Capri album – 04. Kék Barlang

Nem láttad igazán Caprit, ha nem láttad a tengerről – tartja a mondás, és mi nem szerettük volna ezt a mulasztást elkövetni.

Capri fő kikötője, a Marina Grande igazából csak távolról és felülről szép:

Közelről mutatott arca nem az, amire évek múlva is emlékezni fogsz.

Innen indulunk a fenti kis motoros csónakban, egy cca.15 fős nemzetközi társaság, a fiatal kormányos és guide-unk kíséretében, aki rutinosan, de kedvesen hívja fel a figyelmet
a kiemelt látnivalókra, számos nyelven brillírozva, nyílván a sablon mondatokat. De nagyon figyelmes, mert időnként, ha a csónak orrában ülő vidám délamerikai lányok szerinte nem hallhatták portugál szavait, nyomatékkal elismétli, akár a tatból előre is sietve hozzájuk, a legfontosabb információkkal. Lehet, hogy ebben van némi szerepe annak is, hogy a lányok fiatalok és csinosak?

Ezek pedig mi vagyunk a tengeri kalandra elszántan, és várakozással.

Ide bekivánkozik még a térkép, amelyen sárgával bekereteztem a főbb pontokat, amiket érintettünk elindulva jobbra, azaz ÉK-re, hogy az utolsó megállónál becsónakázzunk majd a Kék Barlangba is. Ez talán Capri leghíresebb nevezetessége, de nagyon időjárás függő
a látogathatósága. Nekünk ezen a napon szerencsénk van, mert se vihar, se szél, se eső,
se köd nem állhatja útját, hogy az esetleges célból a megvalósult kategóriába tehessük útiélményeink között.

És most közelről is elfutunk a Punta del Capo lábánál a tengerbe nyúló sziklán ülő helyi Lorelei alakja mellett.

És sokáig monumentális és kopár sziklák tengerbe szakadó látványa mellett siklunk,
a falakon és levegőben sirályok kísérik útunkat.

Vezetőnk időnként felbök a sziklára, hogy ott – ott kecske! – gondolom azon igyekezetében, hogy a sziget névadóját is előzékenyen prezentálja a sóvár túristának; de szerintem nem volt ott semmi. Az 5M felbontású képeimet – amin kis túlzással már a légy is látszik – direkt végigpásztáztam itthon, megfelelően kinagyítva, hogy tetten érjem a tüneményt, de az továbbra is csak tünemény maradt.

Ez azonban nem von le abból az élményből, ami hegyikecskék nélkül is békésen gyönyörű, a hatalmas vízen kellemesen ringatózva a déli nap simogató sugarai alatt az igazi időtlenség érzetét adva, kicsit átélve azt a hangulatot, amint Odüsszeusz hajósai érezhettek, sodródva az új- és új idegen tájak felé.

De már meg is érkeztünk az első barlanghoz, a Grotta Biancához, mely fehér mészköveinek visszaverődő látványával valóban mintegy kifehéríti a piciny cseppkőbarlang vízét.

A partvonal erre már sokkal színesebb.

S már láthatjuk az Arco Naturale természet faragta diadalívét, mely a szerencsétlenül végződött és időben elhúzódott Jovis villánál tett látogatás után kiesett a visszafelé útra tervezett programból.

Időközönként megszállottan fényképezzük a víz számtalan, szebbnél – szebb kékjeit az ultramarintól az azúron és a kobalton át az égszínkékig, lágyabban és mély tónusokkal árnyaltan, báronyosan és selymesen, vagy törékeny üvegszerűen – fodrosan és olajosan foltosan, hullámosan és habosan. Fehér tajtékkal és anélkül, csónakunknál cseppekre szétesve és gyöngyként csillogón. Megunhatatlan.

Kékektől a pompeji vörösre váltva: itt kukucskál a gazdagok csak innen látható villáinak egyike, a Malaparte villa.

Ez a látvány kicsit összezavar: a Faraglionik nem 3 db-ból állnak? De igen, csak ebből a szögből a térképen is berajzolt Monacone sziklával együtt látjuk.

S itt pedig egy képekkel írt óda a türkízzöld színekhez.

Vezetőnk buzgalma tényleg nem ismer határokat. Érzésem szerint teremt is hirtelen barlangokat, csak hogy dúsabbnak érezzük a programot, amit nyújtanak – elhangzottak ott a smaragd, a sárga és nem tudom én még milyen nevek a hivatalosan képviselt 3 (fehér, zöld, kék) változat mellett. Mint ahogy itt is elhangzott a korall név, ahol a látványt a fal oldalára tapadt képződmények pirosas fényvisszaverése idézte elő.

 Hiszen meg voltunk mi elégedve mindennel, a látvány pedig önmagáért beszél.

És már a következő nagy találkozáshoz közelítünk, a másik Capri-i ikon, a Faraglionik egyre inkább testközelben vannak!

A három 80 – 150 méteres magasságú hatalmas kőszikla a tenger és a szél eróziójának köszönhetően nyerte el impresszív formáját. A “Faraglione Stella” még ma is a parti sziklákhoz tapad, a hatalmas üreggel a központjában a “Faraglione di Mezzo” a középső, melyet a “Faraglione di Fuori” zár le, otthont adva a világon egyedülálló kékszínű gyíknak, a Podarcis sicula coeruleanak, mely bőrének elszíneződését a tudósok szerint ennek, a szárazfödtől történt elszigetelődésének köszönhette. (Azaz, gondolom adaptálódott a tengeri környezete színéhez.)

 És indul a visszaszámlálás! Egy, kettő, háárom…

És visszanézünk:

S az ősz halántékú amoroso vezetőnk nem mulasztja el a pillanatot, amikor Marit megkérem, hogy örökítse meg, amikor én és a Faraglionik mintegy azonos síkban vagyunk. Ő volt az ügyesebb, mert miközben balról becsúszott a képbe, a Faraglionik jobbra kicsúsztak…

A Marina Piccola épp csak bevillan a háttérbe, amelyről a helyi legenda terjeszti, hogy a szirének itt csábították énekükkel Odüsszeuszt és hajósait. El is neveztek egy sziklát, amely a parton a strandot két részre osztja, Scoglio delle Sirene-nek, azaz a Szirének sziklájának.

Ugyanezt mesélik ugyan még sok helyütt itt a Tirrén tenger partjainál, én magam olvastam a Sorrentói félsziget turistacsalogató reklámjaiban a Punta Campanellánál, a hely pontos megjelölésével, a Li Galli szigetecskéinél, és úgy általánosan az Amalfi part leírásánál. De végülis ennyi idő távlatából mindegy is, vajon Homérosz szemei előtt mi lebegett amikor
a történetet megénekelte, mi mindegyik helyszínt jóhiszeműen elfogadjuk ott, ahol éppen járunk.

Itt, a fenti képen viszont valóságosan is kivehető, amint a Via Krupp jellegzetes, mérnöki műremekei lecikkcakkoznak a kikötő felé.

Annyira szép itt, hogy el – eltűnödöm, nem lehet, hogy az őseim is tengerészek voltak – s a csillagjegyem sem véletlenül esik a halak jegyébe?

A szárazföldről időnként a hegyormokról egy – egy várrom vagy torony integet,
a vérzivataros középkorra emlékeztetve.

De a sziklák maguk is játszanak a formákkal, elképesztő mértani alakzatokat, vagy csipkéket kidolgozva magukból.

Miközben a Grotta Verdénél újra a víz színe ejt ámulatba minket, apró kis élőlények jelennek meg a folyékony türkízben.

Mindössze néhány négyzetméterre korlátozódik a jelenség, de ennyi medúzát én még nem láttam!

És ismét színváltás, a szélesebb vizeken.

S lassan közelítünk a világító toronyhoz, mely a sziget legmélyebben kinyúló, ék alakú csücskéről ad jelt messzire, a vizek vándorainak.

A Punta Carena öblében levő kis strand.

S ez pedig már a nyugati partszakasz középkori védővár rendszerének egyik erődítménye, melynek mutatós felülnézeti képét is megtaláltam a neten, s a kép sarkába beépítettem.

A sziklába vájt lépcsők mint formás szalagok futnak a partra.

A vízen pedig csónakverseny kialakulóban.

Ez pedig már a sziget felső, ÉNy-i csücske, melyet gusztusosan csipkéz a tetején álló,
12. századi Damecuta torony. A tengerszint felett 151 méterre emelkedő torony feledata volt, hogy időben jelezve, megóvja a szigetet a szaracén kalózok támadásától.

És elérkezett a pillanat, amikor feltűnik az utolsó, egyben útunk legfontosabb állomása, a Kék barlang bejárata.

A bejárat előtti tülekedésről bőven szóltak korábban itt járt turisták beszámolói, így higgadtságunkat el sem vesztve tájékozódunk.

A rendezőelvet ugyan nem látjuk át, de úgy tűnik vezetőnk meglehetősen ura a helyzetnek, s erős hangon dirigálva szinte várakozás nélkül elkezdődik a mi átrakásunk 3 és 4 fős csónakokba, miközben a már előttünk ott tartózkodók továbbra is csak hajójukban maradtak.

Csónakba szálláskor az evezős még érdekes hangsúllyal közli, hogy aztán kiszálláskor ne feledkezzünk el neki megfelelő nagyságrendű borravalót adni – amit ugyan nem tudunk exakt értelmezni, de 5 €-nál kevesebbet nem merünk adni, bár ezt kettőnk nevében nyújtjuk át. Hogy jól gondoltuk-e, vagy alaposan mellélőttünk örök homály marad.
Mi minden esetre úgy érezzük, hogy ezt a látványt 3 szor is kifizettették velünk. Hiszen a kikötőben árult hajójegy Kikötő – Kék barlang között 15 Euro – amihez képest a mi jegyünk, ami a sziget körüli utat is magában foglalta kifejezetten jutányos volt, valahol 22 Euróért. (Erre az árra már nem emlékszem pontosan, de biztos, hogy arányaiban szinte “ingyen” kaptuk a teljes körutazást a sziget körül.) A Kék barlang bejáratánál újra kasszíroztak, ezúttal 12,50-et belépőjegy, meg tudomis én milyen címen – s erre jött a csónakos által mint egy véres tőrként odavetve a megjegyzés. A lehúzóshow működik.

Valószínű, mindenki úgy van itt ezzel, mint mi is, tudtuk, hogy itt a semmin is luxusadó van, s ha már itt vagyunk, emiatt nem fogjuk kihagyni mindazt, amitől Capri az, ami.

A barlang méreteit felbecsülni nem tudtuk, mivel odabenn szinte vaksötét van, csak
a tényleg fantasztikus kék villogás látványa teljes, s ez az amiért jöttünk. Tiberiusnak állítólag ez volt a legfőbb un. Nymphenariuma, ahol üzekedett (halacskásat játszott) fiatal fiúgyermekekkel. Hogy ez igaz-e, vagy csak a legenda, nem tudni, ami viszont biztos, azok a korabeli szobrok és kőtöredékek, amit a barlang aljából hoztak a felszínre és darabjai
a szigeten a Certosa dio San Giacomoban, s az Anacapriban álló Casa Rosaban vannak kiállítva.

Elhangzik még néhány bátortalan O Sole mio, ami nyugodtan elmaradhatott volna, de
a mindent betöltő hang a fényképezőgépek felvételi gombjának sűrű csattogása, mivel mindenki addig nyomja ameddig csak lehet, biztosra kell menni – a sokból hamarabb kiválogathatod otthon a legjobbakat, míg 1-2 képből nagy az esélye a kudarcnak, utólag már be nem pótolható “saját” képnek.

És ennyi volt. Irány a kikötő, a Marina Grande. Közvetlenül előtte még látjuk a falmaradványokat (ha nem kevertük össze egyikét – másikát az Anacapriba menő épített út támfalával), melyek a szigeten számon tartott 12 császári villa maradványai közül a
Palazzo a Maréhoz tartoztak.

A romok elnyúlnak egészen a kikötői strandig, a strand pedig ráépült a kikötőre.

Mi is befutunk és mivel egész nap a vízen voltunk, szinte meghalnánk egy jó kis csobbanásért a hűsítő habokban, s el is határozzuk a követendő útirányt a strand felé.

A víz ugyan gyönyörű átlátszó, de valahogy nem akaródzik a hatalmas, s sok helyütt zöld moszatos köveken csúszkálva beközlekedni. Hamar lecsökkentjük igényünket egy lábfej- és bokafürdőre.

A kikötő gyalogos forgalomra szánt részének tán legkellemesebb szöglete.

De ez már az a bizonyos funkcionálisan kialakított modern terepforma, ami meg sem közelíti azt a tündérképet, amit a Nápolyi öböl egyik halászfaluja Procida nyújt, s ami legnagyobb sajnálatomra ebbe az Útunkba már nem fért bele.

Kiigazítás 2014. május:

Kedves olvasómtól kaptam az alábbi képeket, melynek alapján igenis kijelenthető, hogy márpedig vannak hegyikecskék a Capri sziklák között:

Fotó: Kakucs Szilveszter

Fotó: Kakucs Szilveszter

Fotó: Kakucs Szilveszter

Fotó: Kakucs Szilveszter

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Olaszország, Utazás
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Capri album – 04. Kék Barlang bejegyzéshez

  1. szilveszter szerint:

    „Vezetőnk időnként felbök a sziklára, hogy ott-ott kecske! – gondolom azon igyekezetében, hogy a sziget névadóját is előzékenyen prezentálja a sóvár turistának; de szerintem nem volt ott semmi.”
    Nagyon tetszenek a capri felvételek és a beszámoló, köszönet érte… csupán csak annyit jegyeznék meg, hogy a kiragadott idézettel kapcsolatban szerettem volna egy nem rég általam készített felvételt csatolni, de nem sikerült, amin békésen pihenő kecskék láthatóak…
    Üdvözlettel Szilveszter

    • elismondom szerint:

      Köszönöm Szilveszter! Mindjárt elküldöm az e mail címemet, s ha arra megérkezik a csatolmány, megpróbálom én közkinccsé tenni a capri-i kecskéket! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s