIII. században azonban a pozsonyi palota számára Batthyány hercegérsek vásárolta meg.
1805-ben, hogy Napoleon katonái (a műkincsekre mindig éhes Talleyrand megbizottai)
el ne zsákmányolják őket, elrejtendő, tapétával fedik be fölöttük a falakat. Ez azonban lassan feledésbe merült, egészen a legújabb kori felfedezéséig. Az esztergomi érsekség megpróbálja ugyan azokat visszaperelni, de a bíróság Pozsony javára dönt.

Az érseki palota udvarán szökőkút a Sárkányölő Szent György szobrával.

Innen az udvarról nyílik a kápolna, melynek kupoláját Maulbertsch freskója díszíti, a vizet fakasztó Szent László legenda ábrázolásával. Nekünk a palota egy erre kialakított üvegezett szegletéből nyílt alkalmunk fölülről bepillantani a közönség elől elzárt kápolnába.

S a Prímás palota térre néző ablakából kitekintve adódó kedves látvánnyal, az Orsolyák temploma tornyával búcsuzunk a helyszíntől.

És visszasietünk  a címadásom súlypontját képező Főtérre, mely egészében műemléki védelem alatt áll.

A tér legrégebbi épülete az Óvárosháza: a szabad királyi város Pozsony városi tanácsa székelt benne. A torony sokáig Pozsony főtornyának számított: innen hirdették ki
a királyválasztásokat s az országgyűléseket, a forgalomba kerülő új pénzeket, a győzelmi ünnepeket stb.

Maga az épület három ház egybeépítésével kapta mai formáját: a tornyos rész Jakab bíró háza, mellette az egykori Unger-ház, a Városház utcába (Radničná ul.) benyúló rész pedig a régi Apponyi-palota. Legrégibb része 1288-ból való, 1387-ben vette meg a – város és akkor építette hozzá a második csúcsíves részt és a tornyot, mely eredetileg kápolnául szolgált. A kapu 1442 körül épült és változatlanul fennmaradt; s végül az Apponyiak rokokó palotáját 1867-ben csatolták hozzá.

Mint a képen látható, ottjártunkkor rekonstrukció miatt a városháza udvarába bemenni, vagy azon, a Prímás tér felé átmenni sajnos nem lehetett. Pedig 1581-ben épített reneszánsz árkádos udvara a róla fellelhető képek tanúsága szerint nagyon szép.
1548-ig az udvaron még ló által húzott szárazmalom is volt működésben, a leírások szerint.

Így marad a külső szemlélődés, és az sem kevés.

Az Óvárosháza földszintjén volt a városi sörmérés, a pénzverde és a fegyvertár.
A városházán volt a harmincadhivatal is (Dreissighof), a sókamara (Salzkammer) és
a nyilvános mérleghivatal, de a hóhérnak is itt volt lakása.

Ma az épületben Városi Múzeum és Pozsony Város Levéltára van elhelyezve.
Az archívumában fennmaradt okmányok mennyiségével Európában állítólag csak a kölni levéltár versenyezhet.

A toronyban levő arany golyóhoz valami ágyugolyó történet kapcsolódik, de azt sajnos elmulasztottam a sűrű fényképezés közben. Olvastam viszont, hogy az ünnepek kihirdetésekor zenészek játszottak a toronyban, s itt lakott a város sajátos zenésze,
a toronymester, akinek bizonyos alkalmakkor a fúvóshangszereket kellett megszólaltatnia.

A város főembere tulajdonképpen a bíró (Stadtrichter, iudex civium), kit nagy ünnepélyességgel a ferencesek konventjében választottak meg és iktattak hivatalába. Azután következett csak a polgármester, a kamarás (Chamerer), a főorvos (Spitalmeister), a rendőrfőnök (Stadthauptmann), erdőmester (Waldmeister) stb.

Most azonban megszakítom itt a történet szövésemet, mivel sikerült megint olyan bő lére engednem a mesélést, hogy a Főtér többi épületének ismertetését át kell toljam a következő rész elejére.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Szlovákia, Történelem, Utazás
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s