Caravaggio Nápolyban – nápolyi festők (04.)

Giorgio Vasari – akinek munkássága nyomán a  teljes olasz festészetről 1550-ig összefoglaló mű áll rendelkezésünkre – 1544-ben tett nápolyi látogatása után azt írja le, hogy művészetileg a város egy pusztaság, Giotto óta egyetlen neves festő sem bukkant ott fel.

Egyéb útleírások meg egyenesen azzal kérkednek, hogy Caravaggio Nápoly művésze volt. Ez mondjuk enyhe túlzás ahhoz képest, hogy összesen kétszer fordult meg a városban,
de kétségtelen, hogy hatása az ott alkotó festőkre kitörölhetetlen volt.
Szinte valamennyi kortársáról leírják, hogy követője volt, s “caravaggiasta” stílusban festett. Ez pedig elsősorban tenebrista festészetet jelent.
A szó a latin tenebrae = sötétség jelentésből ered, s ez a sötét háttér, ami meghatározóan jelen van mindezeknél a képeknél. Így az ábrázolás igen erősen az adott cselekményről,
és egyénekről szól, ahol a drámaiságot egy másik technikával, a chioruscuro-val, vagyis
a fény és árnyék erős kontrasztjával fokozzák. A kompozícióban a tárgyra, – emberi testre eső fénnyaláb mintegy fokozza a tömegérzetet, anyagszerűvé, háromdimenzióssá teszi azokat a sötét háttérből kiemelve. Ennyi mondjuk a technika.

Caravaggio természetesen ennél több. Ő az örök lázadó, és megújító.
Nehezen fogad el régi sablonokat, törvényeket – így válnak vallásos tárgyú, megrendelésre készített képei is, a kor számára meghökkentővé, számunkra emberibbé. Szentjei teljesen emberi, mondhatni hétköznapi, sőt utcáról szedett karakterek vonásaival bírnak –
az egyes mezítlábas figuráknál bizony feketén szurtos a talp, s Jézus Mátét egy kocsmai szerencsejáték asztaltól szólítja el. Munkáin a szép helyett a valóságosra, az illusztratív és moralizáló képi elbeszélés helyett az evilágira kerül a hangsúly.
Nála még a gyümölcskosárban is mer kukacos alma lenni!

A haldokló Szűz mellett a miliő mintha inkább egy szegényházra hajadzana, s a
Pál megtérésénél a középpontban a megbotló ló figurája áll. A bűnbánó Mária Magdolnája kis parasztlány forma, cifra ruhába bújtatva, magába roskadva ül egy széken, lefelé tekintve – sehol az elvárt pátosz.

Forrás: Skyscrapercíty.com _ Pincio

Volt, hogy ilyen okok miatt a megrendelő át sem vette a képet, mert egyenesen tiszteletlennek, és kevésbé emelkedettnek látta a szent jelenetet, a korábbi egysíkú ábrázolásokhoz képest. Mégis ami még ennél is nagyobb felháborodást és elutasítást váltott ki műveivel kapcsolatban, a modelljei személye volt. Caravaggio képein a kor embere felismerte az utcai csavargót, a prostituáltat és a római éjszakai élet több ismert figuráját. Voltak ugyan magasrangú pártfogói a vatikáni berkekben, ahol homoerotikus kisugárzású mitológiai figurái, ámorjai éppenhogy megértő szemekre találtak…

Nézzük csak meg, a Krisztus és az ámor arca, ugyanaz. Ugyanakkor az sem véletlen, hogy honnan meríti figuráit, adja köréjük az atmoszférát. Mert ugye tudjuk mindnyájan Caravaggióról is vonzódásait, rövid és zaklatott életének (1571-1610) hullámhegyeit
és mély bugyrait. Mert volt pártfogolt kegyenc és máltai lovag, de még többet csavargó, üldözött, sötét ügyekbe keveredett, deviáns alak.
Legtöbb írásos emlék múltjáról a rendőrségi jegyzőkönyvekben lelhető fel az őt kutatók számára.

Jó hír: a napokban hallottam egy riportot Baán Lászlóval, a Szépművészeti Múzeum igazgatójával, amelyben elmondta többek között, hogy 2013-ban a múzeum nagy kiállítása Caravaggiotól – Canalettoig tematika köré rendeződik.

Míg Rómában pár éve mind a négy célzatos utam Caravaggio kapcsán kudarcot vallott (vagy nem volt nyitva a templom, vagy éppen az adott kápolnát tatarozták stb.),

Róma, San Luigi dei Francesi templom – Contarelli kápolna. Forrás: Skyscrapercity.com – Pincio

Nápolyban megtörtént velem az ellenkezője. Nem is voltam felkészülve itt Caravaggióra,
s már az első sétánk elején az utcáról szólított be. Erről már beszámoltam.

A másik itteni nevezetes képét hasonló véletlennek köszönhettem. Még hétfő reggel,
a repülő indulása előtt visszarohantam a régi városrészbe, hátha a Dominikánusok templomát nyitva találom. Ezzel ugyan nem volt szerencsém, de útközben a szűk
Via dei Tribunalin, egy gyönyörű és monumentális épületportált láttam, rácsok mögé süllyesztett árkádos, szobrokkal díszített templombejárattal.

A gépem be sem tudta fogni a látványt, s gondoltam benézek már a kapu alá is, hátha valahogy oldalról legalább a templomba bejuthatok. S már a kapu alatt gyanúsan tébláboló turisták sokaságát láttam, s egy biztonsági őrféle megszólított, hogy a Caravaggiót
akarom-e látni, mert az csak fél óra múlva nyit.
Az épület emeletén egyébként 150 db-ból álló kis képtárat is elhelyeztek, elsősorban a Nápolyban alkotó legismertebb festőktől, aminek megtekintésére sajnos már nem tudtam vállalkozni.

De az első kockában látható Caravaggio oltárkép miatt visszajöttem nyitásra a
Pio Monte della Misericordia belülről nyolcszögletű templomába.
Eredetileg 7 nápolyi nemes, jótékonysági célra alapított székhelyéről van szó, ahová
7 táblaképet rendeltek az irgalmasság tetteinek ábrázolásával. Hogy miért történt így,
nem szól róla a hagyomány, de Caravaggio itt is meglepetéssel szolgált:
egyetlen képben örökítette meg, s természetesen az ő gondolattársításával, ismét nemegyszer nem várt módon, ezeket a tetteket.
Erről szóló leírást viszont én ide bemásolom, mert enélkül lehet, nem mindenkinek lenne értelmezhető. Én, bevallom őszintén, csak álltam ott, s egy kukkot nem értettem a túlzsúfolt, s az egyébként még rosszul is megvilágított és nagyon is sötét műből.
Ide is inkább egy kissé jobban kivilágosított másolatot teszek, mert így jobban kivehetőek
a részletek.

Az előtérben elhelyezkedő alakok feje fölött két, hatalmas szárnyakkal ábrázolt,
egymásba kapaszkodó angyalfigura lebeg, akik mögül a gyermekét magához ölelő Mária tekint le a jelenet szereplőire. A témának az Irgalmas Szűz Mária alakjával való kiegészítése nyilván a megrendelők kívánságára történt, mert ő volt a névadó szentje
az említett templomnak.

Az irgalom 7 cselekedete:

1. Temesd el a halottakat; A háttérben 2 ember cipel egy halottat (akinek csak a lába lóg be a képbe).

2 & 3. Látogasd meg a bebörtönzöttet és tápláld az éhezőt. Jobbra az ókori történetből ismert szereplők, Cimos és Pero láthatóak. Pero, a fiatal anya, aki saját tejével táplálta börtönben sínylődő, s éhhalálra ítélt idős apját, Cimont.

4. Adj szállást a vándornak; A zarándok  (balról a 3. személy kalapján kivehető a kagyló – az El Camino egyezményes jelképe) fedelet kér a fogadóstól.

5. Látogasd a beteget; A nyomorék koldus a földön húzza magát, midőn Szt. Márton üdvözli őt és felruházza.

6. Adj ruhát a mezítelennek; Szt. Márton – 4. balról – kettévágja köpenyét és
a koldusnak adja.

7. Adj inni a szomjazónak; Balra Sámson vizet iszik egy szamár állkapcsából.
A Bírák könyve 15. részében olvasható –, miután egy szamár állkapcsával agyonvert vagy ezer filiszteust, Sámson majdnem szomjan halt a pusztaságban, az Úr azonban vizet fakasztott a közeli Lehi barlangjában, így a hős inni tudott, s visszanyerte életerejét.

És van még egy Caravaggio Nápolyban, a capodimontei képtárban, a Jézus ostorozása c. képe. Jellegzetességek itt is, mint már felsoroltam.
A képen szinte mozog az egymásra feszülő testek tömege, a kínzók nyers ösztöneinek, piszkos talpának naturalista ábrázolása pedig fokozza a nézőben az elemi felháborodást, borzalmat.

És akkor elérkeztünk a Capodimontei képtárhoz, amelynél egyetértek a Panoráma útikönyv megjegyzésével, hogy Firenzében az Uffiziről mindenki tud, Rómában a Vatikáni múzeumokat biztos meglátogatja az oda utazó, de Nápolynál legtöbbször nem is hallottak e gazdag képtár létezéséről. Pedig gyönyörű.
Én sehol ennyi Tizianót, Raffaellót nem láttam együtt, mint itt. A képtár (a teljes második szinten) alapja a híres Farnese gyűjtemény (lerakója III. Pál pápa), amit a Bourbon királyok Farnese Erzsébet után örököltek meg. Ez 1817-ben kibővült a Borgia gyűjtemény megszerzésével – a 19. század elején az elnyomott templomokból és kolostorokból az állam által konfiskált javak darabjaival, de vannak modern (pl. Andy Warhol – Vezúv) képei is.

Az épület három udvaron és három szinten át terjeszkedik, bepillantást nyújtva az egykori királyi lakosztályokba is. Külön tematikát képeznek a Capodimontei Porcelán Manufaktúra művészi darabjai, a ritkaságok gyűjteménye, páncélzatok és még több minden más.

Az épület a város fölött északra a Capodimonte hegy tetején helyezkedik el, s 124 hektáros parkját Ferdinando Sanfelice alakította ki.

Az alábbi szatellit képen gondos szemléléssel már sok minden felismerhető.
A capodimontei Palazzo Reale alatt, a kép bal felső sarkában látszik a nápolyi öböl, a szürke, álló téglalap Nápoly legmagasabb épülete, a 33 emeletes luxusszálló, nem messze a Castel Nuovótól. Attól előre és balra, a történelmi városrész sárga vonalakkal jelölt decumálisai és cardói. A Capodimontei palotától légvonalban levezető nyílegyenes út a kikötőig nem más, mint a Via Duomo, a Dóm utcája- s itt balszélen közép tájon az Albergo Poveri hatalmas tömbje vehető ki világosan.

S a Palazzo kicsit közelebbről, 3D-ben. Mögötte a város új, modern negyede, a Centro Direzionale.

S ahogy közelítünk a palota felé, a parkban mindenütt vidám sziesztázó, piknikező családi csoportok, vasárnapjukon sétálgató, ide kiránduló nápolyiak meghitt látványa.


S akkor csak röviden, felsorolás-szerűen, hogy kik is voltak azok a nápolyi festők.

Francesco Solimenáról (1657-1747), akinek festőiskolájából sokan kerültek ki , már írtam. Vele jellemzően templomi képek, freskók szemlélésénél találkozhatunk a városban, bár a capodimontei képtár is őriz tőle néhány művet. Vele azonos hírnévnek örvendett, Luca Giordano (1632—1705), aki mint csodagyerek tűnt fel, és arról volt ismert, hogy igen  gyorsan készítette el festményeit. II. Károly, a gyermekkirály meg is hívja udvarába, s miután spanyol földön nagy ismertségre tett szert, tért vissza Nápolyba 1700-ban.

Ennek a történetnek a forditottjára is volt itt példa, ugyanis José de Ribéra, olaszosan Giuseppe de Ribera (1591 – 1652),  1616-ban költözött Nápolyba, s többé innen el sem ment. Hazájában a spanyol nemesek által innen hazavitt képeiről lett ismertté, s gyakorolt azok által nagy hatást az ottani festészetre is.

S ezáltal már el is érkeztünk az ún. caravaggiasták ill. tenebristák népes csoportjához, ahová szokás még sorolni Giovanni Battista Caracciolot, vagy másképp Battistellot
(1578 – 1635), Massimo Stanzionét (c. 1586 – c. 1656), Andrea Vaccarot (c. 1600–1670) – aki az építész Vaccaro fia volt, és a Gentileschiket – apát és leányát. A nápolyi barokk nagy neveit szaporítják Giovanni Lanfranco (1582-1647), Bernardo Cavallino (1616–1656), Aniello Falcone (1600-1665), Mattia Preti (1613 – 1699), Micco Spadaro
(1609/10 – c. 1675)  és Salvator Rosa (1615 -1673), aki a egyetlen külföldön is hírnevet szerző festője volt korának.

Salvator Rosa – Önarckép

Az extravagáns és unortodox jelzőkkel illetett festő önarcképe (London, National Gallery) igen megnyerő embert láttat, akinek a kezében táblácskán a felirat: “Ha nincs mit mondanod, maradj csendben.
Sebastiano Conca (1680 – 1764) és Corrado Giaquinto (1703-1775) már a késői barokk, utóbbinál rokokóba is áthajló festői voltak Nápolynak.

De nem szaporítom a szót, kiválogatok azokból a képekből néhányat, amik talán kevésbé ismertek itthon, és nekem ezért – vagy azért tetszettek a Capodimontei Múzeum gyűjteményében. Sajnos, fényképezni nem lehetett, így napok óta itt görcsölök a gép előtt, és megpróbáltam forrásokat találni. Amiről egyáltalán nincs kép, az rögtön az első teremben lévő hatalmas, mintegy 8 db-os gobelein, amely a Paviai csata emlékét örökíti meg.

Híres, nagyértékű képei a múzeumnak a Bellini – Jézus szineváltozása,
Fra’ Bartolome Mária mennybemenetele, az id. Pieter Brueghel két képe, a Mizantróp, és a Példabeszéd a vakokról, Michelangelotól vázlatok, Dürer Keresztrefeszítése,
Andrea Mantegnanak Gonzaga portréja, több Parmigianino és del Piombo kép, Guido Reni és természetesen Ribérák.
Ezek, csakúgy mint a Tizianók és Raffael képek eleve nagyobb számban szerepelnek különböző felületeken, ezért általánosságban kihagytam őket a válogatásomból.
Nem sorolható a caravaggiasták táborába, ellenkezőleg, annak kifejezett ellenlábasa volt
a Michelangelo-i reneszánsz ízlésen nevelkedett Annibale Carracci (1560-1609), akitől
igen sok kép található a múzeum anyagában, s amik engem ugyancsak megfogtak.

A képeknél a címet meghagytam angolul, mert sokszor nehéz a magyarban megfelelő szóhasználatot megtalálni, ami azután csak zavart kelthet.

Tehát indítom a saját válogatást.

Legelőszöris, nagy örömmel fedeztem fel, hogy egyik kedvenc El Grecom – időszaki kiállításon találkoztam már evvel Sevillában – itt van itthon!

Egy kuriózum. Itt látható Marcello Venustinak a másolata Micheangelo Utolsó ítélet, sixtusi kápolnában készült frescójáról, még a meztelenségek pápai parancsra történt eltakarása előtt!

S egy kicsit csoportosítottam témák szerint a képeket, s így is adom közre, de remélem, hogy ennek ellenére sem lesz egyhangú:

Francesco Curia- Annunciation, 1596 k.

Titiano- Annunciation

Michelangelo Anselmi- Nativity, 1527-1532

Correggio- Madonna and Child (Zingarella)

Corregio- Mystic Marriage of Saint Catherine, 1517-1518

Boticelli- Madonna and Child with Angels, 1465-70

Brescianino- Madonna and Child with the Infant Saint John the Baptist

Bernardino Luini – Madonna and Child

Parmigianino- Holy Family, 1524-27

del Piombo – Madonna del Velo, 1530 körül

Raffaelo- Holy Family ( Madonna del Velo), 1510-12

Raffaello, vagy R. iskolája-Madonna del Divino Amore

Giulio Pippi, avagy G.Romano- Madonna della Gatta

G.C.Procaccini- Madonna and Child with Angel, 1618

És mivel nem tudom elég szigorral vágni a betett képek sorát, itt most be is fejezem, és kívánok mindenkinek evvel a kis angyalkával jó éjszakát !

Bartolomeo Schedoni-Cupid

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Művészet, Olaszország, Utazás
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Caravaggio Nápolyban – nápolyi festők (04.) bejegyzéshez

  1. Heyek Andrea szerint:

    Sajnálom, hogy nem olvastam a bejegyzésedet mielőtt láttam azt a gyönyörű Caravaggio képet a Pio Monte della Misericordia templomban, mert én is csak néztem, csodáltam a technikát, de értelmezni nem tudtam. Mi is véletlenül találtunk rá a templomra, szerencsénk volt, hogy észrevettük, és most is szerencsés vagyok, hogy tudom már, miről szólt:-)

  2. Horváth Péter szerint:

    Andrea!
    Hmmm…nem csalódtam Benned…:)))
    Üdv!

  3. Heyek Andrea szerint:

    Hmmm…, köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s