Nápoly vonzásában – 04. Pompeji a romváros

Két napja nem haladok, mert azon vergődöm, hogyan is kezdjem Pompeji bemutatását.

A kitörésben érintett zónák. Kr.u. 79.

Kezdjem- e újra a Vezúvval,
a kitörés szemléltetésével, vulkanológusok tudományos – de egyáltalán nem érdektelen – fejtegetéseivel, vagy csak idézzek egyszerűen az egyetlen hiteles szemtanú,
az ifjabb Plinius leírásából. Plinius a nagybátyjánál, a misenumi flottaparancsnoknál időzött ekkor,
s Tacitusnak, a kor történetírójának számol be leveleiben a közvetlen történésekről:  a segítségre helyszínre siető nagybátyja haláláról, és az általános kavarodásról a sorsfordító 3 nap alatt. Ábrázoljam-e az eleinte
a megelőző földrengéssel szemben tanúsított közönyt, hisz megszokott volt az ezen
a vidéken! – Pompejiben még javában folytak az újjáépítések a 62. évben lezajlott pusztító erejű földrengés után. Aztán az egyre drámaibbá váló forró hamu és lávakőesőről, amit váltakozva lángoló robbanások és sötétség követett, majd az égető hőmérsékletű mérges gázok terjedése. Az augusztus 24.-ét követő 3. nap után a várost és környékét 6-7 méteres hamu és lapili réteg borította, mely valahavolt létezését is elfeledtette évszázadokra.

Városmag a Forum körül

Vagy merüljek-e bele Pompeji történetébe, melyet éppenúgy szántottak a történelmi viharok, mint bármely más szeletét az Appenin félszigetnek,
vagy a tágabb létező világot?
Eredete az oszkokig nyúlik vissza, majd leigázzák a görögök, etruszkok – s végül szamniták telepednek meg itt. Ezeket aztán a rómaiak verik le,
s véglegesen Sulla csatolja  őket
a birodalomhoz i.e. 89-ben,
miközben az új kolóniában letelepíti veteránjait.

A pompei-i domus

Vagy menjek bele a napi élet  színhelyeinek taglalásába, kezdve
a fórumon, – de hisz ezt már tárgyaltam Róma kapcsán!- vagy a házak
(domusok, villák) felépítésének magyarázatába, az azokban történt változások levezetésébe?

Vagy kezdjem el bemutatni a városról elnevezett falfestési stílusok
(Pompeii I;II;III;IV) mibenlétét, hiszen az ezt megelőző időszakokból, néhány elvétett töredéket kivéve,
csak vázafestmények maradtak fenn?

Mindegyik olyan labirintus, hogy sose keverednék ki belőle, olvasóim pedig biztos rámunnának előbb, vagy utóbb. Hisz akit mélyebben érdekel a dolog, az interneten kimeríthetetlen a forrásanyag, s én ehhez inkább az általunk rögzített képeket mellékelem.

Induljunk hát!

A sétánkat a Forumhoz legközelebb eső kapunál, a Porta Marinánál, azaz a Tengeri kapunál kezdjük. A lenti képen jobbra látható Villa Suburbánából állítólag ma is csodás kilátás nyílik a tengerre.

A város annak idején sokkal közelebb volt a tengerhez, s ebből az irányból is ez volt az elsődleges megközelítése. A kapu kisebbik nyílását a gyalogosok számára, a nagyobbikat
a teherhordó állatoknak, és társzekereknek tartották fenn. A 3,3 km-es városfalon még további 6 kapu található. Sok kapu mellett közvetlenül raktárak illetve víztározók romjait tárták fel.

A szűk kis Via Marináról néhány lépés után máris elérjük a város egyik legmonumentálisabb középületét, a Bazilikát. Ez itt a tribunal (szónoki emelvény – innen a törvényszék későbbi neve) felöli vége, ahol még fennmaradt egy rész az emeleti szintből is.

A jobb áttekintés kedvéért az alábbi légifelvételen a B-vel jelölt épület.

Homlokzata  a forumra nyílott, belsejében valószínüleg egy hatalmas nyitott térrel, amelyet 28 barázdált korintoszi oszloppal körülvett perisztilon (oszlopcsarnok) szegélyezett.

Az oszlopok lenyügöző méretűek, kb. 10 m magasságúak és 1,1 m átmérőjüek voltak.

S mielőtt kilépünk a fórumra, visszatérnék egy pillanatra a fenti légifotóhoz, hogy kicsit értelmezhetőbbek legyenek a saját képek, amik természetesen csak részleteket tudtak átfogni.

A Bazilikától jobbra az A, C, D jelű építmények a közigazgatási hivatalok (aedilisek, curia és duumvirek számára). Ezzel szemben a tér másik végén kiemelt pozicióban, a rómaik elsőrangú épülete, a főisten, Jupiter temploma (TG). Jupiter templomától balra, Bazilika felé, az ugyancsak nagy területű Apolló temploma (TA).

A fórum másik hosszanti oldalán lenntről felfelé: Eumachia épülete (E),
Vespasianus temploma (TV), Lares szentélye (TL) és a Macellum (M).

Ez  a csoki színű oszlopok mögötti helyszín, a kelmekészítők (fullones) számára pártfogójuk, Eumachia papnő által emeltetett épület. (Jókai a már említett művében egy képzeletbeli jelenetéhez ez ad inspirációt.)
Az előtérben álló faldarabon szépen kirajzolódik az első korszakúnak nevezett római éptészet általánosan alkalmazott díszítő mintázata, kocka alakú bazaltkövekből kirakva.

A fórum három oldalát valaha 2 emelet magasságú portikusz (árkádsor) vette körül, s
a tér teljes felületét travertin kővel burkolták. Csak a gyalogos forgalom számára volt nyitva, s hatalmas (38 x 157 m) területével és a körülötte álló középületek kisebb tereivel alkalmas volt a város egész lakosságának – mintegy 20.000 fő! – befogadására.

Pompeii, Macellanium

A Macellum épülete, mely a város vásárcsarnoka volt, rendeltetése ellenére, igen díszes épület volt.
Nyitott udvarán középen 12 oszlopos, kupolával fedett rotunda állt, középpontjában halas medencével.
A főbejárattal szembeni falnál az Augustus kultusz szobrai.

 

A saroképület portikusza alatt végigfutó üzletek mind kifelé, mind befelé is nyíltak, s
a Forumra néző homlokzat alatt feltehetőleg pénzváltók működtek.
A bejárat melletti belső falon meglep bennünket a díszesen festett falmaradvány képe.

Itt van egyébként vitrinben elhelyezve az egyik gipszminta, egy, a haláltusájában görcsbe rándult ember megrázó lenyomata. Az egykori raktárhelyiségben a polcokon ókori és újkori elemek nem épp stílszerű keveredése árulkodik arról, hogy az igazi kiállítást inkább Nápolyban tartják fenn:

S itt, a fórum legmagasabb pontján, északi oldalának közepén, 3 méter magas pódiumra emelve Jupiter temploma – vagyis, ami abból megmaradt: a homlokzati lépcső, s felette
az öt oszlop mélységű előcsarnokából néhány oszlop és emögött, csak a papok által használható szentély.
A szentélyben volt felállítva a hatalmas méretű Jupiter szobor (feje a Nápolyi múzeumban), melyet később, Sulla parancsára kibővítettek a római capitoliumi triászra: Junoval és Minervával.
Kétoldalt eredetileg Germanicus és Tiberius diadalívei, melyekből a későbbiekben
a baloldali, Germanicus nevét viselőt lebontották, hogy rálátást biztosítsanak a mögötte levő harmadik, Caliguláról elnevezett diadalívre.

Légvonalban 10 km-re a Vezúv.

S talán egy kis segítség a képzeletnek:

Jupiter temploma

Forum

A ma lehetséges turista fotó Jupiter – illetve Apollo temploma közelében:

A háttérben látható diadalíven túl, a város három közfürdőjéből a másodiknak megépült Terme del Foroba látogatunk. A Caligula diadalíve alól indul a Via di Mercurio, amelynek végén magaslik a masszív szamnita torony (kilátás !).

A Via di Mercurio vége a városfallal, illetve onnan visszafelé az utca képe.

Két dolog tűnik fel Pompeji utcáit járva. Az utcák tiszteletre méltó rendezettsége.
Az egyenes vonalban épített utcákon a házak ugyanolyan egyenes vonalban követik egymást. Ezekből azonban többnyire csak az alsó szintek maradtak meg, míg a leírások szerint a házak zömében emeletesek voltak. Az utcaképet leginkább az emeleti szinttel tudták tagolni, az itt kiugró egy-egy erkéllyel, ablakok, loggiák változatos kivitelezésével.

Ami megmaradt azonban így, akár egy zárka-város. Sivár, kő-kövön. Ez persze kifejezi
a létező életformát: minden ház az utca felé zárva, kevés ajtóval, kisméretű ablakkal.
Fényt és levegőt a ház belsején át juttatták be. Ebben leginkább az arab építészetre hasonlítanak.

Az én házam: az én váram. Építkezni, és élni befelé éltek.
Legfeljebb a bejárat mellett egy – egy saját üzemeltetésű, vagy kiadott üzlet, műhely.
Ezért van az, hogy a romokon kinőtt gazon kívül, az egyetlen üdítő, ligetes teret az általunk bejárt területen az un. Foro Triangolarénál (Háromszögletű fórum) láttunk.
Alaprajza (sárga színnel) és egykori valószínű kinézetének ábrázolása szintén a hely jobb megidézését segíti:

Foro Triangolare alaprajz

Foro Triangolo

A házakon belül aztán annál inkább kiélték magukat!
Tornáccal övezett udvarok csobogókkal – szobrokkal, kerttel, zárt-és nyitott ebédlőkkel, félkör alakú exedrákkal, fülkékkel, nem ritkán az egész kertet átszelő aranyhalas csatornával, de minimum medencével.
Találtak villát, amelynek kertjében nem kisebb, mint 60 méteres úszómedence állt! Luxus, amelytől ma is leesik az állunk.

Mert ne feledjük, ez egy több, mint 2000 éves város!

Muszáj időnként párhuzamot vonni, hogy hol is álltunk pl. mi magyarok, vagy más, ma élő európai népek akkor, az első században?
Puszták népe, ház helyett gyorsan felverhető jurták, nyereg alatt puhított hús?
Fürdő- és testkúltúránk még ma sem mindig éri el az akkori – ókori általános szintet.
Nem tudok elszakadni ettől a száltól, mint azt már  Róma, – illetve Andalúziában az arabok kapcsán is megemlítettem, hogy pl. vízellátás, csatornák, közvilágítás – s sok helyütt a tudományok magas foka.

Itt Pompejiben ugyan még nem volt átfogó csatornarendszer, de ezért az eső-  és szennyvíz elvezetést gravitációs úton úgy oldották meg, hogy a járdákat mintegy 40 – 50 cm-el magasabban építették az úttestnél, s a sarkokon ún. tipegőköveket alkalmaztak,
az átkeléshez. A modern zebra őse, bár védelmi funkciója ekkor még csak a szennyvíz ellen volt.

A szegélykövekbe helyenként lyukak furva, a lovak kipányvázására.
Éjszaka közvilágítás működött, részben olajlámpák, részben foszforral lekent járdaszegélyek révén.

De bocs, elkanyarodtam, mert hiszen a közfürdőbe igyekeztünk.

A fórum termái a város legkisebb, azonban legtökéletesebben berendezett fürdője.
Megvan itt minden, ami a teljes fürdési ciklushoz szükséges. Sportpálya, öltözők,
hideg – langyos – valamint melegvizes medence – külön a férfiak és külön a nők számára. (Részletes leírás a római kor fürdőkultúrájáról ugyancsak a Rómát érintő bejegyzéseim között).

Bejárat és (sportolás!) kertrészlet:

Frigidarium (hideg fürdő) a férfi részlegben:

Elképesztő szépségű a Tepidarium, a langyos fürdő helyisége:

És akkor ezek után jöhet a Calidarium, azaz a meleg fürdő.

S az öltöző helyiségek:

Hmmm…

Szédülve botorkálunk át a közeli domushoz, a Tragikus költő házához.
Az egyes megnevezések általában egy-egy elsőnek talált, vagy jellemző lelet alapján
a megkülönböztetést szolgálják, jelen esetünkben egy költőt ábrázoló mozaik és egy tragédiai jelenetet ábrázoló szép festmény volt a névadás alapja.

S az első rácsodálkozás. Cave Canem = Óvakodj a kutyától – hát innen származik!

S ettől kezdve a jól ismert jelkép még sokszor visszaköszön ránk különböző emléktárgyakon, vagy képeken, prospektusokon.

De a bejárat nem innen, hanem a keskeny kis mellékutcából nyílik (amire, ha magunk járunk ott, biztos nem jöttünk volna rá). A hátsó ajtón belépve, rögtön a kis háziszentély,
a lararium mellett visz el az útunk.

Fotó: Bokor István

Ez a ház kisebb méretű domus, de tipikus példája a gazdaságilag egyre erősödő középosztály lakhelyeinek, tele művészi alkotásokkal. Megtalálhatóak benne a domus legfontosabb elemei: a bejárat (vestibule) után az átrium, tablinum és a peresztiliumos kert. S a fenti képen a kert jobb oldalán a triclinium.

Utánrajzolt vázlat a tragikus költő házához

Az átrium a római háznak a legfontosabb eleme, amely a mi szemünkben inkább egy nagy belső udvarnak tűnik, körülépítve aprócska helységekkel (hálók, alaék), közepén medencével.
Ezzel szemben az ő felfogásukban eredetileg a ház központi szobája, ahol ebédidőben összegyűlt a ház népe, itt dolgoztak, vagy pihentek munka után. Ezek a funkciók később finomodtak, eltolódtak, de az átrium fontossága nem szűnt meg. A szoba tetején középen -kevés kivétellel – nagy négyszögletes nyílás, a compluvium, amelynek irányában a tető síkja lejt.
A nyílás alatt elhelyezkedő medencében (impluvium) gyűjtik az esővizet, melyet aztán
a háztartásban használnak fel. A medencék sarkában levő lyukak egyike a víz elvezetésére szolgál a gyűjtő ciszternába, a másik pedig ennek megtelte esetén a túlfolyó, amely az utcára viszi ki a fölösleges vizet.
Jobb helyeken ebbe a medencébe gyakran szökőkútat is építettek.

Az átriumot körülvevő helységek méreteiben hasonlíthatóak egy templomhajó és kápolnái arányaihoz. Több cubiculum, azaz hálóhelyiség csatlakozik ide, melyek szélessége nem nagyobb, mint a bejárati ajtója nyílásáé, magasságuk pedig nem éri el az átrium belmagasságát. Az ágy(ak) esetleg alkóvban, vagy helyük már az építésekor pilaszterekkel kijelölve. Ugyanígy az ágy előtti, nem takart padló mozaikja díszesebb, míg alatta leginkább egyszínű fehér.

Az alaék közelebbről meg nem határozható funkciójú (gardrób, ősök képmásainak kiállítási helye, egyéb) helységek, melyek többnyire az átrium hátsó felén lévő, mintegy beöblösödő szárnyak.

Az átrium folytatásában, a tablinum (fenti kép felénk eső vége), amely teljes szélességében ebbe a helységbe nyílik. Szélessége az átriumének kb. fele, kétharmada.
Bejárati része az átrium legdíszesebb fontja, a bejárata szélein pilaszterekhez leereszthető nehéz függönyök vannak rögzítve. Eredetileg hátulja is nyitva volt, de ez már alacsonyabb homlokmagasságú, eltolható ajtók révén. Ezáltal nyáridőben igen kellemesen szellős, hűvös helységgé vált, kíválóan szolgálva az étkezéseket. Neve is ebből ered: tabula -tábla, asztaltábla.

Az eddigiekből láthatóan, a házakat inkább nyári lakoknak vélnénk, amelyek a minél több idő szabad ég alatti eltöltésére koncentrálnak, miközben különböző módszerekkel védekeznek a meleg ellen.

Fűtés nyomai nem láthatóak, ami nem jelenti azt, hogy a pompeji-i emberek nem lettek volna érzékenyek a hidegre, de eltűrték azt. Melegítésre (helyileg) a parázzsal töltött vasedények szolgáltak.

Fűtés igazán csak a fürdőszobában volt, ott pedig többnyire a konyhában,
főzés közben keletkezett meleget használták fel, így igen gyakran a fürdőszobák a konyha fölött helyezkedtek el.
A konyhák mérete azonban (egész Pompeji-ben) megdöbbentően kicsiny volt, a kemence szélességére korlátozódott. Ebből arra is lehet következtetni, hogy a várost még nem érte el a birodalom központjában elterjedt fényűző lakomák divatja.

A tűzgyújtás a kemencék tetején történt, s a főzőedényeket vagy háromlábú kis
vas-alkalmatosságokon helyezték a tűz fölé, vagy már a kemencével együtt épített kiszögeléseken. A kis ablak szolgált a füst elvezetésére. A sütők kenyérre nem, legfeljebb édességek sütésére voltak méretezve.

A ház főtengelyének tárgyalásánál nem tértem még ki direkt módon a kert szerepére, amely az átrium – tablium együttest zárta, buja zöldet varázsolva a háttérbe.

Minden ház igyekezett annyi kis kertet kialakítani, amire csak hely adódott.
Ezek a kertek egészültek ki késöbb görög hatásra a perisztilekkel, ami nem más, mint
a kertet minimum 2 – vagy 3 oldalon körülölelő oszlopsor. Többnyire ezekből
a perisztilekből nyíltak a házak második, vagy oldalkijáratai, általában a mellékutcákba.

Ugyancsak görög hatásra alakult ki a heverészve elköltött étkezések szokása is,
amely helységei a tricliniumok voltak.
Meghatározott rend szerint berendezett étkezőkbe három kanapé-szerűséget állítottak
az asztal köré, innen a név eredete. Erre döltek le aztán a vendégek, az asztalhoz közelebb eső végénél bal könyökükkel párnára támaszkodva, míg jobbra kinyújtották a lábukat.  Ennek ismeretében már számunkra is értelmezhetőbb a Moralista házában a nyári triclinium falán elhelyezet illemtani figyelmeztetés:

  1. a lábad legyen tiszta és ne szennyezd be a fehérneműdet és az ágyat
  2. tiszteld a nőket és kerüld a durva beszédet
  3. ne gurulj dühbe és ne szitkozódj

különben jobb, ha gyorsan hazamész. Így hangzik a bölcselet.

Maradva még a tragikus költő házánál, tricliniuma három oldalán viszonylag épen maradt falfestést csodálhattunk meg.

Az ókorból ránk maradt domus legszebb képviselője, az úri rezidenciák összes jellegzetességét nagy bőséggel felvonultató épülettömb az ún. Faun háza, amely minden valószínűség szerint Sulla unokaöccse számára épült, s egy egész insulát
(négy utcával határolt tömb) elfoglalt, mintegy 3150 négyzetméteren!
A nápolyi Museo Archiologico legszebb mozaikjai innen kerültek ki.

House of the Faun 310 Nápoly

House of the Faun P1030941 Nápoly

House of the Faun - mosaic from ala

House of the Faun - Nile mosaic exedra bejáratánál

A bejáratnál az üdvözlő felirat: Have – Isten hozott!

A bejárat kis előteréből az átriumba vezető küszöböt egykor díszítő mozaik is ma
a Nápolyi Archeológiai múzeumban van.

House of the Faun - fauces mosaic

S az átriumban a névadó, táncoló Faun impluviumot díszítő szobra a színes márványberakásos medencében.

És a virtuális megjelenítése, ahogy eredeti környezete kinézhetett:

Faun háza

A szobor csak másolat, eredetije Nápolyban. A következő díszes padlózat már a tablinumot fedte. Mögötte tekintélyes kert ion oszlopos perisztiliummal.

Itt azonban már a méretekből is sejthetően, az előbb ismertetett egyszerűbb domushoz képest, egy jelentősen kibővített házzal van dolgunk, amely beszédesen illusztrálja a háziúr gazdagságát is.

Pompeji mintegy 20.000-re rúgó lakóssága alapvetően három rétegre oszlott, s ebben az időben már jócskán elrómaiasodtak. Ez Titus császár, Jeruzsálem lerombolójának ideje, amikor rendkívül nagy számú zsidó rabszolga volt uraik kötelékében, s többek között
a már elég alaposan kivesézett lupenáriák lányai is nagyszámban ebből a népből kerültek ki.
A nincstelen rabszolgákat követték a szegényebb rétegek, melyek feltehetőleg a Sulla által letelepített öreg katonákból (veteránok), akik mintegy 20 – 30 éves szolgálatuk fejében kis földet kaptak megművelésre, és a felszabadított rabszolgákból, a libertánsokból alakultak ki.
Ehhez jöttek a középréteget alkotó, többségében campaniai, görög és ázsiai eredetű kereskedők és iparosok.
A szűkebb patricus származású helyieket egyre inkább feltöltötték számban a római előkelők, akik előszeretettel mutatták ki gazdagságukat lakóhelyeik építésénél.
Míg Róma magánrezidenciáin szigorú törvények tiltották a luxusnak való hódolást,
a vidéki településeken a fényűzés kivételnek látszik.

Ezek a házak már nem egy átriumot, tablinumot vagy tricliniumot foglaltak magukban, amint az a Faun házánál is látható. Volt itt oszlopos átrium külön a vendégeknek, azok külön kiszolgáló helyiségeivel és a tablinum is egyre inkább átlényegül a vendégek, és
a házigazda klienseinek fogadására fenntartott hellyé.
A családi élet pedig visszavonul a perisztilek körüli zárt helységekbe, ahová idegennek tabu volt belépni.

Étkezésre  viszont sokszor mind a négy évszakra külön triclinium van: a déli tájolással pl.
a téli, északra nézve a nyári ebédlőket építik. A szilárd tetővel épült tricliniumok általában boltozatosak, míg a kertbe felállítottakat oszlopokkal veszik körül, amelyekre árnyékolásként szőlőfuttató léceket vagy egyéb könnyű tetőzetet helyeznek.
Ezeknél csakúgy, mint a hálókban leírtaknál, a heverők által szabadon hagyott részt nagyméretű, látványos mozaikpadlóval díszitik.

Van ahol az ünnepi alkalmak számára külön étkezőt, az ún. oecust (vagy exedrát) is fenntartanak.

A Faun házában is a számos cubiculumon túl fürdők, kamra, kertészház, istállók és kocsiszín vannak, valamint az együttes legvégén, az első kerthez egy második,
nagy diszkert csatlakozik, hajdan  kettős (dór és ion),  összesen 88 db négy méter magas oszlopból álló perisztilummal.

S a legnagyobb attrakció itt, a kis és nagy peresztilumot összekötő exedra, a rezidencia legnemesebb helyisége. Nagy méretű bejáratának falait igényes freskók mellett oszlopok szegélyezik, s a padlóját szőnyegként borító mozaik a Nagy Sándor és a perzsa király, Darius csatáját ábrázoló kép dísziti, az i.e. IV. században alkotó Eretriai Philoxenosz  eredeti festménye alapján.

 Itt ennek is csak másolatát, de legalább látjuk – eredetije Nápolyban:

Félek, sok volt már a szöveg, ezért bedobálok ide néhányat az útközben, mintegy vaktában lőtt fotókból.

Ez utóbbiak gabonaörlők, feltehetőleg egy pékség liszttel történő kiszolgálására, s a következők az Izisz templom részletei.

A Foro Triangolare, nagyszínház és sportpálya.

Nem szaporítom a szót, inkább beteszek az esetleg később ideutazóknak egy hasznos kis eligazító térképet (2 részletben fért csak a scannerembe), ahol kiemelten felhívom a figyelmet a Foro Triangolare és az Amfiteátrum közötti szakaszra, a Via dell’ Abbondanza két oldalán futó számokra. ( I. régió)
Mi ezeket balga módon kihagytunk, noha igen jelentős, nem régiben feltárt épületek látogathatóak itt. Némelyikben, sajtótudósítások szerint három dimenziós  hologramos vetítéssel egészítik ki a látványt, s így virtuálisan is megelevenedik a múlt.
(Polybios háza, Menekülők kertje)

(Lásd még e témában későbbi, 2013. januárban készített 4 bejegyzésemet, melynek első tagja: …még egyszer Pompejiről.)

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Olaszország, Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s