Utazás az Északi Középhegységben 22. – Balassagyarmat, a palóc főváros

Hát sok víz lefolyt azóta a Dunán, de még az Ipolyon is, amikor az elmúlt őszön bejártuk néhány szögletét az Ipolyságnak is. Igazából arra gondoltam, hogy éppen ezért kissé már “out of date” a téma, s ezért nem is folytatom. Ez azonban elég igazságtalan lett volna
a végére hagyott két nagyobb, és irodalmi elfogódottságom okán legfontosabb témakörnek – Madách és Mikszáth emlékhelyeknek, de legalább ennyire unfair lett volna a kihagyás Balassagyarmattal szemben is.

Miután az elmúlt hét gyönyörű tavasza visszavonulót fújt,

a visszaesett hőmérséklet még kedvez is a blogolásnak.

És emlékeztem, hogy miután az égerlápok felől a késő délutáni órákban Balassagyarmatra értünk,
igen kellemes meglepetésben volt részünk. Mi ide tulajdonképpen csak megszállni jöttünk, s fejünkben valami elmaradott, határszéli unalmas városka képe képződött, amit hogy díszítsenek valamivel, ráaggatták költőien a “Palócország fővárosa” nevet.

(Fenti városkép értelmezése: a vízszintesen futó főutca a Rákóczi fejedelem útja – fölötte
a város határánál hasonló vonalban folyik az Ipoly. A főútból délre leágazó út a Kossuth Lajos utca, az
y elágazásánál az egykori akasztó dombon álló evangélikus templommal. Balra a párhuzamos rövidke útvonal, a Bajcsy Zsilinszky út amely a Megyeházától indul, és a vasútállomásnak tart.)

Aztán a szállásvadászat után, spontán elindultunk egy sétára a városi liget,
a Palócliget felé. Fenti térképen ez a Bajcsy Zsilinszky út első harmadán található.
A ligethez vezető sétány egyik oldalán a polgári iskola, másik oldalán a szecessziós
Áninger ház.

Ezen iskola diákja volt Tolnay Klári is, legnevesebb tanára pedig a költő Komjáthy Jenő, akit Ady irodalmi előfutárának tartanak. A képen látható dombormű sejtésem szerint Veres Pálnét – férje földbirtokos, Nógrád vármegye alispánja – ábrázolja, aki a nőnevelés hiányát felismerve, Nőképző egyletet alapít, melynek célja, hogy megélhetésre esélyt adó képesítést nyújtson a nők számára. A szájhagyomány szerint Madách barátjaként felolvassa neki a készülő Tragédia egyes részleteit, s Éva alakjának, felesége,
Fráter Erzsébet mellett ő is ihletője volt.

S a pompázatos őszi színek varázsosan hatnak a város egyik legnagyobb zöld felületét adó 3 ha-os parkban.

S ki ez a garabonciás itt a Palóc Múzeum felé vezető csapáson? Hát Petőfi, ki emígy széllel bélelten gyalogolta keresztül kasul az országot, megfordulva kétszer is Balassagyarmaton.

S a szobrokkal telehintett parkban már be is ugrik az oroszlánról a történet, amely leírás valószínüleg nem kis mértékben járult hozzá maradi képünkhöz a városról. A történet Szabó Zoltán 1938-ban kelt Cifra nyomorúság, a Cserhát, Mátra, Bükk földje és népe című monográfiájában található, amelyből idéznék néhány részletet.

Pedig ez a vármegyeház van, sőt legfőképpen ez van Gyarmaton. Ez a város értelme, dísze és dicsősége, hatalmának jele, a vármegyeház minden. Amíg ez nem volt, Balassagyarmat kicsiny volt és jelentéktelen, Balassák birtoka, várhely,
civódó urak fészke, akik időnkint összevesztek és megostromolták egymást s ilyenkor az ország akkori közállapotai szerint vagy megjött, vagy elmaradt a büntetés.

Nógrád székhelye csak 1791 óta Balassagyarmat, addig Szügy, ez a mostanra már közönséges falusorba hervadt kis község volt a megyeszékhely.

A palócok piaca, ahová bejártak, Szécsényben volt, a megye akkori természetes középpontjában. A gyarmatiakról csak egy-két dicső tettet jegyez fel a történelem, annyit, hogy egy török nagyúr esküvőre induló lányát elfogták az országúton, minden kincsével, aranyával, hozományával beszállították Gyarmatra és aztán keményen védekeztek a bosszuló török ellen, s a nők is követték az egri nők példáját.

A megyeházhoz véletlenül jutottak. Az urak Szécsényt akarták, de ott keményen és zsarnokul ült kastélyában az akkori főispán és főbirtokos Pongrácz gróf és nem akarván más urakat megtűrni maga mellett Szécsényben, Gyarmatra utasította
a vármegyét. A megye ide is jött és 1843-ban megépült a szép vármegyeház, a kor divatja szerint klasszicizáló stílusban, a tizenkilencedik század nyugalmas és harmonikus modorában szélesen terülve el telkén, hosszú egyenletes ablaksorokkal, cifraság nélkül, de nem pompa híjján.

………..

A városon csend ül és a gyarmatiakat nem bántják nagy lendületek, a közvélemény lusta és kialakulatlan…
Ha valaki miniszter lesz a város vagy a környék uraiból, uccát neveznek el róla, ha képviselőházi elnök, sétányt.

……….

Probléma volt az is, hogy az oroszlánt, melyet rossz nyelvek rézsárkánynak neveztek el, mert műkőből készült és bronzot utánzott, úgy kell állítani, hogy északra nézzen, de akkor farral fordult volna a főuccának és orral a vármegyeháznak.
Rosszmájú ember azt hihette volna, hogy a megyeházára vicsorog oly hevesen és bömbölni készen,  fölhúzott ínnyel és tőle védi az ország címerpajzsát*.”

Az oroszlánok ide kerültek hát. De az ugyancsak itt álló mellszobor alapján derítjük ki, hogy Rózsavölgyi Márk zeneszerző, hegedűvirtuóz, a verbunkosok, a csárdás műzenéjének atyja, az itteni zsidó közösség szülöttje, eredetileg Rosenthal Markusz néven.

S a Palóc Múzeumba ma még nem megyünk be, – hisz zárva is van már, de nem hagyjuk ki a nógrádi térség hajdani falusi, paraszti kultúrájáról összeállított néprajzi kiállítást.
A bölcsőtől a sírig mutatja be a gyűjtemény a palóc vidék letűnt népéletét, tárgyait, munkaeszközeit, szőtteseit, vallásos megnyílvánulásait. A tárlat rendezőelve a
születés – házasságkötés – és halál. Nagyon érdekes momentuma az itteni esküvőnek, hogy a menyasszonyt ágyával együtt költöztették át a férj családjához, új lakóhelyére.

A múzeum lépcsőházi fordulójában 1-1 vitrin van berendezve a városban élt két legnagyobb író, Madách és Mikszáth relikviáival. Itt láthatóak a Mikszáth könnyfakasztó gyermektörténeteinek játékai, korán meghalt gyermekének, Jánoskának fabábui:
a ló, a bárányka és a nyúl.*

(* = lásd *Megjegyzések almappa!)

S van itt Nagy Iván állandó emlékkiállítás dolgozószoba és könyvtár enteriőrrel. Ő volt
a múzeum alapítója, miután végrendeletileg teljes vagyonát a városra hagyta múzeum alapítás céljával, csakúgy mint 10.000 kötetes könyvtárát. Kora egyik neves történésze, genealógus s a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Nógrád vármegye történetének,
a reformkori Balassagyarmat közállapotának leírója. Leghíresebb műve:
Magyarország családjai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal, még ma is használatban van a szakmában.

Hát nem fantasztikusan gazdag nagy emberekben ennek a városnak a története?

   Ezen az estén azonban csak körbejárjuk a múzeumot. Rögtön mögötte található a  szabadtéri kiállítás, mely az ország első, eredeti használati helyekről ideszállított épületekből 1932-34-ben kialakított skanzene.

A Mária kápolna melletti útszéli kereszt az Anna-napi palóc búcsú és zarándoklat szakrális központjává vált.

S gyönyörű a ligetben felállított mozaikképes stációk kialakítása, tájba helyezése.

A ligetbe vezető képsor egyikén a fák között átsejlik a református templom tornya, melyet
a Bajcsy Zs. úton az állomás felé sétálva, az első keresztutcában találunk.

A kereszteződés túlsó oldalán az egykori balassagyarmati határőr igazgatóság – még korábban államrendőrségi és csendőrségi palota – impozáns épülete.

Ugyanez a kereszteződés kicsit hundertwasseres stílusban épült, helyi elemekkel vegyített közeli sarokházra vezeti a tekintetet.

S a Balassi Bálint gimnázium kertjében a költő szobra olvasásra bíztat.

A szobrász Párkányi Raab Péter, akinek gyökerei ebbe a városba nyúlnak vissza – s több alkotásával fogunk még a városban találkozni. De talán a fővárosiaknak ismerősebbek alkotásai közül az új Nemzeti Színház szoborparkjában levő fantasztikus színész szobrok, vagy a Jókai agora kompozíciója.

Az egyik meghitt helyi cukrászdában vacsora helyett némi tortával és későbbre  rágcsálnivalóval szereljük fel magunkat e vidám társaság tekintete előtt:

Kóborlásaink során azonban lassan ránkesteledik.

A város sokszínűségéről már eddig is kaptunk némi benyomást, amelyhez begyűjtünk egy egészen különleges élményt is, a főutca szocialista betonházai mögött megbúvó kicsinyke Szerbtemplomot.

De hogy került ide ez a kis csoda? Erre a török kiűzése utáni elnéptelenedett, pusztává vált környék története adja a választ. A várost újratelepítésétől, 1690-től katolikus magyarok és lutheránus szlovákok lakták. A török kiűzése után kedvező földrajzi helyzetének köszönhetően Gyarmat gyorsan benépesül. A fellendülés az 1720-as évektől volt tapasztalható, mikor fokozatosan görög, szerb, zsidó és német kereskedők és iparosok települtek be. A város jellemzően három nyelvű lett – a parasztság főként szlovák nyelvet beszélte, az iparosok közt pedig a magyar és német nyelv uralkodott.

Hát ez szolgál magyarázatul a Görögkeleti Szerb templom történetéhez, mely az eredeti nagytemplom helyén 1910-ben épült, de a vallási felekezet lassú elfogyásával eredeti funkciója is megszünt, ma különféle kiállításoknak ad helyszínt.

Számomra igen szimpatikussá teszi a várost az a körülmény is, hogy a kívülállóknak látszólag izgalmas történelem nélküli múltját, irodalmi műveken keresztül illusztrálva építi fel, mutatja be.

Ez a település adta az első nagy magyar költőnek a gyarmathy előnevet, s az ő családja adta Gyarmatnak a Balassa előtagot. Íróemberek egész sora utazott át a városon, költők és írók születtek itt, vagy töltöttek hosszabb – rövidebb időt falai között. Sokféle módon, sokféle műfajban tűnik fel Balassagyarmat az évszázadok során. Hol a históriás ének, hol az útleírás vagy az életrajz, hol meg a regény villantja fel a város régi napjait és embereit.

Az izgalmas irodalmi időutazást Dr. Szabó Károly állította össze 1972-ben, s az alábbi linken elolvasható:

http://www.nograd.net/irodalom/bgyarmat/index.html

Mindazonáltal, hogy ebben  a bejegyzésben elhangzottakat kicsit legalább visszafelé kikerekítsük, röviden összefoglalnám a város történetét a honfoglalástól, a török hódoltságig:

A település nevét a honfoglaló Gyarmat törzsről és a legfontosabb birtokosairól, a Balassa családról kapta. (lásd:Remellay Gusztáv publicisztikája). A Balassa előtag azonban csak
a XV. századtól kezdve jelenik meg a helység nevében.

Környékünkön végtelenül szerették a hatalmas ősfamiliát, mert a Balassák csináltak hamis pénzt, de soha se csináltak hamis politikát. Százados emlékek fűzték őket ide. Minden várrom, minden legenda ő hozzájuk vitt vissza. A régi csataterek …. benépesültek a fantáziájukban páncélos Balassákkal.  …. Minden az övék volt itt, még a nép szíve is... ” (Mikszáth Kálmán: Krúdy Kálmán csínytevései )

Gyarmat az Ipoly folyó átkelőhelyét védte. Vára a tatárjárás után létesült őrhelyből fejlődött ki. A királyi vármegyék kialakításakor Gyarmat Hont várának kötelékébe került.

Balassagyarmaton országos vásárokat 1330-tól tartanak, mezővárosi jogot 1437-ben kapott. Vásáros hellyé válását annak köszönhette, hogy fontos útvonalak találkozási pontjánál, a Felső – Magyarországon található bányavárosokat és az Alföld településeit összekötő kereskedelmi út csomópontján feküdt. A város évente 5 alkalommal tartott országos vásárain jelentős tömegek fordultak meg, a helyi heti vásárokról pedig élénk képet nyerhetünk Mikszáth: A gyarmati vásár vagy gyereket kérek kölcsön című novellájából. A kis falusi gyermekeknek valóságos csodaszámba ment bejutni a gyarmati vásárra, ahová a vásározók alkalmilag magukkal is vitték őket, hogy vigyázzanak a lovakra és szerszámra, a szekéren ülve.

“Az országúton szekér szekeret ér sűrűn, közbül vagy útszélen gyalog mennek festői tarkaságban emberek és állatok. Tótok a messze falvakból, magyarok a környékről. A gyalogosok közt ritkák a menyecskék és hajadonok. Ezek felkérezkednek a szekerekre. Hja, a tetszetős ábrázat nagy segítség útközben.

Az öregasszonyok rendszerint nehéz kosarak alatt görnyedeznek, melyekből csirkék piros tarajos feje, libák sárga csőre kandikál ki. Némelyik borjút, malacot hajt. Búsan ballagnak a szegény marhácskák, mintha éreznék, hogy vagy látják, vagy se azt az utat visszafelé. A kátyús helyeken érzékenyen huruttyolnak a kerekek,
a kocsisok pedig szidják a vármegyét az útja miatt.

Ez az elevenség sehol sem ér véget, ameddig csak be lehet látni. Éles szem még messze a gyarmati szőlők alatt is megfigyelheti a vásári pezsgést…” ( Mikszáth Kálmán: A gyarmati vásár vagy gyereket kérek kölcsön)

E várost a török beütése előtt Nagy – Gyarmatnak nevezték. A török 1552-től 1593-ig tartotta megszállva. A vár a török idők alatt igen változatos történelemmel rendelkezik. Hol a gyávaság, hol a hősiesség lapjait írják róla. (Tinódi, Bél Mátyás, Tegzes). Várát a török lerontotta, s ezzel végképp elvesztette végvár jellegét és pusztává lett.
A vár falaiból most az Ipoly partján már csak csekély romok látszanak .

 “Valamikor dicsőségesebb csaták vívattak azon bástyafalak alatt, melyeknek utolsó, pár lépésnyi maradványa szégyenkezve porlad a folyóparti fürdő kerti kuglizója mellett.
Más golyók, más tekék: török fejek, ágyugolyók gördültek ott. ”
                                                                                      (Majthényi Imre: Politikai emléklapok)

Ennyi történelmi séta után megtérünk szállodánkba, melynek étterme sem mentes bizonyos historizáló hatástól.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Magyarország, Utazás
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s