Nápoly vonzásában – 03. Pompeiről nem a baedekerekből

Íme a tettes:

A Vezúv, amely Nápoly környékén meghatározza a látványt, meghitt kísérődül szegődve, mindig ott van veled. Jó érzés látni jellegzetes kettős púpját, mert visszaigazol: igen itt vagy, ez nem álom – tényleg megtörtént.

Eljutottam hát több mint felén túl az olasz csizmának, tovább, mint sokáig álmodni mertem. S itt, kődobásnyira oly sok történelmi színhely a római korból: Cuma a szibillák barlangjával, Puteoli (Pozzuoli) a nagy kereskedelmi – és Miseum a hadikikötő, ahol Néro az anyját megölette. Itt van Baiae az ókor felkapott fürdővárosa, ahova a szenátus meggazdagodott tagjai vonultak vissza fényüző villáikba és ahol költők zengték a táj és
a jótékony hatású termál vizek, de méginkább a (vulkanikus talajon nőtt szőlőből nyert) borok  dícséretét. Baiae és Puteoli volt a színhelye 37-ben Caligula híres „tréfájának”.

Hajókból három kilométeresnél hosszabb pontonhidat építtetett Puteolitól a szomszédos Baiaeig és átlovagolt rajta, hogy beteljesítse a jóslatot, amely szerint nincs több esélye császárrá válni, mint arra, hogy átlovagoljon a baiaei öblön.

Itt van Nisida, ahol Brutus és az összeesküvők konspiráltak Caesar ellen, Capua, amely gladiátor iskolájából Spartacus elindult – na és itt van Pompei, ahol az a borzalom megtörtént időszámításunk szerinti 79. évben.

(Magyarban szokás megkülönböztetni a mai Pompei-t írásmódjában a rómaitól,
mely utóbbi (=Pompeii) Pompeji szóformában írjákEz aztán sokszor keveredik
a különböző forrásokban, ami akaratlanul is be-be csúszik nálam is.)

Pompeii…

amelyről belénk égtek azok a döbbenetes fotók a szenvedés és rettenet pillanatairól, amelyet a megkövesedett vulkáni hamu üregeibe öntött gipszminták szemünk elé tártak. Az ott rekedt szerencsétlen áldozatokat alkotó szerves anyag már rég lebomlott, de a hirtelen bekövetkezett katasztrófa horrorisztikus pillanatait mintegy három D-ben hagyták az utókorra a kitörés után hullott esőben betonná keményedett vulkáni hamu zárványai.

De…

Ha ezen túl tudunk jutni, ott van egy egész ókori város olyan épségben, ami semmilyen más körülmények között nem maradhatott volna fenn, s egész történetírásunk,
múlt ismeretünk sokkal-sokkal szegényebb és tájékozatlanabb lenne.

Hogy Jókaival éljek példázatként:

nagy az irigységem, miért nem volt egy Vezúv Jászberény mellett, mikor Attila ősatyánk vára ott állt, hogy takarta volna be azt hamuval, lávával, mikor az öreg éppen az utolsó lakodalmát tartotta benne (nem bánnám, ha egy pár vizigót sógor is odaégett volna vele.) Most azután kiásnók a hiteles romjainkat, s megtalálnánk minden ősi pompát, dicsőséget, úgy, ahogy azt Priscus Rhetor megírta volt;
az aranyat garmadákat, melyeket a királyok zsákkal töltöttek Attila lábaihoz;
a régi hun bárdok hegedűit; az igazi hunnus betűkkel írott való történetét
a legnagyobb világháborúnak; megtalálnók az úgy keresett nemzeti építészeti stílt; szittya festészet és szobrászat remekeit, ősanyáink hímzésmintáit, s azzal bebizonyíthatnók, hogy milyen dicső emberek voltak a mi őseink, elvitathatatlanul. Ez nekünk jó volna. “

Bizony, minden régésznek, s romanológusnak, ókor kutatónak Pompei maga a menyország.

A történész csak odaáll a romok közé, és felismeri az összes római település rendező elvét: központban a fórummal, a fórum felső végében épített kötelező Jupiter templommal,
s a hosszanti oldalakon az oszlopsorokkal szegélyezett bazilikával és még néhány,
más Isten tiszteletére megépített templommal s az azokhoz tartozó áldozati oltárral.

Közbe – közbe üzletek, pénzváltók, s a hivatali méltóságok irodái. A katonai táborok mintájára épített szabályos utcaszerkezet (cardók és decumanusok), s ami egy városban elmaradhatatlan: közfürdők és színházak és arénák.

Tessék:

Pompei romvárosa felülről, részlet

S minden, ami közben van, az ismeretszerzés elapadhatatlan tárháza.
Innen van megbízható képünk a római lakóház felépítéséről, sok kézműves, iparos műhelyéről, üzletéről; az akkori éttermek – kocsmák, sőt bordélyházak (lupenáriák) működéséről. A képzőművészeti elemzések alapforrásául szolgál a szokatlan mennyiségben és épségben fennmaradt falfestmények, mozaikok, lakásdíszitő tárgyak
és kertépítő dísztárgyak nagyszámú leletanyagával. Képzeld el, hogy sétálgatsz ezek között a falak között:

Fotó: Bokor István

Fotó: Bokor István – Villa Mystery

Fotó: Bokor István

Vagy szemeiddel végigsimítod ezeket a frízeket, kisebb – nagyobb mozaik képeket, vagy
a szépséges, filigrán mintájú  márványpadlót:

Fotó: Bokor István

Successus ház, gyermek Adonisz freskó

Elképzeltétek? Én is. Hiba volt. Mert hogy ezek mind (a Villa Misteri-s kép kivételével)
a nápolyi nemzeti múzeumban, a Museo Archeologicoban találhatóak!
Mint ahogyan a következők is annak Pompeiből származó gyűjteményét képezik.

Négy gyönyörűszép mozaikos oszlop körül egy-egy utánépített miliő:

egy asztal,

s újra képek. Kisebbek, nagyobbak…

 

Fantasztikus mennyiségű átmentett kincs! Mozaikból ennél gazdagabb gyűjteményt eddig csak a tuniszi Bardo házban láttam. Ugyan el nem tudom képzelni, hogy egész falakat, vagy azok egy részét, mi módon tudták leválasztani a házakról –
míg a miértre gondolom az ad magyarázatot, hogy így jobban tudnak vigyázni az állagára. S talán még annyi kilométert sem kell lefutni, mint esetleg Pompeiben kellett volna,
ha mindet látni akarod. De azért mégis… én szívesen álltam volna meg egy olyan ház közepén, ahol még minden az eredetiben van!
(A Faun – ház leleteinek bemutatásakor ugyan a képek mellett sematikus rajzon ábrázolják az adott helységben betöltött helyüket, némi fogalom alkotás kedvéért.)

S ez utóbbi képpel már át is csúsztunk a Gabinetto Segreto, azaz a Titkos szoba területére, ahová az ásatások során talált erotikus képeket, eszöközöket, szimbólumokat gyűjtötték össze.

A kiállított képek nagy része ma már simán beleesne az obszcén, vagy pornográf kategóriákba, míg erről úgy tűnik az antik embereknek más volt a felfogásuk.
A fallosz, mint szimbólum általánosan alkalmazott jelképe volt a termékenységnek, megóvott a rontástól, s távoltartotta a háztól a rosszszándékú behatolókat. Sok kereskedő mintegy cégérként is alkalmazta kapuja fölött, jószerencsét, gazdagságot remélve tőle.

Házi használati eszközök – gyertyatartók, olajöntők, csengettyűk – általánosan alkalmazott díszitő, vagy központi eleme.

De konkrét jelzésre is használták:
a bordélyokhoz vezető út köveibe vésve, vagy annak bejárata fölötti cégérként.

Ez utóbbi szerepkörben alkalmazhatták a múzeumban
a kis ámuló japán feje fölött ágaskodó kő motívumokat:

S ha már a témánál vagyunk –

ehhez hasonló kis képecskékkel jelezték az emlegetett műintézményekben, az egyes fülkék ajtaja felett az ott igénybe vehető szolgáltatásokat.

Ezek a fülkék gyakorlatilag spájznyi méretűek ha lehettek, s beépített bútorzatuk volt.
Ágy is, párna is: kőből!

A véletlen hozta, hogy ilyen kiművelt vagyok a témából. Utazás előtt ugyanis több könyvet rendeltem, hogy minél inkább megtámogassam tudásom az útra, s egy ilyen alkalommal mit látok az antikvárium pénztára mellett: Pompeji erotikus falfirkák címen, egy képekkel – nem kizárólag erotikus témában! – gazdagon illusztrált könyvet. Pompejiről addig semmi anyagom nem lévén, azonnal megvettem.

S ha hiszitek, ha nem, nem is ezek a fajta képek voltak benne a legérdekesebbek, hanem a falfirkák! Egy egész város levelezett a falakon.

Ebben a könyvben hatalmas gyüjteménye van a szerelmi témájú üzeneteknek, az egy sorostól, egész a kiterjedtebb leírásig : vágyakozó, vagy éppen megcsalt és ezért átkozódó szeretők gondolataival. Vannak praktikus tájékoztató jellegű közlemények: ki, mit és mennyiért kapott az adott helyen, és hogy volt megelégedve vele.

Olvastam korábban arról is, hogy aktuális – napjaink kampányaira hasonlító – választási hirdetmények álltak a falakon; szemmel láthatólag izgatott politikai csatározások közepén sújtott le a városra a sors.

El sem tudtam képzelni milyen lehet egy falfirkával teli, élő hirdető oszlopként működő egész város. Végiggondoltam, hogy akkor még a papír nem volt feltalálva és elhozva Európába, így az olcsó ragasztott plakátok szóba sem jöhettek. A vékony és törékeny viasz,- vagy palatáblákat pedig ugyebár nem is lehet kifüggeszteni – maradnak hát a falak.
De mi van, ha már únják, vagy el akarják tűntetni azokat, mert idejét múlta, vagy újra kell a hely? A követ ugye nehéz újra-kalapálni – tehát valószínűleg ha volt, a vakolatba karcolhatták azokat. Minden esetre ez is nagyon kíváncsivá tett.

És megérkezve Pompeibe, én semmi ilyent, és sok mindent, amiről előzőleg olvastam,
nem láttam.

A város egy kőrengeteg, vakolat még a belső szoba-falakon is alig. Sem falfirka, sem
a csodás freskók között vonulás a helyszínen. Nekem sajnos a házak sem láttatták azt, amiről a sok tudományos leírás szólt. Kevés lehet a fantáziám, vagy nem vagyok kellő mértékben vizuális – és minden elismerésem a régészeké akik velem ellentétben “látók”.
A múltba néző peep-show, hogy profánul fejezzem ki várakozásomat, nekem elmaradt.

Fel voltam készülve arra, hogy vezetővel kell Pompeit végigjárni, mivel csak amit én addig olvastam, lassan már összekeveredett bennem – és egy érintett szakember közvetítésénél semmi sincs jobb. No meg a terep is túl nagy, ahogy arról olvastam, sok benne a feltárás alatti, és lezárt rész – amit csak egy helyi idegenvezető tud úgy elkerülni, hogy ne vesztegessünk a drága időből.

Aztán sikerült ezt is valahogy elrontani.

Rögtön a bejáratnál (Pompei Scavinál – scavi = ásatások – szálltunk le), láttam egy pavilont, amely 2,5 órás vezetett túrákat hirdetett. De mielőtt odaértünk volna tájékozódni, valahogy belekeveredtünk abba a zsibvásárba, amiben a hullámzó tömeg között helyi figurák ajánlják fennen csoportos vezetésüket. Ma arra gondolok, hogy ezek olyanok lehettek, mint az állomásaink körül a taxis hiénák.

Merthogy megszédülve becsatlakoztunk egy ilyen induló csoportba – s a vezető maximálisan alulmúlta minden várakozásomat. Még az én hiányos tudásom is több volt
az övénél, viszont nála volt előnyként a helyismeret, s tudta hová kell menni.  Igen ám,
de szűk egy óra múlva közölte, hogy eddig tartott a túra. Éppenhogy csak a fórumot és
a közelében szóródó egyes nevezetességeket néztük meg, s már magunkra is voltunk hagyva.

És röviden összefoglalva: elvesztünk a nagy-rengeteg kővárosban, mivel bízva
a vezetésben, nem hoztam magammal az alap forrásanyagomat, amiből felkészültem, s
ha véletlenül rá is bukkantunk valamire: be volt zárva vagy nem találtuk meg a hozzá vezető bejáratot.

Itt pl. szerintem a Vettiusok villájánál, amelyet valamennyi leírás kiemelten kezel, ez az elég durva elutasítás állított meg minket.

Jellemző kép: kirekesztő zsinórok és kerítések mindenütt.

Az egyik főutca (decumánus) amire emlékeztem, hogy fontos házak találhatóak ott,
már szinte az elején, mintegy saroknyira a fórumtól le volt zárva, így aztán feladtuk: hagytuk, hogy az orrunk vezessen. Ez persze nem a legtökéletesebb módszer, amire itthon több menet bosszankodás közepette rá is jöttem, látván, hol – és hányszor – rontottuk el.

Mindezen túl, lehet, hogy azokon a helyeken is hiányzottak volna már az eredeti nevezetességek, vagy azok egy része – amit végülis bepótoltunk később Nápolyban,
az Archeológiai múzeumban. Ma már hiszem is, hogy Pompei csak így, –  a nápolyi múzeum meglátogatásával alkot egy egészet, amihez részemről még fejben hozzácsapom a róla olvasottakat. Mivel nem láttam, nem állíthatom, de gyanítom, hogy fentiekben leírt hiányérzeteim miatt a herculánumi (Ercolano) ásatási terület megtekintése előbb kielégítette volna elvárásaimat, lévén az átjárhatóbb, jobban megőrzött, mivel az egyes villák tetőzetüket is megtartván inkább szemléltetik az egykor volt formájukat.

Olvasóimat azonban nem szeretném cserben hagyni, ezért a következő bejegyzésemben igyekezek egy kicsit turistásabb áttekintést is adni Pompejiről, amennyiben az a készített fotók alapján módomban áll.

(Lásd még e témában későbbi, 2013. januárban készített 4 bejegyzésemet, melynek első tagja: …még egyszer Pompejiről. )

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Olaszország, Utazás
Címke: , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s