Nápoly és egy kis történelem (02.)

Mondja Arany János Toldi trilógiájában Nagy Lajos király. És valóban 3 évvel a gyilkos merénylet után a király hatalmas csapattal elindul Nápoly ellen.
(És hirtelen megvilágosulok: a Toldiban a Daliás idők rész iskolás agyamnak addig unalmas harci leírásai ennek a hadjáratnak költői keretbe építése, s Arany János-i kellékekkel felruházott története.)

Jog szerinti öröklés címén ugyanis a nápolyi trón Nagy Lajost illette meg a legidősebb ág elsőszülöttjeként, amelyre azonban az Endre és Johanna házassági szerződése értelmében nem tartott igényt. Így azután a galád gyilkosság után, melyben a hitük, és a rágalmazók szerint Johanna főszerepet játszott, elindult Lajos király 1347 november 11.-én a megtorló hadjáratra, s hogy kezébe vegye jogos örökségét, a nápolyi királyságot.

A király a tengeri helyett, a hosszabb, egész Itálián át vezető utat választotta.
Szándékosan, mert az itáliai átvonulás akkoriban gyakori és hírhedt cselekmény volt, német és más zsoldosok sűrűn megtették, pusztítás, égetés, fosztogatás járt velük – amit Lajos szigorúan megtiltott katonáinak. Előreküldött csapatainak átvonulása azév áprilisától diadalmenet volt. Bemutatta a magyar hadsereget és előkelő lovagjait a világnak. Vitézei között van Toldi Miklós, aki valóságos történelmi személy volt, s akinek alakja köré a magyar lovagi epika motívumai épülnek, akár mint a francia Roland énekben, vagy az angol Arthur király mondakör grállovagjainál.
Mindenütt tisztelettel fogadták, ő mindig megadta a kellő formákat a helybelieknek,
az “utolsó igazi lovagkirály”-t látták benne. Így ábrázolja Altichiero freskója is a pádovai Szent Antal-bazilikában. ( Szinte Gábor)

Amikor aztán seregei a költségén fogadott zsoldosokkal Aquilában egyesültek, már számos várost és erősséget elfoglaltak Johanna és a csapatait vezető Lajos tarantói herceg ellenében. Utóbbival Johanna azév novemberében házasságot kötött, ami természetesen tovább táplálta a vele szemben sűrűn felvetett vádakat a hűtlenségéről, még Endre életében.

Az általános magyar felfogással szemben próbálja meg Passuth László a Nápolyi Johanna c. regényében a másik fél és általában a nyugati történetírásban alkalmazott, Johanna ártatlanságáról szóló szemléletre felépíteni a történetet. A könyv bár nehezen olvasható, engem nagyon sok helyütt meg tudott győzni árnyaltabb képével.
Az bizonyos, hogy akkor nem volt rá példa, hogy egy asszony egyedül, vezesse ténylegesen országát. A leányági örökösödésnél is gyakorlatilag azonnal kerestek a korona tulajdonosának egy férjet, akit elé tolva gyakorolta
a királyi jogokat. A nőuralmat a feudális világban nem szívesen tűrték. Johanna, bár összesen négy férjet “fogyasztott”, harminchat éven át viselte
a Nápolyi királyság koronáját.  Nem lehetett puszta véletlen az, hogy ennyi viszontagság közt, ennyi veszélyben ő, az asszony, túlélje a föld férfifejedelmeit. Nem kétséges, hogy maga Johanna szellemével, műveltségével, asszonyi varázsával s uralkodói képességeivel messze kimagaslott a kor uralkodói közül.

Maga Passuth így írja le a képet, amely elindította benne a regény megalkotásának gondolatát: a kép Avignon főterén, az erőd szerű  Château des Papes- a pápák kastélyának Audencia termében vezetett látogatással nyit.

“Itt, ebben a teremben zajlott le a középkor egyik legnagyobb jelenete. Hölgyeim s uraim, képzeljék el: itt ült őszentsége, a pápa… bíborosaitól körülvéve, legalább hármukból szintén pápa lett. Itt volt egy szék s egy imazsámoly. Itt állt vádlói előtt a gyönyörű s szerencsétlen nápolyi királynő, Johanna, Provence grófnője, hogy védekezzék a gonosz magyar király követei ellen, akik uruk nevében azzal vádolták ezt a szép s ártatlan asszonyt, hogy segített meggyilkolni urát,
a magyar király testvérét. A pápa szava döntött. »La Reine Jeanne« megigazultan került ki az ítéletből, s Kelemen pápa minden bíborosával együtt megadta Johannának a felmentést… A védőbeszédet maga a királynő mondta el, anélkül hogy olvasta volna, ékes latin nyelven, mely közel két órán keresztül tartott. “

De nem járunk még itt a történetünkben. Lajos király mielőtt 1348 januárjában bevonulhatott volna Nápolyba,  hadai kemény csatát vívtak Capuáért, majd Aversát ostromolták.

Budapest, Hősök tere Milleniumi emlékmű - Nagy Lajos bevonul Nápolyba 1348 -tk

Aversában aztán Endre meggyilkolásában való részvétel miatt a  durazzói (Károly, Róbert és Lajos) és tarantói (Róbert, Fülöp) Anjou család öt vérbeli hercegét fogjul ejti, s
a vizsgálat Károly durazzói herceget bűnösnek találván, ugyanazon helyütt, ahol öccsét meggyilkolták, lefejezteti. A többi herceget megfelelő kísérettel Visegrádra, őrizetbe küldi.

Később, Endrének is megadatott a végtisztesség, akit a Nápolyi dómban, azaz San Gennaro katedrálisában helyeztek nyugalomra. Ugyanitt van eltemetve az első Anjou király és felesége, valamint unokájuk, Martell Károly, aki Mária, magyar királyné korán elhunyt  gyermeke volt.

A baloldali kereszthajó közepén, a S. Restituta (mely Nápoly legépebben maradt ókeresztény kori emléke) bazilikába vezető ajtó melletti falban van beépítve Endre szarkofágja.

Minden valószínűség szerint Endre kvalitásai meg sem közelítették Nagy Lajosét,
(és Johannáét), az udvarban meglehetősen elzárkózva élt, leginkább lovagi szenvedélyeinek adózott. Sosem tudott feloldódni környezetében, a nápolyi nép nem igazán szerette, ők Johanna oldalán álltak. Mégis, amikor a gyilkosság megtörtént,
a népharag azonnal Johanna ellen fordult, s körülvéve a Castel Nuovót, halált követelt
az árulókra.

Érdekes azonban a nápolyi tömeg gyors hangulatváltozása is. Amikor Lajos győzedelmes ünneplés közben bevonult Nápolyba, valami apró gesztusát elutasítva a tömegnek,
az azonnal ellene fordult, s a hangulat gyűlöletbe csapott át.

Lajos érkezését Johanna nem várta be, hanem a januári nyugtalan tengeren, az éj leple alatt, 3 hajóval vivén süllyedő világának törmelékeit – Provance-i grófságába menekült, hátrahagyva gyermekét, a kicsiny – ükapja után elnevezett – Martell Károlyt, mintegy a trónigény folyamatosságának biztosítására.

A provence-i grófság valóságos hatalomnak számított Európa egyik legősibb kultúrföldjén. Jelentőségét megsokszorozta, hogy Avignon városa és vára is Provence grófságához tartozott, amely éppen Johannának fentiekben már említett pere során – “ajándékozásával” került a Szentszék birtokába. A pápaság avignoni képviselői éppenséggel élenjártak a bűnös életvitelben – a szodomizmus, nepotizmus, szimonia köreikben közkeletű volt.

Mikor ugyanis Johanna Provanceba ért, ott fogságba vették, mivel I. Nagy Lajos udvara a Szentszéknél perre vitte az ügyet. Lajos király vádolói azt kérték, hogy
a királynő lakoljon trónja vesztésével,
a parázna özvegy frigye bontásával,
az anya gyermeke elszakításával, az élő azzal, hogy elveszítse mindazt, amit Urától kapott, életével.

Mint tudjuk, a királynő a pert megnyerte, s arra sohasem derült egyértelműen fény, hogy cinkosa volt-e férje gyilkosainak. Hiszen az összeesküdött uraknak semmi szükségük sem volt arra, hogy beavassák tervükbe Johannát, aki akkor élte első terhességének utolsó heteit. Ez egyben azt is jelenthette, hogy amíg gyermekágyban fekszik, s Endre kezébe kerül az ország, könnyen bekövetkezhet a hatalomeltolódás Magyarország irányába.
Ebben az időben ugyanis Európában már a francia uralkodó ház, a német-római császárság és a pápaság után a negyedik legjelentősebb erőt Nagy Lajos állama jelentette. Ilyen körülmények között azok a főrangúak, akik féltették a Nápolyi Királyságot,
s elsősorban saját pozícióikat a kifejezetten “magyar” uralomtól: megtalálták egymás kezét. Másrészt azonban – a politikai gyilkosság ebben a fejedelmi körben, főúri társadalomban egyáltalán nem volt szokatlan megoldás.

Nagy Lajos eközben mintegy 4 hónapot tartózkodván Nápolyban, hazakészült.
Ennek legfőbb oka az akkor már Itáliában egyre jobban tomboló pestis járvány volt. Helytartót hagyva maga után, 1348. június elején érkezett vissza. Alig egy hétre rá,
a korábban a letartóztatott hercegekkel együtt, Erzsébet királyné gondjaira és nevelésére bízott, hazaküldött kis Martell Károly, a nápolyi korona várományosa megbetegedett
és meghalt.

Nápolyba ezenközben visszatért Johanna, és Tarantói Lajossal hadat gyűjtvén egyre-másra foglalta vissza elvesztett városait, erősségeit.
Pár hónap után Nápolyt is kénytelen volt feladni a Castel Nuovóban elszállásolt magyar zsoldoscsapat.

Nagy Lajos miután látta poziciói gyengülését, 1350 áprilisában egy második nápolyi hadjáratra szánja el magát.
Aversa ostrománál maga is súlyosan megsebesül, s hosszú lábadozás után figyelmét a Szentév ájtatoskodásai felé fordítja. 1350 szeptember 16.-án érkezik Rómába, ahol
nagy ünnepléssel fogadják, s a pápai palotában szállásolják el. Miután Szent Péter oltárán négyezer forintot kitevő felajánlást hagy, a pápa, az előző hadjárata miatt kiadott intésétől feloldozza, s Nagy Lajos október végén már újra Magyarországon van.
Seregei főembrei közül sokan, így Toldi Miklós is, még évekig zsoldoskapitányokként ott maradtak Itáliában.

A hadjárat végülis eredményt nem hozott, noha sok anyagi- és véráldozattal járt.
Ince pápa közbenjárására végül a Visegrádon fogvatartott hercegeket is elbocsátja,
seregeit visszavonja Itáliából, s a Sziciliai királyságot (mert hivatalosan ez a neve a Nápolyinak is) visszaadja a pápa kezére, bár az országhoz való jogát változatlanul fenntartotta.

Így Johanna a pápa névleges fennhatósága alatt háborítatlanul uralkodott tovább
a nápoly-szicíliai királyságban, aminthogy idáig is a pápai diplomácia sokoldalú támogatását élvezte.

A nápolyi hadjárat eredménytelenségére Arany János megfogalmazásában ekként hangzik a király szájáról elreppenő sóhaj: “Így az egész bosszúm véres buborék volt, Elpattana; most már helye – csak egy vérfolt!”

 Csak a nagyon kíváncsiaknak: Johannát azonban végülis utoléri végzete, unokaöccse durazzói
(Kis) Károly keze által. Nevezett ugyancsak mint trónkövetelő érkezik – Nagy Lajos udvarában felnővén – az országba, s embereivel megfojtatta a királynőt.

1382. július 27-én kapta a hírt Lajos király:
Betelt a sors az asszonyon.
És mintha erre várt volna, szeptember l0-én, éjfélkor, Nagyszombatban meghalt. Uralkodása alatt volt
a legtekintélyesebb állam Magyarország.

És történelmi leckénkből a magyar – nápolyi kapcsolatok okán, még egy fejezet maradt hátra: Beatrix nápolyi királyleány, Mátyás király felesége.

Advertisements

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Olaszország, Történelem, Utazás
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s