Nápoly vonzásában – 02. Positano, Amalfi

Van Csók Istvánnak egy Amalfi című képe, és sose értettem mit keres a hatalmas tál citrom a képen. Vagy ha már ott van, a cím lehet elhibázva.

Csók István: Amalfi

Ma már értem. És észre sem veszed, de egyre szaporodnak a te poggyászodban is a citrom alakú szappankák, kerámiák, ajándékba – és saját nosztalgikus fogyasztásra hazamentett limoncellók és végül egy házszám.

Mert hogy itt mindenben a citrom a sztár. A limoncellót már nekem sem kellett bemutatni, de ugyanennek a krémváltozata, illetve az e termékkörben ajánlott fantasztikus dinnyés verzió már az új élmények kategóriájába tartozott, csakúgy mint az Amalfiban fogyasztott mennyei citromtorta. De van belőle citrom alakú cukorka, parfüm, gyertya és nehéz lenne felsorolni mi minden még. S ő az általános díszítőelem a textíliákon, képeken, és
a mindent elborító szebbnél – szebb kerámiákon. Gyertek velem egy közös sétára Positánóban és Amalfiban, és meglátjátok: mindenütt bekandikál a képbe!

Positánóból az utolsó amit láttatok, az a festői kép volt a gyönyörű bazilikával:

Érdekességként említem, hogy Positano egykori apátja, 1724-tól 1730 -ban bekövetkezett haláláig XIII.Benedekként a 246. római pápa volt.

Oldalszárnyából pompás látvány nyílik a tengerre:

De hogy ezt meglássuk, fel kellett előbb kaptatnunk a sétáló övezet bejáratáig, majd onnan kanyargós utakon és lépcsőkön át haladva értünk el ide is. A templom előtti téren fogyasztottuk el jóízűen első pizzánkat is útunk során, aminek lett is egy szerencsés kimenetelű mellékzöngéje: Mari a padon felejtette a fényképező gépét. Mindjárt így az út elején, indításul – de mivel itt elég gyakran rájön a turistára, hogy hú, még ezt is le kell kapjam, meg azt is, gyorsan észleltük a hiányt, s még időben érkeztünk vissza, a boldog “újraegyesítéshez”.

Ha már festménnyel indítottunk, itt jegyezném meg, hogy a magyar festők közül a világháború előtti időkben itt dolgozott Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly. Az amalfi partról a legértékesebb ábrázolások William Turnertől származnak.

És aki látta – van olyan aki nem?- a Napsütötte Toscanát, ez az a hely, ahol a főhős felkiabál Marcellonak az erkélyre (jobbra fenn, a California Albergonál).

De most minket a gyönyörű kerámiák hoznak lázba:

S mit igértem?

Citrom, kerámiák és lépcsők…

S rövidítve így szóllott a mese, amely Positanóban elzsongított minket,

s beállunk mi is a buszra váró fáradt turisták szaporodó seregéhez. Még bennünk él a nap, így nem érezhetjük amit Steinbeck írt róla: “Álomhely, amely nem tűnik valóságosnak, amíg ott vagy, de hívogatóan valóságossá válik, ha elhagytad.”

S másnap, Pompei után, Amalfi az irány – amikorra az idő még párásabbá vált:

Ahogy Szabó Magda oly találóan mondja: “a sziklák óriási ölelésébe szorított partvidék”.

Fotó: Bokor István

A kikötő és strand is egymás ölelésében, ahol éppen fiúk rúgják a bőrt, hiszen strandolásra még nem alkalmas az idő.

Amalfi városa tekinthet vissza a legrégibb és legjelentősebb történelmi múltra a sorrentói félsziget települései közül. Valószínűleg Nagy Konstantin császár katonái alapították
320-ban. Fénykorát a IX.- XI. században élte.Tekintettel arra, hogy a sziklás vidék
nem nyújtott túl sok lehetőséget a művelésre, Amalfi lakói a tengeri kereskedelemből tartották fenn magukat, s ezáltal mind abban, mind a hajózásban koruk legnagyobbjaikká nőtték ki magukat. Az Amalfi Köztársaság kereskedői közvetítésével cserélt gazdát
a Földközi tengeren a gabona, só, rabszolgák, faanyag, oliva, olaj és selyem – Kelet kincsei és sokszor tudása. Így jutottak hozzá többek között az arabok közvetítésével a papírgyártás titkához, amelynek hagyományait még ma is őrzik. (Valle dei Mulini – papírmalmok).

Vetélytársa Pisanak, Genovának és Velencének, a másik három tengeri köztársaságnak és sokáig legnagyobb közülük. E négy város ma, a múltra emlékezve látványos regattán küzd meg egymással immár hagyományosan minden évben. A város tengerészei alkották meg a világ első hajózási törvénykönyvét, a Tabula Amalphitanat és Amalfi szülöttének nevéhez kötődik az iránytű második felfedezése.

Flavio Gioia szobra, aki a kínaiak után újra felfedezte az iránytűt, amelynek használatában az amalfi tengerészek mutattak utat.

Partja mentén a tenger hirtelen, 400 m-ig mélyül. Alacsony fekvése miatt (átlagmagassága 6 m a tengerszint felett) többször is szökőár áldozatává vált. Pusztítottak itt még a pestis, háborúk és földrengés, amiknek hatására fokozatosan elveszti súlyát és jelentőségét.
Az elszegényedett és elnéptelenedett kis halászfalunak az újkori turizmus adott újra életet, rangot.

Porta delle Marina

A kikötőből a kapun át rögtön a városka főterére érkezünk, ahol a város legnagyobb nevezetessége, a Szent Andrásról elnevezett dóm áll. A város védőszentjének földi maradványait a 13. század első éveiben helyezik el itt, melyet a negyedik keresztes hadjárat során zsákmányoltak.

 

A szökőkutat is Szt. András, a hajósok és halászok védőszentjének szobra dísziti.

Mint látható a kellékekből, és a kapkodva előhúzott esőkabátokról, a jó idő végleg megadta magát, s átadta helyét az esőnek. Az előbb még vidám forgatag gyorsan szétszaladt, a hangulatos kis éttermek pillanatok alatt kiürültek.

A dómon, melyet többször át – és újjáépítettek, erősen látszik a bizánci hatás, harangtornya arab és normann építészeti jegyeket hordoz. Egyike legértékesebb részeinek az 1066-ban Konstantinápolyban készült bronzkapu.

A 62 fokot számláló meredek lépcsőn természetesen kíváló lehetőség van a látványos levonulásra, s mindenkor gyönyörű háttérül szolgál az esküvőknek is. Mi is végigélveztük
a bájos ifjú pár levonulását, kezdve onnan, hogy a menyasszony induláskor kacéran felhúzta hosszú szoknyáját a lépcső tetején, s az utca népe kitartó buzdítására elcsattant egy nyilvános csók is. Kívánom ezúton is, hogy maradjon meg köztük az a sugárzó boldogság, amelynek véletlen szemtanúi lehettünk azon a májusi délutánon.

A következő belső képekhez úgy hiszem nem kell kommentár.

Fotó: Bokor István

Fotó: Bokor István

Ez a szelíd tekintetű, XV. században készült Madonna della Neve már a katedrális együttes északi feléhez csatlakozó, legrégebbi részeként számon tartott, ma múzeumként szolgáló egyhajós templomban látható, amely a kilencedik században épült – valószínüsíthetően már maga is egy őskeresztény bazilikára. Innen lehet a 17. századi barokk stílusú kriptába is lejutni, ahol  Szent András koponyacsontját  őrzik. Az ereklyék többi részét visszajuttatták Patrasz városába, ahol a szentet a rómaiak keresztre feszítették.

Ebbe, az ún. Feszület kápolnába, vagy bizonyos fordítások szerint Szent Kereszt bazilikába a Paradicsom-kolostor (Chiostro del Paradiso)  kerengőjén át jutunk, amely kolostort a
13. században az amalfi nemesek temetőjéül létesítették.

Szent-Kereszt Bazilika maradványai

Feltárt emlékek a korábbi időkből.

Visszatérve a jelenbe, kis elegyét kapjuk a délszaki életstílus, és a turistákra épült üdülőfalu kettősének.

Fotó: Bokor István

Aztán mindenki betér itt ebbe, vagy a hozzá hasonló üzletek egyikébe, melyek zsúfolásig vannak a legkülönfélébb formájú és kiszerelésű limoncellókkal, édességekkel és helyi specialitásokkal. Mindezek az alig ellenállható csábítások nemcsak a legnagyobb választékban, de egyben a legolcsóbban is itt voltak fellelhetőek utunk során, amivel mi sajnos nem nagyon tudtunk élni, mivel nem akartunk még egy héten át további súlyokkal küzködni poggyászunkban, a háromszori szálláscsere közben.

Fotó: Bokor István

Pihenőűl még elfogyasztunk egy könnyű vacsorát indulás előtt, s alkonyodó fényeknél búcsúzunk Amalfitól.

A hegyoldalban már messziről is látható jellegzetes loggiás épületről valahol azt olvastam, hogy szintén temetőül szolgál. Máshol a kapucinusok loggiájaként emlegetik – mindkettőhöz még passzol az esti fényben messzire világító kereszt -, de azt is olvastam róla másutt, hogy szálloda és kilátóhely, ahová lift is felvisz. Mi sajnos az idő rövidsége miatt ennek nem tudtunk utánajárni, mint ahogy az innen mintegy 40 perces buszúttal elérhető, Amalfi fölött 350 méter magasan fekvő különleges szépségű Ravellót sem tekintettük meg. Pedig mintegy negyed oldalt emésztene fel csak a legnagyobb nevek felsorolása is, akik szépségétől megbabonázva hagyták el, majd tértek vissza rendszeresen a helyre. Két neves villája közül a Villa Rufolót a hagyomány szerint még a római konzul Publius Rutilius Rufus leszármazottai emelték, s Richard Wagner itt komponálta
1880-ban a Parsifal opera egy részét. A városban erre emlékezve rendezik meg 1953-tól
a Ravellói zenei fesztivált.

Ide illik az a képeslap, ami a várost fenntről, mintegy madár perspektívából ábrázolja alkonyati színekben.

Nem találtam meg, kitől is van a mondás, de zárásul lejegyzem ide, mert bár szerintem enyhe költői túlzással él, de mindenképpen jól hangzik:

Ha egy ember itt meghal, észre sem veszi, mert a mennyország semmiben nem különbözik Amalfitól“.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Olaszország, Utazás
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

7 hozzászólás a(z) Nápoly vonzásában – 02. Positano, Amalfi bejegyzéshez

  1. Kiràly-Acampora Anikò ( a Pasipanoptikum szerzo"je ) szerint:

    “Ha egy ember itt meghal, észre sem veszi, mert a mennyország semmiben nem különbözik Amalfitól” … Renato Fucini ìrta! 🙂 E’n ùgy fordìtottam: “Az ìtèlet napja azon amalfiaiak szàmàra, akik a Paradicsomba jutnak majd, csak olyan lesz, mint bàrmely màs nap” …:-)
    L GIORNO DEL GIUDIZIO, PER GLI AMALFITANI CHE ANDRANNO IN PARADISO,
    SARA’ UN GIORNO COME TUTTI GLI ALTRI. RENATO FUCINI XX SEC.
    http://rete.comuni-italiani.it/wiki/Amalfi/Ode_ad_Amalfi_di_Renato_Fucini
    Ps. Nagyon klassz beszàmolò, gratulàlok!

    • elismondom szerint:

      🙂 oh, teljesen igaz! Amikor még ezt írtam, semmit nem tudtam olaszul és átvettem valahonnan a fordítást. Egy éve azonban átcsapva rajtam a szerelem az olasz iránt, elkezdtem a nyelvet tanulni, s most látom, hogy egyértelműen ez a hű fordítás. Köszönöm!

      • Kiràly-Acampora Anikò ( a Pasipanoptikum szerzo"je ) szerint:

        …nincs mit:-)
        Ha bàrmi kèrdèsed volna, szìvesen segìtek az olaszban, èn màr 25 ève Olaszorszàgban èlek:-)

      • elismondom szerint:

        KÖSZÖNÖM! Válasz ment e mailban

  2. Kiràly-Acampora Anikò ( a Pasipanoptikum szerzo"je ) szerint:

    Ps. Iwiwen megtalàlsz, ès Napoli, Amalfi, Vietri sul mare-i kèpeket is:-) Udvozlettel!

    • elismondom szerint:

      Sajnos nem vagyok már fenn az iwiwen

      • Kiràly-Acampora Anikò ( a Pasipanoptikum szerzo"je ) szerint:

        ò de kàr:-( mert èn meg Fb-ot bojkottàlom; sosem voltam de nem is igen leszek rajta:-)
        Pedig jò kèpeim vannak ott fenn…
        Majd vàlaszolok az emailedre is, csak nemrèg jottunk meg a nyaralàsbòl ès mèg sok dolgom van:-)
        Jò èjt!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s