Nápoly és egy kis történelem (03.)

Mindezeknek a történeteknek, amiket most elbeszéltem a fő színhelye a Castel Nuovo volt, noha jelenlegi formáját a következő királyi dinasztia, az aragonok (1442-1503) alatt nyeri el.
Ekkor épül az impozáns, 28 méter magas, csillagboltozatú Sala dei Baroni, a bárók terme is. A bárók a királynak az Anjouk alatt hatalmukban megnövekedett hűbéresei (principék és ducák), akikre alattvalóikkal szemben és külső háborúk esetén támaszkodhatott – ha azok nem adták el magukat éppen az ellenségnek, ami gyakran előfordult.
Ezért igyekeznek a mindenkori királyok ezen családokat rokoni kötelékekkel jobban magukhoz láncolni, bár még ez sem mindig jelentett komoly akadályt a nevezetteknél elkötelezettségük megváltoztatásához.

I. Anjou Károly (1264 – 1285)

Az első építtető, az  I. Anjou Károly, illetve az Anjouk  idejéből talán csak a királyi kápolna maradt meg, az is inkább puszta falaival, az egykori Giotto féle freskókból csak egy két töredéket tudtak feltárni.

Aragóniai Alfonso (1442 – 1458)

V. Károly (1520 – 1558)

Aztán már a jellegzetes hatalmas bástyákat a Habsburgok 250 éves uralma alatt, a spanyol alkirályok idején (1503-1734) kapja.

A történetünket Johannánál hagytuk abba, s úgy adódott, hogy a nápolyiak Anjou ága is egy Johannával végződött. A gyermektelen II. Johanna, trónutódjának nyílvánította,
s ezért örökbe fogadta Aragóniai Alfonsót, amit később azonban megváltoztatott a francia királyi dinasztia javára, s ezzel hosszas trónviszályoknak vetette el a magvát.

Mégis a “fleur de lys” = az (anjou) liliom uralmát mintegy 50 évre
az aragóniaiak arany alapon futó vörös csíkjai* váltják fel Nápolyban,
s Alfonso győztes bevonulását a Castel Nuovóba épített reneszánsz Diadalkapun örökítteti meg, római triumfátorok bevonulásának mintájára. (Alatta a kapuíven az aragon címer.)

(* = lásd *Megjegyzések almappa!)

A kapu belső falainak márványtáblái a hadba induló s a hadból visszatérő Alfonsót ábrázolják vezéreitől, országnagyjaitól, udvaroncaitól körülvéve.

Alfonsonak nem lévén törvényes ivadékai, nápolyi trónját törvénytelen fiára, Ferdinándra, olaszosan Ferrantére hagyja, aki nem más, mint Beatrix királynénk apja.
Olaszországban akkoriban a törvénytelen eredet nem jelentett komoly öröklési akadályt. A törvénytelen gyermek öröklés, méltóságok és javadalmak adományozása tekintetében úgyszólván egyenlő elbánás alá esett, sőt
az érettebb kor és egyéni kiválóság gyakran erősebb jogcímnek bizonyult a törvényes származásnál.

Ferrante egyik legszínesebb figurája a reneszánsz Itáliának, aki szintén kemény harcok árán biztosítja trónját a trónkövetelő Anjou Jánossal, s ennek oldalára át – átpártoló báróival – köztük van sógora is – szemben. Ő eme diadalait később a várkapu belső oldalán levő hatalmas bronzkapuk domborművein örökítteti meg.

A kapu eredetije a vármúzeumban van kiállítva, melyben benne még az ágyugolyó, amely nagy valószínűséggel a francia királyi flotta és a genovaiak csatája közben fúródhatott bele. A Castel Nuovót ugyanis 1495-ben a francia király (átmenetileg) elfoglalta s
a hazaküldött rakományában volt e kapu is, amelyet a győzelem után a genovaiak visszaküldtek Nápolynak.

Ferrante legkarakterisztikusabb nyomot maga után a hitszegésben hagyott.Vagy mint találóan írták róla: megvalósította az árulás eszményképét.
Noha nem kisebb egyéniség, mint Machiavelli mondja róla, hogy a maga idejében
a legbölcsebb fejedelemnek tartották, amelyre sok értékes tulajdonságával, mint fáradhatatlan tetterő, bátor és gyors elhatározás, szívós kitartás és politikai éleslátás
rá is szolgált, de ezek mellett ott volt vonásai között a ravaszság, kegyetlenség, a féktelen pompaszeretethez társuló mértéktelen tékozlás, melyhez az anyagi erőt elő is kellett teremteni.
Kora a reneszánsz, melynek tán legfényesebb példáját udvara nyújtja, számos kíváló egyéniséggel, művésszel, életvitellel. Sokan még az ő szélsőséges tulajdonságaiba is az olasz reneszánsz államférfit látják bele, akinek szemében annál nagyobb volt a kihívás, minél nagyobb fölényt igényelt az akadály leküzdése előrelátásban, elszántságban vagy akár kegyetlenségben.

Leírtakra legékesebb példa sógorával, Marino Marzanóval, Sessa és Rossano hercegével követett eljárása.
Még az Anjou Jánossal vívott harca alatt sógora az ellenféllel tartott sokáig, s egy kudarcba fulladt merényletet is elkövetett ellene. A győzelem kivívása után úgy gondolta, hogy erősebbé kellene tenni Sessa hercegével a szálakat egy további családon belüli kapcsolat megteremtése útján. Ennek lesz folyománya a 6 éves Beatrix eljegyzése Marzano akkor
4 éves, egyetlen fiával, Giovanni – Battistával, szentszéki engedéllyel, tekintettel a közeli vérrokonságra. Akkori szokásoknak megfelelően a díszes eljegyzési ceremóniát követően
a kis Beatrix odaköltözik Sessába, leendő apósa házába. Ennek okát a szokáson kívül, azonban jóval inkább a felek kölcsönös bizalmatlanságában kell keresni, amelyhez Beatrix mintegy kezesként szolgált.

Nemsokkal ezután Ferrante magához hívatja sógorát, s egy a helyszínen megrendezett hamis történettel (Anjou János visszatértéről) és váddal, sógorát vasra vereti, s
a Castel Nuovo pincebörtönébe veti, ahonnan élve már ki sem kerül.
A király ezután sietett elfoglalni sógora várait és birtokait, csak a herceg nejének – saját nővérének – vagyonát kímélte, részére 3000 arany évdíjat is rendelt, s őt a nála levő
kis Beatrix hercegnővel együtt Aversa várába költöztette.

De ez sem volt elég, s nyílván, hogy formai házasságkötés alapján támasztható igényeitől megszabaduljon, börtönbe csukatta Marzano fiát is, az ötéves Gion – Battistát.
Ő csak akkor szabadult ki – idő előtt megőszűlve – börtönéből, mikor 1495-ben
VIII. Károly francia király bevette Nápolyt.
Ferrantének ugyanis Beatrix-el még messzelátó tervei voltak a nagy beházasítási biznisz során.

A képeken közben a Castel dell Ovo látható, mely Ischia várával az utolsó Anjou erődítményekként kerültek Ferrante birtokába. A Castell dell Ovo ekkor eredetileg
a katonák elszállásolására szolgált, – hogy duhajkodásaikkal ne zavarják a finom  városi rendet.
Később szolgál fogdaként és börtönként. Ez utóbbi marad végső funkciója, s ide kötődik
a mondás, hogy : ” Nápolyt látni, és…meghalni“. Akit ugyanis ide bezártak, már nem volt kilátása arra, hogy élve kikerülhessen.

Visszatérve Ferrantéra: Érdekből házasította ő törvénytelen leányát, a szépségéért csodált Donna Maria d’Aragonát a pápa unokaöccséhez, vagy a bárók lázadásában résztvett condottieréjét, Piccininot, hogy gyanakvását elaltassa előbb az Abruzzók alkirályává nevezi ki, majd beházasítja a baráti Sforza családba. A gróf ezután egy év múlva, már mint Sforza veje Milánóból látogatóba érkezik, a király barátian fogadja, fényesen megvendégeli,
s azután láncokba verve börtönébe veti, ahol néhány nap múlva halva találják.
A korabeli mondás, hogy kicsit besegítettek az áldozatnál ebbe, több mint hihető.

Ferrante király pénzei

Ezek csupán illusztrációk módszereiről, s szinte megfoghatatlan, hogy annyi elrettentő példa után mégis mindegyik áldozata jóhiszeműen belément a neki vetett hálóba. Rábeszélő képessége, megnyerő modorával könnyen megtévesztette az embereket. Tetteit sokszor a megtorlás vezérelte, ám híveit gyakran csak azért tette gazdagokká, hogy idővel kölcsön vagy ajándék címén megzsarolhassa, vagy valami ürügy alatt megfosztván őket szabadságuktól, sőt életüktől, vagyonukra egészen rátehesse kezét.

Ez volt az apai háttér, akinek még mint Calabria hercegének Isabella di Chiaromontével,
a tarantói herceg unokahugával kötött házasságából Beatrix törvényes gyermekeként született. Ebből a házasságból már a Beatrix születését megelőzőleg négy gyermek származott, s Ferrantének volt még számos törvénytelen gyermeke is. Anyjuk korai halála után (Beatrix 8, nővére Eleonora 15 volt ekkor) a még csak 42 éves Ferrante addig nem nősül újra, míg leányait ki nem házasítja.

Beatrix- Párizsi Dreyfus gyűjtemény

Aragóniai Beatrix 1457. november 14-én született Nápolyban, valószínűsíthetően a Castel Capuanoban, mivel szokás szerint az volt a trónörökös székhelye, nem a királyi vár.
Születése alig két hónappal előzte meg azt a téli napot, melyen a Duna jegén Hunyadi Mátyást kikiáltották Magyarország királyának.

Ferrante erőteljes egyénisége kortársai közül főképp hozzátartozóit vonta a maga szellemi hatása körébe,
ahhoz kétely alig férhet. A gyermekleány Beatrix lelki fejlődésére anyjának befolyása két irányban látszott tartósan érvényesülni: a buzgó vallásosságban, és abban
a szenvedélyes erélyben és makacs kitartásban, melyet  jó és rossz elhatározásainak végrehajtásában mindenkor tanusított.

Izabella nápolyi királyné leányaival ájtatoskodik

Beatrixra anyja halála után legnagyobb befolyást idősebb nővére, Eleonóra gyakorolta,
aki később, mint ferrarai hercegnő nagyon okos, megfontolt, társadalmi státuszát Olaszország egyik legtekintélyesebb trónján ülő férje mellett komolyan betöltő bátor asszonynak bizonyult, s aki családanyaként is mintát adott Beatrixnek.
Beatrix amikor már Magyarország királynője volt, befolyása javarészét a nővére családjának boldogítására fordította.

Az oktatásnak, melyben Beatrix 8 éves korától részesült, irányára az olaszországi renaissance nőnevelésének általános jellege nyomta rá bélyegét.
Szellemes társalgást folytatni, s abban főleg a latin klasszikusok minél nagyobb ismeretét árulni el: ezt tekintették akkor a szellemi műveltség mércéjének. Ennek Beatrix is megfelelt, mint tudjuk, folyékony latin beszéddel és idézetekkel tündökölt később Magyarországon. Dícséretét számos korabeli humanista megénekelte, egyaránt adózva művészetekben való széleskörű jártasságának, tudományos műveltségének
és szépségének.

Míg az Anjou alapító királyok idejét Nápolyban az “aranykornak”, a tartós béke időszakának ismerik, az aragóniaknál gyakorlatilag alig volt év, amely csatazajtól teljesen mentes maradt volna.
Ennek ellenére a királyi udvar életvitelét a reneszánsz korszellem határozta meg, s Nápoly folyamatosan épült és szépült idejükben.

Az Aragoniai házból való királyok sokat tettek az akkor még alig 40.000 lelket számláló város fejlesztésére: híre volt utcái, terei rendezett, csinos és kényelmes állapotának. Ferrante nagyszerű kerteket tart fenn a Castel Nuovo szomszédságában, a tengerpartnak azon a részén, melyet most a királyi palota és kert foglal el – fia, a trónörökös Alfonso tetemesen nagyobbíttatta a kikötőgátat s lecsapoltatta a várost környező posványokat. Kisebbik fia Federigo barátságban volt Lorenzo de Medicivel, akinek 18 évesen tett nápolyi látogatása idejéből az alábbi kép készült a városról.

Beatrix gyermekkora legnagyobb részt a Castel Nuovo várában telt el, amely nagy udvarának nyílt lépcsőzetéről, lovagtermének erkélyéről Beatrix gyakran láthatta, amint atyja vagy bátyja szemlét tartottak fegyvereseik fölött – tanúja volt nagy felvonulásoknak, fényes utcai ünnepségeknek. Ez utóbbira jó alkalom nyílt a királyi ház gyermekeinek esküvőikor.
Alfonso trónörökösnek Ippolita Sforzával tartott mennyegzője két hétig zajlott; Eleonora kézfogójáról Ercole d’Estével részletes leírásokban olvashatóak, amint az udvari díszes társaság lóra ült, köztük ötvennél több hölgy is, és kivonultak a Castello előtt elterülő Piazza dell’ Incoronatára, melyen állítólag 20.000 néző számára volt hely,
hogy a menyegző nyilvános ünnepélyességeiben gyönyörködhessenek.
A ceremóniához tartozott az ara egyházi megáldása, a másnapi lovagi torna – etc.,
s az itteni ünnepségek után a násznép további 1 hónap 9 napon át utazott Ferraráig, különféle udvaroknál megszállva. Ezek közül külön kiemelkedett a káprázatos római fogadtatás, ahol állítólag még a kiséret udvarhölgyeinek szobájában is aranyozott éjjeli edények adtak megfelelő kiegészítést pompázatos szállásaik berendezéséhez.

A nápolyi udvari élet, amelynek a mintáit Beatrix később magával hozza Magyarországra, európai viszonylatban is igen fényűző volt. Mind kora és nemzete irodalmával, úgy képzőművészetével is bizonyos összeköttetésbe hozták Beatrixot már leányévei.
A zenei élete kiemelkedő, a színművészet kifejlődése pedig Nápolyban egyenesen az Aragoniaiaknak köszönhető, s egyikévé lett az olasz renaissance irodalmi középpontjainak.

A vadászat – a reneszánsz természet felé forduló áramlatán belül a nemesek reprezentatív sportja lesz. Különösen dívik a sólyommal való vadászat előkelő körökben.
Beatrix nővérével együtt már tizenegy éves korában részt vett ilyen szárnyas vadra történő vadászaton. Ferrante 1475. évi szentévi római látogatásáról lejegyzik, hogy még oda is annyi sólymárt és sólymot vitt magával, hogy állítólag egy időre mind elpusztultak
a baglyok Rómában. Nála ezt kiegészítő további szenvedélyként 15 helyen tart fenn lóternyészetet és istállókat.

Sólyom vadászat

S általánosan a vadászathoz csakúgy, mint egyéb alkalmakra a ruházat biztosítása nagy áldozatokkal járt. Nápolyban különösen az egész nemesi osztály külön hajlandósággal bírt a pompakifejtésre, ahol az öltözetekben a becsesebb bársony – és brokátszövetek
és nagyobb ékszer – s egyéb dísz viseletével  lehetett csak kiválni. A nápolyi ruházkodás fényűző voltát mutatja az is, hogy bizonyos aranyszövetű női ruhát «veste d’oro secondo il costume napoletanos»-nak neveztek.
Az udvarba betört már a francia divat, s sokat panaszkodnak annak gyors változására, hisz ez az a kor, amikor még szokás volt a ruhákat több nemzedéken át továbbörökíteni éppen azok drága díszítettsége okán.

A ruházkodás különleges szerepét nem csupán a kedvteléseknél vagy ünnepi alkalmakkor figyelhetjük meg, de például egy gyászesemény is nagy feladatot ró az érintett családra. Ilyenkor a gyász előrehaladtával adott esetben más – más (fekete/barna) színű, vagy szabású viselet egyszerre történő előteremtése nemcsak egy szűk családi körre vonatkozik, de az érintett család teljes, esetenként többszáz – fős házanépére, a lovak szerszámzatára, takaróira is. Alfonso calabriai herceg pl. az 1490-ben Mátyás halála alkalmából, Nápolyban rendezett gyászünnepélyen 300 feketébe öltözött kísérővel jelent meg.

Ez az a környezet, amelyben Beatrix nevelkedik, s 16 éves korától – nővére távoztával – önálló udvartartást kap. Udvartartásához tartozó személyzet nagyságáról az
1474. évi számadóköny tételeiből az alábbi lista állítható össze: van udvarnagya, tanítója, orvosa, számadó titkára, főszakácsa, bevásárlója, pincemestere, étektálalója, szobamestere, sütőmestere, kapusa, szakácsa, istállómestere, kuktája, pohárnoka, két mosónéja, egy öszvérhajcsárja és még ezeken kívül egy sereg cselédje és udvarhölgye. Lovai ellátására is jelentős nagyságrendeket költöttek.

És ilyen, szűkösnek valóban nem mondható ellátás mellett Beatrixnak már 17 éves korában adósságai vannak, amely egy év alatt a megszabott évi átalányt több mint kétszeresen meghaladja, 2128 ducatóra rúgva. Nem tudott bánni a pénzzel, s igen korán szokott hozzá a könnyű költekezéshez. A tékozlási hajlam nála némileg családi hiba is volt; nagyatyjától, apjától is örökölhette. Alfonsóról mondták, hogy neki Nápolyban egy napra ezer arany, Nápolyon kívül 1500 kellett.
Ez időkben a nápolyi király jövedelméről a különféle krónikák megoszlanak, 310.000 – 600.000 – és 830.000 aranyról számot adva. Ekkor Firenze állami bevételeit 200.000 – 300.000 aranyra, Velencéét 800.000 – 1.000.000 aranyra becsülik.

Bár erről külön kimutatásokra vagy beszámolókra nem akadtam, feltételezhető, hogy személye Mátyás jelentős kincstárában is okozhatott “némi” extrákat a kiadás oldalon – amelyből viszont a másik fél, Mátyás nem csinált problémát, mert igen erősen függött Beatrixon, s igyekezett mindig kedvében járni. Ezzel viszont egyidejűleg a magyar nemesek ellenséges érzelmei csak nőttek Beatrix-al szemben.

De erről már nyitok egy új fejezetet.

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Olaszország, Történelem, Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Cèzanne nyomain a Szépművészetiben – a közvetítő | Fölöttem a felhő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s