Bódvalenke a freskófalu

Ezzel az úttal tartoztam magamnak s a képek megosztásával mindenkinek, aki nem járhatott arra.

Tavaly Aggtelek és vidékén tett kirándulásunk után olvastam a környéken található kistelepülésekről, ahol hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy valamilyen módon kezükbe vegyék a sorsukat, s kilábaljanak a kilátástalanságból. Ennek egy módja a gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező tájon, az ide érkezőknek a hegy- és erdőjáráson túl, valami más vonzerővel is szolgálni. Erre szép példa volt Szinpetri (https://elismondom.wordpress.com/2010/11/23/utazas-az-eszaki-kozephegysegben-19-szinpetri-es-a-tobbiek/), de számos falu igyekszik hagyományaira, vagy egy-egy mesterségre alapítva olyan turista látványosságot létesíteni, ami célpontot adhat a családi kirándulásokhoz vagy országjárásra egyaránt.

Ezen, ma még kedvezőtlen adottságú telpülések között talán az egyik leghátrányosabb Bódvalenke, ez az egyutcás aprófalu, mondhatni a semmi közepén, az ország felső északi szélén, pár kilométerre a szlovák határtól.

Halmozottan hátrányos a tényleges besorolása, hisz azon kívül, hogy mondhatni teljes a munkanélküliség a faluban, lakosságának csaknem egésze cigány.

S egyszercsak jött egy asszony, Pásztor Eszter, korunk igazi hőse, aki látván ezt a nyomort, úgy döntött csinál valamit. Megszületett a freskófalu ötlete, amely a roma naív művészet lángoló színeivel, látásmódjával, meséivel, és talán álmaival átfestheti ezt a nyomort, először csak a házak falán, aztán ennek révén az itt élő emberek életében is. Persze sok itt
a gyerek, s gondolom öreg is, tehát már nagy eredmény lenne, ha a mintegy 200 főt számláló faluban néhány tíz fő számára tudnának munkát biztosítani. (Hallottam később egy riportot az ötletgazdával, ahol elhangzott, hogy ma a falunak 4 foglalkoztatottja van: ebből ha jól emlékszem egy jegyző, a közösségi ház vezetője, egy szociális munkás …)

Aztán amikor júliusban az Aggteleki barlangban rendezett koncertre felkerekedtünk úgy ötödmagunkkal, köztük a szomszéd két tüneményes alsótagozatos fiúgyermekével –
a koncert előtt útbaejtettük Bódvalenkét. A fiúkat azért is említem, mert a gyermekek őszinteségével bizony kibuggyantak a kérdések,  hová járnak ezek a gyerekek óvodába? még egy közértet sem láttunk, hol vásárolnak?-majd a válaszainkat követően a döbbenet fogható volt. ( Még kocsma sincs….) A lakáskörülmények pedig magukért beszéltek. Kilométereken át zötyögtünk a szinte járhatatlan, lápos úton, és csak reméltük, hogy
jó irányban vagyunk, s a helyszínre érve, a falu képe sem hagyott illúziókat.

De szerencsére azt is megtaláltuk amiért jöttünk, rögtön a kanyarban felbukkanó első házon ez a monumentális kép fogadott minket:

A hegyek festői háttére előtt a dülöngélő házak egyike – másikán további képek üzentek tiszta színeikkel:

A képet itt nem tudtam teljes egészében befogni, ezért tessék a töredékekből összerakni !

Az eső ugyan vigasztalanul csepegett, de ott lenn a kisfiú a hatalmas pulóverben, lelkesen integetett és kiabálta, hogy itt vagyok, itt vagyok! – nagyon megható volt.

Közben itt-ott a házak kapujában, néma és sajnos muszáj ezt mondani, rosszul öltözött, s bennünk rossz érzeteket keltő emberek kezdtek feltünedezni, s az ablakokon csokrokban lógtak ki a gyerekek. De a varázslat is folytatódott.

És már látszik is a falu közepe, mert hát mi más lehetne, ahol a templomot felállítják? Félúton, valahogy a biztonságérzetet növelő URH-s kocsi.

A projekt indításához sikerült valamennyi EU-s pénzt nyerni, de a képekhez a festéket s egyéb anyagot adakozásból tudják biztosítani az itt alkotó roma művészeknek, ezért csak lassan halad a megvalósítás, amikor én olvastam róla, 9 ház elkészültéről számoltak be. De folyamatosan szeretnének minél több felületet bevonni.

És már el is értük a falu centrumát, látjuk már az EU-s pénzből mit is teremtettek, igazán szép és biztató a jövőre nézve.

De amit szintén látunk, hogy a rendőr autó is kigurul lassan a faluból, és hiába no, az
e hazában jól megcsontosodott előítéletek is bizonyára dolgoznak bennünk, s valahogy kihívónak is érezzük, ahogy a drága nyugati kocsinkkal itt billegünk, s legutolsó tipusú digitális kameránkkal  csattogtatunk, mint valami rezervátumban.

Nincs mit szépíteni, megfutamodunk.

Mivel úgy tetszett ez egy zsákfalu, visszafordulunk a kis körforgalomban, s köd előttünk, köd utánunk. Azonban így még a közösségi ház falán felfedezzük az addig nekünk háttal álló freskót:

Tudtam, hogy kimaradtak dolgok, mert azt az egyetlen képet sem láttuk, ami előzőleg a forrásom illusztrációjául szolgált:

Mint a falu másik végéről, Hidvégardó felől készített képen – nemrég találtam a neten- igazolódik is, nem csak ezt mulasztottuk:

A szebbnél szebb képeket megnézhetitek a Wikipédia Bódvalenke címszava alatt. Nagggyon megéri, sőt szeretném mondani, kötelező….Egy dolog vígasztal csak ebben: hogy a Wikin meg néhány kivételtől eltekintve, nem jelennek meg azok a képek, amit a falu másik feléről én fényképeztem.

Van egy kép az általunk nem látottak között, amit egy iskola diákjai alkottak, cigány népmesék címmel, – nem tudom itt kihagyni:

S itt még csak készül a kép:

S hogy válik az ablak a táj elemévé:

Ezzel búcsúzunk a falutól, s a kedves névjegyzéktől, ami a bejáratnál köszönti az ide érkezőt:

Előttünk 10 kilométerre Aggtelek, de még nem tudjuk, hogy az igazi nagy élményt már átéltük.

P. S. – mondhatni lapzárta után: a lenti hozzászólás alapján felhívom mindenkinek a figyelmét, akinek a faluval kapcsolatban esetleg jobban felkeltettem az érdeklődését, hogy  a http://www.bodvalenke.eu/ linken egyéb információn túl, az összes freskó képe megtalálható, ismertetővel együtt !

Reklámok

elismondom névjegye

nő/female
Kategória: Magyarország, Utazás
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Bódvalenke a freskófalu bejegyzéshez

  1. labdo szerint:

    Nagyon jó, hogy elmentetek és hírt adtál róla itt, az viszont kár, hogy nem mentetek el a falu másik végéig, onnan lehet szépen végigsétálni, és a legnagyobb élmény, ha mindezt Pásztor Eszterrel teszitek, akit többnyire a projektirodában lehet megtalálni és aki minden képről úgy mesél, hogy az ember szíve vagy teljesen kivirul vagy teljesen összefacsarodik. De ha ő nincs ott, akkor a helyieket is megkérhetitek (például Anikót, engem ő vezetett körbe egyszer), ők is szívesen segítenek, a gyerekek pedig minden társaságnak nagyon örülnek. És a projekt célja is ez lenne igazából, hogy ismerkedjünk, találkozzunk egymással. Nekem egyébként ez a kedvenc képem: http://www.bodvalenke.eu/egy-este-bodvalenkevel-budapesten
    Én itt írok a faluról: http://doraetlabora.blogspot.com/2011/11/hazafele-bodvalenkerol-avagy-hogyan.html

    További tartalmas utazásokat kívánok 🙂

    • elismondom szerint:

      Köszönöm a hozzászólásodat, minden szava kincs, s remélem jó útmutató azoknak, akik utánunk jönnek. Ki is egészítem a bejegyzésemet erre vonatkozóan, a nagyobb figyelem felkeltés érdekében. Munkádhoz, ami nagyon nemes és szép, sok lelkierőt kívánok! Végigolvastam a blogodat, a szívem egyfolytában elszorulván, az is eszembe jutott haloványan, hogy talán a Mikulásgyárral is lehetne kicsit jobban a határon belülre is tekinteni. Ezt mondom úgy, hogy pár éve magam is kezdeményezője, és végrehajtója voltam, amikor kamion tételnyi márkás élelmiszert küldtünk ki az árvaháznak.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s