Nápoly és egy kis történelem (01.)

Nápoly – a messzi, homályos kapocs történelmünkben. Királylányok, Károly Róbert,     Nagy Lajos és Mátyás király a kapcsolódási pontok.


Nápoly – a maffia – a camorra, és szemétháború hírhedt terepe.

Nápoly – Márai utolsó reménye Európára. De nem kapta meg a letelepedési vízumot, továbbhajózott hát át, a nagy vízen Amerikába, mint annyian mások, a nagy kivándorlási hullámok szomorú szereplői.

 A San Gennaro vére Márai itteni környezetében, a Posillipon játszódik, ad meleg képet
a nápolyi emberekről, a csodavárás és vallás misztikumáról, s ez egyben az emigrációba kényszerült író hitvallása is. Magyarok közül még nekem (friss) olvasmányaim ide kötik Szabó Magdát, Jókait. S az ókor római hőskölteményének szerzője Vergilius végső nyughelyét Parthenopében (Nápoly akkori nevén) kívánta látni, miként előre sírversében megírta.

Mantua me genuit, Calabri rapuere tenet nunc Parthenope; cecini pascua, rura, duces.” – Mantua szült engem, Calabria ragadott magához, most Parthenope tart fogva. Énekeltem legelőket, szántóföldeket, vezéreket.

Nápoly – a Piedone a zsaru színhelye. Ámuló szemeink előtt akkor megnyíló elérhetetlen csodavilág. (Bud Spencer is nápolyi.)


Nápoly – a zengő, csodás, csupa napfény nápolyi dalok hazája. (belehallgathatsz itt:

http://www.creacast.com/player.php?sU=radio_napolidoc&pT=wm&autostart=1 )

A Santa Lucia pl. nem más mint halászkikötője, a Funicular az itt megépített első sikló ünneplésére íródott. O sole mio, vége – hossza nem lehetne a felsorolásnak. Caruso sem véletlen, hogy innen származik.

Nápoly– a pizza őshazája. (Pizza Margherita)

Szilánkok melyek a hangulati aláfestést adják,  s az egyre növekvő kíváncsiságot látására. Amire persze a másfél nap, amink maradt, előre tudjuk, nem lehet elég.

De kicsit nézzük meg közelebbről, ami minket, magyarokat köt Nápolyhoz.

            A magyar Anjouk címerében az Árpádsávok és az Anjou liliom variációi

 Iskolás fejjel sosem értettem a sok összevisszaságot a középkor fejedelemségei, kiskirályságai, országok, és birodalmak zűrzavarában. Bizony sok sok könyvet kellett elolvasni, míg helyére került bennem ez a középkor, ahol Itália például nem egy egységes állam, de a Nápolyi Királyság, a Vatikáni Pápai állam, valamint Firenze, Velence, Ferrara, Milánó, hogy csak néhányat említsek, különböző kaleidoszkóp szerűen összeálló, vagy éppen széteső fejedelemségeinek helyszíne, néhány kiemelkedő család uralmában és
a befolyásuk alatt működő signoriák kormányzása alatt. És e családok egymás között hol vért ontottak, hol házasodtak. A szövetség kötésnek hagyományos módja egy – egy házasság volt, ahol számított a hozott vagyon, és számított, hogy ezzel a kapcsolattal éppen merre billen a hatalmi befolyás súlya.

 És ugyanezek a városok a hozzájuk tartozó tartományokkal kívánatos terepei a legkülönfélébb európai uralkodó házaknak, királyságoknak. Itt is folyik a nagy társasjáték, hogy ki melyik lányát, fiát, unokáját kinek gyermekével hogyan házasítsa, s nem egyszer
az érintettek már zsenge gyermekkorban összeadatnak. A királyi családoknál is kívánatos
a nagy gyermekáldás, ezért aztán bajos fejben lekövetni, ki-kivel, s hogy rokon. Még ma is működik az ún. Gothai Almanach – az arisztokrácia, hercegi sarjak névsorával – amely kizárólagos használatához (házasuláskor) egyes regnáló királyi családok most is ragaszkodnak.

Így esett az is, hogy országépítő IV. Béla királyunk – 8 leánya és 2 fia közül -, elsőszülött fia V. István bölcsen érzékelve a jövőt, az addigi német – cseh barátságot hagyván, előre tekintett, s Európát a déli kapcsolatok erősödésében látta. Akkortájt indul meg a francia eredetű Anjouk diadalmenete Dél-Itáliában, hol először mint Szícília királyai
(I. Anjou Károly) , majd székhelyüket áttévén Nápolyba, ennek királyai lesznek.

I. Anjou Károly megkoronázása

A Nápolyi Királyság, mely hivatalosan a “Világító tornyon inneni Sziciliai királyság” nevet viseli, magában foglalja a pápai államtól délre eső egész olasz szárazföldet, vagyis a mai Lazio déli részét, Campaniát, az Abruzzokat, Apuliát, Otrantot, Basilicatát és Calabriát.

Nápoly királyai címükben viselik innentől a Nápoly, Szicilia és Jeruzsálem királya címet. (Ez utóbbi címet egyébként II. András keresztes hadjárata óta a magyar királyok is használták egészen 1918-ig.)
1224-ben alapítják egyetemét, amely
a bolognai után a második legöregebb Itáliában. Nápoly a trecentóban Európa egyik legnagyobb metropolisza és békés fejlődést megélt virágzó területe volt. Udvarában nyerte el Petrarca a koszorús költő címet, bejáratos volt oda Boccaccio és a Castel Nuovo kápolnája falait Giotto díszítette freskóival.

Nápolyban egymás után húzzák fel a gótikus szerzetesi templomokat, amik aztán rangos temetkezési helyül is szolgálnak, hatalmas palotaépítkezések zajlanak, s az utcán szenvedélyes néptömegek hullámzanak a városi élet napi lüktetése ritmusára. Nápoly igen színes, mondhatni cifra, és pompakedvelő. Királyai szívesen vesznek sokszor üres címeket és rangokat, amik egyszer mégiscsak meghozzák a maguk gyümölcsét, egy – egy újabb,
a királysághoz csatolható hűbérbirtok formájában. Nápoly a Pápai Állam vazallusaként erős pápai támogatást élvezett, s ez az Anjouk idején természetesen a francia kötődésük révén még fokozottabban érvényesült. Ez volt ugyanis a pápák ” 70 éves babiloni fogságának” időszaka, 1309-1377 közötti évtizedek, amikor székhelyük Avignonban volt,
s a francia király gyakorlatilag a római pápát udvari papjává fokozta le, s innentől
a székükbe is csak francia bíbornokokat ültettek.

Ebből persze következik, hogy ez az a korszak, amikor Siennai Szent Katalin megjelenik, s Jean d’Arc hevületű fellépésével hazahozta a pápákat Rómába. Őt máig Olaszország egyetemes szentjeként tisztelik. Ez egyben a kezdete a nagy nyugati egyházszakadásnak (skizma) is, amikor pápák (Róma) és ellenpápák (Avignon) küzdenek meg egymással
a színen. Rómában pedig rövid ideig Cola di Rienzo néptribunusi minőségben újra visszaállítja a köztársaságot. Jórészt ez az az időszak amelyben a mi történetünk hősei is mozognak.

V. István amint felismeri a hangsúlyeltolódásokat, azonnal résen van, s még mint ifjabb király 1269-ben férjhez adja legtehetségesebb, szeretett lányát Máriát, ifjabb Anjou Károly herceghez, a későbbi Sánta (Zoppo) Károlyhoz. Mária a nápolyi udvarban hamar  közkedveltséget szerez, s jó emléke mai napig tart ott, s a Regina d’Ungheria ill. Maria d’Ungheria néven tisztelik.

Igen olvasmányos formában írja le a kort, s a történetet Szinte Gábor Nápoly kapcsán, amely könyvéből a fontosabb részeket kivonatolom itt.

Mária férje, II. Anjou – Sánta – Károly, művelt volt, nevével ellentétben előkelő világfi. Egyik lábát kissé húzta egy gyerekkori sérülés miatt, de igazi nemes lovag volt, művelt
és jóindulatú. (Ő és apja nevéhez fűződik a Dóm építésének kezdete.)

Fiukat, Martell Károlyt, magyar királynak nevelték, magyar ruhában járt. Gyermekkora
a Castel dell Ovoban, a Tojásvárban – fenti 2. képen is! – telt. Nápolynak 3 nevezetes vára közül ez az, ami egy tengerbe nyúló földnyelvre épült. Ugyancsak a tengerpartra néz,
de már a szárazföld irányából a Castel Nuovo, az I. Károly építette “új” királyi vár, s a
St. Elmo jellegzetes, csillag alakú vára Nápoly legmagasabb részét, a hegycsúcsot koronázza. Valamennyi látható fenti, hajóról érkezésünkkor készített képeinken.

Mária figyelemmel kísérte öccse, IV. Kun László magyarországi uralkodását, majd III. András rövid uralma idején hangot adott fia trónjogának, de fia 24 évesen 1295-ben pestisben meghalt. Három gyermeket hagyott maga után, köztük Károly Róbertet (Klemencia leánya pedig X. Lajos francia király felesége lesz).

1301. január 14-én aztán Budán, IV. Béla várában meghalt az Árpádház utolsó férfiági sarja, III. András. A krónikás ezt írta: „Az utolsó aranyágacska letört.”

A beköszöntő XIV. század, olaszul a trecento, új Európát jelentett.
Franciaország vezető hatalom lett, de Anglia is erősödött, az itáliai városállamok és Flandria gazdagsága egyre jobban látható volt. A városi polgárok égbe nyúló gótikus katedrálisokat építettek, inkább saját városuk hírét növelve, mint az egyház dicsőségére.
A kereskedelem virágzott, terjedtek a bankok, lendületet kapott a művészet.
Eközben nálunk az ország, a főurak birtokai szerint, sok részre szakadt. Mindenki külön fosztogatta a kereskedőket, önállóan hadakoztak osztrákok, csehek és egymás ellen.
Az ország visszasüllyedt a középkor elejére, az önellátás, cserekereskedelem fokára.

Kié legyen hát Szent István trónja? Hat jelölt volt, ebből 3 indult meg, harcolni az üres trónért. Nagyon kalandos szappanoperai részleteket sem nélkülöző történet, amelynek győzteseként  Mária jelöltje, kisunokája, a kis Caroberto, a mi Károly Róbertünk került ki. Előrelátó, energikus – ekkor még mindössze 44 éves (!) – nagymamája még III. András életében hajóra tette, hogy trónigényét magyar földről érvényesíthesse.
12 éves volt Károly Róbert amikor 1300-ban partra szállt a dalmát partokon, Spalatóban (ma Split), hogy ezentúl soha többé ne hagyja el Magyarországot. Háromszor is megkoronázták, véglegesen 1310-ben, melyen nagyanyja, Mária is részt vesz.

 Ezzel megalapul a magyar Anjou ház. Károly Róbert 30 évi uralmával felvirágoztatja
az országot, s halálakor egy igen erős birodalmat hagy fiára, Nagy Lajosra. A királyi jövedelem évi 250-300 000 aranyforint. Soha egyik magyar király nem rendelkezett ennyi jövedelemmel. Az európai aranykészlet harmadát adja az ország, az ezüstnek ötödét. Európának 1300-ban 73 millió lakosa volt, ami – nem kis részben a százéves háború
(1337-1450) miatt – 45 millióra csökkent, miközben Magyarország mindezt meg sem érezve virágzott.

A nápolyi Santa Maria Donnaregina Vecchia templom őrzi a magyar Árpádházi királyné emlékét és hamvait, egy keresztutcányira a dómtól. Hiába próbálkoztunk sajnos kétszer is a bejutással, a kis sikátorból nyíló templom és zárdaegyüttes zárva maradt előttünk.
A templomban, mely Mária kívánságára magyar  szent királyok és Árpádházi Szent Erzsébet freskóival, illetve képeivel lett díszítve, a leglátványosabb emlék valószínűleg magának Mária királynőnek a síremléke, melyet benépesítenek a királyné és hét gyermekének a szobrai és egyéb, allegórikus alakok.
De erről sajnos mi is csak az interneten szerezhetünk benyomást.

 Ez a történet tehát joggal mondható igen pozitívnak összes kihatását nézve. Adtunk egy királynét, kaptunk egy friss szellemet és új európai – olasz, francia – kapcsolatot hozó, pápai támogatással érkező királyt, – akinek édesanyja nem mellesleg a habsburg Rudolf császár lánya – az egymással civakodó nagyurak országvesztő káoszában.

Megerősíti a központi hatalmat, fejleszti a városokat és falvakat, bányavárosokat épít, állandó értékű pénzt veret, a firenzei mintára készült fiorentinót, a forintot.
A német-római császár befolyásának csökentésére, a bécsi kereskedelmi utakat kikerülő szabályozás érdekében sikeres találkozót szervez Visegrádon a lengyel Kázmér és cseh János király részvételével. Teljesen korát megelőző, hatalmas gondolat, melyre mai politikusaink is még szívesen támaszkodnak.
A visegrádi várat ő építi és emeli királyi rezidencia rangjára, miközben felesége a lengyel származású Erzsébet (I. Ulászló lánya), Óbudán épít ki hatalmas, azóta sajnos teljességgel eltűnt királynői várost.

Már csak az érdekesség kedvéért említem meg, Károly Róbert alapítja a Szent György Lovagrendet, melynek szimbólumaként ajándékozza fia, Nagy Lajos a cseh királynak,
a prágai királyi vár udvarán kópiában álló, Kolozsvári testvérek alkotta Szent György szobrot.

A következő kapcsolódási pont, az ennél ránk nézve sokkal negatívabb és szomorúbb kifejletű történet, melynek szereplője Károly Róbert másik, kisebbik fia Endre, akit ezúttal fordított irányba mozgatva, Nápolyba küldenek házasodni.
A jelölt – nagybátyja, I. Anjou (Bölcs) Róbert király unokája – Johanna. Endrét a nápolyi király Calabria hercegévé és trónja örökösévé nevezi ki. 6 éves a kisfiú, amikor 1333-ban apja maga viszi Nápolyba. Ott a bevett szertartás szerint megtartják az eljegyzést a mintegy fél évvel idősebb Johannával.

 A “frigy” szentesítése és mintegy záróakkordja a copulatio, mikoris a mátkapár közös ágyban tölti el az éjszakát. Innentől együtt nevelkednek, míg sor kerülhet a házasság “konzumációjára”- amikor testi érettségben eljutnak idáig.
Az érintkezés nyelve ekkor még a keresztény nemzetek között az egyház nyelve, a latin.
Ha hinni lehet a krónikáknak, ezek a pöttömnyi gyerekek is egy – egy orációt mondtak el latinul a megjelentek előtt és üdvözlésére. Ezen is kellett szót érteni, amíg a kiházasított, idegenek között magára hagyott gyermek meg nem tanulja a befogadó ország/nép nyelvét. Nem lehetett igazán vidám dolog hercegi gyermeknek lenni! A mi esetünkben is
a vőlegényt dadája és gyóntató papja kísérte el az új otthonába.

Bölcs Róbert és felesége (Maiorcai) Sancia processziós szobra a Santa Chiara múzeumában

Amikor az eljegyzést követően 10 év múlva meghal Bölcs Róbert király, a szerződéssel ellentétben, egy megváltoztatott végrendeletet hagy maga után, melyben Nápoly trónját egyedül Johannára hagyja.

Erre természetesen felneszel
a magyar királyi udvar, s első reakcióként, az akkor már özvegy anyakirályné, Erzsébet elindult Itáliába, hogy fia ügyét megtámogassa a megfelelő helyeken bőséggel elhullajtott aranyakkal.

A Krónikások szerint csaknem kiürítette ekkor a királyi kincstárat.  Az úti málhában 21 000 márka arany,
27 000 márka ezüst (egy márka = 215–280 g) és egy fél köböl aranypénz volt és töméntelen ékszer.
Mint a bibliai Sába királynője vonult be Rómába, az örök városba.
A Colonnák és az Orsinik, a város legnagyobb családjai fogadták nagy tisztelettel.
A királyné dús adományt hagyott a Szent Péter apostoli temploma oltárán. Nápolyban is támogatókat próbált szerzni fia ügyének, de beavatkozásával kihívta ellene az Anjouk koronára ácsingozó hercegei haragját.
Az avignoni pápai udvarba küldött követek és képviselők is csak részeredményeket értek el ( “ a pápa úr csak alakoskodott, nem akarta hozzájárulását adni a nevezett király megkoronázásához“), a megvesztegetésre szánt pénz haszontalanul folyt el.
Az anyakirályné nem érezte fiát biztonságban, haza akarta hozni, de aztán hagyta magát lebeszélni tervéről, s kíséretével hazaindult Magyarországra. (Útja egy évet vett igénybe.)

Folyamatos  sürgetésükre a Szentszéknél, s az a tény, hogy lényegében Nagy Lajos katonai ereje jelentette az egyetlen ütőképes erőt a keletről egyre jobban fenyegető török veszéllyel szemben, a pápa arra a belátásra tért, hogy mellőzve Róbert király végrendeletét, bár már beiktatta Johannát, a régebbi szerződést érvényesítve, elrendeli Endre megkoronázását Nápolyban. Az ezt tartalmazó pápai bréve már úton volt a címzettekhez, amikor a Johanna udvarában levő főurak, élükön az Anjouk tarantói és durazzói ágainak ellenérdekelt hercegeivel, gyors cselekvésre határozták el magukat. Miután két mérgezési kísérletük nem járt sikerrel Endre ellen, egy, a közeli Aversában rendezett vadászat címén eltávolítják őt védelmező környezetéből, s éjszakai álmából felverve, szobájából kicsalva letámadják.
A támadók ugyan többen vannak, de még így is nagy dulakodás melletti élet-halál harcban Endrének sikerül szobájához rohannia, hogy kardját magához vegye, azonban a szobát (belülről) zárva találja. Odabenn az akkor már erősen állapotos Johanna “alszik”. Kétségbeesett újabb küzdelemben végülis a merénylők kötelet dobnak a nyakába, azzal fojtogatják, majd lelökik a sziklaormon álló, szállásukul szolgáló kolostor ablakán át a kertbe, s a tetemét hagyják napokig ott heverni.
Élt 18 évet.

 A tettesek olyan biztonságban érzik magukat, hogy még csak nem is menekülnek el, vagy rejtőzködnek. A magyar történelemírásban és közvéleményben gyökeret vert a felfogás, hogy a gyilkosságban Johanna volt a felbújtó és bűnrészes, mivel semmiképp nem akart
a koronán osztozni.

Mint Arany János a Toldi trilógiában így versel erről:

  Ugyanígy, a nápolyi udvar alantas moráljáról hagyományos közhely kialakításában valószínűleg nagy része volt az Endrével nevelőjeként és lelkiatyjaként kiküldött Róbert barátnak. A barát az aszkéták tisztító hevével gyűlölte ezt az udvari világot, az intrikáival, kicsapongásaival, bűnös viszonyaival és a hajlékony politikai vonalvezetésével.

 A Nápolyi udvar feltehetőleg semmiben nem különbözött az egyéb korabeli vagy akár későbbi udvarokban dívó hagyományoktól, melyek jó részét ugyanilyen vádakkal illetnek a kortárs írók, s ez irányú kritikáik lényegében fedik egymást.
Ő azonban mint árnyék állt Endre mögött és irányította gondolatait, s nem hagyott kétséget afelől, ha védence bekerül az őt megillető státuszba, fanatikus tisztogatás fog következni. A királyné, Johanna mint elsőszámú ellenség és céda szerepelt ebben a szcenárióban, a születendő gyermeke apaságát is másnak tulajdonította, amit aztán  maga, az apja halála után három hónapra világra jött gyermek cáfolt meg legékesebben, hiszen Endrének kiköpött mása volt.
Újra Arany Jánossal:

S hogy mi következett ezután, elbeszélem egy következő fejezetben.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Olaszország, Történelem, Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Nápoly és egy kis történelem (01.) bejegyzéshez

  1. Attila szerint:

    Kedves Elismondom, nagyon tetszik a blogod, Könnyen érthető, lebilincselő a stílusod. Nápolyból hazaérve böngészgettem az internetet, így találtam rá írásodra. Nagyon sok új dolgot tudtam meg sajnos már csak így utólag a városról. A magyar történelem és Nápoly kapcsolatából szívesen olvasnék tőled a protestáns gályarab prédikátorok történetéről.

    • elismondom szerint:

      Kedves Attila, köszönöm megtisztelő soraidat. A gályarabokról nem tervezem bejegyzés írását, amelyhez azonban úgy gondolom Moldova György Negyven prédikátor c. könyve nagyon szép feldolgozás. Amit mégis hozzá tudnék adni a témához, a Magyar Református Zsinat házában lévő emléktábla, amelyet “Akikre nem volt méltó e világ..”
      címen felteszek ide új megjelenésként.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s