Capri album – 06. Villa San Michele

Anacaprival, ha valamit, az emberek többsége a Villa San Michelét azonosítja. Ez az a villa, amelyet a svéd orvos és polihisztor élete munkásságával finanszírozott és épített fel. Ezen a címen ki is adta regényét először 1929-ben, ami olyan siker lett, hogy nyomában turisták tömegei indultak meg már 1930-ban, hogy saját szemükkel láthassák azt. A turistafolyam azóta sem csökkent, s a könyvet időközben több mint 50 nyelvre lefordították.

Utazás előtt én is üggyel bajjal felhajtottam egy antikváriumi példányt, és a várt hatás nálam elmaradt, s a könyvet kifejezetten rossznak tartom. A San Michele regénye sokkal inkább az író életregénye sziruppal leöntve. Az én olvasatomban ez egy álszerény, rosszul álcázott öntömjénezése valakinek, ráadásul egy elég zavaros és többnyire gyenge irodalmi stílusban. Ezt itt nem is akarom mélyebben kifejteni, mert útleírást készítek. S a könyvben sajnos legkevesebb szó a villáról és a szigetről esik, pedig egyértelműen ezek a könyv legértékesebb részei. Nagyon kedves az akkor itt élt emberek ábrázolása, betekintést ad szokásaikba, az egyes tárgyakat pedig amik ide kerültek, szinte csak felsorolás szerűen említi.

Én nem vonom kétségbe dr. Munthe személyes nagyságát és érdemeit, csak ennek a közlés módja engem irritált. Mindenkit tisztelek, aki erőnfelüli feladatot vállal és azt megszállottan véghez is viszi. Ennek a példázata San Michele. Egy megvalósult álma valakinek. S szerintem San Michele nem is több ennél. Rengeteg fényképezni való szöglete van, de a sok apró részlet nem képes egy egységes egésszé összeállni. Nekem hiányzik
a harmónia belőle.

Na ennyi szentségtörés és bálványrombolás után az egész bejegyzést mégis a villának szentelem. Egymás mellé rakom a képeket, mint ahogy a villában véletlenszerűen vannak egymás mellé sorolva mindazok a tárgyak, amelyeket dr. Munthe valahonnan beszerzett.

Van itt a 18.századi toszkánai bútorgyűjteménytől, a svéd porcelánon át az 1930-ban elhúnyt Viktória svéd királyné hagyatékáig minden.

A villában ugyanis a legkevesebb dolog származik a tényleges helyszínről, azok többnyire csak építkezési törmelékek, épületelem – töredékek, freskó maradványok. A kertben egy római villa alapjai elásva. A múzeum 1647 katalogizált tárgyának csak mintegy negyede ókori származású, egyébként különböző korokat és kultúrákat képvisel egészen a
20. század elejéig.

Az idevezető út jól jelölve, s azon többszörös csábításnak kitéve a turista. Engem leginkább, mint mindig, a virágok ragadtak meg.

A bejárati kapu feletti színes üvegablakok, ha minden igaz, Firenze város adománya a századelő nagyhírű olasz szinésznőjének, Duse Eleonorának, aki pedig e 16. századi ereklyéket dr. Munthéra hagyta emlékül.

S a bejáraton át az előtérbe jutva, máris ismerős képet üdvözölhetünk: a Cave Canem pompeii mozaik másolatát.

A falon dr. Munthe életfilozófiájának szimbolumaként a rózsaablak, mely a napot és a fényt hivatott képviselni, a márványtöredék alakjai pedig: az élet, a művészet és a szépség ábrázolásai.

S az ebédlő bejáratánál a küszöb után beépített kép eredetije ismét csak Pompeit juttatja eszünkbe. Hogy miért pont ide tett csontvázat, arra gyártottak különféle magyarázatokat
a csontváz kezében levő szimbólumokról, de mégis elég bizarr ez a választás. Igaz, egész könyvében elég sokat foglalkozik és filozofál a halálról.

A robosztus asztalon svéd ón tányérok, a reneszánsz tálaló bolognai munka, az intarziás nagy láda oldalt, pedig a 15. századból való.

A konyhában tűzhely 3 vas főzőlappal, alattuk egyenként kis vasajtókkal, s a jobbszélen egymás alatt a sütő, hozzátartozó 2 tüztérrel. A nagy alsó nyílások a tüzifa részére kerültek kialakításra. A réz főzőüstök gyüjteménye a 16. századi Lombardiából származik.

S innen egy római tipusú kis átriumba jutunk. A díszítő elemként felhasznált oszlopfő darabok, oszlopok és oszloplábak csakúgy itt, mint egyéb belső terekben a római korból fellelt régészeti darabok.

Az udvar közepén az esővíz gyűjtésére szolgáló egy darab márványtömbből kifaragott római kori kútkáva pedig nem származik máshonnan, mint a nápolyi Sepolte Vive, az Élve eltemetettek kolostorából, amiről könyvében szintén ír csaknem egy egész fejezetet.

A lépcsők a loggiára vezetnek fel. A szépséges csavart oszlopok mögött, középen a fülkében a herculáneumi szibilla szoborcsoport egyik alakjának bronz kópiája.

” Öt nyáron át, napkeltétől napnyugtáig való szakadatlan erőfeszítéssel körülbelül elkészült San Michele. A ház ugyan kicsi, kevés benne a szoba, de körös-körül csupa terasz, loggia, pergola, hogy napot, tengert, felhőt láthasson az ember; a léleknek nagyobb tér kell, mint a testnek. ”
                                                                                  -írja e szép mondatokat Axel Munthe.

Fenti kép ugyan ellentmondani látszik dr. Munthe leírásának, de ez valószínüleg csak az újkori kiállításrendezés terméke. A könyv ugyanis eképpen vall:

“A szobákban kevés a holmi, de ami volt, az nemcsak az árán múlott. Semmi fölösleges, semmi csúnya, semmi csecsebecse, semmi limlom. Néhány korai festmény, egy Dürer-metszet s egy görög relief a fehérre meszelt falon. A mozaikpadlón régi szőnyegek, néhány könyv az asztalokon, s a csillogó faenzai és urbinói vázákban rengeteg virág.”

A kis mopszli szobor a kép elején pedig, mintha csak a könyve egy fejezetének illusztrációja lenne.

A kovácsoltvas baldachinos ágy alapján, mely egy reneszánsz sziciliai mestermunka, ez a hálószoba kellene legyen. Azonban mintha más szobáról beszélt volna a szerző, amikor ezt írta:

“A nagy firenzei reneszánsz kandalló párkányán a Szárnyas Győzelem állott.”

A szárnyas győzelem itt csupán a fej lehet a kandalló melletti márványoszlopon, s a márványoszlopon emlegetett, ablakon át az öbölre kinéző behorpadt Néró fej most ugyancsak máshol található.

Ez itt már a dolgozószobája egy mai, s egy korabeli képen:

Az íróasztal fölött a híres Medúzafej függ, amely egy görög eredeti másolata, s Munthe vallomása szerint e Kr. e. 4. századi darabot a tenger fenekén találta, és –
a múzeum honlapján az áll, hogy Rómából, Venus templomából származik, s a Vatikáni múzeum is rendelkezik egy ugyanilyen  Medúzafejjel.

Újabb szoba, újabb részletek:

S kilépünk a kissé félhomályos házból a fény birodalmába, ahol dr. Munthe álomkertje ma már olyan bujára nőtt, ahogy ő sohasem láthatta, s a kijáratnál céltalanul összezsúfolt tárgyakat talán lazább csoportosításban bemutatva, jobban érvényesült volna azok szépsége.

Hermész szobra herculáneumi leletet idéz.

S itt  bevetjük magunkat a kert örömeibe, ami a sok szép felvétel alapján hatalmasnak tűnhet, ám egy helyben állva, szemmel is befogható.

Nagyon szép és látványos elem a dupla oszlopsoros lugas, vagy talán ez lenne a kerengő?

S a kert közepén az egykori házigazda is helyet kapott egy oszlopfőn.

S magunk is felmérhetjük azt a csodát, amit Anacapri legszebb fekvésű helye nyújt kilátásban. Az idő anyira nem tiszta, hogy ellássunk a nápolyi öbölig, de nekünk ez is bőven megteszi.

Még sokadik alkalomra is, mesés!

Visszamegyünk a kertbe, s elhatározzuk, hogy egy kávé mellől is megcsodáljuk a panorámateraszról nyíló kilátást.

Feljebb, a hegyen látható Barbarossa vár romjait, mely eredetét egészen 1000-ig vezetik vissza, még több szögből befogjuk később is.

Hogyan is mondta az író ?

” A kápolna útját a Villa d’Estéből hozott ciprusok szegélyezték, s e végtelenül nemes fák már pompás fasorrá nőttek.”

“S végre enyém lett a kápolna, amelyről otthonom nevét kölcsönözte. Ebbe kerül majd a könyvtáram.

 Középütt a nagy refektóriumi asztal, rajta könyvek és terrakotta szobortöredékek. Sárga, csavart márványoszlopon óriási bazalt Hórusz állott, a legnagyobb, amelyet valaha is láttam. Római gyűjtő hozhatta a fáraók országából, talán Tiberius maga.”

Hát a hórusz – sólyomfejű egyiptomi isten szobor – itt van, a többi némileg megváltozott.  De van etruszk szfinx a kápolna melletti, tenger fölé nyúló teraszon, és a kápolna mögé vezető loggián ott van a legendás szfinx vörös és fekete gránitból, II. Ramszesz egyiptomi fáraó idejéből!

S itt most mi is elidőzünk, s magunkba zárjuk a látványt, mintegy szfinx-i perspektívából 🙂 !

S íme a Barbarossa vár bezoomolt képe a szemközti hegy fokán, amely hegyet szintén megvett annak idején a doktor, hogy a költöző madaraknak egy háborítatlan rezervátumot biztosítson. A terület ma is egy oázisa a madaraknak, melyet a Capriban székelő madárfigyelő állomás tart gondozásában.

Pahhh… Ezt megnézzük az egy szinttel lejjebb futó kilátóról is!

És mintha mégiscsak árnyakat kergetnénk, a sétányon az idős dr. Munthe alakját véljük látni. Kiköpött mása, a könyvem borítóján karosszékéből távolba néző öregúrnak!

dr. Munthe?

Erre még a gyíkocska is felneszel.

S a szfinx méltóságteljesen zárja a szöget föld és ég között.

S már itt állunk a Főníciai lépcsőnél, melyet Krisztus előtt a 8. században építették
a görögök, s ez volt egészen 1877-ig az egyetlen út, a jelenleg használatos megépítéséig, amely a tengerhez, illetve Anacapri falujához vezetett.
Doktor Munthe idejében/ könyvében 777 fokból állott, ma forrásonként változó 820-881 fokot említenek. Bármelyik is legyen igaz, napi megmászása kiiktatná a különböző comb-és fenékfeszesítő modern fitnesz gépek használatának szükségességét bárki életéből. 😉

Hát ennyi volt.

Mint mondtam szép, de különlegessége a csodás fekvésén és panorámáén túl, nem több mint a Székesfehérvár határában levő Bory váré mondjuk. Ott Bory Jenő (1879-1959) szobrászművész és építészmérnök, a Képzőművészeti Főiskola és a Műszaki Egyetem szobrász tanára épített, saját tervei és fantáziája alapján, gyakran két keze munkájával 40 nyáron keresztül. Emléket emelt művészi álmainak, a munkának és a hitvese szeretetének. Nézzétek meg!- érdemes.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Olaszország, Utazás
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

10 hozzászólás a(z) Capri album – 06. Villa San Michele bejegyzéshez

  1. Heyek Andrea szerint:

    Hmmmm. Sok igazság van abban, amit írsz, de azt gondolom, hogy túl szigorű vagy mind a könyvvel, mind a Villával. Ha jól tudom nem kapott a könyv Nobel díjat, van aki szereti, van aki nem, van aki kíváncsi rá, van aki nem. Ha annyira nem tetszett a könyv, akkor talán kár volt az időt pazarolni, a neten rengeteg kép van, lehetett előre tudni, hogy mi van ott. Nekem eszembe sem jutna az időmet olyasmire pazarolni Capriban, és sehol máshol, ami nem áll közel a szívemhez. Meglehetősen sok könyvet olvastam, tudok viszonyítani, az a könyv valóban nem igazán jó, viszont az ember, aki írta, nagyon szerethető! Én ezért mentem oda úgy, hogy még nem volt internetes ismeretem róla, de sosem bántam meg, mert valami olyat adott, amit viszonylag kevés helyen találunk, vagyis végtelen emberséget! Nekem a szívem legjobban akkor dobog, ha azt a közönséges fényképet idézem fel, amin a már majdnem vak orvos (és nem elsősorban író) ül a kutyái körében.
    Egyébként a siker, főleg az ő esetében, egyáltalán nem volt előre borítékolható, hiszen ismeretlen volt a világ számára. Bárki, aki a kezébe vette, abbahagyhatta az olvasást, elfelejthette volna. Nem volt soha “sikk” Axel Munthét olvasni. De az, hogy mégis ennyire híres lett, az bizony nem sznobság, hanem egy nagyon komoly üzenet! Nem más, mint az emberek vágya az önzetlen jóság iránt! És nagyon jó, hogy olyan sok embernek fontos ez a dolog! Nem múzeumba mentünk, hanem tisztelettel Axel Munthe megálmodott és mindent feláldozva felépült otthonába. Ő vendégül látott téged is, bár már előre fanyalogtál…, szerintem nem volt illendő így nyilatkozni a vendéglátódról!
    Persze az enyém is csak egy vélemény a sok közül.
    Ettől függetlenül tetszik, amiket írsz, de igazán csak most éreztem, hogy szólnom kell hozzád..

    • elismondom szerint:

      Kedves Andrea ! Köszönöm a hozzászólásodat és igazán örülök neki.Sok mindent leírtál, ami szintén benne van a könyvben, s amire én nem tértem ki, főleg azért mert erényeiről szinte mindenütt írnak. Ezért is kívánkozott ki belőlem az olvasási élményem, hogy a stílusa irritált.Igazságtalan nem akartam lenni a dr. Munthéhoz, s igyekeztem is mindenütt, ahol lehet az általa leírtakkal aláfesteni a képeket.De így a hozzászólásoddal talán mégis kerekebb a kép, s ezért köszönet Neked!
      Ugyanakkor én a blogomat sosem szántam másnak, mint egy szubjektív beszámolónak utazásaim kapcsán és körül, amely az én megélésemben adja vissza az élményt. Így aztán fanyalogtam a könyvön, de az sosem tartott vissza attól, hogy ne akarjak egy adott helyet saját magam látni.
      Egyébként mindenevő vagyok, és amit csak kezem közé tudok kaparintani egy -egy út kapcsán, elolvasok (sokszor rendkívül száraz monográfiákat is), de egy negatív, vagy unalmasan leírás sem veheti el a kíváncsiságomat.
      Remélem fentiek ellenére nem riasztottalak el, ha mint írod, eddig szívesen olvastad bejegyzéseimet ! 🙂

      • Heyek Andrea szerint:

        Persze, szívesen foglak olvasni továbbra is, főleg mert én is úgy gondolom, hogy az érzések átadása a legfontosabb, hiszen a tények kitartó keresés után megtalálhatóak. Sőt, az is igaz, hogy én is elmentem pl. Firenzében a Boboliba, holott nem igazán érdelkelt. De igyekeztem ott is megtalálni azt, ami tetszett, és ezt helyezni előtérbe, amikor írtam róla, nem azt, ami nem tetszett. A képeid mennyisége alapján azonban azt kell hinnem, hogy azért tetszett is neked sokszor, amit láttál, de valami visszatartott attól, hogy a pozitív véleményedet is leírd. Na, erről ennyit, spongyát rá!:-)

        Igazándiból csak ma találkoztam az írásaiddal, Rómába készülődésem kapcsán, és Nápolyba, Capriba is megyünk, ezért főleg ezeket az írásaidat kerestem, de a többit is fogom olvasgatni, és ha lesz véleményem, meg is írom!:-)

  2. elismondom szerint:

    Nos, éppen a képek sokaságával kívántam szólni a helyről és szépségeiről. Kétségtelen, hogy Anacaprin számomra sokkal inkább volt zarándoklat a Graham Greene ház felkeresése, ahol viszont senki nem taposta a sarkunkat, noha irodalmi hagyatéka neki sem jelentéktelen.

    • Heyek Andrea szerint:

      Tavasszal volt módom ismét Caprira látogatni, két erős fél napra, és …, hát kénytelen voltam ismét bemenni a Villába, hogy lefotózzam azt a bizonyos kutyás képet, hogy hamarosan majd az én szobám falán is ott legyen:-) Most valamivel kisebbnek látszott a Villa, de így is minden bizonnyal hevesebben dobogott a szívem, mint úgy általában szokott:-)

  3. Clarissa szerint:

    Köszönöm hölgyeim, hogy szinte mind azt elmondták —–mindketten—–amit ebben a témában gondoltam, és persze mindenek elött a képeket köszönöm, mivel ottlétemkor valami fatális szervezési hiba miatt nem jutothattam fel a villához.Érdekes,–persze nem tudom bizonyítani–, hogy miközben néztem a képeket, és olvastam a beszámolót,éppen a Bory vár jutott eszembe.Axel Mounthe regényét én is olvastam /bár nem sikk/,egyszer még ifjú koromban, és mostanában amikor készülődtem Capriba.Emlékleim szerint fiatal koromban jobban tetszett.Ami a második olvasáskor megragadott, az a szeretet a szép iránt,és a kifogyhatatlan energia hogy az álmait megvalósítsa.Lehet, hogy a regény nem jó,de amiről ír az ,megkapó. Szívesen olvasnám még az ilyen úti beszámolókat.Írnék én is ilyesmiről,de félek, a stilusom nem elég irodalmi,és nincs is gyakorlatom az ilyesmiben. Üdvözlettel Clarissa.

    • elismondom szerint:

      Köszönöm kedves hozzászólását, és mindig örömmel tölt el, ha valakit valamilyen módon megszólított a megjelent bejegyzésem, különösen, ha saját élményeire is visszhangot talált benne! 🙂

    • Heyek Andrea szerint:

      Kedves Clarissa!
      Érdekes, másodjára nekem is egészen más volt a könyv, talán nekem is csalódás, mert az emlékeimben legerősebben az Anacapris jelenetek maradtak meg, és csodálkoztam, hogy valójában milyen kevés oldal szól erről a csodálatos helyről, csodálatos munkáról. Tény, hogy nem egy sziporkázó író könyve volt, de azért jó, hogy megíródott:-)
      Két éve voltam ott ismét, persze az a látogatás sem volt olyan nagy hatású, mint az első, de fontos volt! Van egy albumom, majd elővarázsolom, és ha lehet felteszem ide, bár sokat nem változott.
      Üdv.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s